- Szia! - nyitott ajtót Luke mosolyogva

- Szia! - viszonoztam gesztusát

- Gyere be! - beengedett

Belépve az ajtón eszméletlen sírásra lettem figyelmes. És rendetlenségre.

- Ő kicsoda? - mosolyogtam a kisfiúra aki a kanapén ült és itatta az egereket

- Ő lenne a nagynéném fia, Taylor. Rám bízták míg a szüleimmel elmentek valahova, és csak holnap délben jönnek haza. Hagytak itt mindent, de én nem tudom, hogy mit csináljak vele. - vakarta meg Luke a tarkóját

- Rád bízták? Miért? - vigyorogtam

- Na, látod? Ezt nem értem én sem, hogy miért!? - nevetett ő is

Odasétáltam Taylorhoz, és felvettem.

- Hány éves?

- Kettő és fél.

- És adtál neki enni?

- Hát...én úgy tudom, hogy Anna (Luke nagynénje) adott már neki enni.

- Azért szerintem adjunk neki valamit.

Luke a hűtőhöz sétált, hogy keressen neki ennivalót.

Mikor visszajött, odaadta Taylornak, aki ugyan még szipogott egy kicsit, de nekilátott az evéshez.

- Mit adtál neki? - kérdeztem kíváncsian

- Sütit. Kérsz te is?

- Nem, köszi.

Megvonta a vállát.

- Te tudod. - majd visszasétált a konyhába, és magának is hozott egy szelet sütit. Épp, hogy beérkezett a nappaliba, megcsúszott valamin, és majdnem felesett. A kis Taylor ezen úgy elkezdett nevetni, hogy már nem a sírástól lett könnyes a szeme, hanem a nevetéstől.
Ezen én is elkezdtem kicsit kuncogni.

- Szóval kinevettek? - mondta tettetett sértődöttséggel

Mivel nem válaszolt egyikőnk sem, Luke inkább úgy döntött, hogy leül, és megeszi a sütijét. De Taylor még ekkor sem hagyta abba a nevetést. Hemmo is elnevette magát. Annyira aranyosak voltak, hogy muszáj volt készítenem róluk egy képet.
Bevallom, ez nem a legelőnyösebb kép Luke-ról, de még itt is aranyos.
Miket beszélsz, Vivian? Tény, hogy Luke jó pasi, de ennyi. Te nem vagy szerelmes belé!
Készítettem még egy fényképet. Nem lett valami jó, mert amúgy is rossz a telefonom, meg kicsit el is csúszott a kép. Az utóbbit megmutattam Luke-nak.

- Hé! Töröld ki! - nyavalygott Luke

- Nem. Olyan aranyosak vagytok! - csúszott ki a számon.

- Ne használd ezt a szót! Én nem aranyos vagyok, hanem punk rock!

- Oké, de akkor sem törlöm ki!

- De nem készíthetsz csak úgy fényképeket egy a szupersztárról az otthonában!

Elnevettem magam.

Próbált a kiskutya szemekkel meghatni, de nem sikerült neki.
A csendet a Luke mellett ülő unokatestvére törte meg.

- Luke! Nézhetek mesét? - kérdezte

- Persze. - mondta Luke, majd kivette Taylor kezéből a tányért, s kivitte a konyhába.

Bekapcsolta a készüléket, átváltott egy mesecsatornára, és letette a távkapcsolót a dohányzóasztalra.

- Kérsz valamit inni? - kérdezte Luke már a konyhából

Felálltam, és odasétáltam a konyhapulthoz, majd leültem az egyik székre.

- Igen. - feleltem

A szőke fiú töltött egy pohár narancslevet, és ideadta nekem.

- Köszönöm.

- Nincs mit.

Visszasétáltunk a nappaliba, és mi is leültünk a kanapéra.

Taylor Luke-ra pillantott, amit Luke is észrevett

- Hiányzik anya. - mondta unokaöccse

- Figyelj csak, Taylor! Megfürdesz, alszol egyet, és mire felébredsz, anya már itt is lesz, rendben? - kérdezte gyengéden

Taylor bólintott.

- Na, akkor gyere! - pattant fel Luke, majd rám nézett - Mindjárt jövünk.

- Oké.

15 perc múlva itt is voltak. Taylor megfürödve, pizsamában, és egy mackót szorongatva a kezében sétált a konyhába, hogy magával vigye az üvegét. De megtorpant előttem.

- Olvasol nekem mesét? Luke szörnyű! - mondta Taylor

Újra nevettem.

- Igen. - mondtam barátságosan

Felmentünk az emeleten, aztán rögtön az első ajtónál jobbra. Taylor beviharzott a szobába, és gyorsan befeküdt az ágyba. Én leültem az ágy melletti székre, Luke pedig betakarta Taylort, majd leült az ágy szélére. Kezembe vettem a könyvet, ami az éjjeliszekrényen hevert és elkezdtem olvasni. A mese végére Taylor már aludt mint a bunda. Becsuktam a könyvet, és Luke-kal egymásra néztünk. Fejével biccentett az ajtó irányába. Felálltam, letettem a könyvet, lekapcsoltam a lámpát, és halkan követtem Luke-ot.
Lementünk a nappaliba, és lehuppantunk a kanapéra.
Luke rám pillantott.

- Köszönöm. - kezét az én kezemre tette, és megszorította

- Szívesen.

Elmosolyodott. Lepillantott a kezére, amellyel az enyémet fogta, végül elengedte, és a távkapcsolóért nyúlt.

- Mit nézzünk?

- Nem tudom.

- Van pár DVD-m. - Mielőtt válaszolhattam volna, felállt, és a TV alatti kis szekrényben kezdett el kutakodni. Egy kupaccal jött vissza. Elkezdte sorolni a lehetőségeket.

- Nagyfiúk 2.

- AZ! - Kiáltottam fel egy picit hangosabban a kelleténél. Gyorsan a szám elé kaptam a kezem, mintha azzal meg tudtam volna akadályozni, hogy ne jöjjön ki hang a torkomon.

Luke csak nevetett.

- Rendben. - Majd újra felállt, és visszatette a többi CD-t. Amit kiválasztottam pedig betette a lejátszóba majd visszasétált és leült.

- Nem gond, hogy ezt nézzük?

- Dehogy. Szeretem ezt a filmet. - vont vállat

Mielőtt elindította a filmet, megkérdezte:

- Nem vagy éhes?

Erre a kérdésre a hasam adta meg a válasz, mikor megkordult.
Luke szája felfelé görbült, s megjelentek a gödröcskék az arcán. Nem hazudok: eszméletlenül jól nézett ki. Felkapta a telefont, és megrendelte a pizzát. Közben azt is elintézte, hogy ha a fél óra múlva ígért pizzát nem időben hozzák ki, nem fizet érte.

- Te aztán tudsz üzletelni.

- Rendelni tudni kell! Van már benne gyakorlatom. - nevetett

Elindította a filmet, s csendben néztük, míg meg nem érkezett a rendelésünk. A szőkeség aztán tényleg tud rendelni! Ugyanis a futár a fél órát átlépve 15 perccel hozta ki a pizzát.
A kanapén ülve is hallottam őket:

- Elnézést, haver. A ház ajándéka. Jó étvágyat hozzá! - majd nem szólalt meg senki, s Luke jelent meg pizzával a kezében és hatalmas vigyorral a száján.

- Én mondtam, hogy van gyakorlatom!

Elismerően bólintottam.
Luke felnyitotta a doboz tetejét, engem pedig megcsapott a bacon és a sajt illata. Összefutott a nyál a számban. A mellettem ülő fiú kivett egy darabot, majd intett, hogy vegyek én is.

Javában néztük a filmet, és ettük a baconös finomságot, mikor Luke kijelentette, hogy elmegy a mosdóba.

- Booo! - ujjait hirtelen a bordáim között találtam. Annyira megijedtem, hogy nem tudtam: sírjak, vagy öljem meg. Bár nem fájt egyáltalán, de rendesen megijedtem.

- Az istenit, Luke! - fordultam hátra

- Csak nem megijedtél? - villantott egy gödröcskés mosolyt

- Ezt megkeserülöd Hemmings!

- Igazán? - megvártam még hátat fordít és elindul

Felpattantam a kanapéra, és ráugrottam a hátára. Nyilván nem számított rá, de a jó reflexeinek hála elkapta a lábam, és így nem estünk el. Nevetésben törtünk ki. Egészen addig vihogtunk, míg Luke el nem veszítette az egyensúlyát, és a földre nem estünk. Szerencsére nem egymásra, és nem nagyot.

A nevetés viszont még mindig nem fagyott le az arcunkról.

- Szerintem Taylor fel fog ébredni. - mosolyogtam

- Akkor talán nem kéne hangoskodnod! - tett ugyanúgy Luke

- Rendben van Hemmings, ezt megjegyeztem! - Fenyegetőztem. Persze ő nem ijedt meg.

Nem szólt semmit. Helyette inkább rám villantotta elbűvölő mosolyát. Ekkor vettem észre, hogy még mindig a földön fekszünk. Lassan abbahagytuk a nevetgélést. Nem tudom pontosan megmondani, hogy Luke arca közeledett az enyémhez, vagy fordítva. De azt tudtam, hogy szívesen megkóstolnám újra rózsaszín, puha, telt ajkait. Szemével ő is az enyémeket fürkészte

Mi bajod van? Megkóstolni? Magadnál vagy?
Milliméterek kérdése volt, hogy ajkaink találkoznak-e, vagy sem. Végül nem történt semmi

- Nem nézzük a filmet? - nem vártam meg a válaszát

Leültem a kanapéra. Ő is így tett.

Az este többi része homályos. Küszködtem az ébren maradással, de a szemem végül lecsukódott.