Két hét telt el, mióta a srácokat felszippantotta a hírnév. Már az első koncertjükön sikítva fogadta őket a több száz tinilány és fiú. Emlékszem, aznap a koncert után Luke egyből felhívott, és alig kapott levegőt, izgatott volt és rettenetesen boldog, ahogyan én is. A két hét óta megvolt az első interjújuk, és egy hónap múlva lesz egy fotósorozatuk is.

Ezalatt az idő alatt mi Dorothy-val az iskolapadot koptattuk. Azon gondolkodtunk, hogy mi is alapítunk egy bandát, és az addigra már világszerte ismert 5 Seconds Of Summer előzenekara leszünk. Persze ez csak a pihent agyunk szüleménye, nem tervezünk semmi ilyesmit.

Jelenleg az utolsó óráról tartunk az étkezőbe, hogy megebédelhessünk.

- Kilyukad a belem! - kiáltott fel Dorothy, miután betette a könyveit a szekrényébe

- Akkor talán nem panaszkodni kellene, hanem sietni.

Megforgatta a szemeit majd elindultunk. Othy beállt a sorba a kajáért, de én most inkább nem enném meg azt az akármit, amit ma főztek. A reggel elkészített szendvicsemet ettem meg.

- Délután megírjuk együtt a matek házit?

- Csináljuk meg miután hazaértünk, és akkor később mehetünk moziba.

- Oké.

Itt ülünk a szoba közepén tankönyvekkel beterítve, és ahelyett, hogy megoldanánk a házi feladatot, savanyú gumicukrot zabálunk.

- Azt hiszem annyira felpörögtem, hogy az egyenletek ma nem fognak ki rajtam. - mondta komolyan Othy

- Akkor jó, mert én nem értem, szóval megcsinálhatod nekem is.

- Máris!

Nekiállt megoldani őket, és fél óra múlva már az enyém is kész volt.

- Ezt hogy csináltad?

- Fogalmam sincs. Jó volt a gumicukor. - nevetett

- Akkor innentől kezdve ezt fogjuk enni. - nevettem én is

Még bohóckodtunk egy sort, aztán elkezdtünk készülődni a moziba.

Megvettük a jegyeinket, helyet foglaltunk, és elkezdődött a film.

- Othy, ez nagyon unalmas. - súgtam oda neki

- Már azt hittem csak én unom.

- Lelépjünk?

- Naná!

Halkan kiosontunk a teremből, és elindultunk hazafelé.

- Érdemes volt a pénzt kiadni. - ugrált barátnőm a járdán mellettem

- Igen. De ha nem ízlik a kaja, megeszed?

- Nem. - rántotta meg a vállát

Hazamentünk 8 óra körül, és ahogy beléptem a házba, Luke hívott FaceTime-on.

Ledobtam magam az ágyamra és mosolyogva fogadtam hívását.

- Szia! - köszöntöttem lelkesen

- Szia drága!

Haja rátapadt izzadt homlokára, karikás szemeiből a fáradtságra tudtam következtetni. A nyakában lévő törölközővel megtörölte izzadt arcát, és elsöpörte a haját az útból.

- Hogy vagy? - kérdezte

- Képzeld, most jöttünk el Dorothy-val a moziból, mert meguntuk a filmet. - nevettem - Te hogy vagy?

- Fáradtan. Három napja alig alszom.

- Akkor most miért nem azt teszed?

- Reggel fél kilenc van. - mosolygott

- És?

- Semmi. - legyintett

- Luke, ki az? - ordított valaki

- Vivian. - válaszolt Luke

- Viv! - szaladt Luke mellé Calum

- Szia! - integettem

Elvette a barátomtól a telefont, aki ha akart sem tudott volna ellenkezni, mert Cal el is szaladt vele.

- Luke halálosan beléd van esve. - mondta halkan, mikor beért a vécébe

Igen, a mosdóba ment.

- Valóban?

- Teljesen. De tégy úgy, mintha nem mondtam volna semmit.

- Rendben. - mondtam nyugodtan, miközben belülről felfalt a boldogság

- Visszaadlak neki, mert a végén még elkezd sírni. - mondta, mire én felnevettem

Calum visszaadta a telefont Luke-nak, aki azonnal kikapta a készüléket haverja kezéből.

- Majd ha anyámmal beszélek, elviheted a telefont, de ha a barátnőmmel, akkor kérlek hagyd meg nekünk ezt a kis alkalmat, amikor beszélni tudunk.

Calum röhögve hallgatta végig amit szőke, feldúlt bandatársa ecsetelt neki.

- Calum, ne röhögj ezen! - kiáltottam neki

- Bocsesz! Mentem kajálni. Szia Viv, üdvözlöm Dorothy-t!

- Átadom. - ígértem meg

Ekkor egy idegen, brit akcentussal beszélő férfi hangját hallottam meg, amint üdvözli a srácokat

- Bemutatok valakit. - mondta Luke, majd felállt és eltakarta egy kis ideig a kamerát és a hangot is. Pár másodperc múlva egy barna, göndör hajú sráccal találtam szembe magam.

- Szia Vivian! - üdvözölt

- Ugye nem azt akarod nekem bemesélni, hogy Harry Styles vagy?

Felnevetett, majd oldalra nézett, gondolom Luke-ra, és mondott neki valamit, amit nem hallottam.

Visszafordult, majd így szólt:

- Pedig Harry vagyok. - kuncogott

- Megbocsájtasz pár pillanatra, Harry? - kérdeztem

Bólintott egyet, én pedig kiszaladtam a folyosóra, és hang nélkül tombolni kezdtem, hogy az előbb Harry Styles mondta ki a nevem, és vele beszéltem.

Kicsit higgadtabban visszamentem a szobámba, és a kezembe vettem a telefont.

Már nem Harry volt a képernyőn, hanem Louis.

- Kurvára ne szórakozzatok az érzéseimmel, mert most jelenleg sokk alatt állok, és nem hinném, hogy egyhamar helyre jövök, szóval több One Direction tagot nem szeretnék látni! - mondtam kicsit hangosan

- Nyugi, nem is vagyunk többen jelenleg. - vigyorgott Louis

- Egyébként nehogy azt hidd, hogy nem szeretném őket látni, csak az előbb Harry, most pedig te, és ezt fel kell dolgoznom. - magyarázkodtam

- Értettem a célzást. - kacsintott

- Örülök, hogy beszélhettünk. - mondtam - És nem tudom hallja-e, de a göndörnek is örvendtem.

- Én is! - kiabált vissza

Luke átvette a telefont, majd átment egy másik szobába, ahol már tényleg csak ő volt.

- El is felejtettem, hogy ti együtt lógtok nap, mint nap. - mondtam - Köszönöm, hogy beszélgethettem velük.

Nem tudtam abbahagyni az idétlen vigyorgást.

- A banda többi tagjával is találkozhatsz, csak nem tudom mikor. Jelenleg ők nincsenek itt, gondolom más dolguk van, nem tudom.

- Persze.

- Mennem kell. - mondta letörten

- Rendben.

- Később hívlak. Szeretlek.

- Szeretlek.

Sziasztok:)
Mostantól az idő kicsit gyorsabban fog telni, szeretném lassan befejezni ezt a könyvemet.

Ha tetszett szavazz vagy komizz

luv xx