Uhm igen, tudom az előző rész vége kissé morbid lett és fura, de szerintem aranyos lol
Whatever, meghoztam a 18-ik részt, kissé hosszú lett.
Love u xx.

A telefonom zörgésére keltem fel. Üzenetet jelzett.
Basszus, akkor nem ébredtem fel az ébresztőre. El fogok késni!

Gyorsan kipattantam az ágyból, felkaptam a kezemhez legközelebb eső nadrágot és felsőt, majd megfésülködtem. Bepakoltam a táskámba, és lementem a konyhába. Összedobtam egy szendvicset, és már majdnem kint voltam az ajtón, mikor eszembe jutott, hogy a telefonom fent maradt, ráadásul üzenetem is jött.

Megnyitottam s elolvastam.

Luke: Jó reggelt, édes! Ma sem megyek suliba, ez a rohadt nátha rosszabb, mint gondoltam. Azért nagyon ne légy szomorú miattam. Majd találkozunk, szép napot😘

Mosolyogva olvastam üzenetét, majd a suli felé menet visszaírtam neki.

Én: Neked is jó reggelt! Megpróbállak nem hiányolni annyira, te addig gyógyulj. Szia☺️

A busz épp az orrom előtt ment el. Ez is az én szerencsém. Végül beértem, és nem késtem le semmit, sőt, még volt egy kis időm is becsengetés előtt. Megkerestem a többieket.

- Sziasztok!

A srácok a fa alatti padon ültek. Michael ölében Dorothy, mellettük Calum, szemben velük pedig Ashton. Leültem az utóbbi mellé.

- Viv, hol voltál?

- Tippelhetek? - kérdezte Calum, bár a választ nem várta meg - Luke-nál.

- Nem talált. - öltöttem ki rá a nyelvem.

Erre Calum felállt, és bepucsított.

- Ide nyújtogasd. - mutatott a fenekére

- Rendben.

- Hallottátok? Azt mondta rendben! Ez felér egy megcsalással!- ugrált

- Haver, akkora egy seggfej vagy! - mondta Ash

Cal legyintett egyet, majd visszaült a helyére.

- Szóval? - türelmetlenkedett Dorothy

- Hey, nyugi. Csak elaludtam.

- Persze, mert hosszú volt az éjszaka, és álmos voltál - vigyorgott kajánul Cal

-Fogd be, Hood!

Míg Michael azt ecsetelte Calumnak, hogy ennyi piszkos gondolata még neki sincs, addig Ashtonnal beszélgettem.

- Tudom, ez most hülye kérdés, de hogy vagy?

- Igen, ez tényleg az. - nevetett - De megvagyok.

Bólintottam.

- Láttad már ma?

- Igen. - sóhajtott - Bent a szekrényeknél rám várt, de nem hallgattam meg.

- Miért nem teszel egy próbát?

- Mert nem vagyok rá kíváncsi. Én bíztam benne, ő pedig átvert.

Megértem Ashtont, de szerintem egy esélyt adhatna Ellienek, hogy megmagyarázza. Mindegy, az ő dolguk, nem avatkozom bele.

8 órám volt ma, és hulla vagyok. A tesi nagyon lefárasztott. egész órán futnunk kellett.

Hazafelé menet elkísért Calum.

- Egyébként, hogy van mostanság a karod?

- Néha el is felejtem, hogy el volt törve. - nevetett, ahogy én is

- És a lányokkal hogy állsz?

Eleresztett egy perverz mosolyt.

- Tudod, bajban vagyok. Kezdek kifogyni belőlük. És már csak hetente hárman vannak. Muszáj vagyok a suliban elintézni. - mondta végül teljesen komolyan

Elkapott a nevetőgörcs. Komolyan, még meg is kellett állnom, megpróbálnom lenyugodni. Ez annyira viccesen jött ki abban a pillanatban.

- Ne haragudj, de ez annyira hihetetlen!

- Hogy buknak rám a csajok?

- Nem, hanem, hogy olyan vagy mint egy szexgép, és a csajok csak így jönnek-mennek neked. Mint mikor elszívsz egy szál cigit, de még mindig ideges vagy, ezért jön a másik szál.

- Ebből azt szűrtem le, hogy egy kanos állat vagyok, és addig baszok, ameddig jólesik.

- Pontosan. - bólogattam

- Igazad van.

Persze Calum sem gondolta komolyan amit mondott, hisz tény, hogy már nem szűz, de a csajok sem napról-napra jönnek neki. Csak viccelődött, amin minden esetre jót nevettem.

Hazaérve nekiálltam a leckének. Megcsináltam mindent, kivéve a matekot. Általában nem okoz gondot, de most elakadtam vele.

Közben eszembe jutott, hogy Luke két napja nem tud a tanultakról, szóval úgy gondoltam leviszem neki.

Én: Otthon vagy?

Luke: Igen.

Felpattantam, és lesétáltam hozzá.

A szobájában ülünk az ágyon. Luke forró teát kortyolgat, miközben másolja a tananyagot.

Annyira aranyos ahogyan bénázik, ugyanis a teát majdnem kiöntötte.

- Kész. - csapta össze a kezét

- Remek. És érted?

- Igen. Nem nehéz. - mondta, mintha ez természetes lenne

Bár nincs olyan, hogy Luke Hemmings ne értse a matekot.

- Jó neked.

- Te nem?

- Nem igazán. - húztam el a szám

- Segítsek? - mosolygott féloldalasan

- Kérlek.

Fél óráig magyarázott, de nem tudtam figyelni, mert annyira lefoglaltak gyönyörű szemei, és úgy minden egyes porcikája, hogy képtelen voltam a matematikával törődni.

Viszont azt nem akartam, hogy hülyének nézzen, amiért nem tudom felfogni.

Megkértem, hogy utoljára magyarázza el, s végül sikerült is valamit felfognom.

- Szóval, érted?

- Azt hiszem.  - mondtam kínosan - Köszönöm.

- Remélem tudtam segíteni.

- Igen.

Elpakoltam a cuccaimat, majd visszaültem az ágyra.

- Ashről tudsz valamit?

- Ma Ellie próbált vele beszélni, de nem hallgatta meg.

- Pedig megtehetné.

- Én is ezt mondtam.

Ezt követően csend telepedett a szobába.

- Köszi, hogy áthoztad a leckét.

- Nincs mit. És mit gondolsz, holnap már tudsz jönni suliba?

Elmosolyodott.

- Már hiányzom, ugye?

Elvörösödtem s lehajtottam a fejem, hogy ne lássa.

- Szerintem holnap már megyek.

- Rendben.

Nézelődtem, közben gondolkodtam mit mondjak, mert kezdett kínos lenni az újabb csönd.

Luke nevetett.

- Mi az? - kérdeztem

- Semmi, nem érdekes. Nézünk valami filmet? - vetette fel

- Jó ötlet.

Lepakolta a könyveit az ágyról, majd a laptopjáért sétált, s elkezdtünk böngészni a filmek között. Közben beültem mellé.

- A lehetetlen?

- Ne, az sírós film.

- Már láttad?

- Nem, de hallottam róla.

- És azért nem akarod megnézni, mert sírós?

- Azért nem akarom megnézni, mert nem akarok bőgni előtted.

- Láttalak már sírni. - mosolygott

- De az más.

- Kérleeek.

- Ahh rendben. - adtam be a derekam

Vártunk egy kicsit míg tölt a film, majd Luke elindította.

Én próbáltam visszafogni magam, de nem ment. A könnycseppek hullottak a szememből miközben szipogtam.

Véget ért a film, s Luke rám pillantott.
Letörölte a könnyeim.

- De aranyos vagy. - mosolygott

A fürdőszobába mentem és megmostam az arcomat.

- Szívtelen vagy. - mondtam

- Miért lennék az? - kérdezte kekeckedőn

- Mert egy könnyed sem volt. Hogy tudtad ezt végignézni sírás nélkül?

Megfogta a karom és az ölébe húzott.

- Úgy, hogy szívtelen vagyok.

- Pontosan.

Felnevetett.

- De komolyan. Igazából fogalmam sincs miért. Eddig még egy filmen sem sírtam.

- A Titanicon sem?

- Azt még nem láttam.

- Miféle ember vagy te? - kérdeztem nevetve

Megvonta vállát, majd megcsókolt. Vad csókcsatába kezdtünk, s mire realizáltam, már az ágyon feküdtem, Luke pedig fölöttem. Adott egy puszit az arcomra, majd az orromra, s végül az egész arcomat behintette apró csókokkal.

Felnevettem, mert csikizett. Újra megcsókolt és az én jókedvemre ő is nevetni kezdett.

Ujjai a derekamra vándoroltak. Először csak simította, majd elkezdte azt csikizni. Összerezzentem és mint egy idióta, elkezdtem rúgkapálni a lábaimmal Luke alatt. Szép kis póz.

Egyre jobban kezdett csikizni, s már nem csak a derekamnál, hanem a hasamnál is.

- Luke, kérlek... - ziháltam - Hagyd abba!

Megállt, majd mélyen a szemeimbe nézett.

Ekkor a zsebemben telefonom vad zúgásba kezdett. Luke vágott egy perverz fejet, mivel ő rajtam feküdt, a lábunk pedig összeért mikor zúgott a telefon.

Lemászott rólam, majd megnéztem ki keresett.

Dorothy írt nekem, hogy át szeretne jönni tanulni, de nem vagyok otthon, és keres.

- Luke, nem lenne gond, ha én most elmennék?

- Pont most?

Elpirultam.

- Csak hülyülök. Persze, menj nyugodtan. - mosolygott

Letápászkodtam az ágyról, felkaptam a cuccom és már az ajtónál is voltunk.

- Szóval, köszi a házit.

- Nincs mit.

Megcsókolt majd elköszöntem tőle és távoztam.