Reggel nem a telefonom csörgésére ébredtem, hanem arra, hogy majd' szétmegy a fejem. Rápillantottam Dorothy-ra, aki még aludt. Lementem a konyhába, megkerestem a nagy dobozt,  amiben a gyógyszerek vannak, és bevettem egy Algopirint. Nem sokkal később barátnőm jött le kómás fejjel. 

- Jó reggelt!

- Neked is! 

- Neked is kell egy? - utaltam a gyógyszerre 

Általában nem szedek gyógyszert, de a fejfájást és a torokfájást egyáltalán nem bírom, ezt fordulok ehhez az orvossághoz. 

- Azt hiszem kibírom. - mondta

-Rendben. Csinálok reggelit, Jó lesz a pirítós? 

- Igen. Addig felöltözök. - jelentette ki, majd el is tűnt

Mire Dorothy visszajött, már kész lettem pár kenyérrel. 

Elővettem a vajat, a mézet és a lekvárt, s odavittem az asztalhoz. Öntöttem két pohár tejet, és társítottam az előbb említettekhez. 

- Én is felöltözök, addig egyél. - mondtam és Othy bólintott

5 perc múlva a konyhában is voltam. 

- Nem ettél? - kérdeztem

- Megvártalak. - mosolygott ami engem is erre késztetett

Leültem én is az asztalhoz, és elfogyasztottuk a reggelit. 

- Köszi Vivian! - hálálkodott a mellettem álló lány 

- Nincs mit.

Ez után rendbe tettük a szobát. 

- És most mit csináljunk? - kérdezte Dorothy 

- Fogalmam sincs. - nevettem 

- Elmehetnénk vásárolni! - ajánlkozott 

- Igaz. 

- Hazaszaladok, aztán mehetünk. 

-Oké. 

Dorothy összepakolta a cuccait majd távozott. 

Én addig megfésülködtem, és erős copfba fogtam a hajam. Magamhoz vettem egy keveset a megtakarított pénzemből. Nem tervezek sokat vásárolni, de pár új cucc elférne a szekrényemben. A telefonomat a hátsó zsebembe csúsztattam. Szegény telefon. Kész csoda, hogy még bírja. Bár sikerült összegyűjtenem egy újra a pénzt, de még nem jutottam el odáig, hogy megvegyem. Míg ezen gondolkodtam, megérkezett Othy. Bezárkoltam és elindultunk. 

- Egyébként hova menjünk? - kérdezte nevetve

-Passz. - tettem csípőre a kezem és megálltam egy kicsit - Pláza? 

-Legyen. Aztán bemehetnénk egy kávézóba vagy egy pékségbe és megebédelhetnénk. 

- Jó ötlet! - támogattam 

Gyalog mentünk a plázába. 

- Szerinted 3-ra otthon leszünk? - kérdezte Othy egy feliratos pólót nézegetve

- Remélem. 

- Én is. - bólogatott - Szerinted ez jó rám? 

- Szerintem igen, de ha nem próbálod meg, akkor nem tudhatod. 

Válaszul fintorgott egyet, és a próbafülke felé vette az irányt.

- Nem jössz? - kérdezte 

- Itt leszek. Ha kész vagy szólj, és megnézem. 

- Jó. - és elment

Én a farmerekhez mentem, és kinéztem egy világoskéket. Épp mentem volna Dorothy-hoz, mikor vörös fejjel kilépett a fülkéből. 

- Mi az? - nevettem

- Látod azt a srácot? - mutatott egy magas, barna hajú fiú felé, aki az ingeket nézegette

- Igen. Mi van vele? - értetlenkedtem 

- Ugyanabba a fülkébe akart bejönni amelyikbe én voltam...

- Te meg melltartóban, mi? 

- Psszt! Igen. 

- Ez is csak te lehetsz Dorothy! - vihogtam tovább

Ekkor vettem észre, hogy rajta van a póló

- Fordulj. - utasítottam

Megfordult, és igazán jól állt neki. 

- Na, mit gondolsz? - kérdezte széttárt karokkal

- Szerintem vedd meg. Jól áll. 

Hálásan bólintott, majd visszament a fülkébe. Ezúttal én is mentem vele, nehogy az előbbi incidens újra megtörténjen.

Dorothy kijött a fülkéből, és helyet cseréltünk. 

- De maradj itt! - kukkantottam ki

- Rendben. - fonta össze karját a mellkasa előtt

Igazából azt hittem, hogy el fog menni, mert mindig szívatjuk egymást, de nem tette.

A függöny alatt láttam az elnyűtt fekete Converse  tornacipőjét. Viszont egy másik párt is felfedeztem. Megnéztem magam a fülkében lévő tükörben, és nem találtam annyira rémesnek. Visszavettem az eredeti farmerom, amit próbáltam pedig a kezemre akasztottam.

- Kivel beszélgettél? - kérdeztem 

- A sráccal, aki benyitott.

- És? 

-El akart hívni randizni. De nemet mondtam.

-Miért? Rendes srácnak tűnik. 

- Michaelre várok. - mondta hirtelen

Nem szóltam semmit, csak bólintottam. Dorothy vállat vont. 

- Vagy el kellett volna mennem a randira? Akkor Michael féltékeny lett volna, és mindent megtett volna, hogy meghódítson. De mi van, ha annyira féltékeny lett volna, hogy szét verte volna a srácot? 

- Tudnod kell, hogy én mindig itt leszek, hogy összekaparjalak a földről. - nevettem kicsit - De honnan gondolod, hogy tetszel Michaelnek? 

Félre nézett. 

- Nem tudom. Ha jól vettem a jeleit, flörtölt velem. 

A fülemig ért a szám.

- Akkor meg? Hagyd azt a srácot a fenébe!

- Szerinted bejövök neki? 

- Ha nem veszi észre, mekkora egy főnyeremény vagy, akkor pukkadjon meg. 

- Köszönöm. - mosolygott hálásan Dorothy

Még szét néztünk pár üzletben, majd a hasunk vad korgása jelezte, hogy ideje ennünk valamit. Egy kávézóban egy-egy karamellás brownie és kakaós csiga után végeztünk is. 

Dorothy hazavitte a cuccait, majd átjött hozzám. 

A kanapén feküdt s a plafont bámulta. 

- Nagyon unatkozok! - nyögött fel

Ekkor megcsörrent a telefonom. Nagyi hívott. Intettem Dorothynak, hogy mindjárt jövök és bementem a konyhába. 

- Szia nagyi!

-Szia drágám. Minden rendben? 

- Persze. Hogy vagytok? 

- Jól, és már holnap délben otthon leszünk. 

- Rendben. 

- Csak ennyit akartam. Vigyázz addig magadra! És ne vigyél fel fiúkat!

- Nagyi! Tudod, hogy nem csinálok ilyeneket! 

- Igen, tudom. Jó legyél. Szia.

- Szia. 

Ez a nagyi csúcs! Mintha akarna valaki elem hemperegni.

Visszamentem a nappaliba. 

- Ki volt az? - kérdezte rám pillantva

- Nagymama. 

- Ja. Tényleg, milyen telefont akarsz venni? - Dorothy gyorsan tud témát váltani

- IPhone-t.

- És mikor? 

- Minél hamarabb. - nevettem - Ez nem sokáig fogja még bírni.

Most Othynak jelzett a telefonja. SMS-t kapott.

- Michael azt mondta, hogy ha van kedvünk, menjünk át. - nézett fel a telefonjából - Van kedvünk? 

- Persze hogy van.

Michael és Ashton üvöltözésére léptünk be az ajtón. Ashton a földön feküdt, Michael pedig rajta, miközben Ash kezeit hátra szorítva meredt rá. Luke próbálta őket szétválasztani, de Mikey nem tágított. Ashton meg csak röhögött. 

- Mi folyik itt? - kérdezte Do 

- Emlékeztek, mikor Ashton odaragasztotta Mike-ot a székhez a rágóval? - nézett ránk Luke 

Bólintottunk. 

- Most azt bosszulja meg. - nevetett Calum

- És ez még csak most jutott eszedbe? - néztem Michaelre

- A kis mocsok elfutott. Nem volt alkalmam móresre tanítani. Akkor csaptam le rá, mikor a legkevésbé számított rá. 

Kitört belőlünk a nevetés. Michael legyintett egyet, majd szorított egyet a földön fekvő fiú karján, aki méh mindig csak hahotázott. 

- Michael, engedd már el! - kérlelte Luke 

Mikey vonakodva engedte el Ashton karját, majd leszállt róla, és dühösen levágta agát a kanapéra Calum mellé. A göndör fiú karját simogatva állt fel és - ügyelve arra, hogy minél messzebb kerüljön a "támadójától" - leült.

Követtük őket, és egy kört kialakítva helyet foglaltunk. 

- Játszunk felelsz vagy merszet? - vetette fel Calum 

Mivel mindenki beleegyezett, elkezdtük. Mike kérdezett. 

- Szóval - csapta össze a tenyerét - Calum. Felelsz vagy mersz? 

- Merek. - jelentette ki határozottan 

Michael huncut vigyorral díjazta. 

- Masszírozd meg a lábam!

- Ez nem fair! Miért mindig velem basztok ki? Egy kezem van csak. 

- Ha nem csinálod meg, zálogot kell adnod. - vont vállat Michael 

Calum pár csúnya szó után közelebb ment Michaelhöz, levette a cipőjét és elkezdte masszírozni a lábát. 

- Dorothy, felelsz, vagy mersz? 

- Felelek. - gondoltam. Dorothy-nak nem szokása merni. 

- Mióta vagytok legjobb barátnők Viviannel? 

Othy kondolkodott kicsit, majd azt felelte: 

- Mióta ideköltözött. Gyakorlatilag elsős korunk óta. 

Hát igen. Az úgy történt, hogy én kint fociztam magamban az udvaron, mikor átlőttem a labdát Dorothy-ék kertjébe. Átmentem, és visszakértem a labdát. De Dorothy megkérdezte, hogy át jöhetne-e velem focizni. Persze, hogy beleegyeztem. Egy lány, aki szeret focizni, és közel lakik. Még szép! Aztán iskolába mentem. Egy osztályba kerültünk, aminek nagyon örültem, mert legalább ismertem valakit. Aztán a legjobb barátnők lettünk. 

- Rendben, te jössz. 

- Hmm. Ashton. Felelsz vagy mersz? 

- Felelek. 

- Szűz vagy még? - mindenki egy emberként kapta a fejét Dorothy irányába

Ashton megköszörülte a torkát. 

- Nem. - mondta szárazon - Vivian, felelsz vagy mersz? 

- Merek. 

- Nyald meg Luke arcát.

Na ne! 

Pír jelent meg az arcomon. Ugye most csak szívat? 

-Ez ugye nem komoly? - kérdeztem idegesen 

- Amennyire itt ülök. 

Michael és Calum úgy nevettek, mint a kurvák akiket baszni visznek. Már bocsánat. Luke-ra pillantottam,  aki magabiztosan ült, és várta, hogy tiszta nyál legyen az arca. Odsétáltam hozzá, leguggoltam és megcsináltam. Megnyaltam az arcát. A többiek még mindig idiótán röhögtek. 

- Akkor...Calum, felelsz vagy mersz? - visszaültem Othy és Ash közé

- Felelek. Nincs az az Isten, hogy én még egyszer hozzányúljak valamelyikőtök lábához! 

- Pedig én élveztem! - horkantott fel Michael 

-Vallj be valamit. Nem kell a legnagyobb titkodat, csak valamit. 

Kis gondolkodás után eszébe jutott valami, s kaján hahotázásba kezdett, majd a mellette ölő Michaelre nézett. Felállt, s hozott magának a konyhából inni. Csendben figyeltük. Ő megint Mikey-ra pillantott és megállt a kanapé mögött. 

- Öregem, szerintem nem szeretnéd, hogy a másik kezed is eltörjem.

- Michael azért akadt ki annyira a rágós-ügy miatt, mert...

Michael közbevágott.

- Én szóltam! - készült felállni, de Luke lefogta

- Mert Ashton kínos helyzetbe hozta Dorthy előtt. És neki bejön Othy. 

Michael egy hirtelen mozdulattal kiszabadult  Luke szorításából, és elindult. Calum megijedt, ezért a kanapé másik oldalára futott. De Michael nem a fekete hajú srác felé ment, hanem be a szobájába és becsapta maga után az ajtót. 

- Ezt talán nem kellett volna... - állapította meg Cal 

- Tényleg nem. - tette karba kezét Luke 

- Beszélek vele.- állt fel Dorothy 

Meglepődtem. Dorothy eléggé szégyenlős, csakúgy, mint én. De összeszedte magát és bement a szobába. Türelmesen vártunk. Calum fel-alá járkált a nappaliban s az ujjait tördelte. 

Kb. 10 perccel később Dorothy fülig érő mosollyal lépett ki a szobából. Kérdezni sem tudtam, megragadta a karomat és vonszolni kezdett. 

- Gyere. 

- Hová mentek? - kérdezte Ash 

- Ha Michael szeretné, majd elmondja. Sietnünk kell. 

És már a bejárati ajtónál jártunk. A kezemet még mindig nem engedte el. Szinte már futottunk. Kirántottam a kezem az övéből. 

- Mondd már el, hogy mi van!

- Michael randizni hívott.

Visítottam egyet. Talán nem kellett volna, ugyanis egy páran biztos hülyének néztek az utcán. 

- Ez most komoly? Mikor? Hol? 

- Egy óra múlva.

- Hol? 

- Nem tudom.