Ahogyan a fény halványult, úgy volt egyre jobban kivehető az új "jövevény" ki nem volt más, mint Ádám. Életemben nem örültem ennyire senkinek, így amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam felé, és egyenest a nyakába ugrottam.

- Mi ez a hely? - kérdeztem kis idő után, arcom a nyakába fúrva.

- Lövésem sincs, Báránykám. - suttogta. - Mióta vagy itt? - csak a vállamat vontam.

- Épp a dokitól sétáltam ki, mikor mögém jöttek és berángattak a kocsiba. Ráadásul mind ezt fényes nappal. - nevettem fel kínomban.

A franc tudja kik ezek.

- Bántottak? - kérdezte komolyabb hangvétellel.

- Nem. - túrtam a hajamba sóhajtva. - Viszont már kezd kurvára elegem lenni. - az ajtó felé szedtem a lábaim, majd dörömbölni kezdtem rajta. - Hé! - kiabáltam - Mi a faszt akartok? Meddig leszünk még itt?! - ordítottam

- Linda! - szólt rám

- Hallotok, Faszfejek? - és Voilà! Kinyílt a vasajtó.

- Lenyugodnál, szívi? - kérdezte egy nálam kicsit magasabb, rövid barna hajú férfi, akinek körszakálla volt, és a rágójával csámcsogott.

Fehér atléta fedte felsőtestét, és egy világos farmer, valami hülye nagy csatos övvel.
Könyörgöm, mit hisz? Hogy Bogotában vagyunk és ő Mr. Pablo Escobár egyik kutyája? Hát, tőlem annyit kaphat, hogy Miguelnek fogom hívni.

- Lenyugszom ha választ adsz! - léptem közelebb, erre fegyvert nyomott az állkapcsom alá.

- Ez a válasz hogy tetszik?

- Úgysem lősz le. Élve kellünk nekik. - húztam piszkos mosolyra ajkaim.

- Nem is vagy hülye. - mosolyodott el.

- Ellentétben veled. - kontráztam.

- Na most lett elegem! - azzal hátrébb állt, és becsapta az ajtót, de olyan erővel hogy a hajam is meglebbent.

- Normális vagy?! - fordított magával szembe Ádám a karomnál megragadva. - Simán kicsinálhatott volna!

- De nem tette! - tártam szét a karom, majd őt kikerülve a kanapé felé mentem és le is huppantam rá, mire felszállt egy kis pór, de jelenleg ez volt a legkisebb bajom. - Valamit akarnak tőlünk, de nagyon... - agyaltam.

- Hé...

- Hmm?

- Ígérd meg nekem, ha kijutunk innen adsz egy esélyt, és elvihetlek egy randira. Egy igazira.

- Ádám... neked most komolyan ezen jár az eszed?

- Csak egy este! Ha utána is azt mondod, hogy nem, akkor tényleg elfelejtünk mindent, és békén hagylak.

- Legyen. - sóhajtottam. - De randi helyett most azon törd a fejed, hogyan jutunk ki innen. - válaszomra ő is kijárat után kezdett nézelődni, és mit ad isten igazán dèja vu érzésem lett ahogyan ismét kivágódott a vasajtó, de ezúttal hárman torlódtak be rajta.

- Mi a fasz? - nézett ránk Ferike, Bence és Szabri társaságban.

- Mi ez a hely? - nézelődött Bence.

- Pont annyit tudunk, mint ti. - "avatta" be a többieket Ádám.

- Na, mindenki beilleszkedet? - jött meg egy fiatal férfi, aki valahonnan nagyon ismerős volt. Pár pillanat után esett le, hogy bizony ő az a bizonyos vőlegény az esküvőről.

- Mért hoztatok ide? - lépett élőre Bence.

- Azért jöttem, hogy elmondjam. - intett a kanapé felé. Mint a kis libák indultunk meg, és szűkösen, de valahogy leültünk egymás mellé.

A csávó intett az egyik Miguelnek, hogy húzzon oda neki egy széket. Helyet foglalva végig nézett rajtunk.

- Nos, ismét találkozunk. - vont vállat mosolyogva. - A felszolgálók az esküvőmről, akik kinyírták apóst. - tekintet Ádámon állapodott meg. - Egyébként én Krisztián vagyok. - tette kezét mellkasára. - Tudjátok... - vett elő egy szál cigit. - Ki akartalak csináltatni titeket...Először pszichésen. - ütögette meg halántékát. - Aztán úgy igazán. - olyan üres és nagy volt ez a hely, hogy még a gyújtója hangja is sokkal hangosabbnak tűnt. - De akadt egy kis probléma. Megjelent egy új banda, akik át akarjak venni a helyünket. Elkezdtek a mi területeinken teríteni, és tucatjával ölik az embereim. Mert ugye, most hogy az após nincs, én lettem a főnök.

- Rátérnél a lényegre kérlek? - kérdezett rá Szabri.

- A lényeg, hogy mától nekem dolgoztok!

- Biztos, hogy nem!- nevetett fel Bence.

- Ez nem kívánság műsor! Vagyis... de! - dőlt hátra mosollyal az arcán. - Szabadon választhattok. Nyugodtan ki lehet sétálni az ajtón, viszont akkor egyesével és lassan fogjuk megölni minden egyes családtagotokat, szeretteiteket, aztán titeket is. - biggyesztette le száját. - Vagy, csináljátok amit mondok és mindneki boldog lesz. A suli miatt meg ne fájjon a fejetek. Vegyétek úgy, már le is tettétek az érettségit!

- E-elnézést. - emelte fel kezét Ferike, mint valami másodikos.

- Igen, Ferenc?

- Ferike... - javította ki - De... mért pont mi? - jogos.

- Egyszerű! Tizenévesen kinyírtátok a maffia főnököt, és majdnem ki is játszottatok. Tökösek vagytok.

- És ha neked is ez lesz a sorsod? - kérdezte Ádám jéghidegen. Krisztián egy pillanatig farkasszemet nézett vele, majd megdobta vállát ahogy aprót felnevetett.

- Ne félts. Nem követem el azt a hibát, mint ő. - izzik a levegő! - Nos! - csapta össze kezeit. - Akkor mi legyen? Áll az alku?

- Mintha lenne más választásunk. - motyogta Szabri az orra alatt.

- Remek! - állt fel. - Akkor munkára is! - mi? Most? - Ti hárman! - mutatott Ádámra, Ferikére és rám. - Ti Romániába mentek, estére vissza is értek!

- Minek? - ráncoltam össze a szemöldököm

- Óú! Az egyetlen és legfontosabb szabályt kihagytam! - csapott homlokára. - Nincs kérdés! - mutatott rám - És gondolom mondanom sem kell, hogy bárkinek is köptök, akkor.... - húzta el hüvelyk úját torka előtt. - Ez legfőképp rád vonatkozik, Linda! - mutatott rám. - Mutasd meg nekik a kocsit. - intett Miguelnek. Vajon mi lehet az igazi neve?

- Gyertek!

Ahogyan végre kiértünk, valami építkezésen találtuk magunkat, de még így sem volt halvány lila gőzöm sem, hogy merre lehetünk.

- Itt a kocsi, van benne GPS a címmel együtt. Akihez mentek, már vár titeket. Ők szépen kiveszik a cuccot, majd a kesztyűtartóban levő telefonnal hívjátok Krisztiánt, ez így világos?

- Aha. - motyogtuk.

- Sok sikert! - nyújtotta nekem a fekete Mercedes kulcsát, és már itt sem volt.

- Te jó ég. - dőltem neki a kocsinak, miközben egy mély levegőt vettem.

- Most akkor... maffiák lettünk? - vakargatta tarkóját Ferike.

- Inkább a csicskásaik. - fonta össze maga előtt karjait Ádám.

- De.. meddig?

- Gondolom amíg valaki meg nem hal.

- Normális vagy? - förmedtem rá.

- Mért, szerinted mi lesz ennek a vége? Így vagy úgy, de vér fog folyni. - láttam valamit a szemében, ami nagyon nem tetszett. - Azt meg add ide. Nem vehetsz ilyen sokkos állapotban.
- kapta ki a kulcsot a kezemből.

Így történt tehát, hogy a fiúk és én valami illegális dolgot szállítottunk tizennyolc évesen egy másik országba, a maffiától a maffiának.