Luke szemszöge

Már egy napja újra Sydney-ben vagyunk szüneten. Nem szóltam Vivian-nek, mert meg akartam lepni őt.

Reggel hat óra van, én pedig itt ülök az ágyamon, azon gondolkozván, hogy mikor induljak el a barátnőmhöz. Ilyenkor még biztosan alszik, nem akarom zavarni. Lementem a konyhába és készítettem magamnak egy szendvicset, amit a tévé előtt fogyasztottam el.

Ekkor lejött anya, csinált valamit a konyhában, majd leült mellém. Én a tévét néztem, de volt egy olyan érzésem, hogy ő nem. Felé fordítottam a fejem, ekkor láttam, hogy engem néz és mosolyog.

- Miért mosolyogsz?

- Örülök, hogy itthon vagy! A barátnődet mikor óhajtod meglátogatni?

- Nemsokára átmegyek hozzá. - felálltam de ekkor anyám megállított

- Szeretném, ha tudnád, hogy büszkék vagyunk rád.

Ő is felállt és jó szorosan megölelt.

- Köszönöm.

Elmostam a tányéromat majd felmentek Jackhez. Mikor benyitottam a szobába és beléptem, majdnem felestem egy ruhakupacban.

- Hé, haver, mi ez felfordulás?

- Keresek valamit.

- Segítsek?

- Kérlek. - mondta miközben az íróasztalán kutatott

- Esetleg elmondanád mit keressek?

- Piros kis dobozt. - mondta egy pillanatra hátrafordulva

- Mi van benne? Mennyire kicsi?

- Ahj, Luke, meg akarom kérni Celeste kezét. Gyűrűt keress piros, körülbelül ötször öt centise dobozban. Így már menni fog?

Széles mosoly ült ki az arcomra majd bólintottam.  Átléptem a ruhakupacot és Jack ágya körül kezdtem el kutakodni. Felforgattam a takaróját, a párnáját, a lepedőjét, de nem volt sehol. Benéztem az ágy alá, ahol valamit láttam. Eléggé messze volt, megpróbáltam elérni, de nem sikerült. Kicsit odébb toltam az ágyat, s így ki tudtam szedni.

- Ez az? - emeltem fel

Idekapta a fejét, majd hirtelen megindult felém, kikapta a kezemből és mielőtt kisietett a szobából, annyit mondott, hogy:

- Kösz! - s már szelte is a lépcsőfokokat

Elnevettem magam. Kimentem a szobájából, át az enyémbe. Az időt zenehallgatással ütöttem el, mikor már nem bírtam tovább, s elindultam a szerelmemhez.

Útba esett egy virágos, és úgy gondoltam, hogy veszek egy szál gerberát Vivian-nek Fizettem, majd távoztam.

Fordultam be az utcába, s ahogy egyre közelebb értem, mintha Vivian lépett volna ki az ajtón. Csak sajnos nem egyedül. Egy magas, kicsit idősebb, barna göndör hajú srác nevetett mellette. Átkarolták egymást és elindultak az ellenkező irányba. Gondolkoztam, hogy utánuk megyek, de inkább úgy döntöttem, hogy délután visszajövök, hátha itthon lesznek.

Hazaballagtam, a virágot vízbe tettem és felhívtam Michaelt. Megbeszéltük, hogy átmegyek és elütjük az időt.

Az ajtójánál állok, és arra várok, hogy végre kinyissa azt a rohadt ajtót.

- Michael! - dübögtem az ajtaján - Haver engedj már be!

Ekkor történt egy csoda, és kinyílt az ajtó.

- Hű, de türelmetlen valaki! - engedett be

- Cseszd meg, 3 perce dübögök az ajtódon!

- Zenét hallgattam. Bocs.

Kínomban elnevettem magam.

Beültünk az ágyba és videojátékoztunk. Közben a többiek is átjöttek, és annak ellenére, hogy hónapokon keresztül együtt vagyunk, megint együtt ütöttük el az időnket.

Hat óra magasságában már úgy gondoltam, hogy el kellene indulnom. Elköszöntem a srácoktól és útnak eredtem. Nemsokára ott is voltam. Csengettem és nyílt az ajtó. A göndör hajú srác állt előttem.

- Vivian itthon van?

Végigmért, majd beljebb lépett és beengedett.

- Viv, vendéged van! - kiáltott

Ahogy megfordultam, azok a gyönyörű barna szemek figyeltek engem. Haja össze volt fogva, és egy fehér kötény volt rajta, ami tiszta kosz volt, kezében pedig egy fakanál. Mosolygott, mikor tekintetünk találkozott, de egy másodperc alatt lehervadt a mosoly az arcáról. Nem tudtam miért ilyen.

Ekkor eldobta a  kezében lévő tárgyat, és felém sietett. Rám vetette magát, lábait a derekamon összekulcsolta, és szorosan átkarolt. Nyakába fúrtam a fejem, szorosan átöleltem és soha nem akartam elengedni.

- Istenem... - suttogta

- Khmm. - köszörülte meg valaki a torkát

Vivian letette a lábát, de még nem engedett el. Kezét arcomra tapasztotta és hosszasan megcsókolt.

- Meg fogok fulladni. - nevetett a göndör

Az arcomról nem tudtam levakarni az idióta mosolyomat.

- Victor, ő Luke, a barátom. Luke, ő Victor, a bátyám.

Kezet fogtam Victorral, és köszöntem neki, mikor átgondoltam, mit is mondott Viv.

- A kicsodád? - lepődtem meg

Elnevette magát. Istenem, ez valami angyali volt.

- A bátyám.

- Egy kicsit, izé... - mutatott a ruhámra

Lepillantottam én is, és észrevettem a fehér poros ingemet és a fekete nadrágom sem látszott már feketének.

Barátnőmre pillantottam, aki elpirult. Mikor rám ugrott, összelisztezte a ruhámat.

- Ne haragudj.

Újra elnevettem magam.

- Segíts neki lemosni, és befejezem a kaját.

Felmentünk a fürdőbe, Viv bevizezte a törölköző végét, és ideadta, hogy letöröljem magamról a lisztet.

- Mióta van neked egy bátyád?

- Uhm, 19 éve?

Megforgattam a szemem.

- Miért nem mondtad eddig?

- Sosem volt róla szó. És amúgy is elfelejtettem. Alig három napja vannak itt, nem is tudtam róla, hogy jönnek.

- Kivel jött?

- A barátnőjével. - bólintottam, de ő folytatta - És a lányukkal.

- Lányuk is van?

- Igen. Mia. Nagyon aranyos.

Sikeresen eltávolítottam magamról a lisztet, majd visszamentünk. Ekkor már kettővel többen voltunk a földszinten. Bemutatkoztam Heather-nek és Mia-nak. Megkértek, hogy maradjak vacsorára.

Egész kedvesek, Mia pedig imádni való. Végül addig beszélgettünk, hogy inkább ott aludtam, mert Vivian szerint túl sötét van odakint.

Igazán meglepődtem rajta, hogy sosem említette a bátyját. Mindig azt hittem egyke.

Az ágyban fekszünk, én háton, Viv a mellkasomon.

- Hogyhogy itthon vagytok?

- Három hét szünetünk van.

- Az kevés. - mondta letörten

- Tudom.

- A szülinapodon itthon leszel?

- Aznap megyünk vissza.

- Basszus. Akkor előrehozzuk.

Nem mondtam semmit. Vivian ásított egyet, majd letette a fejét a mellkasomról és hamarosan elaludtunk.

Heey:)
Már csak egy rész van hátra. Kinek jó, kinek rossz hír. Én kicsit örülök neki, ugyanis eleget nyújtottam már ezt a történetet, ideje befejeznem.

Vote & comment, plíz^^