Kissé gagyi lett és rövid://

Körülbelül egy óráig biztos bohóckodtunk a vízben, mikor elkezdtem kissé fázni. Luke a hátára vett és kijöttünk a vízből. Letett, majd leültünk a pokrócra. Ez hamar átvizesedett.

- Menjünk sétálni? Legalább akkor megszáradunk. - vetette fel Luke

- Mehetünk.

Felkaptam a cipőmet, addig Luke összehajtotta a pokrócot, és betette a kocsiba. Lezárta, felvette ő is a cipőjét, majd elindultunk.

- Ahhoz képest elég jó úszó vagy.

- Ezt te sem gondoltad komolyan!

- De hey! Nem fulladtál meg. Ez már jó.

- Az lett volna még csak jó. - nevettem

- Nekem nem annyira. - mondta, majd elfordította a fejét

Lepillantottam, mert egy kicsit azt hiszem elpirultam. Megfogtam a kezét s összekulcsoltam az ujjainkat.

Felnézett, majd elmosolyodott.

- Lassan indulnunk kéne vissza, mert nem érünk oda. - szólalt meg pár perc után

- Hova?

- Nem árulom el.

- De miért?

- Mert meglepetés, és ha elmondom, akkor már nem lesz az.

Tehát megfordultunk, és visszasétáltunk a kocsihoz. Beültünk, és már indultunk is.

- A fiúk mit csinálnak?

- Hát, Ashton Ellie-nél van, Calum szerintem otthon döglik, Michael pedig vagy Dorothy-val van, vagy átment Hoodhoz és FIFA-znak.

- Ashton és Ellie ennyire komoly?

- Ne tudd meg! Ash egész nap arról beszél, hogy El ennyire tökéletes, El annyira kedves!

- Ez annyira cukii tőle! - áradoztam

- Persze, csak ha egy nap harmadjára hallod, az már nem annyira. - nevetett

- Jó, ez igaz. - nevettem én is

Megérkeztünk. A nap már lemenőben volt.

- Pont időbe. - szállt ki a kocsiból Luke, majd én is

- Mihez?

- Nem mondták már neked, hogy túl kíváncsi vagy?

- Kíváncsivá teszel.

Kacsintott.

Körbenéztem, de nem ismerős a hely.

- Gyere. - megfogta a kezem, és egy szakadék felé sétáltunk

Leültünk, és ekkor rájöttem, mit akar. Naplementét fogunk nézni.

Luke a kocsi felé sétált, kivett belőle valamit, majd lehuppant mellém.

- Vedd fel. - adta ide a pulcsiját - Nem lenne jó, ha megfáznál

Belebújtam a pulóverébe, aminek elbűvölő fahéj illata volt, csakúgy, mint Luke-nak.

- Köszönöm.

Szótlanul figyeltük a csodálatos naplementét, ahogy a kék ég lilába, majd narancssárgába, s végül sötétkékbe borul.

- Ez annyira szép.

- Még nincs vége. - nézett sejtelmesen Luke

Ahogy ezt kimondta egy éles hang, majd egy nagy durranás hallatta magát: tűzijáték. Imádom a tűzijátékot!

Festői volt az ég, ahogy szebbnél szebb színekben pompázott.

- Gyönyörű. - hüledeztem

- Igen.

A szőkeségre néztem, aki nem is az eget nézte, hanem engem. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.

Megcsókolt. Visszacsókoltam. Csókolóztunk.

És legszívesebben letepertem volna, de nem tettem.

Tovább néztük a tűzijátékot, mikor eszembe jutott, hogy akármennyire is élvezem Luke társaságát, otthon kinyírnak, ha nem érek haza.

- Luke, uhm, mennyi az idő?

Elővette a telefonját, és megnézte az időt.

- Fél tíz.

- Ne haragudj, de mennem kellene.

- Persze, gyere.

Segített felállni, s már bent is voltunk a kocsiba.

Az úton sokat nevettünk. Nem is tudtam, hogy Luke ennyire kedves és vicces tud lenni egyszerre. Nagyon élveztem a mai napot vele.

- Köszönöm Luke, igazán jól éreztem magam. - mondtam a kapunk előtt állva

- Én is. Örülök, hogy eljöttél.

- Jó éjt, Luke.

- Neked is Vivian.

Az arcához hajoltam, és egy puszit nyomtam az arcára.

Felsétáltam a lépcsőn, és bementem a házba.

Sötét volt bent. Nem kapcsoltam villanyt, nehogy felébresszem nagyszüleimet.

- Pontos a kölyök. - hallottam egy ismerős hangot

Rettenetesen megijedtem, ezért a kapcsoló felé nyúltam, és felpöccintettem.

- Jesszusom, nagyapa! Megijesztettél!

- Ne haragudj. Milyen volt?

- Jó. - nem volt kedvem beszélni vele ezért felmentem a szobámba

Megfürödtem s bebújtam az ágyba. Hamar elnyomott az álom.