Útvesztő

Mark

Örült módjára lépkedtem jobbra balra kerülgetve az embereket, hogy nehogy szem elől tévesszem a szőke hajzuhatagot. Mikor megállt, és végre táncolni kezdett én is megtorpantam tőle nem messze, és csak bámultam öt. Pontosabban csodáltam. Nem bírtam nem le venni róla a szememet, ahogy teljesen átadva magát a zenének tekergeti a testét a zene ritmusára. Hirtelen ötlettől vezérelve én is táncolni kezdtem, és egyre közelebb sodródtam felé. Nem bírtam ki tovább, hogy csak a távolból szemléljem. Egyenesen mellé kerültem, míg nem már mellette táncoltam. A szeme egyből rám villant, és kíváncsian figyelte, ahogy neki táncolva, vele szinkronban mozgatóm a testem minden egyes pontját. Egy pillanatra meg is torpant, és felvont szemöldökkel kezdett vizslatni. Nem értette mit akarok, hogy mire készülök, így hát ahhoz az eszközhöz nyúltam, amit tudtam hogy nem tud megtagadni. A büszkeséghez. Előhívtam magamból a legkihívóbb tekintetemet, miközben egy pillanatra se álltam meg. Azt akartam, hogy érezze, hogy egy versenynek, egy kihívásnak tekintse, hogy én táncba hívom őt. Ez volt az egyetlen lehetőségem, hogy ne meneküljön el előlem újra.

Egy darabig mérlegelte a helyzetet, míg végül be nem adta a derekát. Verseny szellem villant gyönyörű átható tekintetében, miközben táncolni kezdett. Perceken keresztül csak csendben mozogtunk egymás mellett, miközben igyekeztem egyre közelebb lépdelni hozzá, és kihívóan fellépni ellene. Észre se vettem, és máris úgy táncoltunk, mint régen. A testünk összefonódott, a végtagjaink egymásba gabalyodtak és csak átvettük egymás testének a ritmusát. A levegő pedig csak úgy szikrázott körülöttünk, az elfojtott vágyak miatt.

Ahogy neki se, nekem sem tűnt fel, hogy voltaképpen mit is művelünk. Egyszerűen annyira természetes volt kettőnk között az ilyesfajta kötödés, hogy nem tudtam gátat szabni a testemnek. Akarta ezt a lányt. Mindenestül.

A gondolataim pedig akaratlanul is a lány szájára tévedtek. Istenem, de rég csókoltam már meg azokat a telt ajkakat. Szinte már alig emlékeztem a mámorítóan édes ajkak ízére. Az emlék elhalványulóban volt, én pedig ezt nagyon nem akartam. Újra érezni akartam őt.

Így nem is gondolkoztam sokáig, másodperceken belül elfeledkeztem a zenéről, és a lány ajkaira tapadtam. A szám tökéletesen passzolt az övéhez. Mindez pedig annyira gyorsan történt, hogy Vicy először csak dermedten hagyta, hogy a szám az övéhez érjen. Éreztem, hogy próbál ellenállni, hogy a keze a mellkasomra csúszik, hogy ellökjön magától, de a szíve eldöntötte helyette, hogy mi a helyes döntés. Visszacsókolt.

Akkor abban a pillanatban úgy éreztem tűzijáték robban bennem és a szívem kiugrik a helyéről. Nem bírtam gátat szabni vágyaimnak. Vadul falni kezdtem a lány ajkait, ami ellen neki se volt egy rossz szava sem. Egyből az egyik kezemet a halántékára csúsztattam, hogy még közelebb húzzam magamhoz, és végre érezzem a kezem alatt bőre édes tapintását. Iszonyatosan élveztem, ahogy egy két tincsét az ujjaim közé vonhattam, miközben a másik kezemmel a derekát karoltam át. De ő sem tétlenkedett. Apró kezeit felfuttatta a tarkóm vonalán, így húzott le magához, miközben az egyik keze felsiklott a hajamhoz, és durván beletúrt. Akaratlanul is egy nyögés szökött ki a számon a kellemes érzés hatására, mire Vic egy győztes mosollyal reagált.

Hogy a fene vinné el, milyen hatással van rám. Magam is vissza akartam adni a kölcsönt, így elszakadva a szájától levegőt szívtam a tüdömbe, és a halántékát kezdtem el puha csókokkal behinteni. Nagyon jól tudtam, hogy ez az egyik érzékeny területe, így magam is elmosolyodtam, mikor éreztem, hogy Vicy egész testében megremeg, és kapkodva veszi a levegőt. Magam is kábulatba estem finom bőre tapintása és kókuszos illata miatt. Végül nem sokáig időzhettem a lány nyakánál, ugyanis megragadta a pólóm gallérját és határozottan visszarántott az ajkaira. Én pedig egy percig sem ellenkeztem.

Nem tudom mennyi ideig álltunk ott, csókolózva, belefeledkezve egymásba.

Egyszercsak hatalmas taszítást éreztem a mellkasomon. Hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok, csak döbbentem meredten az előttem álló lányra, aki olyan zavarodottan és ziláltan nézett ki, mint még soha.

-Mit műveltél?-mondta maga elé teljesen összezavarodva. Most nagyon jól tudtam, hogy nem viseli magán a szokásos álarcát. . Most az igazi Victoria White állt előttem, nekem pedig szerencsém volt bepillantani az igazi érzéseibe. A kezemmel felé nyúltam hát, mire hátrálni kezdett.-Ne gyere ide! Ne érj hozzám!-kiáltotta kétségbeesetten, mire teljesen megsajnáltam.

-Semmi baj. Mi csak...-kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.

-Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Nem történt semmi!-jelentette ki bizonytalanul, miközben már láttam, hogy kezdi össze szedni magát. Kezdi felhúzni az álarcát.

-Te is nagyon jól tudod, hogy ez nem volt semmi.-mondtam nyugodtan végig a szemébe nézve.

-Nekem pedig de. Hagy engem békén! -szaladt el gyorsan, átgázolva a tömegen, eltűnve a szemem elől.

Én pedig csak mint egy hülye gyerek álltam ott összetörten és magányosan.

Teljesen reménytelenül és elveszetten csoszogtam el a konyháig, hogy igyak valami ütőset. Elment. Itt hagyott. Hát nem érti meg, hogy kettőnk között mi van? Hogy mennyire vonzódunk egymáshoz.
Kezdtem egyre inkább elveszíteni a hitemet, hogy egyáltalán van még kettőnknek esélye.

Nem kergethetem őt örökké.
Abba belerokkanok.

Lehajtottam hát a torkomon a legütősebb italt, amit csak találtam és kellemesen élveztem, ahogy a folyadék felégeti a torkomat és a fejembe száll.

Épp nyugodtan iszogattam egy bárszéken ülve, mikor feltűnt Ash. Először azt hittem csak inni jön ö is, de mikor meglátott és határozottan megindult felém, már fogalmam sem volt mit akar tőlem. Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, ahogy elém lép.

-Segíthetek valamiben?-meredten ridegen a fiúra, akit most a világon a legjobban utáltam, amiért átvette az én helyemet. Talán Vicy azért utasított el folyton, mert ezt a srácot szerette?
Erre a gondolatra ökölbe szorult a kezem és idegesen mer3dtem a fiúra.

-Igen!-kezdte olyan gúnyosan, hogy egyből kiegyenesedtem a széken és érdeklődve figyeltem mit akar ez a féreg-Meguntam a kis ex próbálkozásaidat, hogy vissza szerezd Vicyt. Eleinte szórakoztatónak találtam, főleg azon a sulis bulin, mikor elkezdted Vicynek énekelni azt a csöpögős szerelmes dalt. De legszórakoztatóbbnak azt találtam, mikor Vicy odafordult hozzám, és azt mondta:
-Ennél gázabb zenét életemben nem hallottam.-idézte a lány szavait, mire éreztem, ahogy a szívem megreped, de igyekeztem nem kimutatni az arcomra kiülő fájdalmat.
-De most már elegem volt belőled. Szállj le a barátnőmről! Elszúrtad, fogad el végre. Csak azért hajlandó megmaradni a közeledben, mert nem akarja elveszíteni a közös barátaitokat. Ha még egyszer meglátom, hogy hozzá érsz, vagy csak egy másodpercnél is tovább legeltetted rajta a szemedet, eltörőm a táncos kis lábadat.-fejezte be a mondanivalóját dühösen, majd mire reagálhattam volna valamit is, már el is tűnt.

Gyáva!

De vajon mennyire igaz amit mondott?

Vicy tényleg ezt gondolta rólam?

Victoria

Kétségbeesetten zárkóztam be az egyik vécébe, hogy végre egy kicsit csendesebb helyen lehessek, és nyugalmat erőltethessek magamra. Ugyanis rosszul voltam. Rettentően rosszul. Az elmém csak úgy zúgott, az orromon pedig alig kaptam levegőt. Úgy éreztem menten megfulladok.

Mégis mit műveltem?! Hogy tehettem ezt? Hogy szeghettem meg a magam álltál kialakított szabályokat. Hogy lehettem ennyire gyenge? Hogy hagyhattam ezt?

És mégis ebben az egészben a legszomorúbb, hogy akárhányszor rágondoltam a történtekre, nem éreztem akkora bűntudatot, mint kellett volna. A fenébe is, akartam azt a csókot! Annyira vad és felperzselő volt, ahogy a testünk összefonódott és az ajkaink találkoztak, hogy eltudtam volna szaladni az északi sarkig. Ráadásul mindemellett Mark olyan gyengéd és édes volt...

De nem! Nem szabad erre gondolnom. Nem szabad hagynom hogy a dolgok kicsúszanak a kezeim közül.

Olyan akarsz lenni, mint régen? A jó kislány, akinek összetörték a szívét? Ne legyél már ilyen naiv, Vicy! Szedd össze magad! Te egy erős, független nő vagy, aki irányítja az életét. Nincs senki, aki kizökkenthet.

Vagy mégis?

------------------
✅ Na hellóka! ✅
Kommentben a kis kedves reagálóknak megígértem, hogy jön az új rész a hétvégén. És voala!
Itt is van.

🥥Remélem tetszett!🥥

Ti kinek a pártját fogjátok? Mit tennétek a helyükben?
🖤Vicynek adtok igazat, akit átvertek és fél egy újabb csalódástól🖤 VAGY 💙Marknak, aki teljesen oda van ezért a lányért és minden áron küzd, hogy visszaszerezze, de folyton kosarat kap. 💙

Írjátok meg kommiban.
🖤 VAGY 💙