Chapter seventeen
Hey Everybody:)
Ennyire rossz lett az előző rész?:( Alig szavaztatok...
Mindegy, remélem ez azért jobban tetszik. Jó olvasást☺
Reggel boldogan szálltam fel a buszra Dorothyval, akinek a járműre várva elmeséltem a tegnapi eseményeket. Nagyon örült neki.
A buszon megkerestük a fiúkat, de Luke-ot nem találtam. Michael és Ashton sugdolózni kezdtek.
- Mondhatod hangosan is. - szólaltam meg
- Ha a lovagodat keresed, el kell szomorítsalak, ugyanis beteg. Ma nem jön iskolába. - gúnyolódott Calum
Fintorogtam egyet majd leültem Ashton mellé.
Épp az ebédlőben ülünk, amit a fiúk szinte csatatérré változtattak. Spagetti a kaja, és összevesztek azon, hogy ki népszerűbb hármuk közül, amiből dobálózás lett.
- Szerinted Othy? - nézett az említettre Michael
- Ne haragudj édes, de Luke a legnépszerűbb.
- De most nem is róla van szó. - nyavalygott Michael
- De akkor is. - nevetett Dorothy - De ha csak titeket veszlek, akkor talán tényleg te vagy az.
- Tudtam! - kiáltott fel, majd adott egy csókot Othynak
- Ez nem is igaz. - durcizott be Ash
Karba tett kézzel ült, ahogy Calum is. Úgy tűnik vérig lettek sértve. Én nem számítok? Engem nem kérdeztek meg.
Calum mellettem ült. A fejét a karomra hajtotta, és úgy tett mintha sírna.
- Te nyomi fejezd már be! Mindenki minket néz. - szólt rá Ashton
Cal körbenézett, de nem nézett senki.
- Nem is. - nyújtotta ki a nyelvét
- De majd fognak.
Otthon a házi feladat elkészítése után átmentem Luke-hoz.
Az ajtó előtt álltam és kopogtam.
- Szia. - köszöntem Ashtonnak
De ő nem köszönt nekem. Nyitva hagyta az ajtót. Bementem. A nappaliban ültek, és természetesen FIFA-ztak. Luke egy takaróba volt bebugyolálva, éppen csak a feje és a két keze látszódott ki.
- Szia Vivian. - mosolygott Luke
- Szia. - mosolyogtam vissza
Ekkor Ashton eldobta a konzolt, és elkezdett ugrálni és kalimpálni a kezeivel a kanapén.
- MEG FOGOK FULLADNI EBBE A NYÁLTENGERBE! - üvöltözte
Leültem melléjük.
- Csak köszöntem.
- Hagyd, megvan neki. - legyintett természetesen Luke
- Ashton, én 3 évig tévhitben éltem! Leszünk legjobb barátnők? - vigyorogtam idiótán és megfogtam a kezét
Értetlenül nézett rám.
- Argh, mivel a fiúk nem menstruálnak, ez azt jelenti, hogy lány vagy. De én azt hittem eddig rólad, hogy fiú vagy.
- Fogd be. Farkam van. Ha nem hiszed el megmutatom, csak hagyd ezt abba.
- Rendben, ne haragudj. - mondtam lemondóan - De akkor mi a baj?
Luke csendben figyelte az eseményeket.
Ash sóhajtott egyet, megállította a játékot, majd megszólalt:
- Ellie... Láttam egy másik sráccal smárolni.
- Ohh.
- És utána még mosolyogva jön oda hozzám, ölelget meg minden...Azt hitte nem láttam.
- Sajnálom Ashton.
- Én is. - felállt a kanapéról - Na nem zavarok tovább. Sziasztok.
És már kint is volt.
- Mindjárt jövök . - néztem Luke-ra
Bólintott.
Ash után szaladtam a nevét kiáltozva, mire hajlandó volt megállni és megfordulni.
- Mi van? - kérdezte flegmán
- Figyelj Ashton, én tudom, hogy mennyire fáj neked, de attól még nem kellene bunkónak lenned. - megfordultam és mentem volna el, de a csuklómnál fogva visszafordított.
- Ne haragudj Vivian. Igazad van, nem kellene mást is terhelni a szarságaimmal. Csak tudod, annyira belehabarodtam ebbe a lányba. És igen, fáj, hogy megcsalt.
- Tudom.
- Mindegy. Még egyszer bocs.
- Megértem, ha szeretnél inkább Luke-al elmenni szórakozni, vagy valami mást csinálni. Menj vissza nyugodtan.
- Dehogyis. Menj inkább vissza te. És köszönöm. - mondta
Megöleltem búcsúzásképp.
Leültem Luke mellé a kanapéra.
- Téged is utolért a nátha?
- Úgy tűnik. - mosolygott
- Bocs hogy elkaptad tőlem.
- Ennyi erővel kezdhetjük onnan, hogy nem kellett volna belevinnem téged a vízbe.
- Jó, akkor inkább hagyjuk.
- Szerintem is. - nevetett fel - Mi volt ma a suliban?
- Semmi különös, csak a szokásos. Ebédnél a srácok összekaptak azon, hogy ki a népszerűbb, majd mikor Dorothy Michaelt mondta, Ash és Cal bevágták a sértődöttet.
Újra nevetett. Istenem, ez a hang a legkedvesebb ének a fülemnek.
- Még valami?
- Nem, nem volt semmi.
- Értem.
- A szüleid? -kérdeztem
- Még dolgoznak. Viszont Jack és Ben itthon vannak. Valahol a szobájukban.
Ezt ahogy kimondta Luke, Jack le is jött.
- Szia Vivian. - üdvözölt kedvesen
- Szia. -mosolyogtam
A konyhába ment, kivett valamit a hűtőből majd vissza is ment.
- Ne haragudj Luke, de mennem kell.
- Persze.
- Holnap jössz?
- Csak reggel tudom megmondani.
- Rendben. Majd írj. - mondtam
- Mindenképp.
Meg akartam csókolni, de elfordította a fejét. Ez fura.
- Ne haragudj, nem akarom, hogy elkapd.
Mosolyogtam, majd megcsókoltam. Nem érdekel, ha beteg leszek, de egy csókra szükségem volt.
- Jobbulást, Luke.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro