Chapter thirty
Reggel amint kinyitottam a szemem, Luke napsütötte arcát pillantottam meg. Adtam egy csókot a szájára, majd az arcára, s végül haladtam le, de a mellkasánál megálltam. Ekkor felhorkantott. Elmosolyodtam reakcióján, de mikor szálltam volna le az ágyról, a kezemnél fogva visszahúzott. Lerántott az ágyra, felém tornyosult, s ugyanazt megcsinálta velem, amit az előbb én vele. Felhúzta rajtam a felsőmet, s mikor melleimhez ért, nem habozott, ment tovább egészen a hasamig, majd lentről felfelé nyelvével végignyalt a testemen. Mikor azt hittem, hogy megcsókol, hirtelen elkezdett csikizni, én pedig annyira megijedtem, hogy véletlenül ágyékon rúgtam őt. Fájdalmasan felkiáltott, majd az ágyra huppant.
- Ne haragudj. - mondtam szórakozottam
- Szóval te ezt viccesnek találod? Na megállj! - mondta majd újra felém hajolt és elkezdett csiklandozni
Már a könnyem is folyt, s a hasam fájt a nevetéstől.
- Oké, oké! Kérlek hagyd abba! - majd hirtelen kezei megszűntek a derekam körül mozogni
Abban a pillanatban, ahogy elvette kezeit, megcsókolt, de muszáj volt eltolnom őt magamtól, mert alig kaptam levegőt.
- Fogsz te ennél jobban is lihegni! - vigyorodott el
Magamhoz húztam s ajkaink újra egymáshoz értek. Eközben felülre kerültem, s ahogy ráültem Luke-ra, egyből megéreztem keményedő férfiasságát.
- Jöttök reggelizni? - nyitott be hirtelen valaki a szobába
A másodperc töredéke alatt lepattantam Luke-ról, s az ágy másik végére estem.
- Basszus, ne haragudjatok. - hajtotta le a fejét Victor majd gyorsan ki is ment
- Nem zártad be az ajtót? - kérdeztem
- Azt hittem te bezártad.
Elnevettük magunkat majd leszálltam az ágyról és Luke segítségével beágyaztunk, majd öltöztem volna fel, mikor leejtettem a pólómat. Gyorsan felkaptam, majd a szőke hercegem felé fordultam. Ő már felvette a nadrágját, s éppen megigazította magán a pólóját, mikor megpillantottam.
- És az meddig fog tartani? - kérdeztem szégyenlősen, a nadrágjában ágaskodó farkára célozva
- Ameddig te bugyiban hajolgatsz le előttem.
Elpirultam majd igyekeztem minél gyorsabban felöltözni. Gyorsan megfésülködtem és felkötöttem a hajamat.
Lementünk megreggelizni. Túl csendesre sikeredett, amit nagyiék és Heather is észrevettek, de mikor rákérdeztek, csak megrántottuk a vállunkat és ettünk tovább.
A bőséges reggeli után fogat mostam és elindultunk Luke-hoz.
- Úgy gondoltam ma elviszlek valahova. - mondta amint beértünk az ajtón
- És hova? Vagy ez is meglepetés?
- Ezt most elárulhatom. Ha van kedved, gondoltam elmehetnénk a vidámparkba.
Egyből felcsillant a szemem.
- Rosszul fogsz járni.
- Miért is?
Felmentünk a szobájába, majd lehuppantam az ágyra.
- Mert imádom a vidámparkot! Mindent ki akarok majd próbálni, és rengeteg vattacukrot meg édességet akarok majd zabálni.
Elnevette magát, majd közel lépett hozzám és egy puszit adott a homlokomra.
- Ha kell az egész cukros standot felzabáljuk.
- Akkor felőlem akár már most is mehetünk!
- Jut eszembe, tegnap vettem neked virágot, de délután elfelejtettem elvinni, és itthon maradt. De majd este beugrunk ide, mikor viszlek haza, és elviszed. Hacsak nem akarsz itt maradni. - kacsintott
Gondoltam, hogy valami perverzségen jár megint az agya.
- Majd meglátjuk.
Csend telepedett le egy kis időre, de Luke hamar meg is törte.
- Ha nem gond megvárom Jacket, aztán indulhatunk is.
- Persze. - bólintottam - De miért ilyen fontos, hogy megvárd?
- Tegnap, ha minden igaz, megkérte Celeste kezét. Meg szeretném várni, hogy kifaggathassam.
- Mintha egy tinilányt hallottam volna az előbb! - mosolyodtam el
- Ne gúnyolódj!
- Eszem ágában sincs!
Ekkor ajtócsapódást hallottunk. Lementünk megnézni, hogy ki az. Jack rontott be az ajtón s egy gyors köszönés után már majdnem bent volt a szobájában, mikor Luke megállította.
- Hey, hogy ment?
- Tessék? - fordult vissza
- Igent mondott? - kérdeztem, s Jack végre elmosolyodott
- Igen. - mondta büszkén
Gratuláltunk neki, majd megölelték egymást Luke-kal.
- De akkor miért vagy ilyen feldúlt?
- A szülei csak ma tudták meg, és az anyja már nekikezdett a szervezésnek. Vagyis csak addig, míg le nem állítottam.
Elkerekedett szemmel néztünk rá.
- Ugh, most mi van? Nem akarjuk elsietni. Celeste szerint is várhatnánk még egy kicsit vele. De az anyja már az esküvői ruhákat nézegette, és egész reggel az esküvővel zaklatott minket. De nem csak engem idegesített, de tényleg. Celeste is megpróbálta leállítani őt.
- De csak segíteni akart. - mondta Luke
- Oké, de ha nem most lesz, akkor még ráér a szervezkedéssel.
- Rendben, ti tudjátok! - majd elindultunk lefelé a lépcsőn - Ha anya kérdezi, vidámparkban vagyunk.
- Jó mulatást!
- Köszi! - kiáltottam vissza már az ajtóból
Másfél óra után már a helyszínen voltunk. Alig léptük át a kaput, egy csapat rajongólány szaladt felénk. Aki megkért rá, annak én csináltam a képét, de páran inkább szelfit készítettek Luke-kal. Aranyosak voltak, és egy lány még velem is szeretett volna képet csinálni. Miután mindenki megelégedett a fotókkal, elmentek.
Úgy döntöttünk előbb inkább körbejárunk mindent, aztán eldöntjük mit szeretnénk kipróbálni. A legelső fagyisnál meg kellett állnunk, mert Luke nagyon akart enni egy háromgombócos csokis fagylaltot.
Mire megettük a fagyit, eldöntöttük, hogy az óriáskerékre és a hullámvasútra mindenképp fel akarunk ülni. Vagyis az óriáskereket csak én erőltettem. Végül először a hullámvasúthoz álltunk sorba. Rengetegen voltak.
- Biztos, hogy meg akarjuk mi ezt várni?
- Természetesen. - motyogta Luke a sapkája alatt
Háromnegyed órát álltunk a sorban, mire végre fel tudtunk ülni.
Annyi adrenalin termelődött a testemben, hogy miután leszálltunk is remegett a lábam. Ugyan jól éreztem magam, és végigvigyorogtam az egészet, felkavarta a gyomrom ami émelyegni kezdett
- Luke, keressünk egy mosdót!
Szerencsére hamar találtunk is egyet, s minden amit a mai nap során ettem, vissza is jött. Ezután megmostam az arcom, s Luke-ba kapaszkodva sétáltunk tovább.
- Nem eszünk valamit?
Úgy éreztem nem vagyok éhes, de amint megéreztem a sok mennyi illatot, egyből össefutott a nyál a számban.
Végül vettünk egy-egy hamburgert sült krumplival és kólával, majd leültünk elfogyasztani.
- Nem gondoltam volna, hogy így megvisel egy kis hullámvasutazás. - vigyorgott
- Marha vicces vagy! Inkább töröld meg a szád, mert tiszta mustár. - adtam a kezébe egy szalvétát
Letörölte, majd összegyűrte és a kukába hajította. Megnéztem az időt, s meglepődtem, mikor azt láttam, hogy nemsokára két óra lesz. Hamar eltelt az idő.
- Menjünk célba lőni! - lelkesedtem, mikor megpillantottam két kisfiút a standnál lövöldözni a vizet.
Mire odaértünk épp kiüresedett a hely, így nyugodtan tudtunk játszani.
- Melyiket szeretnéd? - kérdezte Luke
Hirtelen nem tudtam mire gondol, majd leesett, hogy a plüssállatokra céloz.
- Versenyezzünk!
- Hm?
- Aki veszít, az fizeti a kört. - mondtam
- Legyen.
Luke most rosszul járt, mert nem sok mindenhez értek, de a célba lövéshez pont konyítok.
Megragadtuk a pisztolyt, s mikor a srác szólt, hogy mehet, elkezdtünk "lőni". Az nyer, akinek hamarabb lyukad ki a lufi. Nem sok kellett az enyémhez, s alig telt el két másodperc, a Luke lufija is kipukkant.
- Bocs haver, de a csaj ügyesebb volt! - veregette meg a vállát az eladó
- Elismerem, jó vagy. Melyiket szeretnéd? -kérdezte
- Azt. - mutattam a pingvinre mire Luke elmosolyodott
A srác levette a plüsst, Hemmings fizetett, majd mentünk tovább.
- Tudod mi lesz a neve?
- Mi?
- Luke. - mosolyogta - Erről most már mindig te fogsz eszembe jutni.
Átkarolt és megcsókolt. Elvette tőlem az állatot, s ő cipelte tovább.
Két óra alatt sikerült teljesen megbolondulnom a sok cukortól és csokitól. Vagyis szerintem nem volt olyan sok.
- Akkor mehetünk az óriáskerékre?
- Jó lesz neked idelent is.
- Sírni fogok! - toporzékoltam
- Tessék? - nevette el magát kínosan a szöszke
- Csak kérlek üljünk fel oda, aztán tőlem mehetünk akár haza is!
Addig könyörögtem, míg be nem adta a derekát, és pár perccel később már egy kabinban ültünk.
Luke mély levegőket vett, és az előtte lévő rudat szorongatta.
Egyelek meg! - úgy szorítottam össze az arcát, mint a nagymamák az unokáiknak, mikor megjegyzik, hogy mennyit nőtt a gyerek - Csak ne nézz le.
Szemembe nézett, majd megfogta a kezem. Elindultunk. Fél óráig tartott egy kör. Ha tehettem volna, még egyre biztosan visszamentem volna, mert fentről szinte az egész várost be lehetett látni, és ez egyszerűen gyönyörű volt, főleg este. De Luke eléggé parázott, ezért nem mentünk még egyszer.
- Ez förtelmes volt! - mondta a kocsiban Luke a immár nem a rudat és a kezemet, hanem a kormányt szorongatva.
- Miről beszélsz? Az utolsó pár percet egészen jól bírtad. Már csal alig lila a kezem is!
Gyengéden megfogta a kezemet, s kézfejemre adott egy puszit. Természetesen vicceltem; a kezem nem lilult be.
- Erről nem beszélünk senkinek, rendben?
- Rendben. És most megyünk haza?
- Van még egy ötletem.
Luke-kal hazafelé tartottunk, de egy parknál megálltunk. Eléggé sötét volt már. Lefeküdtünk a fűbe és bámultuk a csillagokat.
- Hihetetlen.
- Tessék? - pillantott rám
- Pár évvel ezelőtt sosem gondoltam volna, hogy ilyen jó életem lesz. Hogy a sok rossz dolog után végre jó dolgok is történnek az életemben. Ezt részben neked is köszönhetem. Köszönöm, hogy vagy nekem.
- Szeretlek.
- Szeretlek.
Ah na ennek is eljött az ideje. 3 óra görnyedés után sikerült megírnom az epilógust is. Eléggé hosszúra sikeredett, így is átírtam pár helyen, hogy valamivel rövidebb legyen.
Csak hogy tisztázzuk: Vivian és Luke már voltak együtt ÚGY, azért mert én csak majdnem szexet írtam mindig. Egyszerűen nem voltam/vagyok képes szexjelenetet írni, sorry vagy nem sorry
Remélem azért tetszett nektek a történet, és azt is remélem, hogy nem bántátok meg, ha betettétek a könyvtáratokba (lol ez értelmetlen)
Írjátok le a kedvenc részeteket/jeleneteteket, ha szeretnétek. És kérlek azt is írjátok meg, hogy mennyire tetszett, avagy nem. Nagyon sokat jelentene.
Köszönöm, hogy velem tartottatok! Készülőben van egy új könyvem is, "Stay Alive" néven fut majd, ami szintén Luke-os lesz (nem tudok megválni a babyboyomtól oké), keressétek majd a többi között, mert nem szándékoztam már ide többet írni.
Szóval tényleg köszi mindent, much looove ♥
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro