- Segítesz levenni? - bajlódtam ruhámmal a hálónkban.

- Persze. - engedte le a cipzárt az oldalán, majd lassan lehúzva a ruhám rólam, letérdelt és puszit adott a hasamra. - Egész nap meg akartam tenni, de nem tudtam. - adott rá még egyet.

- Annyira jó apa vagy. - simogattam meg a haját.

~~~

- Jó reggelt, Farkas Linda! - suttogta fülembe, ébredés után, majd puszit adott a vállamra.

- Jó reggelt, Maffia! - mosolyogtam boldogan

- Ha lenne fogalmad, mióta ki akarom ezt mondani!

- Ha lenne fogalmad, mióta akarom ezt hallani. - néztem szemeibe teljesen megbabonázva.

Hét hónappal később 

Egy dolog biztos. Az életünk sínen van. Senki sincs már ellenünk, sehol sem fenyeget minket veszély. Túl erősek vagyunk, és nem adunk rá senkinek sem esélyt, hogy bántani, fenyegetni merjen minket. Ez persze nem éppen jár mindig szép dolgokkal, de ez van. Ádámnak igaza van, és már én is megtanultam. Ilyennek kell lenned, ha meg akarod védeni a családod, ami nem mellesleg bővülni is fog egy taggal egy hét múlva. Kisfiúnk lesz! Végre megvan minden, amire vágytam. Család, szerelem, barátok, otthon, békesség, boldogság és egészség.

- Ahj! - bosszantottam fel magam, mert már semmi sem jön fel rám.

- Mi az? - jött ki Ádám a fürdőből.

- Hát ez! - toltam elé a ruhadarabot. - Múlt hét előtt ez még rám jött! - hajítottam el az ágyra, és egy új után kezdtem kutakodni.

- Tudod, hogy gyönyörű vagy, ugye? - ölelt át hátulról.

- Igen, egy gyönyörű bálna! - puffogtat.

- Hallod, Nathan, milyen hülyeséget beszél anyukàd? - hajolt le a hasamhoz, puszit adott rá, mire nevetve a hajába túrtam, majd fejem oldalra hajtva kezem a nyakamra tettem. Mindenem fájt már. - Gyere. - intett, hogy forduljak meg, és masszírozni kezdett.

- Nemsokára szülök. - mondtam feszülten.

- Ez most más lesz! Ott leszek melletted végig.

- Nem is tudom. - húztam a szám. - Biztos benn akarsz lenni?

- Még szép!

- De, Ádám.. nem egy szép dolog.

- Gyerekünk fog születni! Van ennél szebb?

- De az egésznek a menete.

- Felnőtt férfi vagyok, kibírom.

- Össze fogsz esni.

- Dehogy fogok! - röhögött. - Most dupla olyan jól kell teljesítenem. Tekintve hogy Sofinál nem lehettem ott. - nézett rá, aki épp a földön játszott.

- Szerelmem, ne rágódj ezen jó? - fogtam arcát kezem közé.

- Tudom, csak... - sóhajtott

- Nincs csak. Minden rendben van, mert te vagy a legjobb apa, és férj a világon. Mikor megismertelek, sosem hittem volna hogy ennyit családcentrikus vagy. - vallottam be mosolyogva.

- Őszintén megvallom, hogy én sem. - ölelt át.
- De nekem ti hárman vagytok a mindeneim.

- Annyira szeretlek! - néztem rá csillogó szemekkel.

- Én is téged! - csókolt meg.

Délután mind a lenn voltunk a nappaliba, és sorozatot néztünk, de én úgy tíz perc után el is aludtam Ádámnak dőlve, míg fel nem ébredtem fájásokra.

- Mi az? - hajolt a fülemhez, miközben puszit adott a fejemre.

- Fáj a hasam. - és ezt kimondva mindenki rám nézett.

- Jön?

- Szerintem igen. - bólintottam.

- Lehozom a táskád! - rohant fel Szabri.

- Én meg a kocsit. - állt fel Ádám, de lefogtam a kezét.

- Még ne, nem olyan gyakoriak a fájások. Majd ha kicsit sűrűbbek lesznek, akkor indulunk. Nem tudnak velem ott mit kezdeni addig, talán csak pár óra múlva.

- Biztos? - fogta meg a kezem, és kis köröket írt rá a hüvelyujjával.

- Biztos.

- Hogy segítsek? Hozzak valamit?

- Nem, most még ne. - vettem mély levegőt.

Pontosan egy óra múlva viszont már be kellett mennünk a kórházba, ugyanis a fájások egyre csak sűrűbbek lettek.

- Te idegesebb vagy, mint én. - néztem rá a kocsiban, akinek remegett a keze. Sose láttam ilyennek.

- Hülyéskedsz? - kapta rám tekintetét. - Pár óra, és megszületik a fiam. Persze, hogy ideges vagyok! - nézett ismét előre. - Meg téged is féltelek.

Szerencsére azonnal jöttek, betettek egy tolószékbe, és már vittek is egy szobába, ahol elő tudtunk készülni, és elvégezték a szükséges vizsgálatokat.

Eszembe jutott, hogy milyen rossz volt az, amikor Sofit egyedül hoztam a világra. Mármint hogy senki sem volt ott, de most tudom, hogy a férjem végéig itt van mellettem az elejétől a végéig, nem mellesleg a srácok is várnak otthon, és ez erőt ad.

Kicsit több, mint hat órányi fájdalom és vajúdás után, de világra hoztam a második gyerekünket, Farkas Nathant.

- Annyira ügyes vagy, Báránykám! - fogta kezei köze az arcom, és puszikat adott rá, én meg csak pityeregve néztem a síró gyerekünket, és óvatosan megsimogattam a pici kis fejét. Ádámra kaptam a tekintetem, akinek jobban csillogott a szeme, mint valaha, és mikor összenéztünk, annyi mindent tudtunk volna mondani, mégsem tettük, mert ide nem lennének elegek a szavak. A pillantásunkban minden benne volt. Itt feküdt a mellkasomon egy kis csoda, amit ketten hoztunk össze, és aki a mi szerelmünkből fogant.

Amíg engem és a babát megvizsgáltak, Ádám kiment és felhívta a többieket, hogy Nathan megszületett, és legközelebb már csak a szobámban találkoztunk.

- Hogy vagy? - ült le mellém, és a fejem kezdte simogatni.

- Fáradtan, de jól. A doki azt mondta minden simán ment.

- Persze, hogy simán ment. Tökéletes csináltad. Komolyan mondom, hogy csodállak téged, Báránykám. - puszilta meg homlokom, mire kezem az övére tettem. - Komolyan minden három órában fel fognak kelteni?

- Ühüm. - bólintottam.

- Maradt még kicsit több, mint két és fel órád - nézett az órájára. - Aludj egy kicsit.

- Jó, de akkor te is menj haza.

- Nem, én maradok.

- Miért?

- Mert olvastam, hogy az első pár órában még lehetnek szövődmények.

- Óóh! - olvadtam el. - Utána néztél? - annyira aranyos.

- Igen.

- Nem lesz semmi gond. - nyugtattam.

- Tudom, de én akkor is itt maradok. - állt fel, lehúzta nekem a redőnyt, és lefeküdt a szobában levő kanapéra. Hálásan néztem rá, és ahogy fejem ismét lehajtottam, abban a pillanatban el is kapott az álom..

Az biztos, hogy Sofi egyértelműen rám ütött, és ahogy nő ez egyre jobban látszik, viszont Nathanon csak az apja vonásait véltem felfedezni.

- Azért azt tudod, hogyha ő születik meg először, nem veszem be, hogy nem az enyém. - suttogta, miközben végig őt figyelte a karomban, és a kezét simogatta.

- Esélyem sem lett volna. - csóváltam a fejem, és el simítottam a haját, ugyanis az is volt neki! Csoda szép baba! A mi babánk!

- Annyira szeretlek! - döntötte homlokát az enyémnek.

- Én jobban szeretlek!

- Esélytelen. - vágta rá azonnal.

Mikor legközelebb autóba szálltunk, már hárman utaztunk. Nagyon vártam, hogy Sofi hogyan fogja fogadni a kistestvére érkezését, de hála Istennek minden simán ment.

Azt tudtam eddig is, hogy Ádám a világ legjobb apukája, de ez most ismét bebizonyosodott bennem, hogy már két gyerekünk van. Szó nélkül felkel éjjel, sosem hallom, hogy fáradt lenne, lesi minden kívánságom, és próbál engem minél jobban kímélni, tekintve hogy én még lábadozom. Mikor megismertem, sosem gondoltam volna, hogy ennyire családcentrikus. Nála jobb férjet, apát és társat nem is kívánhatnék.

Laza kis rész lett, tudom. Az következő ami egyben az utolsó is lesz, már kicsit eseménydúsabb lesz. Puszi nektek