Nincs levegő

-Mondd hogy meghallgatsz
Hiányolom az érintésed
És minél tovább rejtegetem, ráébredek
Lassan elveszítelek

Kábultan
Sosem ébredek fel, a túladagolásod nélkül

Nem akarok élni, nem akarok lélegezni
Míg nem érezlek magam mellett
Kioltod a fájdalmam
(Mely általad ébresztve nem is tűnt olyan valódinak)

Nem akarok aludni, nem akarok álmodni
Mert az álmaim sem nyújtanak vigaszt
Úgy ahogyan érzek irántad
(Mely általad ébresztve nem is tűnt olyan valódinak)

Gyűlölők nélküled élni
Alaptalan valaha is kételkednem benned
De a démonjaim várakoznak
Hogy elcsábítsanak

Ó, mennyire imádlak
Ó, úgy szomjazom utánad
Ó, annyira szükségem van rád

Feléledek, felkelek
Kinyílik a szemem

Kábultan
Sosem ébredek fel, a túladagolásod nélkül

Ó, mennyire imádlak
(Mely általad ébresztve nem is tűnt olyan valósnak)
Ó, úgy szomjazom érted
(Mely általad ébresztve nem is tűnt olyan valósnak)
Ó, annyira szükségem van rád
Ahogyan érzéseket keltesz bennem
(Mely általad ébresztve nem is tűnt olyan valósnak)

Ó
Ahogyan érzéseket keltesz bennem
(Mely általad ébresztve nem is tűnt oly valósnak)

(Dalszöveg: Skillet-Comatose)

-játszották végig a dalt, miközben bár Mark tartotta a szemkontaktust a közönséggel, akarva vagy akaratlanul, de mindig visszavándorlott a tekintete rám.

Mire az utolsó hang is elszállt, remegett a kezem és nem kaptam levegőt. Próbáltam mély lélegzeteket venni, de egyszerűen annyira kapkodtam a levegőt, hogy nem bírtam lenyugodni. Rosszul voltam.

Mi volt ez az egész? Mi volt ez a dal? Ez a gyönyörű dal, amire a pillangóim vad csapkodásba kezdtek. Oh édes Istenem, mi folyik itt?!

Elég!

Ez az egész nem jelenthet számomra semmit. Mark nem jelent számomra semmit. Ő egy nulla, egy senki, egy jelentéktelen hiba az életemben. Egy személy, akihez már semmi közöm. Igaz?

Igaz!

De ennek ellenére még sem tudtam nem Őt nézni, és nagyon úgy tűnt ő is a reakciómat figyeli. A lehető legjobb álcámat húztam magamra, amit csak abban a helyzetben tudtam. Póker arccal meredten a fiúra, miközben a szívem csak úgy dobogott. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy az arcom teljesen érzelemmentes legyen.

Ekkor pedig elmosolyodott. Azzal az édes, imádnivaló, szívdöglesztő mosolyával, amire a térdem megroggyant és olyan érzés járta végig az egész testem, ami egyáltalán nem tetszett. Nem! Nem csinálhatja ezt velem.

Mi történik velem? Hisz én Victoria White vagyok baszki!

Válaszként csak unott arccal néztem vissza a fiú mosolyára, és átkaroltam a mellettem álló Ash karját. Édes, csábító szavakat suttogtam a fiú fülébe, amivel elértem azt, amit szerettem volna. Ash huncutul rám pillantott és lehajolva hozzám megcsókolt. Mindent beleadtam ebbe a jelentéktelen kis csókba, és a fiú nyaka köré fonva a karomat még közelebb húztam magamhoz. Hallottam, ahogy a fiú felnyög, mikor beleharaptam az ajkába, és még vadabban tapadt az ajkaimra. Végül levegő hiány miatt, kissé duzzadt szájjal váltunk el egymástól.

Az első dolgom a csók után az volt, hogy felpillantottam a színpadon álló fiúra. Arcomon győztes, kihívó mosoly villant, mikor megláttam Mark milyen feszült és komor ábrázattal figyelte az engem átkaroló Asht.

Ezek után nem voltam hajlandó tovább bámulni a zenekart. Otthagytam Asht magában, és inkább belevettem magam a táncolok közé és próbáltam levezetni a bennem tomboló feszültséget.

Úgy egy negyed óra múlva a fiuk bejelentették a színpadon, hogy tartanak egy 10 perc szünetet. Így az iskolára egy röpke időre rászállt a csend, és a Dj vette át a fiúk helyét ideiglenesen.

Én közben újra vissztaláltam Ashez, és igyekeztem magunkat minél messzebb vinni a büfétől, ugyanis tudtam, hogy az együttes épp azt rohamozta meg. Nem akartam találkozni egyik bandataggal sem. Bár szívesen beszéltem volna egy kicsit Nickel vagy Xavieral, mivel nagyon bírtam mindkét fiút, de féltem, ha a közelükbe megyek felbukkan Mark is. Szóval inkább nem kockáztattam.

Ashel leülve egy padra szemléltük a körülöttünk folyó dolgokat, mikor valaki megszólalt mellettünk.

-El se hiszem, Ahston a szombatját egy suliban tölti.-gúnyolta ki a barátját a mindig szexin kinéző Seb. De most valahogy a fiú ellenállhatatlan kinézete sem tudta elvonni arról a figyelmemet, mennyire haragudtam rá. Úgy tűnt kialakult közöttünk egyfajta szimpátia, de a fiú még se tájékoztatott róla, hogy a banda fellép. Elárulva éreztem magam.

-Seb! Haver, bekell hogy ismerjem eszméletlenül jól játszotok.-fogott kezet boldogan a barátjával Ash. Majd a két fiú önfeledt beszélgetésbe kezdett, míg én csak csendben ültem mellettük és hallgattam a párbeszédjüket. Míg pár perc múlva Ash így szólt-Hozok neked valamit. Erre együtt kell innunk.-jelentette ki, majd már le is lépett, kettesben hagyva a most viszonylag vidám Sebbel. Ez elég furcsa volt, tekintve, hogy Seb mindig mogorva volt.

-Véletlenül sem akartad volna megemlíteni, hogy felléptek ma, igaz?-fontam össze magam előtt a karomat. Nem bírtam nem szóvá tenni a fiú előtt mi bökte a csőröm.

-Talán nem tetszik a műsorunk?-vonta össze a szemöldökét. Pillanatok alatt eltűnt az a kevéske vidámság is az arcáról. Nem volt mit szépíteni, ezt váltottam ki mindig a fiúból

-Tudod hogy mi nem tetszik nekem!-dörrentem rá a kelleténél indulatosabban- Pont te ne játszd a hülyét Seb, az az én reszortom.-szúrtam le.

-Valóban.-értett egyet-Viszont nem tartozok neked magyarázattal.

-És ismét visszatért a bunkó Seb.-csattantam fel szarkasztikusan- Mond csak miért utálsz engem ennyire?

-Nem értesz semmit.-morogta, nem a kérdésemre választ adva.

-Én nem értek semmit?-jöttem dühbe- Akkor légyszi magyarázd el nekem mi van.

-Nem vagyunk barátok. Akkor éjjel segítettem neked, de ennyi. Szállj le rólam.-vágta hozzám szárazon, ami rosszul esett. De persze ennek semmi jelét nem mutattam.

-Oh szóval csak azért segítettél nekem mert olyan szerencsétlenül néztem ki? Vagy csak mert Mark barátja vagy?-borultam ki-Amúgy a rám való tekintettel otthagytál volna a picsába?-kérdeztem hisztérikusan.

-Nem, én...-kezdte valamivel lágyabban a fiú, de nem tudta befejezni, mert Ash visszatért. Vigyorogva nyomott valami üdítőt Seb kezébe, mire a fiú próbált jól hozzá állni barátja gesztusához, aki persze nem vett észre semmit az imént történtekből. Így savanyú képpel otthagytam őket a francba.

Betelt a pohár. Elegem volt ebből az egészből, a vitából, az estéből, az emberekből, mindenből.

Haza akartam már végre menni.

Épp elindultam volna a kabátomért, mikor Nickbe botlottam, rögtön mögötte pedig Xavier tűnt fel.

-Vic!-kiáltott fel boldogan Nick, majd az izzadt testével a karjai közé vont. Kissé viszolyogtam a nedves érintésétől, de valóban mosolyt csalt az arcomra, hogy újra láthattam ezt a két alakot, akiket tényleg megkedveltem az utóbbi időben. Kár hogy Mark ezt is tönkre tette.

-Kislány, neked nem odabent kéne a zenére a hátsó feledet ráznod?-vigyorgott rám Xavier, szintén azon a becenéven szólítva, mint Ash. Bár a szó azonos volt, valahogy máshogy hatott rám mindkét fiú szájából.

-Már meguntam.-vontam vállat, mire Nick meghökkent.

-Na az nem lehet. Ki vagy te és mi lett a csajjal, akit ismerek?

-Fejezd be!-röhögtem el magamat lehűtve a fiút-Amúgy nagyon jó lett a pólótok.-fejeztem ki őszinte dicséretemet.

-Ugye?-lelkesedett be Nick-Én terveztem meg az egészet.-dicsekedett széles mosollyal.

-Francokat!-verte vállon Xavier a gitárost, mire az feljajdult.

-Na jó, Seb segített benne egy keveset. De nagyrészt én csináltam, hallgatva a te tanácsodra.-közölte vidáman, ami teljesen meglágyította a szívemet.

-Nagyon klassz lett és iszonyat jól játszotok, de nekem már mennem kell.-mutattam a kijárat felé. Bár szívesen csevegtem volna a fiúkkal, tudtam, hogy ha nem indulok el most rögtön itt ragadok, vagy megjelenik Mark. Azt meg végképp nem akartam.

-Mi, nem mehetsz el! Most jön a legjobb rész.-ellenkezett egyből Nick.

-Igen, megkell hallgatnod, mint első számú rajongónknak az első saját dalunkat.-karolt át Xavier, majd mielőtt ellenkezni tudtam volna, már át is karolta a vállamat és elkezdett a színpad elé vezetni.

Ott már Seb és Mark újra fent állva helyezkedtek, míg a másik kettő bandatag mellettem állt izgatottan. Nem értettem miért nincsenek még a színpadon. Mire készülnek?

-Véget ért a szünet, köszönjük a türelmeteket.-szolt bele ismét a mikrofonba Mark-Így kárpótlásul most egy olyan dallal kezdenénk, ami nagyon fontos számunkra, különösen nekem. Ez az egyik saját dalunk, amit most mutatnánk be először. Ez a dal nagyon sokat jelent számomra és egy olyan lánynak íródott, aki egy szerencsétlen félreértés miatt elvesztettem. Azóta sem tudom kiverni őt a fejemből és egyébként nem is akarom. Ráadásul egyszer azt mondta nekem a legjobb barátom, ha nem tudom elmondani az  érzéseimet, akkor énekeljem el. Ezt a tanácsot ismét szeretném megfogadni tőle, hátha megint beválik.-mosolyodott el szerényen, mire teljesen lefagytam. Jaj ne!  Ez most rólam beszél?

-Hallgasd végig!-kérte Nick biztatóan, majd miután bátorítóan végig simított a karomon Xavieral együtt felugrottak a színpadra és beálltak a helyükre, egyedül hagyva engem az örült gondolataimmal, miközben Mark elkezdte énekelni a világ leggyönyörűbb dalát, mélyen a szemembe nézve.

---------
Na hellósztok!🙋‍♀️
Remélem tetszett a rész, egy kicsit késve hoztam.
Kíváncsiak vagytok Mark dalára?

Folytatást?

És váó köszönöm a 40.2k!❤️