Sziasztok!Nos, ez a rész kicsit hosszúra sikerült, ezért kettészedtem. Remélem nem lett nagyon béna. Köszönöm szépen a több, mint 200 szavazatot, ez sokat jelent♥Kommenteket elfogadom ;) 

A közösségi oldalak nagy bűvöletében észre sem vettem, hogy nagyi bejött a szobámba. Leült az ágy szélére.

- Mit csináljak vacsorára? - mintha nem tudná, hogy akármit főz, én azt megeszem

- Teljesen mindegy.

- Akkor fasírt jó lesz sült krumplival?

- Tökéletes.

Bólintott.

- Mit csinálsz?

- Felé fordítottam a laptopomat és elé tárult a Twitter elragadó világa. Épp egy videót tettek fel a srácok, amiben - szokásukhoz híven - ökörködnek.

- Ezek azok a fiúk akikkel együtt szoktál lógni?

- Igen.

- Aranyos fiúk.

- Igen... - nem igazán tudtam mire akar kilyukadni

Felállt az ágyról, majd így szólt:

- Egy óra és kész.

- Rendben. - és kiment

Nem tudom pontosan meddig laptopozhattam, de a hasam jelzett, így lementem megnézni hogy áll a vacsora.

- Nemsokára elkészülök. De jó, hogy jössz! Megnézem nagyapádat, addig figyelnél a fasírtra?

- Mit csinál nagyapa?

- Valamit barkácsol,

- Oké.

Nagyi levette a kötényét és a garázsba ment.

A fasírtot késznek nyilvánítva kiszedtem az olajból, és a többire tettem majd elzártam a gázt. Ekkor csengettek.

Luke állt az ajtóban.

- Szia! - mosolygott

- Szia! Gyere be!

Beljebb lépett, de csak annyira, hogy ne a tornácon álljon. Kezei a háta mögött. Kérdően néztem rá.

- Azt szeretném kérdezni, hogy... eljönnél velem randizni? - majd a háta mögül elővett egy csokor virágot. Felém nyújtotta.

Elvettem tőle és mélyen beleszippantottam. Szegfű. Imádom!

- Nem muszáj most. Lehet holnap is... vagy az után is.

- Most jó.

Mosoly futott végig az arcán.

- Mit vegyek fel? - Jézusom! De hülye vagyok! Ilyet nem kérdezünk meg...

- Valami kényelmeset. Ne öltözz ki. Egy óra múlva?

Csak bólintani tudtam.

Megfordult és távozott.

Ott álltam bambán, csokorral a kezemben az ajtó előtt.

Feleszméltem és a szobámba siettem. Fent, a folyosón lévő asztalról elvettem az üres vázát, s így már csak egy abrosz díszítette, Töltöttem a vázába vizet, beletettem a virágot majd az asztalomra helyeztem.

És most jött a pánikolás. Mit vegyek fel?

"Valami kényelmeset." - emlékeztem vissza

A számomra kényelmes az a szakadt farmer oversize pulcsival. De, hát ebben nyilván nem megyek el.

Egy világoskék farmer és egy "But first coffee" feliratú felsőre esett a választásom. Átfésültem a hajam és kiengedve hagytam. Sminkelés. Annyira izgulok, hogy azt is elfelejtettem, hogy célszerűbb lett volna felöltözés előtt sminkelni. Mindegy. Amúgy sem viszem túlzásba. Alapozó, korrektor és szempillaspirál.

Lementem a konyhába, és gyorsan megettem egy fasírtot két darab sült krumplival, majd ittam. Ezek után megmostam a fogam és a kanapén ülve vártam.

Megjelent nagyi, és a konyhában sürgött-forgott tovább.

- Te miért öltöztél át? Nem jössz enni? - nyúlt a szekrénybe a tányérokért

Közben papi is megjelent.

- Hmm? - nagyi türelmetlenkedett

Felálltam, és odasétáltam hozzájuk.

- Randim lesz. - böktem ki - Luke-kal.

Elkerekedett szemmel néztek rám.

- Kicsim, ezt eddig miért nem mondtad?

- Ha nem kérdezel rá, akkor majd ha ideért Luke.

- Miért?

- Mert le fogtok égetni.

- Ez nem igaz! Ugye, Frank? - fordult nagyapámhoz

- Igaz. Csak meg kell keresnem a puskámat. - már fordult volna meg, de rákiáltottam

- Nagyapa! Látjátok, erről beszélek! - dühöngtem

- Nyugodj le, Vivian! Nem fogunk kínos helyzetbe hozni. - nyugtázott nagyi

Most papi szólalt meg:

- És ez a Luke gyerek... - de nem tudta befejezni, mert újra csengettek

Szaladtam kinyitni az ajtót.

- Szia.

- Heló.

- Akkor mi mentünk. Sziasztok! - már majdnem kint voltunk

- Ácsi, fiatalok! - szólt papi

Szegény Luke meg sem tudott szólalni. Előtte álltam, de oldalra lépett, majd előre és kezet fogott nagyapámmal.

- Jó napot!

- Szervusz, kedvesem! - üdvözölte nagymama is, ahogy férje mellé állt

Luke kezet csókolt nagymamámnak.

Csak szerintem van itt egyre melegebb?

- 10-re hozd haza!

- Rendben.

- Most már tényleg megyünk! - megragadtam Luke kezét és kivonszoltam

Nagy levegőt fújtam ki. Luke a kocsihoz vezetett és beültünk.

- Aranyosak. - mosolygott, ahogy a kormányt markolászta

- Mert alig voltunk bent öt percig. Hidd el, ha tovább maradunk még a végén nagyapám tényleg előveszi a puskáját. - remélem erre nem sértődött meg, mert nem annak szántam

Felnevetett.

- Puskával akart várni?

- Igen, csak leállítottam.

Közben kitolatott az útra és elindultunk.

Még mindig kacarászott.

- Hová megyünk? - kíváncsiskodtam

- Majd meglátod. - kacsintott

Még csak most néztem meg alaposabban. Az elmaradhatatlan fekete farmer és egy fehér "DEAD" feliratú póló.

A rádióban az egyik kedvenc bandám játszott. Luke feljebb tekerte a hangerőt, majd rám pillantott.

- Nem gond?

- Nem. Szeretem őket.

Nagyon izgultam, és furdalt a kíváncsiság, hogy hova megyünk. Az út többi része kissé kínos csendben telt.

- Megérkeztünk. - állította le a motort

A tengerpartra jöttünk.

Ekkor eszembe jutott, hogy Michael is ide jött Dorothyval.

Luke kiszállt a kocsiból, és kinyitotta nekem az ajtót.

Elmotyogtam egy köszönöm-öt, majd a csomagtartóhoz ment és kivett egy kosarat és egy pokrócot belőle.

- Piknikezünk? - kérdeztem izgatottan

- Igen. Csináltad már?

- Még nem.

- Akkor gyere. - megfogta a kezem, s elkezdtünk sétálni

Olyan helyet kerestünk, ahol nincs senki.

- Itt jó lesz?

- Tökéletes.

Leterítette a pokrócot, majd helyet foglaltunk rajta.

- Remélem éhes vagy, mert én igen, és nagyon jó szendvicseket tudok csinálni.

- Micsoda ajánlat! Ezt nem hagyhatom ki! - gúnyolódtam

Ő csak kinyújtotta a nyelvét, akár egy ötéves.

Adott egy szendvicset, vett ki magának is, és elkezdtük enni. Tényleg finom volt.

Luke kivett még két szendvicset és két üdítőt.

- Ne szégyenlősködj. Én sokat tudok enni, ezért nem zavar ha te is sokat eszel. Hacsak nem eszed meg előlem. - nevetett

- Hát... nem olyan biztos, hogy marad neked is! - viccelődtem - De most komolyan. Én is sokat tudok enni, de maradni fog neked is.

- Akkor most már nyugodt vagyok.

- Örülök neki.

Normális esetben amúgyis lemegy két szendvics, most meg pláne. Elfogyasztottuk a szendvicseket, és megittuk az üdítőt is.

- Köszönöm.

- Ne köszönd.

Témát kerestem, de nem igazán találtam megfelelőt.

- Teljesen egyedül jöttél Magyarországról Ausztráliába? - kérdezte hirtelen

- Nem. Anyával.

- De azt mondtad, hogy a baleset után jöttél.

- Tényleg ezt mondtam? Jó nagy hülye vagyok! Anyával jöttünk ide, és itt, Sydney-ben volt a baleset.

- Értem. Ne haragudj, hogy felhoztam.

- Ha szeretnél még tudni valamit, akkor kérdezz nyugodtan, - jobbnak láttam most letisztázni, mintha nap, mint nap felhozná, és erre kellene gondolnom

- Apukád most hol van?

- Fogalmam sincs. Szerintem még Magyarországon. Eszem ágában sincs beszélni vele.

Felhúztam a térdem, és karommal körbefontam, mint Luke.

A nyugodtan fodrozódó hullámokat figyeltem.

- Szeretsz úszni?

- Nem igazán. - Most ez hogy jön ide?

- Nem baj. - mondta és hirtelen felállt

Kinyújtotta a kezét, és segített feltápászkodni, majd felkapott, és a tenger felé indult.

- Jesszus, Luke! Tegyél le! - kiáltoztam

- Háromig számolok.

- Kérlek! - ütögettem a mellkasát, de az apró kezem meg sem kottyant az izmos mellkasának

- Már túl késő! - lerúgta a cipőjét, és az enyémet is leszedte a lábamról

Hogy hogy, azt nem tudom, de sikerült.

- Egy...Kettő...HÁROM!

És rohant a vízbe, majd mikor beért, elengedett.

Rettenetesen hideg volt a víz, főleg, hogy hirtelen jött. Még levegőt sem érkeztem venni, ezért gyorsan felmentem a felszínre. Eszembe jutott, hogy a szempillaspirál nem vízálló, ezért jobbnak láttam, ha letörlöm. Ekkor Luke is feljött, és a vigyort le sem lehetett törölni az arcáról.

Annyira aranyos volt vizes hajjal.

- Már kettővel jövök neked. - mondtam

- Miért is?

- Mikor Taylor-ra vigyáztunk, te megijesztettél, most pedig belerángattál a jéghideg vízbe! - sipítoztam

- Nyugi Vivian! Nem is annyira hideg a víz.

- Á, egyáltalán nem. - karba tettem a kezem és próbáltam komoly maradni, de Luke arcát látva nevetnem kellett

- De ha már itt vagyunk, úszhatnánk egyet. - már merült volna le, mikor megszólaltam

- De én... én nem tudok úszni.

- Na és? Én sem. - nevetett, mintha ez természetes lenne

Értetlenül néztem rá.

- Akkor úgy mondom, hogy lubickáljunk a vízben, és próbáljunk nem megfulladni.

- Így sem jobb. - húztam el a szám - De legyen.

Tényleg nem tudok úszni, pedig régebben jártam oktatásra, de szégyenlős voltam, és soha nem csináltam meg, amit kértek, így nem tudtam megtanulni úszni.

Nagy levegőt vettem, és lemerültem Luke után