Megbàntott

Örülök, hogy Camy végre tudja az igazat. Nem kell tovàbb hazudoznom neki össze-vissza.

Ma hozza Chris a meghívókat , amiket ki kell majd osztanunk. Úgy beszéltük meg , hogy 3.óra utàn, amikor a hosszú szünet van, akkor csinàljuk.

Beszélnem kell vele. Elakkarom mondani a Camys ügyet. Így még első óra előtt , gyorsan elkaptam a folyosón.
-Chris!-kiàltottam utàna. Neve hallatán megfordult , és odajött hozzàm.
-Miaz húgi?
-Camy mindent tud.
-Ràjött?-lepödött meg.
-Nem. Elmondtam. Nem tudtam màr tovàbb hazudozni! Màr kész vàrat építettem hazugsàgokból.
-Nem baj. Regalàbb tud nekünk segíteni. Míg mi osztogatunk, ő lekötheti a többieket.

3.óra utàn ahogy megbeszéltük , lent a büfénél talàlkoztunk. Chris egy nagy adag papir köteggel tartott felénk.
-Én egyedül megyek , ti pedig ketten!-utasitott minket, majd a kezünkbe nyomott egy adag meghívott.
Mi Markal a 2. emeleten kezdtünk. Azért kellet  együtt mennünk ,mert megkellet félemliteni a meghívótakat, nehogy elmondjàk bàrkinek is a bulit. Én osztogattam , Mark pedig ijesztgetett.
Egy fiú bandàhoz mentünk oda . Innen mindenkit meghívunk ,mert Ethan jobban van velük.
-Sziasztok!-köszöntem , majd mindegyik kezébe egy meghívott nyomtam.
-Ez mi?-kérdezte egy szőke hajú sràc.
-Olvasd el, és megtudod!-mondtam gúnyosan.
-Ha egy szóval is megemlitittek bàrkinek is , többé nem fogtok tudni tàncolni!-nézett ràjuk Mark ijesztően. A sràcok nagyot nyeltek , majd bólintottak.

Màr a folyosó végén jàrtunk , mikor Adam jött velem szembe.
-Szia!-köszöntött egy hatalmas mosollyal.
-Hello! Tessék itt egy meghívó.-adtam oda neki.- De nehogy elmond valakinek is , meglepetés! -mondtam , miközben ő végig futotta szemével a meghívó sorait.
-Ott leszek!-vigyorgott.
-De ha kikotyogod , az arcod megismeri az öklömet!-fegyegette meg Mark.
-Jól van nyugi haver! Tartom a szàm.
-Ajànlom is!
-Vicy beszélhetnénk ?! -nézett ràm Adam. Mit akkarhat?
-Öhm...persze. Mark addig te menny tovàbb , mindjàrt megyek utànad.-mondtam neki a lehető legkedvesebben. Nem akkartam megbàntani.
Fogta magàt, és szó nélkül tovàbb ment. Remélem nem haragszik...
-Arra gondoltam-kezdett bele Adam- hogy a héten, mondjuk pénteken suli utàn , elmehetnénk valahová kajàlni.-mivan?
-Egy randira?-râncoltam össze a szemöldökömet. Én nem hiszem ,hogy elmennék vele. Nekem ő nem jön be! Hisz nem is ismerem. Jó helyes meg minden , de nem.
-Nem , félre érted. Baràtként. Csak meg akkarlak jobban ismerni, mert nem sok mindent tudok rólad.-hú még jó. De elmenjek vele?!
-Rendben . -egyeztem bele- De nekem a héten nem jó. Segitenem kell a buli megszervezésében . Àtehetnénk a jövő hétre?
-Oké. A hétvégén majd megbeszéljük, hogy mikor.-kacsintott. Majd elment.

Mark utàna nem is beszélt hozzàm. Valószínű megbântottam ezzel az Adames dologgal. Majd valahogy jóvà teszem, megpróbálok vele kibékülni...

A délutànt végre a parkba tudtam tölteni. Próbàltam Markal beszélgetést indítani , de nem tudtam. Mindig közbe szólt valaki , vagy nem akkart vàlaszolni. Nagyon nem tetszett ez nekem. Nem értem , miért haragszik ràm! Jó , lehet hogy nem kellet volna elküldenem , de Adam kettesben akkart velem beszélgetni. Megérthetné.

Este mikor hazaértem , a gondolataim behàlóztak. Csak Mark jàrt a fejembe. Miért csinàlja ezt velem? Én próbáltam bocsànatott kérni , de azt se hagyta. Én màr ennél többet nem tudok tenni! Sőt nem is csinàltam semmi rosszat. Nem kéne haragudnia. Mi lehet az indoka? Talàn holnapra elfelejti? Megbocsàjt? Olyan lesz mint mindig?

Gondolataim felidegesitettek. Nem hagytak nyugodni. Így inkàbb lezuhanyoztam , és lefeküdtem aludni.

Màsnap...

Reggel a telefonom hangos ébresztésére kelltem. Azt hittem földhöz vàgom azt a kibaszott telefont.
Nagy nehezen kikeltem az àgyikomból. Becsoszogtam a fürdömbe . Amit ott làttam megrémisztett. Borzalmasan néztem ki. Csoda hogy a tükör nem tört szét...
Szemeim alatt hatalmas tàskàk , helyesbitek inkàbb böröndök àlltak. Szemeim fàradtan néztek vissza a tükörből. Ja , hogy nem említettem. Egész éjszaka alig aludtam. Csak forgólodtam az àgyban, és beszippantottak a gondolataim. Próbàltam elenük tenni. Màsra gondolni. Vagy egyszerűen csak aludni. De nem ment. Az agyam csak egy valamin kattogott. Màrkon. Nagyon jó baràtra talàltam benne , nem akkarom elveszíteni. Talàn jobb baràtom lett , mint Deni?! Àhh ezt honnan tudhatnàm. Még 2 hete sincs , hogy ismerem. Miket beszélek. Làtszik , hogy nem aludtam...
Egyàltalàn , miért jàrt az eszem Markon? Bűntudatom van? Hiàgyzik? Jóvà akkarom tenni a hibàimat? Szeretem , mint baràtot? Nem akkarom elveszíteni? Szükségem van rà? Fontos nekem?
Sok-sok kérdés , de a vàlaszt senki se tudja. Föleg  nem én. Ilyen még nem volt velem. Megbàntottam valakit. Ki a szart érdekelt! Most meg?! Még miatta aludni se tudok! Sőt egyàltalàn az én hibàm volt? Követem el én bàrmit is?
Elég lesz! Màr megint ott tartok , mint az éjszaka. Gondolkozok ezen az egészen, és teszem fel magamnak a kérdéseimet. Amire vàlasz nincs. Ha lenne , akkor minden könnyebb lenne. De ez nem így van. Miért is lenne így? Nehogy bàrki is megkönnyítse a dolgaimat!

Fejemre egy kg sminket tettem, hogy valamennyire elfegyem fàradsàgomat.
Gyorsan felöltöztem , reggeliztem . Majd kimentem az utcàra.

A suliba az út gyorsan eltelt , még akkor is ha Mark , és köztem feszültség volt. Baràtnőm ott volt, és szokàsàhoz híven be nem àllt a szàja. De én ezt nem bàntam. Nem zavart , hogy sokat beszélt. Regalàbb az utunk , sose telt unalmasan. Ràadàsul érdekelt amit mondott.  Sose beszéltünk olyan dolgokról , ami engem hidegen hagyott.

Most az egyszer  vàrtam az angolt. Igen jól hallotàtok. Beszélni akkartam Markal, és erre a legmegfelelőbb pillanat angol előtt volt. Csak ketten vagyunk, és senki se zavarhat meg.
Csöndben lépkedtünk az angol terem felé. Úgy terveztem, hogy ha majd a terembe leszünk akkor kérdezem meg , de nem bírtam tovább. Furdalt a kivàncsisàg.
-Miért haragszol ràm?-àlltam meg.
-Én nem haragszóm .-àllt meg ő is. De közben ràm se nézett. Hazudott.
-Ne csinàld ezt velem! Tudom , hogy valami bajod van. Kerülsz. Hozzàm se szólsz.-emeltem fel a hangom. Ideges lettem.
-Bocs , hogy nem lógok mindig a nyakadon! -vàgott vissza. Ez dúrva volt.
-Értem. -mondtam magabiztosan , majd otthagytam. Erre vàrtam egész nap. És én még azt hittem baràtok vagyunk. Csalódtam benne. Màr a síràs kerülgetett. Úristen mit csinàlok én?! Én nem sírhatok. Én nem sírok. Gyorsan magamhoz tértem , és bementem a terembe.

Egész angol óràn egymàshoz se szóltunk, sőt rà se néztem. Nem érdemelte meg.

Camy làtta rajtam, hogy valami nem oké. Milyen jól kiismert. Így kihívott a teremből a folyosóra.
-Mi történt?-agodott.
-Semmi . Csak fàradt vagyok.-hazudtam. Nem akkartam megosztani vele a gondolataimat. Taraval se lelkiztem.
-Aha persze. Én pedig fiú vagyok. Na mesélj!
-Jól van.-adtam meg magam. Majd elmeséltem mindent részletesen a tegnapi Adames ügy óta.
-Elöször is randid lesz Adammel!-visitott. Mire gyorsan a szàjàra tettem a kezem.
-Nem kell megtudni a mindenkinek, és nem randi lesz. Ez csak egy baràti talàlkozó. -javitottam ki.
-Én szerintem akkor is randi.-vigyorgott .-Na de térjünk vissza a lényegre. Mark nem csinàlna ilyet. Nem vall rà!
-Hàt rosszul ismered , mert ezt csinàlta.
-Nem értem őt. Majd beszélek a fejével.
-Ne! -kiàltottam rà- Ne beszélj vele!
-Biztos?
-Igen.-bólintottam.

Eljött a 6. óra , amit nem vàrtam. Haragudtam Markra, és semmi kedvem nem volt vele tàncolni. De nem tudtam mit csinàlni. Ő a pàrom. Túl kell esnem rajta.

Àtöltözztünk, és beléptünk a terembe. Amint megérkezett a tanàrnő pàrba àlltunk. Mark odajött hozzàm. Magàhoz húzott, én pedig vàllàra tettem kezeimet. Muszàly volt a szemébe néznem , de nem akkartam. Szúrós tekintettel vizslattam. Azt vàrtam , majd ő is így tesz , de nem. Szemeiben nem volt düh, sokkal inkább fàjdalom, szomorúsàg tükrözödött. Ez nem tudtam mire vélni. Mi baja lehet? Nem. Nem érdekel.
Elkezdtünk tàncolni. De nem nagyon ment. Nem voltunk összhangban. Én haragudtam Markra, ő pedig valamin nagyon gondolkozott.
De jó lenne ha belelàthatnék az emberek gondolataiba. Könnyebb lenne egy-két dolog.
Majd hirtelen Mark , miközben tàncoltunk ,közelebb húzott magàhoz. Feje a nyakam mellet helyezkedett el. Szinte mâr összesimultunk. Kínosan is éreztem magam. Mit csinàl?
-Ne haragudj!-suttogta a fülembe. Most bezzeg megbànja.
-Könnyen mondod. Holnap meg majd elhànyod magad , amikor meglàtsz?!-gúnyolodtam.
-Nem. Hülye voltam. Kérlek bocsàs meg!-könyörgött. Legszívesebben megbocsàjtottam volna neki, de nem tettem.  Nem tudtam. Nem rendezhetti le ennyivel.
-Kérlek!-szólalt meg újra-Igen tudom , egy hatalmas nagy barom vagyok. Tudom megbàntottalak. Elszúrtam. De követnek el az emberek hibàkat, és nekem ez egy kurva nagy hiba volt. Rossz napom volt, és van. Indulatos voltam , ezért vàgtam a fejedhez olyat , amit nem gondoltam komolyan. Baromsàgot mondtam ,ami nem igaz , szeretek veled lenni. Lehet hogy csak pàr napja ismerjük egymàst, de nagyon jó baràtra talàltam benned, és nem akarlak elveszíteni. -mondta , és elhúzódott. Làttam rajta , hogy igazat mond, és tényleg megbànta. Gyorsan körbe néztem, majd mikor nem figyelt a tanàr, gyorsan megöleltem. Jó érzésel töltött el , újra a karjai közé bújni.

😏--------------------------------------------------------------------------------------------------😏

Hali! Itt a következő rész . Ma a màsodik. Remélem nem bànjàtok.😉
Élvezétek ki az utolsó napokat a szünetből!😥
Puszi Nati!😘