Baràtok

-De jó a deszkàd!-fogta a kezébe a dràgasàgomat Camy.- Hol vetted?-bàmulta tovàbb eszeveszetül.
-Otthon , egy sport boltban. -a következő pillanatban , pedig Mark kivette Camy kezéből a deszkàmat, és ő is szemügyre vette.
-Nem nagyon hasznàltad, nincs rajta egy karcolàs se.-àllapitotta meg.
-Màr 2 éve megvan, és sokat hasznàltam , többet mint hinnéd. De nem ezen tanultam  trüköket , egy màsikon , amit otthon hagytam. Ezt csak akkor hasznàlom , ha nem akkarok újjat tanulni. Féltem , mert ez a kedvencem.
-Dúl a love?-vigyorgott Mark.
-Nem is hinnéd mennyire.-majd kivettem a kezéből , és megöleltem a dràgasàgomat.

10 perc gyaloglàs utàn , egy aszfalt pàlyàhoz értünk. Mikor meglàttam közelebbről , tàtva maradt a szàm. Bazi nagy volt. Az otthoni pàlyànknak a kétszerese.
-Hűű.-àmuldoztam. Majd egy kis kapun bementünk. Chris , Dave, és Ethan màr ott vàrakoztak , miközben valamin nevettek.
-Sziasztok!-köszöntek mosolyogva.
-Hali!
-Mit lazsàltok itt?-vontam fel a szemöldökömet.
-Bajod?-kérdezte Dave.
-Arra céloztam, hogy én a helyetekben màr rég a pàlyàn szàguldanék.-bicentettem a hely irànyàba.-Làssuk mit tudtok!
-Jól figyelj!-kacsintott Chris, és elindult mind a 4 fiú a félcsőhöz. Chris kezdett ,majd haladtak sorjàban egymàs utàn. Mindegyik bemutatott pàr trükköt.
Bevallóm nem voltak rosszak. Mikor végeztek odajöttek hozzàm, és kérdőn néztek ràm.
-Na?
-Elment.-vàlaszoltam lazàn . Persze , hogy jók voltak , de nem akkartam beàjulni nekik. Màr is így túl nagy az egojuk , nem kell nővelni.😉
-Elment? Mert te talàn jobb vagy!?-hàborodott fel Ethan.
-Tuti nem tudod utànunk csinàlni!-mosolygott pimaszul Dave.
-Fogadjunk?-kérdeztem .
-Igen.-vàgtàk rà , mind a 4-en.
-10 dolcsi.
-Inkàbb legyen 12. -mondtàk a fiúk . Hàt nekem úgyis mindegy. Gyerek jàték lesz legyőzni őket.
-Rendben.-majd kezet ràztunk. Camy aki eddig csöndben àllt mögöttünk ,odajött hozzám.
-Biztos vagy ebben?-kérdezte bizonytalanul.
-Igen. Szerintem megnyerem, ha meg még se ,logók nekik 12 dolcsival , nem nagy dolog. Amúgy meg bízok magamba, ha nem tudnàm megverni őket akkor nem fogadtam volna.-nyugtattam.
-Te tudod. Na de akkor alàzd le őket.-mosolygott gonoszan.
-Meglesz.

Odamentem a sràcokhoz , és vàrtam , hogy kezdjünk.
-Tehàt, kezdjünk valami egyszerűbbel . -indult el Mark a félcsőn. Egy nagyon egyszerűvel kezdett ,amit màr kisújból kiràztam.
Így haladtunk tovàbb. Egyre nehezebb , és nehezebb trüköket mutattak be . Volt , hogy például Ethan egyes részektél bizonytalanul indult meg , és volt hogy majdnem el is esett. Én mindegyiknél magabiztosan mentem. A legtöbb trükköt jól kigyakoroltam màr , vagy ezerszer megcsinàltam .
Màr a vége felé közeledtünk  a fogadàsnak , mert a fiúk màr alig tudtak mit bemutatni. Làtszott rajtuk , hogy elégé elbizonytalanodtak , làtva hogy minden feladatot kivàlóan végre hajtottam.
Màr vagy 2 perce csak gondolkoztak , hogy még mit mutathatnànak be, így megszólaltam.
-Végeztünk?-vigyorogtam. Dave a tarkojàt vakargatta , majd megszólalt.
-Hàààt...ja.
-Vagyis?-utáltam arra , hogy én  nyertem. Azt akkartam, hogy ők mondjàk ki.
-Te nyertél.-szólalt még halkan.
-Tessék ?-ugrattam.
-Te nyertél!-mondta hangosan. Majd összeadtàk a pénzüket , és Chris felém tartotta.
-Gratulálok!
-Kösz.-fogadtam el a nyereményem.
-Vic te honnan a szarból tudsz ilyen jól deszkàzni?-akadt ki Ethan. Ezen felkuncogtam.
-Egyedül tanultam meg a könnyebb dolgokat. Aztàn pedig meg ismertem Noaht, és Denit . Ők tanítottak meg mindenre amit most tudok. Nagyon jól deszkàznak.
-Ki az a Noah, és Deni?-kivàncsiskodott Camy.
-Noah ő az exem. Deni pedig a legjobb fiú baràtom otthon.
-Aha, és ismersz még ennél nehezebb trükköt?
-Persze. Megmutassam?
-Aha. -mondtàk , majd odasétàltam a félcsőhöz.
-Ez a legnehezebb amit ismerek.-kiabàltam oda nekik , majd elindultam. Ez volt az a trükk , amivel otthon Brettet legyöztem.
-Ezt meg kell majd tanitanod!-döbbent le Chris.
-Majd egyszer.-kacsintottam rà.

Vagy 2 óra hosszàig a gördeszka pàlyàn tartózkodunk. Deszkàztunk , néha pedig leültünk beszélgetni , és hülyéskedni.

Màr nagyban delet írtunk , így a fiúk éhesek voltak. Ezért elindultunk ebédelni. A fiúk minden àron egy gyors étterembe akkartak menni , így szavazàs alapjàn egy hamburgerező felé tartottunk. Útközben Chrisel beszélgettem. Ő mesélte , hogy ismernek egy nagyon jó hamburgerezőt , ők mindig oda jàrnak, màr szinte tőrzsvendégek. Szó volt a suliról, a deszkàzàsról , és úgy mindenről. Nagyon jól el beszélgettem vele.

Észre se vettem , és a kajàldànàl voltunk. Bementünk , helyet foglaltunk egy 6-os asztalnàl majd vàrtuk , hogy kijöjjön a pincér. Tudom furcsa de itt pincér volt. Mert ez egy étterem , csak hamburgert is àrulnak , ami a sràcok elmondàsa szerint a legfinomabb a vàrosban.

3-asàval ültünk. Mi Camyval ültünk középen , mint két szélünkön egy fiúval. Nekem bal oldalamon Ethan, jobb oldalamon pedig Mark foglalt helyet. Camy mellet pedig egyértelműen a màsik kettő, Chris , és Dave.

A fiúk szüntelenül hülyéskedtek. Nagyobbnàl nagyobb baromsàgokat mondtak , amitől nekem még a könnyem is folyt úgy nevetem. Messze mi voltunk a leghangosabbak az étterembe. Egy-két ember szúrós tekintettel nézett rànk , de senkit se izgatott.

Pàr perc múlva egy pincér jött oda hozzánk mosolyogva. -A kedvenc vendégeim!-üdvözölt minket a sràc.
-Csà haver!-pacsizott le mind a 4 fiú a pincérrel. Majd a szeme megàllt rajtam.
-Ààà új banda tag?!-nézett ràm.
-Igen ő az új csaj!-vigyorgott Ethan , majd àtkarolta a vàlam. Mire én csak a vàlàba bokszoltam.
-Alex.-nyújtotta a sràc a kezét baràtsàgosan.
-Vicy.-fogadtam el bemutatkozàsàt.
-Ezek a szerencsétlenek adnak kedvet , ennek az unalmas étteremnek. -mondta. Én még csak mosolyogtam.
-Na mit adhatok?-nézett körbe Alex , majd elövette a jegyzettömbjét. Sorjàban leadtuk a rendeléseket. Mindenki hamburgert kért , annyi különbséggel hogy màsfélét, és màs innivalóval.
Mikor Alex elment, megböktem Ethant.
-Hol van az én pincérem?-utáltam rà.
-Mindjàrt hozza a kajàdat.-kacsintott .

Olyan 5-10 perc múlva megérkeztek a megrendeléseink. Alex màr úgy 5 perce kihozzta az innivalóinkat , ami nekem természetesen egy üveg cola volt. Most hozzta a hambikat. Ethan amint meglàtta Alexet , oda sietett hozzà , és kikapot a kezéből egy hamburgert. Valószínűleg az enyémet. Megvàrta míg Alex mindenki kajàjàt lerakja , majd odajött hozzàm. Levette Alex kötényét , és magàra akasztotta. Én màr ettől mosolyogtam.
-Tessék hölgyem, meghozztam a hamburgerét.-rakta le elém.
-Ohhh köszönöm szépen! Maga egy igazi úri ember .-majd megcsiptem az arcàt. A többiek csak nevetek a hàttérben. Ethan pedig folytatta.
-Jó étvàgyat ! -majd megfogta a kezemet , és nyomott rà egy puszit. Ez egy kicsit vàratlanul ért , de tudtam hogy csak a show kedvéért csinàlta. Belenéztem barna szemeibe , és kész ennyi volt. Kiszakadt belőlem a nevetés, ahogy Ethanból is.
-Mi volt ez a végén?-kérdeztem nevetve .
-Ha te csipketsz , én kézen puszilak. -adta meg az ésszerű vàlaszt.
-Hàt te tényleg közzéük tartozol.-nevetett most màr Alex is.
-Köszi a bókot. -vàlaszoltam.
-Még szép, hogy közénk tartozik! Hivatalosan is benne van a bandàba.-jelentette ki Chris. Testemet melegség jàrta àt. Ez az jelenti hogy szeretnek, és baràtok vagyunk. Ettől teljesen feldobbodtam. Nàluk jobb baràtot nem talàlhattam volna. És most màr tényleg közzéük tartozom.😁

Alex elment, mi pedig neki làttunk enni. Hamar elpusztitottunk mindent , a deszkàzàsban megéheztünk. Mikor töröltem a szàmat a szalvétàbba egy kis fecnit talàltam. A fecnin szàmok àlltak , még hozzà nem is akkàrmilyen, egy telefonszàm. A szàm alatt pedig egy „A“ betű volt. Alex. Ki màs lehetet volna, hisz ő hozzta ki a hambimat. Oldalra tekintettem , és meglàttam. Éppen engem nézett , és mosolygott. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Bejövök neki? Vagy csak én vagyok az új csaj, és nekem is megadta a telefonszàmàt? Mit kezdjek én most ezzel? Nem is ismerem. Vagy azt akarja , hogy megismerkedjünk?

Gondolkodàsomból Camy hangja szakított ki.
-Min  gondolkodsz ennyire?-én csak oda nyújtottam neki a papírt. Erre màr a fiúk is felfigyeltek.
-Alex?-kérdezte baràtnőm döbbenten.
-Aha.
-Úúú de ari!-mosolygott.
-Miről beszéltek?-ràncolta össze a  szemöldökét Mark.
-Alex megadta Vicynek a szàmàt.-mesélte izgatottan .
-Halkabban! Meghallja.-szóltam rà. Még a végén megtudja, hogy róla beszélünk. Mark melletem teljesen megfeszült. Kezét  ökölbe szorította. Nem tudom mi baja van, de  furcsa lett hirtelen.
-És mit kezdesz vele ?
-Mit tudom én . Elrakom hàtha jó lesz még valamire.-szórakoztam. Mire a fiúk húztak egyet , Mark kivételével. Ő fogta magàt felpattant melölem , és elkezdett indulatosan a kijàrat felé indulni.
-Hé haver mi bajod van?-kérdezte Chris.
-Kint hagytam valamit.-vonta meg a vàllàt idegesen. Ennek meg mi baja van?
-Csak vicceltem . Nem akkarok tőle semmit. Nem nézz ki rosszul de nem az esetem.-vallottam be.
-És mit csinàlsz?-kérdezte Dave.
-Azt mondom hogy van baràtom. Ennyi.-zàrtam le a témàt.
-Mindjàrt jövők.-àllt fel Chris is, majd ő is kiment. Gondolom Markot ment megkeresni. 

10 perc múlva visszajött Chris ,de Mark nélkül.
-Mark?-kérdeztem.
-Rosszul van, hànyingere lett ,de màr jobban van. Kint maradt levegőzni . -mondta Chris. De én valahogy nem hittem neki. Olyan érzésem volt mintha hazudna. De miket beszélek. Miért hazudna a baràtainak?!
-Akkor menjünk .
-Én fizetek .-szólaltam meg ,mire mindenki megàllt.
-Dehogy fizetsz! Majd én.-intett le Chris.
-De nemàr . Hagy fizessek én , abból a pénzből kifutja amit ma nyertem tőletek. -könyörögtem. Megérdemelték . Annyit segítettek nekem a héten . Minden àron én akkartam fizetni , még akkor is ha az nem az én pénzem.
-Jó . De elkisérlek, mielőtt még ràdmàszik Alex. -ezen elnevettem magam.
-Megtudom védeni magam!
-Nem baj.

Kifizettem a kajàt a nyert pénzből, meg még fizetem rà pàr dollàrt. De szívesen tettem.
Alex megkérdezte. ,hogy megtalàltam-e a fecnit , és hogy lenne-e kedvem vele találkozni. De én leràsztam. Azt mondtam „Bocsi , de van barràtom“ , és otthagytam.

Mivel Mark szegény nem érezte olyan jól magàt , így mindenki haza indult. Nem akkartunk nélküle szórakozni .

Hazafelé most szokatlan módon 4 -én mentünk. Chris is velünk tartott. Mondta , hogy haza kíséri Markot ,nehogy útközben rosszul legyen, vagy valami. Ők làtszik , hogy igazi baràtok.
Csendben sétàltunk haza.
Camyval megbeszêltük , hogy àtjön, mert neki sincsenek otthon a szülei , és csak unatkozna.
A hàzunk előtt megàlltunk . Megöleltem Christ, majd Markhoz fordultam. Nem érdekelt , hogy beteg , és bàrmit elkaphatok tőle. Jó szorosan megöleltem őt is . Miközben àtölelt a fülébe súgtam.
-Jobbulàst!-majd Camyval beléptünk a hàzunkba.

Màsnap...

Tegnap Camy késő estig nàlunk volt. Rengeteget beszélgettünk , filmet nézztünk, és vacsira kotyvasztottunk valamit.
Este még ràírtam Markra, hogy ,hogy van. Szerencsére azt mondta màr nincs semmi baja, csak egy gyors hànyingere volt. Ez nekem egy kicsit furcsa. De mindegy. Az a lényeg hogy jobban van, és hétfőn tovàbb boldogithatom😂.

10 órakor kelltem . Reggelinek egy müzliszeletett kaptam be. Felrohantam a szobàmba. Felvettem a hosszú sportos  nadràgomat,  trikót, vékony pulcsit, és egy futocipőt. Mp4 lejàtszomat bekapcsoltam, majd a fülesét a fülembe raktam. Igaz ,  hogy a telefonomon is vannak zenék , de az mp4 direkt ezekre az alkalmakra vettem. Amikor futni megyek. Kicsi , könnyű, jobb vele futni.

Elköszöntem anyàtól , és elindultam. Nem tudom hovà, merre futok, mert nem ismerem nagyon a környéket. De regalàbb szét tudok nézni.

Éppen a park mellett mentem , mikor valaki mellém futott. Oldalra néztem , és megàlltam. Majd Mark is lefékezett.
-Hàt te?-kérdezte köszönés nélkül, és kivette a fülhallgatójàt. Én is így tettem.
-Ezt én is kérdezhetném.-mosolyogtam.
-Gondoltam kiszelőztettem a fejem , és erre a legjobb megoldás ha futok.-mondta. Ez nekem fura volt. Az ember nem szokta csak úgy „kiszelőztetni” a fejét.
-Baj van?-kérdeztem hirtelen. Agódtam , mert tegnap óta olyan furcsa.
-Nem dehogy. Amúgy is szeretek futni , és jó idő van , arra értetem.-magyaràzta.-Na és te?
-Szeretek futni , és amióta itt lakunk nem is voltam. Meg szét akkartam nézni a környéken.
-Akkor futunk együtt?-mosolygott, és szeméből eltünt az a furcsasàg. Amit nem értettem. Most a mosolya valódinak tünt.
-Ezer örömmel. -mosolyogtam vissza rà.
-Gyere mutatók valamit , csak az még messze van.

Màr vagy 20 perce csak futunk egyfolytában. Markal jó volt futni. A tempója megfelelő volt , így én sem fàradtam ki. Közben nem beszélgetünk, hisz egyiküknek se tett volna jót. Beszorult volna a levegőnk.
Hirtelen Mark megàllt .
-Mindjàrt ott vagyunk. Innen sétàljunk.-lihegett.
-Csak nem elfàradtàl?-vigyorogtam. De vàlaszt nem adot.
A vàros szélén , egy erdős részen haladtunk végig. 5 perce sétàlhatunk, mikor megszólalt.
-Itt vagyunk mindjàrt.-én csak előre bàmultam. Vàrtam mikor làttom meg azt , ahovà mindjàrt megérkezünk. Pàr lépést mentünk, és meglàttam. Gyönyörű volt. Egy kicsi tó àllt elöttünk, amit a fàk körbe öleltek. Egy eldúgott helyen , ahol senki se zavarja még a csendeséget. Romantikus volt az egész környezet.
Mark finoman megfogta a kezemet, és a tóparthoz vitt.
-Tetszik?-kérdezte egy kis idő utàn.
-Gyönyörű. -csillogtak a szemeim.

Markal körbe sétàltuk a kis tavat. Nem szóltunk egymàshoz , csak élveztük a nyugalmat. Mikor végig mentünk , fogtam magam , és leheveredtem a fűbe. Mark pedig követte a példàmat.
-Hogy talàltad ezt a helyet?-kérdeztem egy kis idő utàn.
-Egyszer rossz kedvem volt , és nem bírtam otthon maradni. Fogtam magam , és felültem a motoromra.
-Neked van motorod?-vàgtam a szavàba döbbenten. Imàdtam motorozni , mikor kicsi voltam apàval sokat jàrtunk. Felültetett mögé, és mentünk amerre a szél vitt minket.
-Igen.-mosolygott, majd folytatta.- Elindultam valamerre , nem tudtam hovà megyek, csak mentem. Egyszercsak itt lyukadtam ki ezen a csodàs helyen. Azóta ha valami bajom van, nyugalomra vàgyok ide jövők. Ez a tàj megnyugtatt.-mondta . Élmény volt hallgatni . -Te vagy az első akinek megmutattam.-mosolygott, majd mogyóróbarna szemeivel ràm nézett.
-Nem àrulóm el senkinek se a titkod!-mosolyogtam rà.
-Ez màr a mi titkunk!-nézett mélyen a szemembe.

❤------------------------------------------------------------------------------------------------❤

Halihó!
Hűha ! Mikor elkezdtem írni ezt a könyvet nem gondoltam volna , hogy eljutok a 20. részig. Nekem ez fontos , mert ez az első könyvem.
Köszönöm akik folyamatosan olvasàk a részeimet!
Mivel kerek rész , ezért egy hosszabb részel jöttem. Remélem tetszik!👍

Nati!❤