Szabri mondatára hatalmasat néztem. Azt hittem viccel, vagy rosszul hallok, de nem szólt többet semmit. Nem tehettem róla, pusztán kitört belőlem a nevetés.

- Ezt nem mondod komolyan! Ádám én belém? - mutattam magamra felvon szemöldökkel. - Épp hogy nem bír engem!

- Ez nem igaz! - vágta rá

- De az sem, hogy szerelmes. - vihorásztam tovább.

- Nem tudom, hogy szerelmes e, csak azt hogy szerintem érez valamit irántad.

- Igen... unszimpátiát. - bólintottam

- Akkor mégis miért küldte el Ricsit?

- Nem tudom, talán nem bírja, mert én semmit sem csináltam vele, csak beszélgettünk, flört sem volt a dologban. - ráztam a fejem. - Nézd, nekem is néha furcsa, ahogyan viselkedik, de elkönyveltem ő talán csak ilyen. - vontam vállat karjaim széttárva

- Nem tudom. - tett ő is ugyan így - Viszont... mindenesetre. - nézett ismét rám - Ő nem olyan rossz srác. - húzta mosolyra az száját.

- Ő olyan, mint valami megfejthetetlen széf - gondolkodtam hangosan.

- Igen, de ha egyszer megfejted a kódját, hidd el lapulnak benne szép dolgok is. - lökte meg vállam az övével.

Ez mégis mit jelentsen? Miért kéne pont nekem megfejtenem? Miről beszél Szabri? És ez a szerelem dolog is... én még sosem voltam szerelmes eddig, de abban biztos vagyok, ha az lennék, nem így viselkednék, mint ahogyan Ádám velem. Aki szerelmes az tudja mit akar. A másikat! De ő nem tudja. Azt sem tudja eldönteni, szeretné-e a társaságom vagy sem. Egyszer alig szól hozzám, a másik pillanatban pedig ide adja a kabátját a moziban, mert fázom. Igen, ilyen terén figyelmes, de amint mondtam ő egy titokzatos alak. Biztosan van neki elég problémája, amit másokkal nem oszt meg, és ezért ilyen. Őrködik belülről, és olyannak tűnik, mint aki sosem beszél semmiről, ami benne zajlik. Inkább magába fojtja és igyekszik ezt valahogy levezetni, de ez nem működik a végtelenségig. Egyszer minden pohár betelik, és minden húr elszakad.

Reggel, mikor felkeltem Szabri már nem volt a szobámba. Megnyújtóztattam végtagjaim, és indultam lefelé a lépcsőn. Ekkor pillantottam meg, hogy kinn áll a teraszon egy cigi és egy kávé társaságában. Ezt követően én is nyomtam magamnak egy kávét, és mire lefőtt Szabri már be is lépett.

- Reggelt! - húzta össze magán a köntöst, majd össze dörzsölte kezeit. Nem tehettem mást, muszáj voltam elnevetni magam - Mi van? - állt meg mozdulatában.

- Semmi... csak tegnap reggel, történetesen a bátyád köszönt ugyan így nekem. - ráztam meg a fejem, ajkaim pedig beharaptam, miközben tettem két cukrot a kávémba. Szabri helyet foglalt velem szemben egy bárszéken.

- Ilyen az a vérkötelék. - vont vállat, megemelt szemöldökkel- A fiúk mind nálunk vannak, ha gondolod átmehetünk. - javasolta 

- Nem tudom... Nem akarok teljesen Ádám idegekre menni. Már péntek este folyamatosan veletek logók.

- És ez olyan rossz? - döntötte oldalra fejét
- Ugyan már! Biztos vagyok benne mélyen reménykedik benne, hogy te is jössz. - hajolt kissé közelebb

- Valahol nagyon mélyen. - nyomtam meg a nagyon szót.

Végül aztán beadtam a derekam. Hisz őszinte leszek, szeretek a srácokkal lógni, és bevallom ez alól Ádám sem kivétel... sőt. Talán ő az, akit a legjobban látni szeretnék, ami azért is szánalmas, mert én egy púp vagyok a hátán.

Egy gyors reggeli után felöltöztünk, és már indultunk is. Szerencsére elállt az eső is, így nem áztunk szét, amíg a buszmeghez sétáltunk. Durva, hogy már amúgy megvan a jogsim, de apu nem szánta rá magát még, hogy vegyen nekem egy autót, ugyanis túl friss a jogsim, és nincsen rutinom. Viszont ha nem vezetek, soha nem is lesz. Mindig mondja, hogy majd kimegyünk valahova és gyakorol velem, de sosincs itthon, vagy ha mégis, akkor ideje nem engedi. Ennek így semmi értelme.

- Hellooooo! - üvöltött Szarbi, miközben ledobta a csizmáját.

- Konyha! - hallottuk meg Bence hangját, aki teli szájjal állt  Ferikével az élen, ahonnan nagyon jó illatok átadtak.

- Nem hiszem el! - rohant oda Szabri a tűzhelyhez, ahol Ferike ügyeskedett.  - Marha pöri! - szippantott mélyet a gőzölgő edényből. - Imádlak! - ölelte át.

- Tudom. - vonta meg a vállat mosolyogva, mire én is oda léptem

- Mégis honnan van a hús? - mutatott rá, miközben oldalra fordította a fejét.

- A város legjobb hentesétől lányom, mert neked szalámin kívül semmid sincs a hűtőben. Ilyet, hogy asszony létedre nem tudsz főzni. - csóválta meg a fejét, miközben hozzá adott meg egy kis sót  

- Mikor lesz kész? - hagyta figyelmen kívül barátnőm ezt a beszólást, majd Bence letört egy darab kenyeret, és belemártotta a szaftba. Azért ez így aranyos látvány volt. Biztosan már  régóta nagyon jó barátok. Elvégre, én sem főznék csak úgy bárkinek marha pörit, de el kell ismernem, Ferikének nem csak a lánca, de a szíve is aranyból van.

- Úgy tíz perc.

- Addig megtérítek! - indult is neki Szabri

- Mindjárt segítek én is, csak előtte elmegyek a mosdóba!

- Jól van, bébi. - dobott puszit Szarbi, mire mosollyal az arcomon igyekeztem az említett helyiség felé, ám egy másik ajtó nyílt a folyosón, amin egy lány lépett ki. Sosem láttam, és biztos voltam, hogy nem a mi sulinkba jár.

- Hello. - köszönt kedvesen.

- Szia. - böktem ki pár másodperc után, és már itt sem volt. Értetlenül néztem utána, mikor újból egy alak dugta ki fejét ugyan abból a szobából, vigyorral az arcán, ám ez rá is fagyott amikor megpillantott engem.

- Óh. - lepődött meg Ádám

- Mi az? - kérdeztem erőltetett mosollyal az arcomon.

- Én... - mondandóját képtelen voltam végig hallgatni, motyogtam egy bocs, de nagyon kell pisilnem-et, és kikerülve őt, berontottam a következő szobába, aminek kulcsra zártam az ajtaját.

Meg nem tudom magyarázni miért, de egyszerűen könnyek gyűltek a szemembe, és pár le is gördült az arcomon. Valamiért fajt ezt látom. Nagyon is tisztában voltam vele, hogy mit csináltak ott benn ketten. Ahogyan Ádám megérintette, és megcsókolta. Beismerem, talán valahol mélyen reménykedtem benne, amit Szabri mondott róla.. hogy esetleg valamit érez irántam, de nem! A józan ész megint győzött.

Ekkor szomorúságom átment dühbe. Eszembe jutott, a tegnap este Ricsivel, hogy Ádám elküldte, pedig csak beszélgettünk. Én meg nézzem végig jó pofával, ahogyan lányok szökdécselnek ki a hálójából? Még mit nem! Erőt vettem magamon, letöröltem azt a néhány könnycseppet az arcomról, megigazítottam a hajam, majd egy erőltetett mosollyal az arcomon, (amire figyeltem is, hogy ne fajuljon át vicsorrá) kiléptem, és az ebédlőben sétáltam, ahol csak annyit láttam, ahogyan Szabri felpofozza a bátyját. A levegő is megfagyott a szobában, hallani lehetett a lélegzet vételeket, ám a csendet én törtem meg.

- A barátnőd nem eszik velünk? - kérdeztem rá sem nézve, miközben elhaladtam előtte. Láttam ahogy Szabri a szája elé teszi a kezét, így leplezve mosolyát. Ádám nem szólt semmit, nem is vártam. Pont leszarom, mit csinál az a lány. Na, jó, végülis ő nem tehet semmiről, hisz Ádám szingli és köztünk sincs semmi, de attól még nem szimpi.

Ádám

Mikor  megláttam Lindát a szobám előtt állva, megállt bennem az ütő. Biztosra vettem, hogy meglátta a csajt, aki a szobámból osont ki. Arcára viszont mosoly húzódott. Ezek szerint nem is érdekli?

Igazából ebben nem volt annyira biztos, ahogyan utána abban sem, hogy miért is hoztam fel az a lányt. Talán, mert hasonlított kicsit Lindára? Ez betege lenne? Mondjuk erre így én is csak most jöttem rá.

Valamiért rosszul éreztem magam, ami még sosem fordult elő egy lány iránt sem, főleg hogy előtte egy másikkal hemperegtem.

Beszerettem volna kopogni hozzá, miután berontott a fürdőbe, de mégis mit mondhattam volna? Ez nem az, aminek látszik? Először is, ez pont az, aminek látszik. Másodjára pedig miért is lenne értelme magyarázkodni? Adtam magamnak egy képzeletbeli pofont, és egy sóhaj után a nappaliba mentem, ahol már csak annyit láttam, hogy csukódik a bejárati ajtó. Ezek szerint a lány már itt sem volt, és ez kicsit megnyugtatott. Kínos lett volna, ha itt ült volna ő is velünk enni. Úgy tűnik pont olyan volt mint én. Csak kihasználtuk egymást, érzelemmentesen, ahogyan ezt eddig minden egyes lánnyal tettem.

- Ki a faszom volt ez? - förmedt rám azonnal Szabri, mire értetlenül néztem rá.

- Mióta érdekel téged, hogy kit hozok ide fel? - dőltem neki a konyhapultnak, miközben be kaptam egy szem szőlőt.

- Tudod te azt. - mászott bele a képembe.

- Nem, nem tudom. - vágtam vissza

- Hóó! - emelte fel Bence kezeit. - Van itt valami, amiről nem tudunk? Vagy pont az a dolog, amiről tudunk? - vigyorgott rám legjobb barátom. Tudtam mire, vagyis kire céloz, de ezt még én sem igazán tudtam magamban elkönyvelni. Így mégis hogyan adhatnák választ? - Úgy tudtam. - csapda össze tenyerét.

- Mégis mit? Vagy Lindára gondolsz? - mutattam a hátam mögé egy megjátszott nevetés közepette - Ugyan. - erre Szabri keze csattant el az arcomon.

- A barátnőd nem eszik velünk? - hallottam meg Linda hangját, ami most kicsit másképp csenget. Sok minden kivehető volt belőle, de mégsem tudtam melyik szó lenne a letalálóbb erre. Csak fogta magát, elsétált előttem, miközben a válla mögé dobta hosszú haját, aminek azonnal megcsapott az illata. Annyira illet hozzá. Édes volt, de mégis friss, egyben irtó szexi is. Most komolyan egy lány illatát elemzem? De mi volt ez ahhoz képest, habár alig egy hete ismerem, az illata több emléket ébresztett fel bennem, mint eddig akármelyik másik? Valaki tényleg elmondhatná, mi a fasz bajom van!

Linda és Szarbri megterítette az asztalt, és mind gyülekezetünk köré. Ahogy láttam mindenki éhes volt, én pedig már idejét sem tudom, mikor ettem igazi házi-kosztot, ugyanis Szabri a legrémesebb szakács a világon. Jó formán a vizet sem tudja felforralni.

Csak figyeltem, ahogyan a többiek sztorizgatnak. Oké, valójában csak egyetlen személyen ragadt le végig a tekintetem. Figyeltem, ahogyan belééléssel mesél. Figyeltem, ahogyan felnevet, így orcái édesen kissé pufókabbak lettek. Figyeltem, ahogy értelem, és figyelem csillog a szemében miközben a másikat hallgatta. És nem utolsó sorban figyeltem, mennyire gyönyörű. A szép zöld szemei, édes ajakai, pisze orra, tökéletes bőre. Ahogyan hátra dobja a haját, ami folyton előre csúszott és már bosszantotta is, de neki még ez is jól állt. Életemben most először figyeltem meg úgy igazán egy lányt, és leltem meg a benne rejlő szépséget.

Ferikének hála, mind úgy belaktunk, mint a duda, és mind más felé telepedtünk le. A lányok a kanapén húzták meg magukat, Ferike és én egy egy fotelban, Bence pedig elterült a heverő előtti szőnyegen. Bekapcsoltuk a tévén a Shamless című sorozatot, és ezt bámultuk csendben. Már le ment két rész, mikor láttam, hogy ketten már az igazak álmait alusszák. Az egyik nem volt más, mint Bence a szőnyegen, a második pedig Linda. Rajta hagytam még a tekintetem pár pillanatig, és figyeltem ahogyan nyugodtan szuszog. Ekkor fogtam egy párnát, és hozza vágtam a szöszihez, aki egyből össze is rezzent, én pedig intettem neki, hogy menjünk. Bólintott, majd a többiekre nézet, akik óvatosan álltak fel, nehogy felkeltsük Lindát.

Mind szépen a folyosóra igyekeztünk, majd kinyitottam az egyik vendégszoba ajtaját.

- Szépen nőnek. - vigyorgott Bence a kicsikéikre

- Biztos jó lesz itt nekik hosszú távon? - nézett rá Szabri

- Persze! Nálam már nem biztonságos, és kell a hely az új dolgoknak. - bólogatott Bence, miközben a marihuánát nézte. - Jól figyeljétek meg őket, mert belőlük leszünk milliomosok! - kezelt le Bence nagy vigyorral Ferikével, de az az arcára is fagyott amikor meghallottuk ezt

- Mi a picsa?! - dermedt le Linda

Szisztok? Hogy tetszik nektek eddig? Ha szeretnétek írjátok le Kommentben! 🤗 egyébként ígérem nektek hamarosan jönnek a sokkal izgalmasabb részek, rengeteg ötlet van a fejembe, csak szeretnék mindent először szépen felépíteni😬
Puszi nektek❤️