Krisztián és az emberei elől menekültem a sötét utcán a nedves betonon, míg nem egy zsákutcába találtam magam. Forgolódtam, hogy merre tovább mikor egy utcai lámpa fénye felvillant így megvilágítva Bence arcát, aki egy székhez volt kötve, mellette hirtelen Krisztián állt egy nagy késsel a kezében, ördögi mosollyal az arcán.

- Ne tegyétek! - szólt Bence könnyes szemmel, mire Krisztián elvágta a torkát, én pedig felriadtam.

Ziháltam, a hátam és a homlokom is verejtékezett. Csak egy álom volt, de túl szörnyű. Vajon így halt meg Bence? Mit akar üzenni?

Esélytelennek találtam, hogy most ebben az állapotban vissza tudjak aludni, így felkaptam  köntösöm a földről, és az erkélyre mentem.

Mély levegő, majd kifúj! És ezt ismételgettem, amíg le nem csillapodtam egy kicsit.

Eszembe jutott egy olyan dolog, mitől menten elszégyelltem magam, és ha bár az idő nem volt alkalmas, én mégis írtam neki.

- Fent vagy még?  - pötyögtem 4:21-kor

- Igen... - érkezett a gyors válasz.

- Hol vagy?

- Az erkélyen itthon.

- Én is... Zavarna, ha átmennék?

- Dehogyis!

Vezetés közben folyton magam ostoroztam, hogy hogyan lehetek ennyire önző? Meghalt Bence, a bátyja megölte Krisztiánt, és még ő is nálam talált menedéket, őt pedig magára hagytuk. Szépek vagyunk, mit ne mondjak!

Amikor Szabri ajtót nyitott a látványa szívfacsaró volt. Fekete szemfestéke lefolyva az arcán, szemei feldagadtak a sírástól, és Bence egyik pulcsijában volt. Ezt látva nekem is azonnal megeredtek könnyeim, és szó nélkül csak szorosan átöleltük egymást.

- Annyira sajnálom! - suttogtam, mire még jobban belekezdett. Haját simogatva csak hagytam, had adja ki magából.

- Te merre voltál? - engedett el, majd becsukta az ajtót, és ismét a teraszra mentünk.

- Zsoltnál. Tudom, nem volt szép, hogy csak úgy elrohantam, de abban a pillanatban nem tudtam mást tenni. - ültem le vele szemben.

- Megértelek. - húzta fel lábait.

- Mi történt utána?

- Ádám bekattant. Teljesen... - gyújtott rá.
- Utasította a többieket, hogy takarítsák el a hullákat. Felgyújtották az egész raktárt. - mesélte. - Linda, én nem tudom mi lesz.. ő nem fél? - nézett rám komolyan. - Tényleg azt hiszi, hogy majd húszévesen ő lesz a következő Maffia főnök a semmiből, csak mert meg tudott pár dolgot a srácokról? És ránk nem gondol? Mi van, ha én ezt nem akarom? Sőt... én ezt nem akarom! Ha akar játssza ő itt a főnököt, amíg úgy nem jár, mint Bence. - fújta ki a füstöt idegesen, miközben lehamuzott. - Az is ki tudja most merre császkál.
- erre inkább nem mondtam semmit. - Biztos még a fiúkkal egyezkedik.

- Ezt hogy érted?

- Megkérte Krisztián jobb kezét, hogy mindenbe avassa bele. Hogy úgymond milyen egy napja, kikkel üzletel mikor mikről... pénzek ez az...

- Úr isten! - képedtem el, hisz én ezekbe úgy igazán bele sem gondoltam.

- Mondtam neki, hogy még most lépjünk le messzire, míg lehet, de nem! Ő ezt halál komolyan a fejébe vette, vágod? Én adok neki egy hónapot, míg valaki meg nem öli. Kérdés, hogy minket megfognak-e.

Reggel nyolckor kerültem haza. Egyből benéztem a hálóba, de már nem volt ott. Ugye nem.... ugye nem csak játszott velem, és lépett le megint?

Néztem a fürdőben, de ott sem volt. Végül megkönnyebbültem, mikor a konyhában találtam rá, miközben épp reggelit csinált meztelen felsőtesttel. Hmm...

- Te merre jártál? - kérdezte, ahogyan kivette a tojást a hűtőből, majd puszit nyomott arcomra.

- Szabrinál. - foglaltam helyet, mire megállt a mozdulatában összeráncolt szemöldökkel.
- Szörnyű barát vagyok... - nyöszörögtem. - Ott hagytam, pedig... - utalgattam, mire nyelve egyet bólintott, hogy képben van. - Ádám... - babráltam kezeimmel.

- Hmm?

- Most akkor te ki vagy? - erre megfordult és igen csak furán nézett rám.

- Ádám...?

- Nem.. mármint. Te most komolyan maffia főnök akarsz lenni? - erre felnevetett.

- Báránykám, adódott egy lehetőség, én pedig gyors voltam, és léptem.

- De milyen lehetőség? Húsz éves vagy, és...

- És?

- Nem lehetsz maffia! - csattantam fel.

- De már az vagyok, és eddig is azok voltunk! - hangsúlyozta a többes számot, hisz nyakig benne voltunk/ vagyunk

- Megfognak ölni! Nem is ismersz senkit, nem tudod kik voltak az ellenségeik, és...

- Linda... - szólt kissé komolyabban - Egy éve benne vagyok ebben a szarban. Nem mondom hogy sok, de kezdetnek elég lesz, és amúgy is
- lépett közel hozzám - Én megkérdeztelek az este, te pedig igent mondtál. Komolyan mondom Báránykám, ne játszadozz velem!

- Fenyegetsz?

- Csak azért provokálsz, mert tudod úgyse tennék semmi rosszat veled. - simított ajkaimon egyet, amitől majdnem leestem a székről.

- És mi lesz velünk? - váltottam témát. - Ha mi ezt nem akarjuk?

- Mondtam én nektek, hogy kötelező bármi is? - ez igaz. - Báránykám, döntsd el mit akarsz. Én nem szállok ki. - azzal ismét neki állt a reggeli folytatásának.

Most mit tegyek? Akarom én ezt az életet? Nem! Akarom én Ádámot? Mindennél jobban!

- Egyébként van egy meglepetésem. - szólalt meg újból.

- Mi?

- Eszünk, össze hívjuk a többieket és meglátjátok.

És így is lett. Miután megreggeliztünk Ádám bepötyögte a messenger-csoportba, hogy találka a villánál, ami... már az ő tulajdona ha jól értem.

Természetes mi voltunk az elsők, akik ott voltak, és ahogy kiszálltunk a kocsiból igen csak furcsa dolog történt.

- Jó reggelt, főnök! - üdvözölte Gabi, az egyik embere.

- Nektek is!

- Lenne itt egy kis gond.

- Nagyon sürgős?

- Annyira nem...

- Akkor majd később kereslek. - veregette meg a vállat, és tovább haladtunk egyenesen egy fenti szobába, amit Krisztián irodának használt.

- Főnök... - nevettem egy aprót, miközben az arany tigris szobrot tanulmányozgattam.

- Viccesnek találod?

- Kicsit. - ismertem be nevetve. - Gabi tíz évvel idősebb nálad - álltam meg a szobor mellett.

- Krisztián se volt valami öreg.

- És látod meg is halt.

- És ki ölte meg? - támaszkodott meg az asztalon két tenyerével, mire csak nyeltem egyet. Szerencsére ebben a pillanatban ki is vágódott az ajtó.

- Szoszi? - lépett be Ferike mögötte Szabrival.

- Tegnap találtam valamit... - kezdett bele Ádám.

- A józan eszed? - fonta össze karjait maga előtt Szabri.

- Megint kezded? - sóhajtott. - Szóval... mind a hármatoknak lehetőség van kiszállni, vagy velem tovább csinálni. Megértem, akárhogy is döntötök. - nézett végig rajtunk. - Viszont, arra gondoltam ez úgy lenne tisztességes, ha négy felé osztanánk bármi is legyen. - hajolt le, majd előkapott két nagy fekete sporttáskát, levágta őket az asztalra és széthúzta őket. Mind a hármunk padlót fogott a rengeteg készpénz láttán.

- Tesó.. - nyögött ki ennyit Ferike. - Ezt hol találtad?

- A fal mögött. - intett a háta mögé. - Még az előző főnöké volt, csak Krisztián túl idióta volt, hogy ki tudja nyitni. Ez itt kereken 150 misi. - veregette meg a táskát.

- Én ezt nem hiszem el... - ült le Szabri. - Ki tudja hány ember vére tapad ehhez!?

- Maximum kokain. - vágta rá Ádám. - És ha tapad is, az nem a mi hibánk volt. Most égessem el? Mindenkinek jár fejenként 37,5 millió. Felőlem ki is dobhatod utána.

- Hülye azért nem vagyok. - motyogta.

- Szóval, akárhogy is döntötök ez a pénz elegendő lesz ha netán egy új életet akartok kezdeni máshol. Én nem akarlak titeket belerángatni semmibe.

- Tesó, én veled maradok, ha kell meghalok érted! - fogott vele kezet Ferike, majd ránk nézték.

- A bátyám vagy, nincs nagyon más választásom. - vont vállat Szabri, így hát mindenki tekintet rám szegeződött.

Vessek véget ennek az életnek egyszer s mindenkor, és kezdjek végre el egy normálisat, amire egy éve várok? Vagy folytassam az egészet, csak magasabb pozícióban, ergo még nagyobb veszélyben és még több felelőséggel?

Szabadság vagy Szerelem?

- Legyen! - bólintottam ismét arra az életre, amiből mind végig ki akartam szállni, de végülis Ádámra mondtam igent, aki amint látszik mindenféle veszélyt megér nekem.

- Mi leszünk a Világ urai! - pörgött be Ferike, mire mind elnevettük magunkat.

Egy évvel később

Mióta ismét igent mondtunk erre a fajta életvitelre, rengeteg minden megváltozott.
Először is eladtuk azt a villát, ami Krisztiánéké volt, ahogyan másik négyet is, plusz az összes kocsit, és egyéb ehhez hasonló tárgyat, ami az övék volt, és mindenből újakat szereztünk be.
Egy új villát, ahol mind együtt lakunk, és pár új járgányt is.

Az üzlet -hála Ádámnak- nagyon jól megy, ugyanis sikerült megegyezni a másik kartellal, így már egy jó ideje nincsen semmi feszkó. Biztos akad néha bonyodalom, de lássuk be, ezeket mind ő intézi el, hisz ő a fej.

Ahogy észrevettem, engem próbál mindenből kihagyni, ahogy csak tud. Azt mondja minél kevesebbet tudok, annál jobb. Néha úgy érzem, én nem is csapattag vagyon csak a "főnök barátnője", és ha netán ez a pozícióm megszűnne, talán nem is lenne már rám itt szükség.

- Jó reggelt, Báránykám! - nyomott puszit az arcomra kora reggel, de én még azt sem tudtam melyik világon vagyok.

- Te mit csinálsz ilyen korán? - hunyorogtam.

- Meséltem neked, hogy van az a hely amit meg akarok venni és clubbot alakítani belőle - vázolta fel vigyorral a képén. - Úgy néz ki, ma sikerül is. Végre eladó lett!

- Jól hangzik. - mosolyogtam. - Megyek veled én is!

- Most még ne! Majd ha a nevemen lesz, jöhetsz mehetsz ahogy akarsz.

- Ádám... - ültem fel. - Mégis kikkel üzletelsz?

- Még nem tudom pontosan. Pont ezért maradsz te itt.

- Nekem mindig itthon kell maradom. - dünnyögtem kedvetlenül

- Azért Báránykám, mert féltelek. Nem akarom, hogy tudjanak rólad, ha nem muszáj. Egyből le esne nekik a gyenge pontom.

- Jah... - motyogtam félre nézve.

- Ne csináld már! - tette két ujját állam alá, hogy szembe fordíthasson magával. - Ezt már átrágtuk százszor.

- Igen, hogy nekem nincs szabadságom.

- Dehogy nincs! Mikor mondtam neked, hogy nem mehetsz el valahova?

- Soha, de mindig szólni kell neked merre megyek, és akkor is mindig van valaki aki figyel. Érzem! - suttogtam közelebb hajolva hozzá, mire lehajtotta a fejet, mosolyra húzta ajkait majd megnyalva azt, beharapta őket. Mindig elgyengülök, ha ezt csinálja.

- Elővigyázatosság, szépségem, elővigyázatosság... - fogta kezei közé arcom, hogy puszit nyomhasson a fejemre. - Ha visszajövök, el mehetünk valahova, ha van kedved, oké? - simította hajam a fülem mögé, majd csókot adott a nyakamba. - Szeretlek! - állt fel.

- Én is téged. - mosolyogtam el.

- Morgeeeen! - rontott be Szabri, bátyját majdnem fellökve, azzal fejest ugrott mellettem a franciába.

- Mi van veletek ilyen korán reggel?

- Nincs is olyan nagyon korán. - bújt be a paplan alá. - Csupasz vagy? - nézett végig rajtam.

- Igen, úgyhogy hagyd már abba! - rángattam magamra a takarót.

- Ezt nézd! - tolta képembe mobilját. - Santorini.. mese szép!

- Tényleg az. - helyeseltem.

- Megyünk?

- Mikor?

- Akar most! De csak mi ketten! Csajos nyaralás. - kacsintott, mire felnevettem. - Mi az?

- Ádám bevásárolni se enged el, majd pont ide fog?

- Nem kell az engedélye.

- Tudod milyen...

- Megszökünk. Majd küldünk neki onnan képes lapot.

- Hova mentek? - jött be Ferike is, mire még fentebb húztam a takarom. Mit csinál itt mindenki reggel?

- Nyaralni. - közölte Szabri

- Hová megyünk?

- Ti fiúk nem jöttök. - nyújtotta ki nyelvét.

- Ádám tudja? - vonta fel szemöldökét vigyorogva, és mivel semmit sem szóltunk, így szimplán kinevetett minket.

- Te amúgy mit csinálsz itt? - kérdeztem rá mellékesen.

- Nem tudod Ádám hova dugta el a kocsi kulcsokat? - vakargatta tarkóját. - Gyorsba el kéne intézzek valamit.

- Pont azért dugta el őket, hogy te csak ne szaladgálj gyorsba sehova. - közöltem komoly fejjel, hisz nincs jogosítványa, ennek köszönhetően már három kocsit is össze tört, komolyan mondom csoda, hogy életben van még.

- Ne csináld már! - nyöszörgött.

- Kérd meg a fiúkat.

- Mind alszik.

- Ferike, ideje lenne megcsinalni azt a jogsit nem? - cukkolta Szabri.

- Neked sincs meg, mit vagy úgy nagyra magaddal?

- De nem én törtem össze három kocsit! - kezdtek bele

- Figyelj...

- Elég! - szóltam rájuk. - Ha elviszlek befogod?

- Aha.

- Akkor tíz perc és lenn találkozunk.

Kiderült, Ferike csak az egyik nagybátyjához akart átmenni valamit megbeszélni, én meg addig kinn vártam a kocsiba, úgy fél óra alatt meg is lettünk.

- Kösz mégegyszer, hogy eldobtál. - hálálkodott Ferike, mikor kipattantunk a kocsiból, és ebben a percben érkezett meg a fekete G-Wagon, amiből Ádám szállt ki nem túl nyugodtan.

- Hol voltatok? - feszült meg teljes testével.

- Csak egy nagybátyámnál. - magyarázta Ferike.
- Kellett egy fuvar.

- És pont Linda volt kéznél? Te normális vagy?

- Tesó, nyugi semmi sem történt, jöttünk meg mentünk. - tette fel kezét védekezőképpen.

- Ádám nyugodj már meg!

- Nem nyugszom! Mondtam neked, ha mész valahova írj, vagy vigyél magaddal valakit! - túrt idegesen a hajába. - Mit nem tudsz ezen megérteni? - emelte meg a hangját, majd beviharzott, én pedig értetlenül pislogtam Ferikére

- Van valami, amiről nem tudok vagy tényleg ennyire paranoiás? - mutattam felé

- Majd ha akarja, egyszer elmeséli. - vont vállat.

- Mégis mit? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Semmit... mondom, hogy őt kérdezd! - tette zsebre a kezét, és ő is itt hagyott.

Mi van már, amiről én megint nem tudok?