Hétfő.

A nap, amit mindenki szívéből utál. A nap, amit ma kifejezetten elviselhetetlennek találok.

Egész este alig aludtam, és már 5-kor úgy döntöttem, hogy nem is próbálok visszaaludni.

Felöltöztem és felkaptam magamra egy pulóvert is, mert kora reggel még eléggé hideg van. Szóltam nagyiéknak, hogy elmentem. Luke-hoz indultam, de nem siettem, mert ha még alszik, nem szeretném felkelteni. Épp kopogni kezdtem volna, mikor a telefonom üzenetet jelzett.

"Jó reggelt virágszálam! Át tudnál jönni?"

Elmosolyodtam azon, hogy mennyire egyre gondoltunk. Kopogtam, s már nyílt is az ajtó. Luke állt előttem tátott szájjal. Elmosolyodtam és a nyakába ugrottam.

- Ezt hogy csináltad? - hüledezett

- Épp kopogni akartam, mikor megkaptam az üzeneted.

Felmentünk a szobájába és figyeltem, ahogyan pakol. Megállt és rám nézett.

- Figyelj, hamar elrepül ez a pár hónap. Észre sem veszed, és újra itt leszek. - végigsimított az arcomon és megcsókolt

- Könnyen beszélsz. Te minden másodpercben el leszel valamivel foglalva, időd sem lesz rám gondolni. És most nehogy azt hidd, hogy nem örülök ennek a hatalmas lehetőségnek. Én vagyok az egyik legboldogabb! De hiányozni fogsz.

- Te is nekem. Hidd el, hogy minden másodpercemben rád fogok gondolni.

- Luke, lassan indulnunk kell. - jött be Ben

- Szia. - köszöntem

- Szia. - mosolygott

Ben segített levinni Luke bőröndjeit, aztán betették a kocsiba. Beültünk és hamarosan meg is érkeztünk a repülőtérre. Mindenki kiváltotta a jegyét, és vártunk a gépre. Leültünk a székekre. Körülbelül tőlünk zengett a környéken minden. Ezek négyen annyira nagy ökrök, mindig meg tudnak nevettetni. Luke és Calum között ülök, miközben kezem összekulcsolva a Luke kezével a combomon pihen.

- Azért ugye én is hiányozni fogok, nem csak Rómeó?

- Igen, téged is hiányolni foglak. Remélem a kurváidnak nem mondtad meg a címem, mert nem szeretném, ha nálam sírnák ki magukat a hiányod miatt.

- Csak egy címet tudnak, ahová mindig menniük kell. - kacsintott

Mindenki nevetésben tört ki. Teljesen feloldódtam, és elfelejtettem, hogy a barátom közel tíz hónapra elmegy. Igen, mint kiderült novemberig maradnak.

A hangosbemondóban bejelentették a londoni gép indulását. Mindenki felpattant, és össze-vissza ölelgetett mindenkit. Odamentem mind a három sráchoz, és egyesével megöleltem őket. Majd Luke-hoz.

Szorosan megöleltem. Egyik kezével átkarolta derekamat, a másikkal felemelte a fejem, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

- Nem lesz semmi gond. Minden nap beszélünk, és lesz majd egy egyhetes szünetünk, akkor hazajövünk.

- Büszke vagyok rád!

- Szeretlek.

- Én is szeretlek.

Majd megcsókolt. De ez nem olyan csók volt amit máskor váltunk. Ebbe benne volt minden: szeretet, hiány, csalódás és az elengedés

Újra felszólalt a kedves női hang, jelezve, hogy mindenki fejezze be a beszállást.

- Vigyázz magadra, és ha megérkeztetek hívj fel! - jött oda Liz fiához majd egy puszit adott az arcára

- Rendben. Szia anya.

Megölelte szüleit, majd a két bátyját, s végül utoljára én is megöleltem.

Mindenki felszállt és a gép hamarosan felszállt a levegőbe, növelve a köztünk lévő távolságot.

- Jössz, Viv? - jött mellém Dorothy

- Igen.

Ben hazahozott minket, és mivel nekünk iskola, felkaptam a táskámat és elindultunk Dorothy-val.

- Szerinted beérünk? - kérdeztem

- Hidd el, most annyira nem izgat. - nevetett fel keserűen

Szerencsére csak öt percet késtünk, amit elnéztek nekünk. Végigszenvedtük a napot, majd ebéd után hazaindultunk.

Othy átjött egy kicsit, és nosztalgiáztunk a vödör fagyival, amit hazafele vettünk. Oké, nem egy vödör, de elég emberes adag.

Megcsörrent a telefonom.

Akkorát dobbant a szívem, hogy csodálkozom amiért Othy nem szólt.

- Igen?

- Luke vagyok.

- Szia! - könnyebbültem meg

- Ne haragudj, hogy csak most hívlak, már egy órája itt vagyunk, de alig érkeztünk meg, már megbeszélés volt, eligazítás meg ilyen hülyeségek.

Ekkor Dorothy-nak is megszólalt a telefonja, amit a folyosón vett fel, hogy ne zavarjuk egymást.

- Az a lényeg, hogy épségben odaértetek.

- Igen. Most mennem kell, de később még hívlak. Calum üdvözöl. - nevetett

- Én is őt. Vigyázzatok magatokra!

- Meglesz. Akkor később. Szia.

- Szia.

Ahogy mondta, fel is hívott. Nem beszéltünk sokat, de jól esett hallani a hangját. Így nyugodtabban aludtam el, és alig vártam a novembert.