Még aznap, délután, a nagy felismerésem után, anyuék a semmiből bejelentették, hogy el kell mennünk valahova.

Nem értettem ezt a hirtelen döntést, de engedelmesen felvettem a szandálomat, és beletettem a táskámba a telefonomat.

– Mia, kész vagy ugye? – kerdezte anya. Hangja még mindig nyugtalan volt.

– Igen, kész vagyok!

– Akkor nyomás, négyre ott kell lennünk! – mondta apa, és kitessékelt minket az ajtón.

Nem kérdeztem semmit, pedig rengeteg kérdésem lett volna.

Hova megyünk? Kihez megyünk? Mert az világos volt, hogy valaki, vagy valakik négyre várnak minket valahova...

Kiléptünk a kapun, és odasétáltunk a kocsihoz. Gyorsan beszálltunk, és apa már rá is taposott a gázra.

Kinéztem az ablakon. A házak, és a fák, járókelők elsuhantak mellettünk. Lassan elhagytuk a Bristol táblát, és az erdei úton haladtunk.

Körülbelül húsz percel később apa letért egy kis mellék útra. Itt még sose jártam. Kíváncsian fürkésztem a tájat.

Elhagytuk az erdőt, és egy kis tisztás mellett mentünk el. Majd ismét erdőben voltunk.

Már lassan fél órája utazhattunk, amikor anya megszólalt.

– Mindjárt ott vagyunk! Mia, minden rendben? – kérdezte.

– Igen... – feleltem, bár semmi sem volt rendben.

Apa egyszercsak balra fordította a kormányt, és egy elhagyott föld útra tértünk.

Nem telt sok időbe, amíg meg pillantottam a házat. Egy átlagosnak tűnő, sárgás-barnás ház volt, csinos kis kertel.

Leparkoltunk a ház elé, és kiszáltunk. Kissé vonakodva, de követtem anyuékat a kapuhoz.

Ennél furcsább kaput még életemben nem láttam. Átlagos barna volt, és mégis...a közepén egy róka feje látszott. Gyönyörűen megmunkált darab volt, igazi műalkotás.

Apa megnyomta a csengőt. A bejárati ajtó nem sokkal később kinyilt, és egy anyával egykorú nő lépett ki rajta.

Oda sétált a kis kerti úton a kapuhoz, és kinyitotta nekünk.

– Á, Harry, Jessica! Jó, hogy itt vagytok, sok mindent kell megbeszélnünk. Szia Mia! – nézett rám mosolyogva. Kicsit meglepődtem, hogy tudja a nevemet. – Én Joanne Taylor vagyok! Gyertek be!

– Köszönjük Joanne! A többiek is itthon vannak? – kérdezte anya, miközben oda sétáltunk a bejárati ajtóhoz.

– Igen, persze! – mosolygott Joanne.

Beléptünk az ajtón. Egy négyzetes előszobába léptünk. Rögtön szemben egy rókás kép díszelgett. Jobbra az étkező, és a konyha volt. Mi a nappaliba mentünk, ami közvetlenül a konyha mellett állt.

Az feltűnt, hogy nagyon sok rókás holmi van az házban. Talán nem véletlen.

– Üljetek csak le! – mondta Joanne. Leültünk a kanapéra. Ekkor egy nyolcév körüli kisfiú viharzott be a szobába.

– Szia Kyle! Nagyon megnőttél! – köszönt a fiúnak mosolyogva apa.

– Sziasztok! – köszönt Kyle.

– Kicsim gyere ide szépen! Ő itt Mia. Vele még nem találkoztál. – mondta Joanne.

Kyle nagyon megnézett, majd tátott szájjal elrohant.

Ezt nem értettem, hiszen nem volt rajtam semmi csodálkozásra méltó.

Pár percel később többen is érkeztek a helységbe.

Egy apával egykorú férfi, egy nálam idősebb lány, egy nálam idősebb fiú, és egy körülbelüli velem egyidős lány. Na meg persze Kyle is visszatért.

– Sziasztok! Szia William! – apa kezét rázott a férfival.

– Sziasztok! Mennyit nőtettek! – ámélkodott anya a gyerekekre nézve.

Szuper. Anyáék régi ismerősként üdvözlik őket, én meg itt állok, és bután bámulom őket.

– Gyerekek mutatkozzatok be Miának! – szólt Joanne.

– Szia! Sarah vagyok! – mondta a nálam idősebb lány.

– Én Samantha vagyok, alig várom, hogy lásd a szobámat! Mutatni akarok valamit! – ez a velem egykorú lány volt. Kissé izgatottnak tűnt.

Ekkor megköszörülte a torkát a fiú.

– Én James vagyok. – meg kell hagyni jóképű volt.

Ők is leültek, majd William beszélni kezdett.

– Mia, örülünk, hogy itt vagy! Nagyon nagyot nőttél, kicsi voltál, amikor legutóbb láttunk, vagyis...

Ekkor jobban szemügyre vettem. Bevillant valami. A bolt...az ablakom... Ránéztem James-ra, és őt is végig mértem. Igen. Őket láttam a boltban, és az ablakomat is ők figyelték.

William folytatta:

– Nagyon sok mindent szeretnénk megbeszélni veletek, de főleg veled Mia. Ami az elmúlt napokban történt veled, az nem véletlen. Tudnod kell róla.

Kezdtem ideges lenni. Értem, hogy tudnom kell, de mit!? Elegem lett a titkolózásokból, és a furcsaságokból. De nem akartak kitörni. Tartottam magam.

– Nos, úgy vélem jobb, ha a legelejéről kezdem. A legendától. Egyszer régen az erdőnkben békében élt két mágus. Ám egyszer összevesztek, s az idősebbik belebújtatta a fiatalabbat egy rókának a bőrébe. Évtizedek teltek el, s a róka bőrébe ragadt mágus eltűnt. Azt beszélik, hogy az átváltozás napjától számítva a
30. nyári napfordulón, a fiatalabb mágus a róka bőrében visszatér még utoljára, aztán örökkre róka marad, s az idősebbik előjön rejtekéből, és magához veszi az erdőt. Vagyis az erdő egy sötét, félelmetes gonosz terület lesz...és ha ez sikerül neki, tovább tud terjeszkedni, és a sötét mágia el lephet mindent...

Ledöbbentem. Nem tudtam mit mondjak.

– Ezt meg kell akadályoznunk...gondolom...-mondtam ki végül amit gondoltam.

– Igen, így van. Most kérdezhetsz!

– Az újságok...Charlie...erről a mágus-rókáról beszélnek?

– Igen. – mondta William nyugodt hangon. – Ha megtalálják a rókát, mielőtt felszabadítjuk, levadásszák még a 30. nyári napforduló előtt, és akkor semmi esélyünk nem marad.

– Miért olyan fontos, hogy felszabadítsuk a rókát? – kérdeztem bizonytalanul.

– Egy róka és egy ember teste, lelke nem fér össze. Aki benne ragad egy róka bőrében, előbb utóbb egyre vadabb, és vadabb lesz, míg végül teljesen átformálódik a lelke is ravasz rókáévá. Akkor már nem tudjuk felszabadítani, és csak ez a jó mágus, Jakara tudja legyőzni a gonosz, Humarot. Ezért létfontosságú, hogy a nyári napforduló előtt kiszabadítsuk Jakarát a róka bőréből, és addig amíg ezt meg nem tesszük, meg kell védenünk, ugynis Jakara valamiért hamarabb jött, mint ahogy a legenda írja, és mint már mondtam, addig levadászhatják őt. – mondta elszántan William.

– Értem. – mondtam csendesen.

– Nem utolsó sorban pedig; aki fel tudja szabadítani Jakarát, az Te vagy Mia...

Döbbent arccal néztem rá.

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon rég volt kint rész, de sok minden volt, és ihlet hiányában szenvedtem, de most itt az új rész. Ez már hosszabb lett, mint az előző fejezetek. Remélem tetszik!❤