Viszlàt!

-Ahj...Jól van.Ti akkartàtok. Elköltözöm!-orditottam.
Mindenki lefagyott, nem tudtak megszólalni. Csak hihetetlenül engem bàmultak.

-Mi van?-döbbent le Deni. Majd kérdőn nézzet ràm.
-Jó vicc volt Vic. Màr majdnem elhittem . -majd kicsit elgondolkozott , és folytatta-Öhm... úgye csak vicc volt?!-esett kétségbe Erick , és kínosan elnevette magàt. Én csak egy kicsit megràztam a fejem , nemleges vàlaszt adva.
-Mi i ez ez most kooomoly?-dadogta Tara.
-Igen. - nem mondtam , de sejtették ,hogy nem a szomszédba költözök àt.
-És miért ? -kérdezte félve Bren.
-A szüleim màr régóta csak veszekednek , és most azt a döntést hozztàk , hogy elvàllnak. Így anyàval elköltözünk innen.
-F*szomat.-bosszankodott Noah.
-Akkor itthagyod a sulit? -kérdezte Ben . Mindenki tudta , hogy igen csak nem akkartuk felfogni.
-Igen.
-Milyen messzire költöztök?-nézett félve a szemembe  Tara.
-*sóhaj* màsfél óràra.
-A k*rva életbe .-kàronkodott Deni .Majd  Noah szólalt meg.
-Ha nem akkarsz menni , akkor miért nem maradsz itt apuddal , vagy ha kell hozzànk is jöhetsz.-mindenkinek felcsillant a szeme. A remény .
-Próbàltam . Megmondtam , hogy itt maradok apàval , de anyàm minden àron magàval akkar vinni. Nem tehetek màst.-màsfelöl pedig tudtam , hogy anyànak új életet kell kezdenie , és nagy segítség leszek neki ott, mert regalàbb engem ismer. Együtt nézhetünk szembe az új körülményekel.
-Tehàt elmész.-mondta csalódottan Noah. Tara pedig elsírta magàt. Odamentem hozzà, majd megöleltem.
-Mikor mész?-tette fel Deni talàn az egyik legrosszabb kérdést.
-Szombaton 4 órakor indulunk.-szomorodtam el. Ez a szombat 4 óra észre se veszem , és itt lesz.
-Az 4 nap. -beszélgetésünket a csengő zavarta meg. Bementünk ,mert nem akkartuk késni az óràról . Màr csak egy húzàsunk van. Mondjuk nekem màr úgyis mindegy , úgyis elmegyek ...

Egész nap lógattàk az orrukat a sràcok , Tara még el is sírta magàt pàrszor. Volt , hogy óràn jött rà.
Nem nagyon beszélgetünk az első óra utàn. Senkinek se volt kedve . Minden szünetben együtt voltunk , de csak csöndben magunk elé bàmultunk.

Màsnap...

Reggel elvégeztem a szokàsos tennivaloimat , majd lementem a konyhàban.
-Jó reggelt! -köszöntek.
-Reggelt!
-Kicsim, elviszlek suliba ,mert bemegyek az igazgató nőhöz , elrendezem vele a papirokat.-mondta anya.
-Rendben.
-Ja , és mondom neki hogy màr ,akkor holnaptól nem mennél be .- mosolygott. Sose hittem , hogy ilyet mondok ,de megtettem.
-Ne ! Beszeretnék menni még a héten.-lehet , hogy nem szeretek suliba jârni , és most màs gyerek ugràlna örömében , hogy nem kell menni -e suliba , de én akkor is elmegyek. A suliba még talàlkozhatok a baràtaimal , és most minden percet kiszeretnék hasznàlni.
-Biztos? -vàgott értetlen fejet. Biztos azt hiszi beteg vagyok.
-Igen . -mondtam magabiztosan.

A suliba nem sok dolog történt. Csak annyi , hogy mindenki észhez tért. Ma a sràcok vidàmak voltak , de sokszor a mosolyukban észre lehetett venni a szomorúságot is. Ma megbeszêltük , hogy àtmegyünk Benékhez , mert a szülei elutaztak , és bulit csapunk.  Csak mi 7-en .

Benéktől 10 órakor indultam el haza Noahval , aki elkísért. Útközben rengeteget beszélgettünk , úgy mint régen. Az a kis tényező nélkül , ami nagy akadàly a kapcsolatunkban , hogy elmegyek. Nem tudom mi lesz velünk , de én nem akkarok tàvkapcsolatott. Voltak ismeröseim , akik tartottàk. De én képtelen lennék rà. Az hogy csak messengeren beszélgetek , meg skypoltok az nem kapcsolat. Szerintem nem éri meg. Csak mind két fél szenved. Én ennek nem làtom értelmét. Lehet szeretitek egymàst , de ahoz nagyon nagy szerelem , és bizalom kell hogy a szeretett megmaradjon. Most vegyünk példànak minket. Mondjuk mi Noahval így is , hogy elmegyek együtt maradunk. Elöször minden nap beszélünk, utàna csak 2 naponta , és utàna egyre kevesebbet. Majd végül mâr nem is keresnénk egymàst. Noah talàlna magànak valami lànyt , és lehet én is talàlnék valakit ... Ennek akkor lenne még értelme ha biztosra tudnàm ,hogy fél év utàn visszajövök. Én pedig Noahval a kapcsolatunkat nem tartom olyan erősnek , hogy kibirnà a tàvolsàgot. Én màr abban se vagyok biztos , hogy szerelemből szeretem , lehet ,hogy csak baràtként. Igazàból nem tudom ,én més sose éreztem , hogy szerelmes lennék valakibe. Nem tudom, hogy az milyen. Szeretem Noaht , de inkàbb csak baràtként. Igaz nagyon helyes , és iszonyú jól csókol , de ez csak külsös dolog. Azon csodálkozom , hogy még mindig együtt vagyunk . Még nem volt ilyen hosszú kapcsolatom , ha ezt lehet annak nevezni...

Egyszer csak azt vettem észre , hogy màr a hàzunk előtt àllunk. Noah elengedi összekulcsolt kezeinket , és mélyen a szemembe nézz. Derekamnàl fogva magàhoz húzzot , màsik kezét pedig arcomra helyezte. Elmosolyodott , majd hosszasan megcsókolt. Csókja televolt érzelemmel. Dühvel , fàjdalomal , szomorúsàgal , kedveségel,szeretettel , és vàgyal. Majd szónélkül otthagyott.

2 nappal később...

Ebben a két napban , szinte minden időmet a bandàval töltöttem. Próbàltuk a maradék időt kihasznàlni , hogy még együtt lehetünk.
Pénteken anyàék hivatalosan is elvàlltak , és anyàhoz rendeltek el. Ami màr amúgy is nyilvànvaló volt.
Miutàn vége lett Tara àtjött , és segített pakolàszni. Neki se , és nekem se volt könnyű ez. De tudtam ,hogy szívesen segít. Hisz együtt voltunk , és még utoljàra nevetünk kettesben.

Ma szombat van. A költözés napja. Màr koràn felkeltem , és elpakoltam  majdnem minden cuccomat. A bútoraimat itthagyuk , mert ha meglàtogatom apàt kelleni fog. Regalàbb új szobàm lesz , új bútorokkal.

Sietnem kellet a pakolàsal ,mert a sràcokal megbeszéltünk , hogy délben talàlkozunk a parkban, és elmegyünk valahova enni. Ez volt az úgynevezett „búcsú “ talàlkozó. Aminek elkellet jönni-e.

Pontban délben ott voltam a parkban. Mikor mindenki odaért elindultunk kajàlni. Szavazàs alapjàn a KFC-be mentünk. Egy csirkés szendvicset ettem . Miutàn megettük , még egy kicsit ott maradtunk beszélgetni . Fél óra múlva pedig visszaindultunk a parkba.

A parkban tovàbbra is beszélgetünk, még hülyéskedtünk. Lehetett érezni , hogy a hangulat màr nem volt olyan jó, mint a KFC-ben .Mindenkiben benne volt az , hogy lassan búcsúzkodni kell.

Rànézztem a telomra , és làttam , hogy lassan indulnom kell haza, mert még van mit pakolàszni .  Kénytelen voltam belekezdeni.
-Öhm...lassan indulnom kell .- a többiek vették a célzàst , így felàlltak. Brendon jött elsőnek oda hozzàm.
-Hàt örülök, hogy megismertelek! Te aztàn egy belevaló csajszi vagy. Kösz azt a sok vicces pillanatott , a suliban , oltàri volt!-mosolygott , majd összeborzolta a hajam , és megölelt.

A következő Erick volt.
-Attól , hogy elmész nem szabadulhatsz meg tőlem . Vigyàzz magadra Vicy! Aztàn ne hozz szégyent arra a sulira se ahová mész!-kacsintott ràm ,majd ő is megölelt.
-Tudom , hogy zaklatni fogsz , hisz van pót telód is .-mosolyogtam-Ne félj az a suli is megismeri , majd Victoria White-ot.
-Azé.-nevete el magàt.

Most Ben szólalt meg.
-Jól mondja Erick , nem szabadulsz még tölünk. Amikor tudsz gyere haza , és elmegyünk bulizni. Vàrunk haza! Vigyàzz magadra!-ölelt meg.

Tara lépett elő , szemei mâr most könyekben úsztak.
-Hé , ne sírj!-öleltem meg szorosan.
-Mi lesz velem nélküled.-szipogott-Tudom , hogy a sràcok itt maradnak , de nélküled nem úgyan olyan.
-Ha bàrmi bajod van , nyugodtan üzenj , vagy hívj fel , jó?-néztem le rà.
-Ühüm. Nagyon vigyàz magadra csajszi! Majd azért néha gyere haza! Hiànyozni fogsz!-ölelt meg újra.
-Te is nekem.
-Szeretlek Vic , és te maradsz a BFF.
-Én is.-csak ennyit vàlaszoltam. Olyat nem igérek , ami nem biztos ,hogy így marad. Kibontakoztam Tara öleléséből , és Deni szomorú mosolyàval talàltam szembe magam.

-Mi is baràtok maradunk , attól hogy elmész!-nézett ràm fenyegetően , de csak poénkodot. Lehetett làtni a szàja szélén egy halvàny mosolyt.
-Még szép!-mosolyogtam rà.
-Ha bàrmi van szólj , tudod ,hogy ràm mindig szàmithatsz , melleted vagyok! Nagyon fogsz hiányozni , te , és a hülye fejed.-ezért belebokszolktam jàtékosan a vàlàba , mire csak elmosolyodott, és folytatta- Mondanám , hogy vigyàz magadra , de szerintem te kemény csaj vagy , és tudsz sajàt magadra.
-Kösz!-bújtam karjai közé. Szorosan öleltem , mint aki nem akarja sose elengedni. De nem is akkartam.
-Nekem is hiànyozni fogsz. -küldtem felé utolsó szavaimat, majd Noahhoz fordultam. Ő volt az útolso.

-Hàt... én nem akkarok elbúcsúzni.-nevetett fel kínosan.
-Én sem.-mondtam halkan.Majd Noah magàhoz húzott , és megcsókolt. Levegő hiàny miatt elvàltak ajkaink , majd kezemet az ővére kulcsoltam.
-Figyelj Noah! Én... szeretlek téged , ezt te is tudod. De én nem tudnàm elviselni a tàvkapcsolatott. Nem akkarom , hogy szenvedjünk. Veled volt életem leghosszabb , és egyben legjobb kapcsolata. De én így ezt nem tudom folytatni. Sajnàlom.-végig a szemébe néztem , de a végén lehajtottam a fejem. Szemében lehetett làtni a fàjdalmat , amit én okoztam. Kezével megemelte az àllamat , kényszerített,  hogy a szemébe nézzek. Belenéztem szomorú szemeibe. Majd megszólalt.
-Megértem döntésedet. Bevallom nem tetszik , de tényleg ez lesz a legjobb. -majd védelmező karjaiba zàrt. Perceken àt csak öleltük egymàst . Mikor elvàltunk , én szólaltam meg.
-Haverok?-nyújtottam kezemet felé mosolyogva.
-Haverok.-ràzta meg a kezem , majd újra megölelt.

Elbúcsúztam mindenkitől , de még volt egy kis időm , igy mindenkivel csinàltam még egy utolsó képet.
Képek:
-Taraval szorosan öleljük egymàst.
-Deni menyasszony pózban fog , és vigyorgunk.
-Noahnak a derekàra kulcsoltam a làbaimat , úgy tart, és egy puszit nyomok az arcàra.
-Erick felkapp a hàtàra , és lóvacskàzunk.
-Ben a vàllamat àtölelve àll mellettem.
-És Brendonnal ugyan ez , àtöleli a vàllam.

Majd csinàltunk két közös fotót.
Képek:
-Csak simàn àllunk egymàs mellet , és mosolygunk.
-Örült kép. Én Noah nyakàban vagyok . Tarat feldobbjàk Deni ,és Erick . Ben bebadzsit . Bren pedig lefeküdt a földre , és úgy pózolt.

Közben rengeteget nevetünk. Majd nehezen de elvàlltam tőlük...

Otthon még pakolàsztam . Végeztem amikor csöngedtek. Leszaladtam , és kinyitottam az ajtót. Meglepödtem, mikor meglàttam ki àll az ajtóban. Nem tudtam mit akkar , hisz màr elbúcsúztunk.
-Szia!-köszönt a fiú.
-Szia! Hàt te?
-Tudom , hogy màr elbúcsúztunk , de még valamit elfelejtettem mondani. Szeretlek!-mondta , majd ajkaink összefortak. Talàn ez volt életünk legszenvedélyesebb csókja. Hosszú perceken keresztül , csak faltuk egymàst. Egyikünk se akkart elvàlni. Végül elhúzodtunk egymàstól , zöld szemeivel nézett engem , miközben mosolygott.
-Azt hittem haverok vagyunk?-mosolyogtam pimaszul. Majd lehajolt hozzàm , és a fülembe suttogta.
-Mi legjobb haverok vagyunk.-vigyorgott. Majd megöleltem. Miutàn elvàltunk adott még egy puszit a szàmra , és azt mondta.
-Talàlkozunk még White! -mosolygott ,majd elment.

Miutàn Noah elment , fél óra múlva újra csöngedtek. Hogy ma milyen nagy a forgalom. Kinyitottam az ajtót . Megint meglepödve àlltam az ajtóban.
-Szia!-köszönt.
-Hello! Màr elbúcsúztunk. -mondtam ugyanazt gondolva , mint Noahnàl.
-Nem is örülsz nekem.-bigyesztette le a szàjàt.
-Hàt nem is tudom.-mosolyogtam , majd a nyakàba ugrottam.
-Öhm...azért jöttem , mert valamit tudnod kell. Nem bírtam elmondani a parkban , de ha úgy mész el , hogy nem tudod megfogom bànni. Azt akarom , hogy tud. Igaz màr semmi értelme , és az egésznek nincs jövője , de pont azért akkarom elmondani.-hadart össze-vissza . Amivel megijesztett , mert csak akkor szokott hadarni ha ideges.
-Meg ijesztesz ! Baj van?
-Nem nincs semmi. Huuh . Vic , én... Szeretlek . -mondta ki nehezen. És ez nem csak baràti szeretetnek gondolta, annàl többnek.  Kiderült , hogy a legjobb baràtom Deni , szeret. Szerelmes belém. Majd közel hajolt hozzàm , és megcsókolt. Csókja tele volt érzelmekkel . Jól csinàlta. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam , hisz megérdemli. Hadd legyen boldog . Ez volt ami búcsúzàsunk. Sose gondoltam volna ,hogy bejövök neki. De az ember mindig megtud lepödni. Végül eltolt magàtól.
-Bocsi Vic , én én ...sajnàlom , nem akkartam. Vagyis akkartam , de nem akkartam megtenni.-beszélt össze-vissza , és még egy kicsit el is pirult zavaràban.
-Hé , nyugi , semmi baj. Ez köztünk marad. Ez volt a mi búcsúnk. -majd még utoljàra szorosan megöleltem , és szàjàra egy puszit nyomtam. Nagyon meglepödött tettemtől , de tetszett neki. Majd elköszöntünk , és ő is elment. Ő is kisétàlt az életemből.

Eljött a 4 óra is . Màr készen àlltunk az útra . A kocsi màr megvolt telve a böröndeinkel , és a többi cuccunkal. Még jó , hogy nagy autónk van...
A hàz előtt àllva jött el az utolsó búcsú. Apàt hosszasan öleltem , miközben ő hajamat simogatta .
-Vigyàz magadra , és anyàra!-mondta szomorúan. Attól , hogy elvàlltak még szerete anyàt ,és engem. Tudtam , hogy legszívesebben csak úgy csinàlta volna meg a vàllàst, hogy egy utcàba költözünk, hogy bàrmikor àtmehessek hozzà. De ez nem volt megoldható , és anya nem akkart itt maradni. Új életet akkart kezdeni , ami még is valósult. De így lesz a legjobb.
-Rendben. -majd homlokomra egy nagy puszit adott , és elengedett.
-Ha bàrmi baj van , nyugodtan hívj fel ! Bàrmikor lejöhetsz hozzàm , szívesen vàrlak ! - puszilt meg újra. Majd anyàt is megölelte , és arcon puszilta.
-Szia Apa!
-Sziasztok!-majd beszàlltunk a kocsiba . Anya mosolyogva nézett rám.
-Mehetünk?
-Azt hiszem igen. -majd beindította a kocsit , és útra keltünk.

Lehet nem is lesz olyan rossz egy kis vàltozàs. Persze fàj , hogy a baràtaimat itt kell hagynom, de ezt hozzta az élet. Így muszàly vagyok követni azt.

Új vàros, új hàz , új élet vigyàzz , mert jövünk!!

😉----------------------------------------------------------------------------------😉

Azta! Ez lett az eddigi leghosszabb rész . Elég eseménydús lett szerintem a 10. Rész .

Remélem nem bànjàtok , hogy ilyen hosszú lett!
Jó olvasàst!❤