Szótlanul álltam a lépcső előtt, azt várva, hogy mindjárt ráesek.

A lány leültette a kislányt a kanapéra, és nagyszüleimmel együtt behozták a bőröndjeiket. Én csak néztem az előttem körülbelül 5 méterre lévő srácot. Nagyon megváltozott, mióta utoljára láttam hat éve.

- Vivian, ne legyél már ilyen! - lépett mellém nagymama és megsimította a vállamat - Köszönj nekik!

Még mindig nem mozdultam. A vörös hajú lány elém állt, és a kezét nyújtotta. Megráztam, majd bemutatkozott.

- Heather vagyok, örülök, hogy végre találkoztunk! Ő itt Mia, a lányunk. - nézett a mellette álló kislányra

Továbbra sem voltam képes kibökni egy szót sem.
Normális esetben megölelem Heathert és felkapom Miat, hogy megtudjam szorongatni, és elkezdenék áradozni, hogy milyen aranyos. De most valahogy nem megy.

- 6 év. - ez volt az első, amit kiejtettem a számon

- Tudom. Sajnálom. - mondta a srác

- Sajnálod? Tényleg? Cseszd meg, Victor! - majd felrohantam a szobámba és becsaptam magam után az ajtót, úgy, ahogy illik

Hat év igenis sok idő. Főleg, ha közben a világ másik részére költözik az ember, elveszíti az édesanyját, és még a bátyja is elhagyja.

A párnámba temettem a fejem, és a könnyeim csak úgy folytak le az arcomról.

- Viv, kérlek nyisd ki! - kopogott Victor

- Nem érdekelsz!

Victor a bátyám. Miután mi Ausztráliába költöztünk, egy év után, anya balesetét követően ő Új-Zélandra. Ő akkor már 18 éves olt, míg én csak 13.

Hallottam, ahogyan a léptei elhalkulnak. Gondolom elment. Egész este ki sem tettem a lábam a szobámból. Megfürödtem, és megpróbáltam aludni. A beszélgetés is abbamaradt este tízre. Nem tudtam elaludni, és valamikor az éjszaka közepén lementem a konyhába, hogy igyak valamit. Kinyitottam a hűtőt, kivettem belőle a narancslevet, majd mikor bezártam azt, egy nagy alak tornyosult felém. A hideg futkosott a hátamon.

- Jesszusom! - sziszegtem - Mit keresel ilyenkor itt?

- Nem tudtam aludni. Gondolom te sem.

Szótlanul öntöttem a poharamba a narancsléből, visszatettem a hűtőbe és elindultam a szobám irányába. Csakhogy a kedves bátyám elállta az utat.

- Menj már odébb, az isten szerelmére!

- Csak hallgass meg!

- Miért?

- Kérlek. - halkult le

Felültem a pultra, majd elkezdtem szürcsölni a poharam tartalmát.

- Megmagyarázom. - kezdte el

- Igen? Kíváncsian várom.

- Oké, igazából nem tudom megmagyarázni. - túrt bele göndör hajába

- Gondoltam. - forgattam meg a szemeim és leszálltam a pultról, megindultam, de újra megállított

- Miért, te mit csináltál volna? Anya meghalt, én pedig úgy éreztem, hogy mindenhol jobb lenne, csak ne itt legyek. Muszáj volt elmennem. Ki kellett, hogy tisztuljon a fejem. 18 voltam, nem gondolkodtam. Sajnálom.

- Csak magadra gondoltál, mint mindig. Szerinted a szerencsétlen 13 éves húgodnak milyen volt? És a nagyszüleidnek? Mindenki gyászolt, mindenkinek fájt, de te csak magaddal foglalkoztál. Könnyebb volt elmenekülnöd a gondjaid elől, minthogy szembenézz velük. Nekem is fájt. Még mindig fáj. És nem tudom felfogni, hogy hogy tehetted ezt.

Most ő hallgatott.

- Rettentően sajnálom. Mit csináljak, hogy megbocsájts?

- Semmit. Nem kell tenned semmit. - mondtam, majd a poharat letéve újra megkíséreltem az elindulást

Már azt hittem sikerült, mikor két lépéssel távolabb kerültem tőle, de a csuklómnál fogva visszarántott, és magához húzott. Szorosan megöleltem, ahogyan ő is. Annyira hiányzott már.

Hallottam, ahogy szipog. Nem sírt, csak könnyezett. Adtam neki egy zsebkendőt és kifújta az orrát.

- Jó éjt, Victor.

- Szép álmokat!

Éjfél után valamikor sikerült elaludnom.
Rettenetes álmom volt. Luke-ék gépe lezuhant, és senki sem élte túl. Eddig is féltettem őket, ezután pedig még jobban fogom. Amint kinyílt a szemem, a telefonomat kezdtem el keresni. Nem találtam sehol a szobámban, ezért leszaladtam és megnéztem a nappalit, ahol a kanapé előtt lévő asztalon meg is találtam. Közben észre sem vettem, hogy Heather és Victor a konyhában reggelit csinálnak.

Gyorsan feloldottam a telefont és tárcsáztam Luke számát. Idegtépő másodpercek múltán válaszolt a hívásra.

- Hála az égnek! - fújtam ki a levegőt

- Édesem, történt valami?

- Ezek szerint nem.

Leültem a kanapéra, közben pedig észrevettem, hogy a bátyám és a barátnője engem néznek. Nem foglalkoztam vele, mert hirtelen a legfontosabb dolog a volt, hogy a barátomnak nincs semmi baja.

- De mégis mi történt?

- Csak rosszat álmodtam és muszáj voltam felhívni téged, hogy tudjam jól vagy-e.

- Túlzásba viszed az aggodalmaskodást. - hallottam a hangján a szórakozottságot

- Fordított esetben te is aggódnál! - sértődtem be

- Rendben, igazad van. Hogy vagy?

- Nem a legjobban. Te?

- Én megvagyok. Viszont most mennem kell, ne haragudj. Később beszélünk. Szeretlek.

- Én is.

Miután letettem a telefont, eldőltem a kanapén, és azon gondolkoztam, mivel üssem el a mai napot. Csak aztán rájöttem, hogy vendégeink vannak.

- Ki volt az?

- Senki. - mondtam majd felmentem a szobámba

Úgy döntöttem, hogy megpróbálok kedves lenni a bátyám családjával, elvégre nagynéni lettem. Vagyis, már 3 éve az vagyok, de ugye most tudtam meg.

Elvégeztem a reggeli rutinomat, majd a konyhában a hűtő előtt állva azon gondolkoztam, mit kellene reggelizni. Végül 3 tojást ütöttem össze, és rántottát készítettem. Éppen végeztem a reggelimmel, amikor mindenki szinte egyszerre leözönlött a nappaliba.

Ki a kanapéra, ki a fotelba ült le, és Victorék elkezdték az élménybeszámolójukat. Én is leültem melléjük, mert nem akartam bunkónak tűnni azzal, ha inkább átmentem volna Dorothy-hoz.

Victor éppen a Heather-rel való első találkozásukat ecseteli.

- Miután kiköltöztem, kerestem volna albérletet, de hihetetlen módon, akkor senki sem árulta a házát, vagy adta bérbe. Ezért szállodába kellett mennem, ahol Heather volt a recepciós. Megtetszett, elhívtam randizni, és rá két évre megszületett Mia. - mondta büszkén

- Itt én most megragadom az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek a tegnapi viselkedésem miatt. Ki voltam borulva, és sok volt ez nekem, ne haragudjatok. - fordultam a páros felé

- Semmi baj, Vivian. Hidd el, a te helyedben én visszaküldtem volna Új-Zélandra. - nevetett Heather

Hm, azt hiszem bírom ezt a csajt.

- És akkor ez most azt jelenti, hogy el kell árasztanom Miat mindenféle játékkal, édességgel, el kell vinnem a játszótérre, és esti mesét kell olvasnom neki?

- Természetesen nem. Ha ezek közül bármelyiket is meg szeretnéd tenni, az nincs ellenünkre, de nem vagy köteles megtenni.

- Oké, mert pénzem majd csak akkor lesz, ha munkám is.

- Amit jó lenne minél előbb beiktatni, mert szeretünk, de nyugodtan beszállhatsz a költségekbe. - mosolygott nagyi

Közben Dorothy is átjött, és együtt beszélgettünk, társasoztunk és nézegettünk régi fényképeket, amikhez mindenkinek volt valami emléke, amit megemlített.

A bőséges ebéd után csendes pihenő következett. Mia viszont nem akart aludni, ezért átvittem a szobámba, és zenét hallgatva játszottam vele, mire sikerült elszenderednie. Így telt el a délután.

Sziasztok!:) Lassan a történet végéhez érünk, még pár rész van hátra. Köszönöm a mostanában jött sok szavazatot, és a 6400 olvasást! ily guyz