Ádám, Szabri, Bence és Ferenc alias Ferike. Az iskola legrosszabb gyerekei. Mit értek rossz alatt? Netán lógnak egyszer-kétszer a suliból? Nem csinálnak házit? Borzalmasak a jegyeik? Aha, vagyis ezt is. Viszont ők már inkább romlottak mintsem rosszak. Cigaretta, drogok, alkohol, szex, lopás, rendőrségi ügyek és mind ezt tizenévesen.

Bemutatnám kicsit személyesebben a bandát a 11 A osztályból. Kezdjük Ferikével.

Bódi Ferenc egy tizenhat éves romaszármazású srác, egyben a legfiatalabb is köztük. Nem túl izmos, kissé szálkás alkat. Kreolbőr, hatalmas zöld szemek, és mindig gondosan beállított séró.
A szülei dús gazdagok, na de nem éppen a tisztességről híres a család neve. Ahogy arrafelé mondani szokták "Testvérem, a véremben van az üzlet, ezt nem tanítják!" Azonban az eladott termékeket nem éppen ők maguk állítják elő. Remélem értitek... Ferike nagybátyja, Farkas jelenleg is börtönben van. A rendőrök rajta kapták "Business" közben, amikor is 15.000.000 forint értékben szeretett volna átvenni pár dolgot egy kamionról, természetesen szállítólevél nélkül... Ezzel csak az a gond, hogy az egészet Facebook Messengeren zsírozták le. Ferike állítása szerint tanultak az esetből és már a Whatsappot használják. Nos... áh hagyjuk is.

A következő alanyunk Hollósi Bence. Tizenhét múlt. Magas, kék szemű, szőke göndör-hajú igazi cápa fogakkal. Egyben a lányok nagy kedvence. Kinézetre azt hinnéd egy minta diák, ki mindig ügyel a megjelenésére, illedelmes, nem mellesleg az úszócsapat tagja. Ha sokan tudnák, hogy előszeretettel fogyaszt tudatmódosító szereket, sőt állít is elő saját otthoni kis laborjában. Ezt persze nagyon kevesen tudják. Rajta kívül csak a srácok és a nagybátyja akinek van egy helyi kis kocsmája. Mondhatni ő neveli Bencét. Bár ezt nem igazán nevezném nevelésének. Ez amolyan tedd oda hagy hűljön dolog.

A csapat egyetlen női tagja Farkas Sabrina, azaz Szabri. Megvan az a tipikus hosszú, szőke hajú lány, aki dögös, nagyszájú és a legnagyobb lázadó? Igen? Akkor úgy érzem nem igazán kell nektek őt bemutatnom, de egye fene mesélek róla is pár sort, hisz megérdemli. Amint említettem a külsejét illetően nem érheti panasz. A tizenhét éves lánynak hosszú, kissé hullámos lobbonca nagy részt mindig ki van engedve, vagy éppen egy kölcsönkért toll segítségével fogja kontyba azt. A legtöbb srác a suliban adná, amit meg is értek. A csaj imádja is ahogyan a pasik bomladoznak utánna, ám csak a szerencsések kaphatják őt meg, akik hát...még így is elég szép szám mit ne mondjak. És hogy hogyan lehet valaki "szerencsés" nála? Passz! Ez általában az ő hangulatától függ, vagy attól éppen mit szívott/ivott. Ha valakit utálnak a tanárok, akkor ő az. És tudjátok mi a furcsa? Van neki egy ikertestvére, de teljesen máshogy néznek ki, hisz kétpetéjűek! Hogy ki is a titokzatos testvér? Ő lenne a csipet csapat utolsó tagja, akit bemutatok nektek.

Farkas Ádám. A bokszoló. Bevallom ő az én személyes kedvencem. Magas, igencsak izmos srác, széles vállakkal, csodaszép mogyoróbarna szemekkel és sötétbarna hajjal, végtelen wattos mosollyal. Arcéle  határozott vonalat kapott amin enyhe kis borosta pihen. Szép telt ajakit bármelyik lány szívesen csókolná. Olyan, mintha egy festményről szökött volna meg... egy tökéletes festményről. Szóval amint említettem ő a mi Szabrink kétpetéjű ikertestvére, akik kettecskén laknak, mivel a szülők külföldön dolgoznak. Úgy voltak vele, már erre a két évre nem veszik ki őket a gimiből, had legyen meg az érettségi, meg amúgy is mi baj történhet? Hajjaj, hát baj az van meg lesz is, na mindegy.

Ádám a csapat feje, bár nem tudom kell-e ennek a csapatnak fej... főnöknek sem mondanám, inkább egy jellemes személynek, akikre valamiért, valamennyire hallgatnak a többiek főleg a hugi. Meg aztán sokszor húzta ki őket már egy egy csávából. Igazából nem mondanám őt sem jó srácnak, de így négyük közül talán ő a legkevésbé gázosabb. Az ő hibája csak az, hogy mindent az iskola elé helyez főleg a boxot. Meg a lányokat. Meg a bulikat... meg hát ja, mondom úgy mindent. Viszont van benne valami, amit még senki sem tudott megfejteni.

És főszereplőink utolsó báránykája, Linda. Hosszú barna haj, zöld szemek, pisze orr, cseresznyeszáj. Kitűnő tanulmányi átlag. Irigylésre méltó élet hála a gazdag apjának. Látszatra minden tökéletes. Egy szép lány egy befolyásos családból ráadásul okos is. Jövője már eltervezve. Mondhatni szinte már-már csúszik felfelé azon a létrán. Akkor mégis mi a baj? Mért váltott iskolát két év után? A választ meg is kapjátok. Tűz ütött ki az épületben, ami porig égett, így képtelen volt egy iskola váltásra. Így kezdte hát meg az évet Nemes Linda a 11 A osztállyal, de hagyom is inkább, hogy ő meséljen.

Linda

Egy újabb nap. Pontosabban egy újabb hétfő. Eszembe sem volt pont a gimi kellős közepén iskolát váltani, de egy tűzesett miatt porig égett az egész épület, így hát kénytelen voltam. Szerencsére senkinek semmi komolyan baja nem esett, de azért mégis csak para dolog.

Kitekintve az ablakomon nem fogadott más, mint a jó öreg szeptemberi időjárás. A fák megcsonkítva szép színes leveleiktől, a kék ég is szürkébe borult, a kocsik pedig felverték a vizet a pocsolyákból egyenest a járókelők bakancsaira.

Miután elvégeztem reggeli rutinomat a fürdőben, valami ruha után keresgéltem. Egy fekete nadrágra, fehér pulcsira és egy fekete bőrdzsekire esett a választásom. Hajam most kibontva hagytam, ami nem bizonyult valami jó ötletnek, ugyanis amíg a buszmegállóhoz sétáltam szépen be is hullámosodott az alja, így úgy néztem ki, mint egy spániel.

Leszállva a buszról alig pár méterre meg is volt található az új Gimnáziumom, ahol az elkövetkező két évet fogom tölteni. Kissé görcsben volt a gyomrom meg kell hagyni, elvégre ez egy megszokott közösség, és én utálom az újonc szerepét.

A lépcsőn felfelé baktatva megfigyeltem az embereket, akik jókat sztorizgattak a nyarukról, és örültek annak, hogy ismét láthatják egymást. Mikor beértem az aulába levettem a kapucnim, majd az órarendet kivéve a táskából megnéztem, hogy hányás teremben lesz órám, de nem mintha a 28-as szám valami sokat segített volna. Még csak az emelet sem volt oda írva.

Kicsit körbe néztem, mikor megakadt a szeme egy szőke lányon. Magasabb volt nálam. Rövid szürke szoknyát viselt, alatta fekete harisnyával, egy térd alá érő vastagabb vörös zoknival és fekete bokacsizmával, felsőnek pedig egy egyszerű oversize fekete pulcsit viselt, szájában pedig egy meggyújtatlan cigaretta volt, és redbull a kezében. Sminkje erős volt, fekete füstös szemek, és sötétlila rúzs, de jól állt neki.

- Hé, bocsi! - szólítottam le. - Nem tudod merre van a huszonnyolcas terem?

- Huszonnyolcas.... - kezdett el gondolkodni, miközben kivette a cigit a szájából. Ő is újonc lenne? - Várjál asszem' nekem is ott van órám! Szerintem az első emelet de nem vágom biztosan. Várjunk... te vagy az új bárányka? - mosolygott rám, miközben végig mért.

- Igen, Linda - mutatkoztam be.

- Szabri vagyok - tett ő is hasonló képen - király, hogy végre nem én leszek az egyedül lány. Kérsz? - nyújtotta felém a cigis dobozt

- Nem, én nem dohányzom - ráztam meg a fejem.

- Kár - vette vissza cigit a szájába, majd kifelé vette az irányt, én meg valamiért mentem utánna. - Elveszetnek tűnsz - mosolygott rám miközben kifújta a füstöt.

- Így is mondhatjuk... - nevettem kínosan. - És akkor te már tizennyolc vagy? - érdeklődtem a lehető legbénábban, ugyanis már dohányzott

- Nem, még csak tizenhét - ivott bele a doboz energiaitalába. - Hogy-hogy iskolát váltottál?

- Az előző leégett, így muszáj voltam

- Azt a videót láttam! - ütött a vállamra vigyorral a képén. - Komoly vol - bólogatott. - Meghalt valaki?

- Nem, szerencsére nem.

- Uncsi - húzta a száját miközben lehamuzott.

- Mi van, Szabri? Végre találtál magadnak egy barátnőt is? - kiabált oda egy srác, aki kettő másikkal az oldalán haladtak felénk.

Aki oda szólt igen csak magas volt, tuti meglehetett vagy 1,95 is. Szőke göndör haj, zafírkék szem, és hófehér mosoly. Testalkata szálkás volt. Egy farmert és egy világoskék melegítő felsőt viselt.

Balján egy kissé alacsonyabb fiú sétált, olyan 1,77 lehetett. Kreol bőre még jobban kiemelte nagy zöld szemeit, haja igényesen be volt állítva. Fehér farmert viselt, szinten egy fehér inggel, és egy fekete zakóval ami színben passzolt a cipőjéhez. Csuklóján igen csak értékes óra kapott helyet, nyakában pedig aranylánc csüngött.

És akkor a harmadik srác, és egyben a leghelyesebb is. Úgy fél fejjel lehetett alacsonyabb a szőke sráctól, de még ígyis jóval magasabb nálam. (Mondjuk nem ez nem nehéz az én 167 centimmel) Hármuk közül ő volt egyben a legizmosabb is. Szürke melegítő nadrágot viselt, egy egyszerű fehér felsővel. Táskája hanyagul lógott a vállán, fülében pedig füles volt. Mikor megálltak előttünk, mogyoró barna szemei végig mértek, de olyan tekintettel, amitől azt hittem itt helyben esek össze. Sötét barna haja kissé kuszán, mégis tökéletesen állt. Állkapcsa éles volt, rajta enyhe borosta pihent, ehhez társult  a szép telt ajka, és ha bár tisztességes távolságban állt meg, így is éreztem parfümje illatát, amit a farmerkabátja árasztott.

- Ő az új lány, Linda! - mosolygott

- Szeva' - biccentett a szőke, majd a mellette levő alacsonyabb srác is.

- Ő Bence - mutatott rá Szabri a magas szőkére. - Ferike. - folytatta. - És a bunkó aki meg köszönni sem tud, az idióta ikertestvérem, Ádám. - forgatta szemeit.

- Ikrek? - rökönyödtem meg.

- Kérlek ne kezd te is. - szólalt meg (végre) Ádám is, aki eközben még a fülesét is hajolandó volt kivenni. - Kétpetéjűek igen, előfordul - sóhajtott miközben a szemeit forgatta. Hát nem valami kedves.

- Eredeti? - kérdezte Ferike. Előszőr csak összeráncolt szemöldökkel néztem, majd észre vettem, hogy a Louis Vuitton táskára célozgat.

- Igen - feleltem furán, a többiek meg már a röhögést próbáltak vissza folytatni

- Ugyan ilyet tudok neked hozni negyed annyiért, ha érdekel- súgta oda.

- Kösz. Majd szólok - erre pedig meg is szólalt a csengő.

- Hol is van a huszonnyolcas terem? - nézett Szabri Bencére, aki csak sóhajtva betette a fülesét és élőre sétált, így mentünk mind utána. Most akkor én kajak csak így hozzájuk csapódtam?

Fény derült a titokra, azaz a huszonnyolcas terem hollétére. Az első emeleten van, juhé!

- Ülj csak ide - mutatott Szabri a mellette levő szabad egyszemélyes padra, ami a hátsósor utolsó padja volt a középső sorban. És hogy ki is ült le bal oldalt? Nem fogjátok ki találni, de Ádám. Fél szemmel azért skubiztam, ahogyan hanyagul levágja magát a padba, majd a telefonját kezdi nyomkodni. Akaratom ellenére is elidőzött rajta a szemem. Ha bár bő pulcsit viselt, még így is kivehető volt szépen kidolgozott bicepsze. Ábrándozásomat hatalmas röhögés szakította meg. Azonnal az ajtó felé kaptam a tekintetem, ahol két srác ácsorgott. Az egyik egy alacsony vézna kis srác volt. Sötét haja, kék szeme pedig szemüvege mögül csillogott. Arcán helyet kapott jó néhány szeplő is. A másik egy már jóval magasabb és megtermett srác volt. Világos barna hajjal, és szintén barna szemekkel.

- A kicsi az Botika - hajolt oda Szabri, aki épp felvilágosítást tartott. - A nagydarab meg Dávid. Jó fejek - tette hozzá. - A másik két kis kocka gyerek elől - bökött feléjük. - A jobb oldali Ákos a másik pedig Gergő. Nem zavarnak túl sok vizet, ők a stréberek, viszont mindig oda adják a leckéket -vigyorgott. - Basszus! - nyílt tágra szeme, miközben eszébe jutott valami. - Volt nyári olvasmány! Megyek megkérdem legalább a címét - pattant fel, én pedig csak nevetve a hajamba túrtam.

- Szóval - szólalt meg egy hang mögöttem, mire kissé össze is rezzentem - Miért jöttél át? - kérdezte Ádám miközben még mindig a telefonját nyomkodta.

- A régi iskolám leéget. - feleltem egyszerűen. Ádám válasz nélkül hagyott, és csak tovább bújta a telefonját. Ez volt aztán a tartalmas csevely!

- Mindenki üljön le a helyére! - csapódott be az ajtó, és elénk tárult egy ötvenes nő, vörös, rövid, göndör  hajjal. Ruházata szintúgy piros színekben dominált, sőt még a szemüveg kerete is piros volt. Vajon mi lehet a kedvenc színe?

Miután mindenki helyet foglalt, a tanárnő az asztalhoz tipegett kis magas-sarkújában, majd az asztalra helyezte a naplót. Ezt követően helyez foglalt, és szemüveget az orrára csúsztatva pásztázta végig az osztályt.

- Farkas Ádám! - mi a francért kell mindig kiabálni? Mindenki Ádámra nézett, aki nem igazában zavartatta magát. Gondolom nem hallotta a fülében tomboló zene miatt. Erre Szabri fogta a toltatóját és egyenesen a bátyához vágta.

- Hülye vagy? - kapta ki kissé ingerülten a fülest, Szabri pedig a tanárnő fele biccentett. Ádám kissé meg is hökkent amolyan "mióta van ez itt" stílusban

- Örülnék, ha egy fikarcnyi tisztelet is lenne benned, és nem úgy kezdenéd az év első óráját, hogy kapucniban ülsz az órámon!

- Nem értem, mit zavar mindenkit ez annyira. - vont vállat lazán

- Mert ez a tiszteletlenség jele!

- Ez?! - mutatott a kapucnijára felvont szemöldökkel és mosollyal az arcán. - Igen, úgy hatvan évvel ezelőtt az lehetett a maga idejében. - erre az egész osztály "húú"-zni kezdett

- Kifelé az órámról! - mutatott az ajtó irányába, miközben torka szakadtából kiabált. Ádám vissza helyezte a fülest, majd edzőtáskáját felkapva már itt sem volt. Miután az ajtó csapódott a tanár még motyogott valamit az orra alatt, és végig olvasta a névsort

- Tudja valaki, hogy a másik két jó madár merre van? - nézett végig az osztályon, ekkor Bence a két méterével, Ferikével az élen beestek az ajtón. - Ti mégis hol voltatok? - nézett végig rajtuk, akik már mondani is szerették volna, ekkor a tanár közbe szólt - Tudjátok mit? Nem érdekel, csak menjetek a helyetekre! - sóhajtott fel, a fiúk pedig mentek is. Miután Bence helyet foglalt, Szabrira nézett és suttogva azt kérdezte, hogy Ádám mégis hol van. Erre a lány intett, hogy már nincs itt. - Amint látom, érkezett egy újonc hozzánk, Nemes Linda. - olvasta fel a nevem. - Isten hozott, remélem jól fogod éreznek magad itt. - erre csak egy mosoly keretében bólintottam.

A mai nap tök átlagos volt, szerencsére csak öt órával, így viszonylag hamar is végeztünk. Mint kiderült, egész jó fej csapat ez, de ma leginkább Szabriék társaságába csapódtam.

- Na, akkor áll a péntek este? - kérdezte Bence, miközben kifelé haladtunk.

- Bassza meg, elfelejtettem szólni. Nekem mégsem lesz jó, faterral aznap este el kell mennünk Szegedre egy tuti szállítmányért. - sóhajtott Ferike, miközben bekapott egy rágót, majd minket is megkínált

- Akkor van egy feles jegyünk. Szeretnék velünk jönni? - pillantott rám Szabri

- Mégis hova? - álltunk meg a lépcső alján

- Koncertre megyünk, atom lesz! - vázolta fel

- Nem is tudom - húztam a szám.

- Nem olyannak tűnsz, mint aki egy koncerten, sörrel a kezében tombol - szólalt meg Ádám, aki felénk közeledett.

- Te mégis hol voltál eddig? - tette kezet csípőre Szabri. Várjunk, mégis mi volt ez a megjegyezés?

- Edzeni - vonta meg a vállat. - El kell ma ugrunk valahova még az este előtt. - biccentett húgának, hogy indulni kéne, aki csak bólintott majd ismét rám szegezte tekintetét.

- Na, jössz?

- Nem, köszi. A bátyádnak igaza van. - néztem rá kissé szúrós tekintettel, mert nem tartottam igazságosnak, hogy csak így ismeretlenül ítélkezik rólam. - Nem nekem való.

- Oké, ahogy gondolod. Ha változott valami, csak írj! - intett, azzal el is sétáltak.

Hazaérve megláttam apu kocsiját a feljárón, így mosollyal az arcomon sétáltam be a házba.

- Szia! - köszöntem oda, eztán levettem a cipőm, kabátom pedig felakasztottam.

- Szia, milyen volt az első nap? - érdeklődött miközben felpillantott a laptopját mögül

- Egész jó. - léptem oda a hűtőhöz, majd kivettem egy doboz kólát. - Képzeld, csak ketten vagyunk lányok, tök furcsa. - ültem le mellé

- Tanárok milyenek?

- Furcsák... és pirosak. - feleltem magam elé bámulva miközben bele ittam a kólámba, apu  furcsán nézett rám. - Hagyjuk.

- Szólni akartam, hogy ma este el kell utaznom egy fontos ügy miatt. A kolléga beteg lett és más nem tudja helyettesíteni.

- És mikor jössz?

- Azt nem tudom sajnos, remélem a héten vissza tudok érni, de úgyis mindenképp szólok. - hajtotta le a laptopját. - Ha kellek, a dolgozó szobámban leszek. - nyomott puszit fejemre, és már itt sem volt.

Miután ettem valamit, én is felmentem a szobámba, és úgy döntöttem itt az ideje egy kis rendet tenni a szekrényemben, és kiszortírozni néhány holmit. Így tehát betettem a fülesemet, Essemm egyik albumát és már neki is láttam.

Öt nappal később.

Egy hét el is telt az új iskolámba, és azt kell hogy mondjam, nagyon is tetszik. Szabrival ilyen kevés időn belül, de valóban nagyon közel kerültünk egymáshoz, ahogy Ferikével és Bencével is. Ádámmal kissé furcsa a kapcsolatunk. Olyan, mintha keresné a társaságom, de aztán mégsem. Mintha csak nem tudná eldönteni, és ennek kell legyen egy oka, amire még nem tudtam rájönni. Titokzatos egy srác.

Délután suli után felmentem a szobámba, és tanultam kicsit. Mivel nem volt sok, úgy gondoltam megcsinálom ma, és akkor szabad az egész hétvégém

Másfél óra tanulás után úgy döntöttem nézek pár részt a sorozatomból. Le is ment néhány epizód, amikor is megéheztem, így lementem a konyhába valami kaja után nézni, amikor csengettek.

- Hát te? - érdeklődtem.

- Jöttünk érted a koncert miatt. - mosolygott Szarbi

- Nem is tudom, nincs sok kedvem, és Ádám amúgy sem akarta hogy menjek. - vakargattam a tarkóm

- Naaaa, ne kéresd már magad! - fogta meg a kezem - Azzal a gyökérrel meg ne is foglalkozz!

- Legyen - adtam meg magam - Csak had öltöztek át. - intettem neki, hogy jöjjön fel velem a szobámba.

- Öcsém, micsoda kéróban laktok! - hüledezett,
miután becsukta az ajtót, és leült az ágyamra

- Mégis honnan tudtad hol lakom? - esett le

- Én vagyok a kibaszott FBI oké? Mindent tudok.

- Mit vegyek fel? - néztem rá

- Valami farmert meg pulcsit - vont vállat, én pedig így is tettem. Egy sima farmert, és egy fekete pulcsit választottam tornacipővel, így már késznek is nyilvánítottam magam.

Kiérve a ház elé, igen csak meglepő látvány fogadott. Ádám és Bence álltak a ház előtt, de mind a ketten egy egy motor társaságában.

- Én tuti nem szállok fel erre! - ráztam meg a fejem, miközben a motorra mutattam

- Neked is jó estét! - mondta Ádám nyugodt hangon, apró mosollyal az arcán.

- Van egyáltalán jogsitok? Meg honnan vannak ezek?

- Azzal te ne törődj. - kacsintott Bence, Szarbi pedig már fel is pattant mögé. Tehát nekem kell a bunkó bokszoló  mögé ülni?

- Nem lesz gáz. - magyarázta barátosném.

- Nyugi, lassan megyek. - nyújtott oda egy bukósisakot Ádám, és arcán most igaz halvány, de édes mosoly bukkant fel. Wow, ilyet is tud? Nem csak flegmán nézni? Kissé félve vettem el tőle a bukósisakot, majd ismét rá néztem.

- Mit dolgoznak a szüleid, hogy ilyen kéróban laksz? - kezdte Bence

- Az apám rendőrfőnök.

- Hát ezt nem hiszem el. - nevezett fel Ádám hitetlenül

Kacifántos ez a sors, igaz?

Hellloooo it's meee.... again. Igen, aki olvasta az tudhatja, hogy nem régiben publiláktlam egy sztorit a főnököm lány névvel, amit kis idő után abba is hagytam. Furcsán hangozhat, de valahogy nem tudtam egyesülni a karakterekkel, épp ezért magammal hoztam a szereplőket a Nem Mondhatom El Neki című alkotásomból, meg ugye Szabrit a The High Roadbol ( #önpromo😂) és így már nekem is mindjárt más. Nagyon megszerettem ezeket a karaktereket, így szívesen dolgoznék velük tovább más sztorikban is, más szerepekkel. Remélem tetszik ez az ötlet nektek, ahogyan a bevezető is. Őszinte megvallva én nagyon élveztem ezt a Mini részt megírni😬 azt hozzátenném, hogy ez valóban nem csak egy gimis történet lesz, ha netán valaki már unná ezeket. Higgyétek el, lesz itt minden gyilkosságon át drogokig minden, csak tartsatok velem!
Puszi és ölelés nektek! ❤️