Nem tudom hány óra lehetett, de a napsugarak, amik kintről szűrődtek be, iszonyat bántották a szemem, ami nem igazán vall szeptemberre.

Óvatosan felültem, de látvány ami elém tárult eléggé meglepett. Ádám aludt a kanapé másik végén, ülve, zsebre tett kézzel. Kezdett rémleni az este, és hogy miket is csináltam, és mondtam neki. Szégyenében arcom a tenyerembe temettem, és legszívesebben ordítottam volna egyet. Ekkor mocorgásra lettem figyelmes.

- Reggelt. - köszönt mély, és rekedtes hangon amit be kell vallanom iszonyat szexinek találtam.

- Neked is. - motyogtam kínosan. Tuti vörös lehettem, mint a rák.

- Hogy vagy?

- Másnaposan. - fintorogtam.

- Igen, azt nem csodálom.

- Én annyira kínosan érzem magam. - babráltam kezeimmel.

- Ugyan, ez már csak ilyen. - állt fel. - Oké, akkor én lépek is. - nézett rám, mire bólintottam.

- Hé! - szóltam utána, mire vissza nézett.
- Köszönöm. - válaszként csak bólintott egy aprót, és már itt sem volt.

Szükségem volt még pár percre, míg kicsit össze szedtem magam, és a gondolataim. Ezt követően felkeltem, és egyenesen a fürdőbe indultam. A tükörképem egyenesen megijesztett. A szempillaspirálom totál el volt kenődve, a hajam mit egy fészek, és úgy az egész arcomon jól látható volt a tegnap esti alkohol mennyiség. És uram atyám, mégis mit műveltem én este? Miket mondtam Ádámnak? Pár nap ismeretség után, totálisan leittam magam előtte, ráadásul életemben először. Grat, Linda. Büszke lehetsz magadra!

Viszont egyben el is mosolyogtam magamban. Ha bár részeg voltam, de mindenre emlékeztem, így arra is mennyire rendes volt velem. Haza kísért, sőt cipelt! Kaját csinált nekem, nehogy felgyújtsam a házat, és itt is töltötte az éjszakát. Mért volt ilyen figyelmes? Hisz azt sem akarta, hogy velük menjek az apám munkabeli pozíciója miatt. Ha már itt tartunk ezt sem értem. Mégis mért olyan rossz ez? Vagy talán illegális dolgokat tesznek?

Gondolataimat inkább elhessegettem és vettem egy zuhanyt, ami nem volt egy rossz ötlet. Miután megszárítottam a hajam, és felvettem valami ruhát, ismét lementem a nappaliba, hogy egyek pár falatot.

Miközben a konyhában ültem, és bámultam ki a fejemből rezgésre lettem figyelmes. Az én telefonom nem lehetett, mert az itt volt előttem. Kimentem a nappaliba, és láttam hogy a kanapén hever a bűnös tárgy. Mire a kezembe vettem már letette az illető, de még láttam a nevet a kijelzőn, ami pont így volt elmentve: Szabri🙄🤦🏻‍♂️ ezen elmosolyodtam, majd elő kaptam az én telefonom, és vissza hívtam, ugyanis Ádámén kód volt, meg amúgy sem kutakodnék más telefonjában.

- Na, mizu? - köszönt bele jó kedvűen

- Semmi, másnapos vagyok. - erre csak nevetett - És veled?

- Itt sem sok. Azt az idióta bátyám próbálom elérni, de nem veszi fel. Nem tudod mi van vele?

- Épp ezért hívlak. Itt hagyta nálam a telefonját.

- Mi? Várjunk... szóval te a bátyámmal ... blöö - öklendeztem

- Nem! Semmi sem történt! - szabadkoztam - Csak haza kísért, és elaludt a kanapén, ennyi. - túrtam a hajamba

- Húh, már azt hittem. - vett könnyebbült sóhajt
- Biztos vagyok benne, hogy edzeni ment. Lehetséges lenne, hogy eljuttatod neki a telefont?

- Én...

- Kééérleeeek! - könyörgött

- Oké. - sóhajtottam. - Mondd, hol találom. - adtam be derekam.
Miután Szabri lediktálta a címet felvettem a kabátom, a cipőm és már sétáltam is a buszhoz. Remélem, hogy még ott van, és nem megyek el potyára.

Mikor az ötödik megállónál leszálltam, egyenesen kezdtem sétálni, míg a Vas Gereben utcába értem, ahol az edző terem is volt. Szerencsémre nem volt senki a recepción, így simán be tudtam slisszani. Nagyrészt csak férfiak voltak benn, akik elég furcsán is nézték rám, hogy csak így utcai ruhában sétálgatok a gépek, és a súlyok közt. Kis idő után végre megláttam Ádámot, aki egy zsákot püfölt. Megálltam egy pillanatra, és csak figyeltem. Egy ujjatlan felső volt rajta, így most már valóban láthattam izmos karjait, ahogy úgy kb az egész alakját kicsit jobban, hisz a felsőhöz csak egy térd fölé erő nadrágot viselt. Tekintete határozott volt és fókuszált. Haja a homlokára tapadt a verejtékének köszönhetően. Ahogy őt néztem, mintha valami körbe járta volna a testem. Egy különös és bizsergő érzés volt ez, ami még jobban felerősödött amikor is rám kapta a tekintetét.

- Hát te? - ráncolta össze szemöldökét, majd le hajolt a kulacsáért - Ennyire nem bírod nélkülem? - ivott bele, mire én csak megforgattam a szemem.

- Ezt akartam vissza adni.  - vettem ki farzsebemből a készüléket, amit felé is nyújtottam

- Klassz, lemerült. - tette zsebre. - Ezért jöttél el idáig?

- Szabri kért meg rá. - mondtam zavartan
- Amúgy, egy köszi azért jól esett volna. - fordultam meg, és már ki is szerettem volna drámaian viharozni, de ekkor megszólalt az én telefonom.

- Igen? - szóltam bele.

- Ádám veled van? - szólt bele Köszönés nélkül

- Öhm... igen.

- Ide tudnád adni? - erre sóhajtottam egyet, majd visszafordultam, és ismét Ádámhoz igyekeztem. Rá sem néztem, csak nyújtottam neki a telefont.

- Szabri. - motyogtam, és ha bár még most sem néztem rá, láttam ahogy mosolyra húzta száját.

- Mi van? - szólt bele. - Edzeni, mért? Most? Ez komoly? Oké, de mért kell, hogy... jó fejezd be! Megyünk! - nyomta ki, és felém nyújtotta a telefont. - Van valami dolgod ma?

- Nem igazán.

- Átöltözöm és jövök. Várj meg itt.

- Mégis miért? Hová megyünk?

- Moziba. - és már itt sem volt. Most mi van?

Hello! Ha tetszik nektek a sztori jelezzétek vote formájában, illetve kommentben is, mert tényleg nagyon nagyon sokat jelent nekem🤗puszi nektek ❤️