Ashtont ki kellett tenni a kórház előtt, úgyhogy egy kis kitérőt tettünk. A kórház előtt két utcával elfordultunk. Itt kiszállt Ashton, és tovább már sétált. Nem tudtuk hova megy, mert nem mondta el. Megérkeztünk a kórházba. Felmentünk a már jól ismert 3. emeletre a 735-ös szobába. Calum már összepakolt és ott beszélgetett egy ismeretlen lánnyal, akinek szintén gipsz volt a kezén.

- Sziasztok!- köszöntünk

- Sziasztok!

Mikey ránézett Calumre, akinek egyből leeset, hogy barátja mit akar.

- Meg kell várni a zárójelentést, és csak azután mehetünk.

- És az mennyi idő?

- Egy bő félóra.

Ezután 5 perc kínos csend következett.

- Egyébként Evelyn vagyok. - nyújtott kezet az imént említett lány

- Vivian. - ráztam vele kezet

Végigment mindenkin, majd visszaült az ágyra. Nekem aranyos lánynak tűnik.

- Calum sokat mesélt rólatok! - mosolygott

- Tényleg? És miket? - kíváncsiskodott Dorothy

- Nagyon sok jó dolgot!

- És hogy történt? - mutattam a gipszére

Evelyn ránézett. Rájötem, hogy rossz fába kezdem vágni a fejszét.

- Sajnálom... én nem...

- Nem...semmi baj, csak nem szeretnék róla beszélni! - vágott közbe

- Értem. - válaszoltam együtt érzően

Végülis megértem őt. Én sem nagyon szeretek a múltamról beszélni. Az más, hogy Luke-nak elmondtam, mert úgy éreztem, ez az a pont, amikor muszáj kiadnom magamból. És mert megbízom benne.

Még kis ideig némán ültünk mert senki sem tudott semmi értelmeset kinyögni. Mikor már kezdtem kicsit unni magam, Calum felpattant.

- Megyek megnézem a papírokat! - azzal el is tűnt

Másfél perc után egy mappával a kezében tért vissza.

- Akkor szerintem mehetünk! - tette vállra a táskáját és a mappát a hóna alá csapta. Mindannyian feltápászkodtunk s elköszöntünk Evelyntől jobbulást kívánva. Calumtől egy ölelést is kapott. Aztán mindenki örömére kiléptünk a kórházból. Mivel tudtuk, hogy Luke és Cal fog elöl ülni, ezért előre leszegeztük Dorothy-val, hogy egyikőnk sem ül középre. Szegény Mikey-nak esélye sem volt tiltakozni. Így hát elindultunk. Eredetileg úgy volt, hogy Calum szülei viszik haza őt, de a munkájuk miatt tudtak érte menni.

- Neked elmondta a csaj, hogy mi történt? - fordította egy pillanatra Luke Calum felé a fejét

- Mármint a kezével? - kérdezte Cal

- Igen. - bólintott Luke

- Hát igen...el...de megkért, hogy ne mondjam el senkinek.

- Ugyan már Calum! Úgysem találkoztok többet, hacsak nem beszéltetek meg valami közös programot. - mosolygott fülig érő szájjal Mikey

- Nem, nem beszéltünk meg semmit. De megígértem!

- De úgysem tudná meg! - folytatta Luke

- Naaaa Caluuuum... - hajolt a füléhez Michael és nyávogott a bele

- Nem!- jelentette ki határozottan

Elég elszántnak tűnt a kijelentése, de egy kis nyaggatás után végül belekezdett:

- Az apja miatt került kórházba. Épp veszekedett az anyjával - mármint az apja az anyjával -, ráadásul elég hangosan, mikor Evelyn hazaérkezett. Köszönt, de nem igazán törődtek vele. Az anyja azért nem, mert egy hang sem jött ki a torkán, az apja pedig azért nem, mert éppen el volt foglalva Ev anyjának sértegetésével és szorongatásával. Evelyn nem bírta tovább, és beviharzott a szobájába. Mikor azt hitte az apja, hogy ő -vagyis Evelyn- nem látja, megpofozta az anyját. Ev kirohant hozzájuk és könnyes szemekkel elkezdett kiabálni az apjával, hogy hagyja békén az anyját. Erre az apja erőből meglökte és ő az üvegasztalra esett. Az pedig darabokra tört.

- És hogy jutott be a kórházba? - kérdezte Dorothy

- Miután Evelyn elesett, az apja elviharzott. Az anyja odaszaladt hozzá, kiszedte a szilánkot a lányból és kocsival bevitte a kórházba.

- Ez durva! - jegyezte meg Michael

- Az. - értett vele egyet Luke

Akaratom ellenére legördült legördült egy könnycsepp az arcomról. Fogalmam sincs miért sírtam. Talán megrázott az, ami Evelyn-nel történt. Megpróbáltam gyorsan letörölni a könnyceppet az arcomról, mielőtt valaki meglátná, de nem sikerült.

- Mi a baj Vivian? Miért sírsz? - fordult felém Mikey

Aztán mindenki.

- Ja semmi, csak belement valami a szemembe... - adtam be ezt a sablonszöveget

Megérkezünk. Az ajtón beérve Mali fogadott minket.

- Sziasztok! - üdvözölt minket, majd közelebb lépett Calum-höz és megölelte

- Hali!

- Gyertek, üljetek le. Most értem én is haza. - szólt újra Mali

- Köszi, de mennünk kell! - mondta Luke

- Kössz, hogy hazahoztatok! - pacsizott le Luke-kal és Michael-lel Calum

- Nincs mit. - mosolygott Hemmo - Sziasztok!

- Sziasztok!- köszöntek el ők is

Kiléptünk az ajtón. Egy kis kocsikázás után meg is érkeztünk.

- Basszus! - kiáltottam fel hangosan mikor a autóajtóra pillantottam miután azt becsuktam

Ekkor szembesültem azzal, hogy odazártam az ujjam a kocsihoz. Gyorsan kinyitottam az ajtót és kikaptam az ujjam.

- Mi az? - szaladt mellém Dorothy

Rápillantottam az ujjamra, ami lila volt a köröm felületén. Dorothy is odanézett.

- Jézusom Vivian! - kapott a szája elé - Ezt hogy csináltad?

- Odazártam az ujjam a kocsiajtóhoz. - elkezdtem rázni a kezemet, hátha enyhül a fájdalom

- Mi történt? - kérdezte Michael

- Vivian odazárta az ujját a kocsiajtóhoz. - a fiúk erre nevetésben törtek ki

Én közben már az ajtónál jártam, és megpróbáltam kinyitni azt.

- Nagyon vicces! - fintorogtam

- Ne rázd, mert csak rosszabb lesz! - kiáltott utánam Othy

Amint beléptem az ajtón, a fürdőszobába rohantam. Elvettem egy törölközőt és a hűtőhöz siettem. Pár jégkockát kivettem a mélyhűtőből és bebugyoláltam a törölközőbe. Aztán óvatosan a belilult ujjamhoz szorítottam.

- Nagyon fáj? - kérdezte Luke mosolyogva

Mindhármójuknak a válla rázkódott a visszafojtott nevetéstől.

- Szerinted? - kérdeztem felháborodottan

Mert hát azért nekik sem esne jól, ha én röhögnék rajtuk!

- Ne haragudj, de néha olyan szerencsétlen vagy! - állapította meg barátnőm

Egy gúnyos fintorral díjaztam megállapítását.

- Na, jobb már? - kérdezte Mikey

- Nem, nem jobb! Lüktet és nagyon fáj!

- Továbbra is jegeld, és holnapra jobb lesz! - magyarázta Luke

- Köszi!

- Nincs mit!

- Na akkor asszem' mennünk kellene. - nézett Luke-ra Michael

- Oké!

- Maradjak, vagy megleszel? - kérdezte aggodalmasan Dorothy

- Menj csak! El leszek!

- Biztos?

- Biztos.

- Rendben. Szia! - ölelt meg

- Szia! - öleltem vissza

Miután elmentek a srácok, nagyon elkezdtem unatkozni. Nagyszüleimet már nem akartam zavarni, mert valószínű, hogy már lepihentek. Felmentem a szobámba és felkészültem a holnapi napra. Miután ezt befejeztem, felmentem kicsit Twitterre. Volt egy pár értesítésem, és páran be is követtek. Este 8 óráig a Twitteren lógtam. Ekkor már elég éhes voltam. Már ilyen későn nem akartam olyan sokat enni, ezért csak egy kis kekszet ettem és tejet ittam hozzá. Megfürödtem és felvettem a pizsamámat. Bekapcsoltam a TV-t. Nem tudom meddig nézhettem, de valószínűleg elég sokáig, mert annyira álmos lettem, hogy nem is érkeztem kikapcsolni a TV-t, már el is aludtam.