Réges-régen, messzi hegyeken és tengereken túl élt egy kis sárkány, ki nem tudott repülni. Naphosszat csak azt nézte, hogyan játszik a többi sárkánygyerek. Figyelte, hogyan emelkednek fel a földről, hogyan emelkednek egyre magasabbra, míg végül elérik a felhőket, ahol nincs határ, ahol úgy szállnak, ahogy akarnak.

Szabadok voltak. Nem kötötte őket a föld, mint például a kétlábúakat, akik a tenger másik oldalán egy kastélyban éltek. A levegőben nem állította meg őket semmi, a szél hátán meghódították a világot, számtalan helyet bejártak, számtalan kalandban volt részük. Minden sárkány szabadnak született, mert tudott repülni. 

És ott volt ő, a sárkányok szégyene, a „csúszó-mászó gyík", ahogy a többiek csúfolták mindig. Minden vágya az volt, hogy ő is felemelkedhessen, hogy a szelek hátán tovaszálljon.

Ennek mikéntjén törte a fejét éppen most is, miközben kedvenc szirtjén fekve bámulta az égen suhanó alakokat. De a mai nap valamiért mégis más volt. Ahogy nézte a többiek szárnyát, hirtelen megvilágosodott. Lenézett a maga kis elcsökevényesedett szárnyára, majd vissza, a fellegek közt repülőkére. A fejében összeállt a terv.

Elindult az erdőbe, ahol erős, de mégis könnyű faágakat keresett. Ahogy ezzel végzett, még mélyebbre ment az erdőben, ahol indákat gyűjtött, amivel majd az ágakat össze tudja kötözni. A tervéhez szükséges utolsó kelléket pedig az otthonából hozta. Egy hatalmas bőrdarabot, amiből az édesanyja takarót készített volna neki, de a kis sárkány biztosra vette, hogy az anyja nem fog megharagudni azért, hogy kölcsönveszi egy kicsit. Különösen akkor, ha a terve beválik, és képes lesz repülni, akárcsak ő.

Ahogy mindent egy helyre gyűjtött, nekiállt a fejében megálmodott eszköz elkészítésének. A faágakból az indák segítségével egy szárnyhoz hasonló vázat kötözött, aztán erre feszítette ki a bőrdarabot. Az elkészült művét jó alaposan átvizsgálta, ellenőrizte a csomók szorosságát,a bőr feszességét is.

Amint ezzel elkészült, az indákkal magára erősítette a műszárnyakat. Elégedetten tekintett végig magán, majd elindult a szirthez. Letekintett a mélybe, majd fel a felhőkre. Néhány lépést hátrébb lépett. Félve lehunyta a szemét, majd ezt suttogta: - Sok szerencsét nekem! – ezzel leugrott.

 Mikor kinyitotta a szemét, csak azt látta, hogy siklik a levegőben. Akár egy igazi sárkány. Hatalmas mosoly terült el az arcán, és életében először nem érezte magát furcsának.

De öröme nem tartott sokáig, ugyanis a kis sárkány azzal nem számolt, hogy felfelé nem tud majd repülni, a siklással pedig előbb-utóbb a földön végzi. Hatalmas pánik uralkodott el rajta, ijedtében nyekkent egyet, és a lehető legkisebbre összehúzva magát várta a becsapódást.

Ekkor hatalmas üvöltés hasított a levegőbe, miközben a kis sárkány édesanyja gyermeke után vetette magát. Miután elkapta kölykét, egyenesen a saját fészkükhöz repült. 

Tüzetesen átvizsgálta gyermekét, majd megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor épnek találta.

 - Mit csináltál már megint, kölyök? –kérdezte megrovással hangjában. 

- Repülni akartam – mondta szégyenkezve a kis sárkány. 

- De miért, kicsim? Bajod eshetett volna. Még belegondolni is rossz, hogy mi lett vol...

- Sárkány akartam lenni, mama! – szakította félbe kiáltva a kis sárkány.

– Olyan akartam lenni, mint a többiek! Igazi sárkány! Akárcsak te és a papa. Miért nem lehetek olyan, mint ti? Miért nem repülhetek, mama?  – Ekkora minden dühe elszállt, csak a könnyek maradtak, melyek apadhatatlanul folytak aranysárga szeméből.

Az édesanyja magához ölelte szomorú kölykét, majd ezt suttogta neki: 

- Te százszor jobb vagy, mint bármelyik repülni tudó sárkány. Így vagy különleges, ahogy vagy. Merj az lenni, aki vagy, kicsim! 

- De attól még bántanak, mama – szipogta bánatosan. 

- Jegyezd meg, amit mondok, fiam! Egy sárkány nem attól lesz sárkány, hogy tud repülni, hanem attól, ami itt van – ezzel a kis sárkány szívére bökött. – És neked mindened megvan, ami egy sárkánynak kell. Bátor vagy, merész, okos és ravasz. Hidd el, ezektől leszel az, aki!

 - Köszönöm, mama! – mondta, és szorosan átölelte az édesanyját. 

Hát így esett réges-régen, messzi hegyeken és tengereken túl, hogy egy röpképtelen kis sárkány megtanulta elfogadni önmagát, és felnőtt korában a valaha élt legnagyobb sárkánnyá lett.