Fogalmam sincs, hogy mikor keltem fel, és hogy most mennyi az idő, de legalább 2 órája csak forgolódok az ágyban, mert nem akarok kimászni, és elkezdeni a napot.

- Jó reggelt édesem. - nyitott be nagyapa

- Jó reggelt.

Leült mellém az ágyra.

- Bocsánat, hogy péntek este nem úgy viselkedtünk, ahogy szeretted volna, és ha cikinek tartottál minket. De tudod, csak te vagy nekünk, és nem akarjuk, hogy bajod essen.

- Tudom, és nem haragszom. - mosolyodtam el

- Kérsz reggelit?

- Nem tudom. Nem vagyok éhes.

- Te tudod.

Miután kiment nagyapa, felöltöztem, megfésülködtem és lementem a konyhába, mert közben megjött az étvágyam. 

- Jó reggelt.

- Neked is.

- Mérted már a lázad?

- Még nem.

- Akkor rajta. - és ideadta az eszközt

Hőemelkedés.

- Hőemelkedés. - mondtam ki hangosan is

- Akkor egy felet vegyél be. - tette le elém a gyógyszert - Hogy sikerült megfáznod?
Hol voltatok Luke-al?

- Semmi olyan helyen. Csak este melegem volt, és kinyitottam az ablakot, ami úgy maradt, és szerintem ezért. - találtam ki gyorsan valamit

- Értem. Máskor óvatosabb légy.

- Az leszek.

Ekkor kopogtak.
Kinyitottam az ajtót, és Dorothy vigyorgó arcával találtam szembe magam.

- Szia Viv! - üdvözölt lelkesen

- Szia.

Felmentünk a szobámba.
Ahogy beértünk, felmászott az ágyamra és elkezdett ugrálni rajta.

- Minek örülsz ennyire? Újabb fogad nő?

- Ez még mindig nem vicces! - vágott hozzám egy párnát

- Áu!

- Bocs. - leugrott az ágyról, majd leült rá - Na de mesélj! És részletesen!

Elmondtam neki szinte mindent, tövéről-hegyére, amire emlékeztem és fontosnak tartottam, egészen ma reggelig.

Sikolyait visszafojtva hallgatta szónoklatom.

- ...És ennyi.

- Ez a Luke mennyire aranyos! Mondjuk, oké, Michael is, de argh akkor is. - igen, Dorothy szeret mindent megmagyarázni, csak néha nem megy neki.

- Haha, igen az. De te honnan is tudod?

- Hááát, az mindegy.

- Ki vele!

- Jó, rendben, Michael mondta el, neki meg Luke.

- Oké. És ti mit csináltatok?

- Semmi különöset. Átjött és filmet néztünk.

Délelőtt miután Othy elment, csak néztem a tévét, és bepótoltam a reggelimet ebédként.
Már szerencsére lement a hőemelkedés is, így holnap tudok menni suliba. Megcsináltam a leckét, s úgy döntöttem, hogy sétálok egyet.

A park felé vettem az irányt, ami azon az utcán van, ahol Luke lakik. Leültem egy padra, és csak remélni tudtam, hogy nem fázok fel.

- Szia. - szólalt meg valaki a hátam mögött, majd mikor elém lépett, láttam, hogy Luke az.

- Szia. - mosolyogtam

- Mi újság? Beteg vagy még? - ült le mellém s egy puszit nyomott az arcomra

- Kezd elmúlni.

- Örülök neki. Én tényleg sajnálom. - összekulcsolta kezét az enyémmel, s hüvelykujjával kis köröket rajzolt bőrömön.

- Azt hiszem ezt már megbeszéltük. - néztem mélyen a szemeibe

- Tudom, de akkor is aggaszt.

- Felejtsük el, jó?

Bólintott.

- Mit csináltál ma? - kérdeztem

- A srácokkal zenéltünk. Te?

- Unatkoztam.

- És miért mászkálsz egyedül? Pihenned kellene.

- Friss levegőre volt szükségem.

- Nem fázol? Menjünk be?

- Nem, nem fontos.

- Biztos?

- Persze.

Még mindig a kezemet fogta. Közelebb hajolt és megcsókolt, én pedig vissza. Nyelve bejutást kért a számba, amit meg is adtam. Arcomat fogta, majd elhúzódott.

- Szeretnék kérdezni valamit.

Kérdőn néztem rá.

- Eljönnél velem valahova?

- Hova?

Nem szólt semmit, csak felállt, és magával húzott, majd elindultunk.

A Starbuckshoz mentünk, kinyitotta nekem az ajtót, és beléptünk.
Leültünk egy asztalhoz.

- Mit szeretnél? - kérdezte

- Mondjuk... Caramel Frappuccinot.

- Rendben.

Pár perc múlva visszatért a két itallal, s letette őket az asztalra. Épp emeltem a számhoz a poharat, mikor megláttam rajta egy feliratot. "Lennél a barátnőm?" olvastam.
Luke-ra pillantottam, aki félénken mosolygott.

- Ezt...te...izé...

- Én írattam rá, igen. Szóval, mit mondasz?

Újra a pohárra pillantottam, majd vissza Luke-ra. Heves bólogatásba kezdtem, s nem tudtam nem mosolyogni. Áthajolt az asztalon, s hosszasan megcsókolt.

Miután elfogyasztottuk az italunkat, elköszöntünk egymástól, ugyanis nagyi már nagyon aggódott, hol vagyok, mert elfelejtettem szólni neki.

Egész úton Luke járt az eszemben. El sem hiszem, hogy a barátom lett.