Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Chapter seventeen

Hey Everybody:)
Ennyire rossz lett az előző rész?:( Alig szavaztatok...
Mindegy, remélem ez azért jobban tetszik. Jó olvasást☺


Reggel boldogan szálltam fel a buszra Dorothyval, akinek a járműre várva elmeséltem a tegnapi eseményeket. Nagyon örült neki.

A buszon megkerestük a fiúkat, de Luke-ot nem találtam. Michael és Ashton sugdolózni kezdtek.

- Mondhatod hangosan is. - szólaltam meg

- Ha a lovagodat keresed, el kell szomorítsalak, ugyanis beteg. Ma nem jön iskolába. - gúnyolódott Calum

Fintorogtam egyet majd leültem Ashton mellé.


Épp az ebédlőben ülünk, amit a fiúk szinte csatatérré változtattak. Spagetti a kaja, és összevesztek azon, hogy ki népszerűbb hármuk közül, amiből dobálózás lett.

- Szerinted Othy? - nézett az említettre Michael

- Ne haragudj édes, de Luke a legnépszerűbb.

- De most nem is róla van szó. - nyavalygott Michael

- De akkor is. - nevetett Dorothy - De ha csak titeket veszlek, akkor talán tényleg te vagy az.

- Tudtam! - kiáltott fel, majd adott egy csókot Othynak

- Ez nem is igaz. - durcizott be Ash

Karba tett kézzel ült, ahogy Calum is. Úgy tűnik vérig lettek sértve. Én nem számítok? Engem nem kérdeztek meg.

Calum mellettem ült. A fejét a karomra hajtotta, és úgy tett mintha sírna.

- Te nyomi fejezd már be! Mindenki minket néz. - szólt rá Ashton

Cal körbenézett, de nem nézett senki.

- Nem is. - nyújtotta ki a nyelvét

- De majd fognak.


Otthon a házi feladat elkészítése után átmentem Luke-hoz.

Az ajtó előtt álltam és kopogtam.

- Szia. - köszöntem Ashtonnak

De ő nem köszönt nekem. Nyitva hagyta az ajtót. Bementem. A nappaliban ültek, és természetesen FIFA-ztak. Luke egy takaróba volt bebugyolálva, éppen csak a feje és a két keze látszódott ki.

- Szia Vivian. - mosolygott Luke

- Szia. - mosolyogtam vissza

Ekkor Ashton eldobta a konzolt, és elkezdett ugrálni és kalimpálni a kezeivel a kanapén.

- MEG FOGOK FULLADNI EBBE A NYÁLTENGERBE! - üvöltözte

Leültem melléjük.

- Csak köszöntem.

- Hagyd, megvan neki. - legyintett természetesen Luke

- Ashton, én 3 évig tévhitben éltem! Leszünk legjobb barátnők? - vigyorogtam idiótán és megfogtam a kezét

Értetlenül nézett rám.

- Argh, mivel a fiúk nem menstruálnak, ez azt jelenti, hogy lány vagy. De én azt hittem eddig rólad, hogy fiú vagy.

- Fogd be. Farkam van. Ha nem hiszed el megmutatom, csak hagyd ezt abba.

- Rendben, ne haragudj. - mondtam lemondóan - De akkor mi a baj?

Luke csendben figyelte az eseményeket.

Ash sóhajtott egyet, megállította a játékot, majd megszólalt:

- Ellie... Láttam egy másik sráccal smárolni.

- Ohh.

- És utána még mosolyogva jön oda hozzám, ölelget meg minden...Azt hitte nem láttam.

- Sajnálom Ashton.

- Én is. - felállt a kanapéról - Na nem zavarok tovább. Sziasztok.

És már kint is volt.

- Mindjárt jövök . - néztem Luke-ra

Bólintott.

Ash után szaladtam a nevét kiáltozva, mire hajlandó volt megállni és megfordulni.

- Mi van? - kérdezte flegmán

- Figyelj Ashton, én tudom, hogy mennyire fáj neked, de attól még nem kellene bunkónak lenned. - megfordultam és mentem volna el, de a csuklómnál fogva visszafordított.

- Ne haragudj Vivian. Igazad van, nem kellene mást is terhelni a szarságaimmal. Csak tudod, annyira belehabarodtam ebbe a lányba. És igen, fáj, hogy megcsalt.

- Tudom.

- Mindegy. Még egyszer bocs.

- Megértem, ha szeretnél inkább Luke-al elmenni szórakozni, vagy valami mást csinálni. Menj vissza nyugodtan.

- Dehogyis. Menj inkább vissza te. És köszönöm. - mondta

Megöleltem búcsúzásképp.

Leültem Luke mellé a kanapéra.

- Téged is utolért a nátha?

- Úgy tűnik. - mosolygott

- Bocs hogy elkaptad tőlem.

- Ennyi erővel kezdhetjük onnan, hogy nem kellett volna belevinnem téged a vízbe.

- Jó, akkor inkább hagyjuk.

- Szerintem is. - nevetett fel - Mi volt ma a suliban?

- Semmi különös, csak a szokásos. Ebédnél a srácok összekaptak azon, hogy ki a népszerűbb, majd mikor Dorothy Michaelt mondta, Ash és Cal bevágták a sértődöttet.

Újra nevetett. Istenem, ez a hang a legkedvesebb ének a fülemnek.

- Még valami?

- Nem, nem volt semmi.

- Értem.

- A szüleid? -kérdeztem

- Még dolgoznak. Viszont Jack és Ben itthon vannak. Valahol a szobájukban.

Ezt ahogy kimondta Luke, Jack le is jött.

- Szia Vivian. - üdvözölt kedvesen

- Szia. -mosolyogtam

A konyhába ment, kivett valamit a hűtőből majd vissza is ment.

- Ne haragudj Luke, de mennem kell.

- Persze.

- Holnap jössz?

- Csak reggel tudom megmondani.

- Rendben. Majd írj. - mondtam

- Mindenképp.

Meg akartam csókolni, de elfordította a fejét. Ez fura.

- Ne haragudj, nem akarom, hogy elkapd.

Mosolyogtam, majd megcsókoltam. Nem érdekel, ha beteg leszek, de egy csókra szükségem volt.

- Jobbulást, Luke.


Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro