A világ legnagyobb és legboldogabb vigyorával az arcunkon léptünk ki a templom ajtaján, ahol az emberek már sorakoztak, és mindneki minket ünnepelt, virágszirmokat, és rizst dobáltak, miközben gratuláltak nekünk.

- Figyelj, itt vannak anyuék is.

- Hol, nem is láttam őket. - forgolódtam.

- Igen, kicsit késve érkeztek a repülő miatt. A lényeg, hogy apámat ne vedd komolyan, oké?

- Miért? - ráncoltam össze szemöldököm.

- Mert...

- Gratulálok! - hallottuk meg édesanyja hangját. Mosolyogva oda fordultam és átöleltem.
- Annyira szépek vagytok! - adott két puszit fia arcára, nekem pedig megállapodott tekintetem a mellett ácsorgó férfin.

Látszott, hogy kinek az apja, ugyanis elég sármos férfi volt, még így is a korához képest, de a tekintete szigorúan pásztázott. Eszembe jutott a kapcsolatunk Ádámmal még az elején, hogy ő milyen volt, és arra gondoltam, biztosan őt is meg lehet puhítani valahogy.

- Jó napot, Linda vagyok! - nyújtottam neki jobb kezem, mire először végig mért, és csak azután tette rá.

- Gábor. Vicces, hogy a fiam az esküvőjén mutatja be a barátnőjét. - nézett a fiára. - Pontosabban a feleségét. - kapta ismét rám barna szemeit.

- Muszáj ezt? - vett higgadt levegőt.

- Nincs igazam?

- Teljesen igaza van! - vágtam rá helyette. - Az unokáját látta már? - kérdeztem mosolyogva, totál ignorálva a bunkó stílusát.

- Nem... - felelte markánsan.

- Szabri! - kiáltottam oda neki, hisz szokás szerint nála volt, és intettem is, hogy adja ide nekem. - Ő itt Sofi. Sofi, ő a nagypapád. - mutattam be őket egymásnak. Láttam a szemében egy kis megenyhülést, de igyekezett nem kimutatni.
- Nem akarja megfogni? - bólintott egy aprót, és magához vette. Egyből el is mosolyodott.

- El kell ismerni, nagyon szép kishölgy vagy! Mennyi idős pontosan? - nézett rám.

- Fél éves. - dőltem neki férjemnek.

- És még vele is csak most találkozom először, mert a fiam szólni sem tudott, hogy gyereke lett házasságon kívül. - szúrta le ismét.

- Jaj, Ádám nem tudta, hogy az övé csak mikor négy  hónapos lett! - legyintettem, mire a mellettem lévő próbálta visszafojtani a nevetést, a felesége meg csak szája elé téve leplezte mosolyát. - Szerintem sokat fogunk mi még beszélgetni, após! - veregettem meg a mellkasát jó kedvűen.

- Kicsit szemtelen vagy. - hunyorgott

- Épp azon vagyok, hogy megpuhítsam.
- vallottam be. - Jó úton járok? - vetettem be szép mosolyom.

- Hmm... talán. - ismerte be bujkáló mosollyal.
- Elvégre az a lány, aki szalad az oltárhoz a fiamhoz rossz nem lehet.

Pár perccel később autókba szálltunk, hogy megindulhassunk egyenesen a kikötőbe, ahol már várt minket a csodaszép hajó. A kocsik mögöttünk és előttünk dudáltak, aztán meghallottam hogy valaki lövéseket ad le. Hátra néztem. Persze, hogy kígyó volt az, aki az ablaktetőn kimászva lövöldözött a levegőbe.

- Ezért tuti ránk küldik a zsarukat. - sóhajtott, miközben füléhez emelete telefonját.

Mikor felmentünk a hajóra, sejtettem, hogy szép lesz a díszlet, ahogyan az ételek is jól fognak kinézni, de ez felülmúlta az elvárasaim.

- Atya világ! - kaptam szám elé kezem - Ez meseszép! - forgolódtam, mert az sem tudtam hirtelen merre nézzek.

- Tényleg az. - bólogatott férjecském. Felnéztem rá, és egyszerűen átöleltem

- Minden annyira tökéletes. - motyogtam fél arcommal a mellkasában.

- Azért még ne kiabáld el, Báránykám. Egy esküvő sem igazi dráma nélkül.

- Szented ki lesz az? - néztünk végig a tömegen.

- Hmm... - pásztázta az embereket. - Szabri.

- Én azt mondom Kígyó. Teszek rá egy húszast.

- Tartom. - ráztunk kezet.

- Mindneki fenn van? - kiáltott le Ferike a korláthoz hajolva, de úgy tűnt megvagyunk,

- És ha valaki hamarabb haza akar menni? - kérdezte Szabri.

- Akkor ott a motorcsónak, és visszaviszik a partra.

- Nagyon okos! - emelte fel mutató úját.

- Kimegyünk a hajó elejére? - húztam magam után, bár amúgy sem volt más választása, csupán udvariasságból kérdeztem meg.

Csodás volt innen a kilátás, ahogyan ment le a nap, és ez a menetszél is kellemes volt. Eszembe jutott, hogy a kezemet is egy csónakban kérte meg, most pedig egy hajón állunk az esküvőnkön.

- Jól vagytok? - ölelt át hátulról hasamra téve kezét, tekintve hogy most senki sem látta. - Nem fáj a hasad, nem vagy rosszul?

- Minden a legnagyobb rendben. - hajtottam rá hátra fejem, kezem pedig az övére raktam. - Már vége a veszélyeztetett korszaknak.

- Ha mégis lenne valami, szólj!

- Szólok, ne aggódj.

- Megkérném az ifjú párt, hogy kezdje meg a nyitó táncot! - hallottuk meg a mikrofonba.

- Ez nekünk szól. - fordultam vele szembe, majd a táncparkettre mentünk. Két karom nyaka köre fontam, ő pedig derekamra. Mindenki minket nézett, rengeteg fotó készült, mégis úgy éreztem, csak ketten vagyunk ezen a hatalmas hajón.

Szépen lassan a többi párocska is körénk gyűlt, és lassúzni kezdtek, de eztán beindult a buli. Mindneki jól érezte magát, de egy ember feltűnt, még pedig Gábor, aki nem igen akart felállni. Tekintetem Ádámot kereste, majd mikor összenéztünk intettem neki, hogy jöjjön a bárhoz.

- Apád milyen pálinkát szeret?

- Le akarod itatni? - emelte fel szemöldökét mosolyogva.

- Csak lazítani.

- Akkor szilva. - öntötte ki.

- Teszel nekem egy másikba vizet, hogy ne lássák? - kérdeztem, majd kicsit félre néztem, mert nem akartam hogy pletykálni kezdjenek, de senki sem nézett ide.

- Kész. - adta kezembe őket. - A jobb oldali a tied. - adott puszit arcomra.

- Na? - tettem le elé a pohárkát és én is leültem mellé. - Hogy van?

- Jól vagyok. - nézett végig az embereken.

- Gondoltam hozok egy kis szíverősítőt. - böktem a pohár felé, majd megemeltem az enyémet, hogy koccintson velem. Életemben nem ittam még vizet pálinkás pohárból.

- Köszönöm. Egyébként nagyon szép lett itt minden. - jegyezte meg.

- Köszönjük! - mosolyogtam büszkén, mert végre beszélgetni kezdett. - Ádám ötlete volt a hajó. - néztem is rá hátra, aki szerencsére pont figyelt, így el tudtam neki mutogatni, hogy hozza ide az egész üveg szilvát.

- Utánpótlás. - tette le elénk.

- Le akartok itatni? - nézett ránk felváltva.

- Csak szeretném, ha jól érezné magát a fia esküvőjén. - öntöttem ki neki a másodikat, de mikor vissza szerettem volna zárni az üveget, rám szólt.

- Akkor igyál velem te is még egyet.

- Nem, nekem ez már így is a második volt. - kamuztam.

- Ne csináld már!

- Majd én iszok veled! - ült le végül Ádám is mellém, kivette az üveget a kezemből, és a poharam maga elé téve kiöntött magának egy kupicával. - Vagy a fiaddal már nem is akarsz koccintani?

- Dehogy nem! - sóhajtott jól esően, én pedig örültem, hogy nem esett le neki semmi.
- Hiányoztál. - vallotta be. Ádámra néztem, aki először mintha nem hallott volna jól, de mikor leesett neki, mit is mondott, elmosolyodott. Ő pont egy olyan embernek tűnik, aki egyáltalán nem beszél az érzéseiről.

- Te is nekem. - koccintottak.

- Nem mondtam ott a templomnál, de örülök nektek. Igazán belevaló feleséged van. - nézett rám.

- Tudtam, hogy meg fog törni. - hajoltam közelebb hozzá, mire végre felnevetett.
Morcos apóssal kijönni: ✅

Miután megtörtem Gábort, jártam egy kört a vendégek közt, míg meg nem jött a vacsora, ami tíz pontos volt, habár nem igazán tudtunk enni, elvégre mégis csak mi voltunk a házigazdák.

Már csak a tortára voltam kiváncsi, de az is megérkezett pontban éjfélkor, tűzijátékkal rajta. Gyönyörű, hat emeletes hófehér, rajta fehér marcipán virágokkal, ami a tetejéről indult meg egészen az aljáig csigaformában. Letisztult volt, és pont ettől volt ennyire szép.

Mikor kialudt a tűzijáték rajta, mindneki arra várt, hogy közösen vágjuk fel, szóval meg is ragadtam a kést, de még a fülembe súgott.

- Legyen a te kezed felül. - vette át. Először nem értettem, de szerencsére elég hamar leesett.

- Szóval én hordom a nadrágot? - vigyorogtam rá.

- Legalább higgyék azt. - cukkolt, mire vállammal meglöktem  karját, és felvágtuk a tortát, aminek valamiért mindneki nagyon őrült. Biztos megint éhesek.

Úgy megkívántam az édességet, hogy muszáj voltam leülni egy sarokba az egyik asztalhoz, hogy megehessem, mert ha nem, valószínű a sírás jött volna rám.

- Hát te? - ült le velem szembe Ádám anyja mosolyogva.

- Mindjárt jövök, csak ezt meg szeretném enni. - igyekeztem.

- Egy esküvő mindig nagyon fárasztó a párnak. Láttam, hogy enni sem volt időtök.

- De megéri. Mindneki jól érzi magát hál istennek. - néztem boldogan a tömegre.

- Mert nagyon szép esküvőt hoztatok össze. Nem is kívánhatnék jobb feleséget a fiam mellé. - tette kezét az enyémre.

- Köszönöm. - néztem rá hálásan.

- Csak tudnám, hogy az a lüke lányom mikor állapodik már meg. - nézett sóhajtva Szabrira, aki épp a cipőjét vette le, hogy tovább tudjon táncolni. A látványra felnevettünk. Igazából én sejtettem valamit közte és Ferike között, de jobbnak láttam még tartani a szám.

- Nem láttad Ádámot? - hajolt oda Misi.

- Utoljára a hajó végén láttam, mi a baj?

- Kígyó drámázik. - forgatta a szemét. - Elől van, le akar ugrani.

- Jól van, hívd előre, oda megyek addig hozzá. - álltam fel, és igyekeztem feltűnés nélkül az említett helyre menni, nem kell hogy mindneki tudjon róla.

- Kígyó? - léptem közelebb hozzá. - Mi a baj?

- Nem tudom! - zokogott. Az alkohol mindig depissé teszi. - De semmi sem jó! - csapott a combjára, ugyanis a hajó orránál ült, és lógatta lefelé a lábait.

- Történt valami? - mentem még közelebb

- Nekem semmi sem jön össze! Meghívtam egy lányt, hogy legyen a kísérőm az esküvőre, de nemet mondott! Én mindig egyedül fogok maradni? - nézett rám hatalmas krokodil könnyekkel szemében, ami kissé már ködös is volt. Mindig a szerelmi problémái.

- Ezért vagy szomorú? Mert egy lány visszautasított? - guggoltam le mögé, és a hátát kezdtem simogatni.

- Nem csak egy, Linda! Az összes!

- Azért, mert még nem jött az utadba az igazi.

- És mikor jön? Mert ez így baromi önbizalom romboló. Én is úgy akarok élni, mint a főnök! Úgy táncolni egy lánnyal, mint ő tette most veled! - imitálta ülve ahogyan lassúztunk, amire majdnem elnevettem magam. Olyan aranyos.

- Te mit tekeregsz? - hallottam meg a " főnök" hangját, aki határozott léptekkel jött, mögötte pedig Misi. - Mi a szar van? - tárta szét karjait - Báránykám, te meg menj bentebb. Beesel, mi csinálok veled? - tett arrább szó szerint, mint egy zsák krumplit.

- Főnök, én leugrok! - erre Ádám lenézett, majd vissza Kígyóra.

- Tedd! - vont vállat.

- Eszednél vagy?! - akadtam ki. Ő nekem háttal rám sem nézve csak felemelte a mutató újat, hogy várjak.

- Mi? Azt akarod, hogy leugorjak?

- Nem én, te.

- Én nem! - állt fel azonnal.

- Akkor mit csinálsz itt? - nézett rá sóhajtva még mindig guggolva, egy kezét lazán megtámasztva térden. Istenem, mennyire szexi férfi! Legszívesebben itt helyben..  - Szenvedsz. - válaszolta meg helyette a kérdést, ezzel engem is kizökkentve gondolatmenetemből, ami kezdett piszkos kis fantáziává alakulni.

- Igen, mert... - de nem tudta befejezni a mondatát a zokogástól.

- Rendbe szedem! - ragadta meg Misi, és levitte a mosódóba.

- Honnan tudtad, hogy nem ugrik le?

- Nem tudtam. - állt fel. - De megnéztem. Ha meg is tette volna se lenne baja. Azért olyan magasan nem vagyunk. - állt fel. - Bár úgy is az lett volna a vége, hogy utána kellett volna ugranom. Kétlem, hogy ebben az állapotban tud úszni.

- Még jó, hogy amúgy ő a mi testőrünk. - nevettem fel, aztán eszembe jutott valami. - Amikor átvetted ezt az egészet, beleértve a fiukat is, azért kirúgtál pár embert, akit nem tartottál alkalmasnak. És tényleg szeretem Kígyót, de őt hogy hogy benn tartottad?

- Azért, mert megsajnáltam. Még mielőtt "főnök" lettem, mindig utánam loholt, figyelte mit hogy csinálok, mert ő is jó akart lenni. Szegénynek senkije sincsen. Képzeld, tegnapig azt hitték, ők nem jöhetnek el, mert nem kaptak meghívót. - nevetett fel.

- Tessék? - nem akartam elhinni, de bólintott.

- A másik meg az, hogy Kígyó olyan, amilyen, de ő a leghűségesebb. Sosem köpne, inkább meghalna.

- Az biztos. - néztem utána, ahogy Misi épp a lépcsőn lefelé segíti. - Amúgy anyukád azt mondta nálam jobb feleséget nem is kívánhatna neked. - mosolyogtam rá.

- És milyen igaza van. - nyomott puszit orrhegyemre, majd összenéztünk, és szerintem mind a kettőnknek egy dolgon járt az esze.

- Itt is dugni akartok? - jött oda Szabri egy pohár pezsgővel.

- Akarunk, csak nem lehet.

- Hülye! - csaptam rá a vállára, majd megéreztem valamit. - Óh. - tettem kezem a hasamra.

- Mi az? - nézett rám mind kettő ijedten.

- Hányingerem van. - fintorogtam.

- Oké, nyugi. - tette le Szabri a pezsgőjét. - Nem hányhatsz itt több, mint száz ember előtt, ki kell bírnod a mosdóig. - karolt belém, és gyors léptekkel indultunk meg az említett helységben.

- Mi az? - nézett ránk Ferike.

- Rosszul van. - súgta oda.

- Ahj, basszus... - szenvedtem a vécé felett.

- Semmi gond. - fogta meg a hajam az uszállyal  együtt.

- Mit hittem, milyen lesz terhesen egy esküvő? - húztam le a vécét, majd feltápászkodva a csaphoz mentem, és kiöblítettem a szám.

- Számoltam, hogy ez lesz, szóval tessék. - vett ki táskájából egy mini szájvizet. Ez volt a legszebb dolog, amit egy barát valaha is tett értem.

- Úgy imádlak! - vettem ki a kezéből, majd kiöblítettem vele a szám.

- Tudom. Tessék vedd be ezt is! - nyomott a szamba egy rágót. - Lehelj rám. - igen, ráleheltem. - Friss! - kacsintott.

- Anyád azzal szekált engem, mikor állapodsz már meg te is. - hoztam fel a témát.

- Igen, engem is. - sóhajtott fel a falnak dőlve.

- Nem akarsz nekem valamit elmondani? - vizslattam az arcát.

- Mégis mit? - fonta össze karjait.

- Tudod te azt. - biccentettem. - Ferike.. - suttogtam.

- Shh! - tapasztotta be a számat.

- Tehát igaz? - vágtam lesokkolt képet, mégis örültem neki.

- Igen. Lefeküdtünk párszor.

- Hogy mi? - nyitotta ránk Ádám az ajtót.

- Te hallgatóztál? - perdült meg ijedtében.

- Be akartam jönni, hogy lássam hogy van, és meghallottam. Most szórakozol velem?

- Ne legyél már ennyire kiakadva. - tettem kezem karjára.

- Szoszi? - jött le az említett fiú is. Szabrira néztem, aki szégyenében csak a tenyerében támasztotta meg homlokát, Ádám végig Ferikét nézte, én meg őt. Először nem értette mi van itt, majd szemkontaktussal besegítettem neki. A mosolya az arcára fagyott, lassan Ádámra nézett, majd futásnak eredt.

- Ferike! - kiabált feszülten, és utána sétált.

- Ez nagyon jó! - nevettem fel.

- Ki fogja csinálni! - mutatott az irányukba.

- Dehogy fogja. - karoltam át és mi is kisétáltunk, hogy megnézzük a műsort.

Nos, a főhősünk nem jutott valami messzire, ugyanis a férjem elég hamar elkapta. Egész nap tudnám ezt ismételgetni... a férjem.

- Testvérem, esküszöm neked, hogy komoly szándékaim vannak! - hadarta kezeit védekezés képen maga elé tartva.

- Igen, akkor mért nem szóltál nekem?

- Mit mondtam volna?

- Az igazat!

- A-azt inkább nem mondom el. - csúszott ki a száján, mire majdnem behúzott neki egyet, Ferike meg már az arcát védte.

- Nem rendezek jelenetet a saját esküvőmön, de ezért még számolunk! - mutatott rá szúrósan.

- Nem kell rám folyton vigyáznod! - szólalt fel Szabri mögötte, mire Ádám megfordult.
- Nem vagyok már kislány. - lépett oda hozzá.
- És különben is semmi rossz dolog nem történt, ez csak szex.

- Ne már! - húzta a száját.

- De már, ez a valóság! Igen, lefeküdtünk többször is, és nem bántam meg, mert...

- Mert? - emelte fel egyik szemöldökét bátyja.

- Mert azt hiszem, érzek iránt valamit. - nézett fel lassan Ferikére, aki olyan édesen pillantott vissza rá, hogy a szívem is elolvadt.

- Óh! - szólaltam fel végül én, ha már senki sem tette.  - Most nézd meg milyen aranyosak, mért nem hagyod?

- Én hagyom, csak...

- Csak össze akartad verni, mert szerelmes lett.
- fejeztem be helyette a mondatot. Ferikére pillantott, aki még mindig úgy állt ott, mint egy csapdába szorított őz.

- Gyere ide! - fogtak először kezet, majd megölelték egymást, persze a szokásos férfias hátba veregetés nem maradhatott el.

Reggel hatig tartott a buli, mire mindenki elfáradt, és hazament. Fárasztó volt, de életem legjobb napja. Férjhez mentem!

- Basszus, olyan éhes vagyok! - nyöszörögtem a kocsiban Ádám mellett, mert komolyan mondom csak mi maradtunk józanok, a többiek mind taxit hívtak maguknak.

- Én is. Időm se volt enni.

- De azért jó volt, nem? - pillantottam rá.

- Életem legszebb napja. - puszilta meg kézfejem.

- Nem megyünk mekibe?

- Így? - nézett végig magunkon nevetve.

- Így. - bólintottam.

- Legyen. - kormányozta más irányba a kocsit.

Nem voltak olyan sokan korán reggel, de mit ne mondjak, minden szem ránk szegeződött, amikor beléptünk. Viccesen nézhetett ki, ahogy a friss házasok, fáradtan korán reggel a mekibe mennek, Ádám már nyakkendő nélkül, inge két felső gombja kiengedve, én meg mezítláb, bár ez a ruha miatt nem látszott.

- Te mit kérsz? - álltam meg a nagy érintőképernyős tábla előtt, hogy kiválasszuk mit akarunk enni.

- Mindent. - vágta rá.

Bele is telt pár percbe, mire rendeltünk, és a kis cetlivel oda sétáltunk a pulthoz.

- Nagyon néznek. Lehet jobb lett volna a mcdrive. - suttogtam, miközben leültünk egy asztalhoz.

- Had nézzenek. Ha már életemben egyszer így kicsíptem magam. - igazította meg zakóját, amire felnevettem. - Mondtam már, hogy gyönyörű vagy?

- Csak úgy tízszer minden órában. - dőltem neki.

- Akkor is gyönyörű vagy.

- Te is. - néztem fel rá, és ebben a percben meg is érkeztek a rendelt ételek. - Amúgy lógsz egy húszassal, amiért én nyertem, hogy Kígyó fog drámázni. - jutott eszembe.

- Elhozlak enni, és még ezt is elvárod. - vágott komoly fejet, amire muszáj voltam felnevetni.
- Tessék. - nyúlt bele zakója zsebébe, és kivett egy közeg pénzt, ami kettőbe volt hajtva. Persze, hogy erre mindenki lökdösni kezdte a másikat, és suttogtak, hogy "oda nézz!"

- Egy húszast kértem, nem harmincat.

- Szerintem nincs annyi. - nézett rá. - Vedd el.

- Igazad volt, tényleg el leszek kényeztetve. - adtam puszit a szájára, miközben elvettem a pénzt.

- A nő, aki két gyereket szül nekem, legyen is. - adott még egy csókot. - Amúgy, hova szeretnél menni nászútra? - bontott ki egy sajtburgert.

- Nem rég jöttünk haza nyaralásból. - néztem rá értetlenül.

- Az a születésnapi ajándékod volt, ez nászút. Ne keverd a kettőt.

- Az előzőt én választottam, most te fogod.

- Akkor Oroszországba megyünk. - nem mondom inkább erre milyen fejet vágtam. - Viccelek. Maldív?

- Imádnám!

- Csáka! - lökte ki az ajtót Szabri mögötte Ferikével. - Mondtam, hogy itt lesznek. - szólt oda neki, majd helyet foglaltak velünk szembe, én meg oda toltam a tálcákat, hogy vegyenek amit akarnak, hisz volt mindenből bőven.

- Hallod, Alexa meg Misi kinn keféltek a kikötőbe. - jegyezte meg Szabri. Ádámra néztem, aki csak mosolyogva bólogatott. Misi biztos neki is mondta, hogy bejön neki.

- Bella széthányt egy taxit. - tette hozza Ferike. - Géza meg beleesett a vízbe, mikor selfizni akart most reggel.

- Azért anyu is jól becsípett.

- Imádom az esküvőket. - ivott bele jó kedvűen a mellettem ülő szépfiú az italába.

- Kígyót látta valaki azóta? - esett le, mire mind összenéztünk.

- Fenn maradt a hajón? - ráncolta össze szemöldökét Szabri, és ez volt a válasz. Mindent otthagyva szaladtunk ismét a kocsikhoz, még mielőtt a hajót visszavitték volna a másik kikötőbe.

Mielőtt kilépnétek, szólni szerettem volna hogy az egyik rész az "ők nem ismernek úgy, mint én" átírást kapott, pontosabban egy plusz részt, ami csak úgy eszembe jutott a minap, és gondoltam beleírom. Ha van kedvetek olvassátok el 🥰 úgy a közepe felé van.