29.《Az életünk》
Hivatalosan sosem álltunk pap elé de én lettem Zack Dicarlo keresztapja, aki hat hónap után megérkezett és megváltoztatta az életét annak az embernek, akiről soha nem hittük volna de igen Dick apa lett és nem is akár milyen boldog volt, ahogyan mi is és szívből örültünk, hogy végül egy család lettek Carolinával.
Lassan három éve játszottam a kemény rendőrt így eljött az ideje, hogy jelentkezek a további képzésre, ahhoz hogy DEA nyomozó lehessek.
- Milyen volt az első napod? -kérdezte Jeff miközben együtt reggelizett a család.
- Kávét tölthettek apa? -Igen kérek, köszönöm. -kedvesen mosolygott a lányára szerettem őket nézni, amikor együtt voltunk még soha senkit nem láttam, hogy ilyen meghitt kapcsolata lenne, mint nekik apa és lányának.
- Elég sok minden más változik több lesz a papír munka, a jelentések és a bírósági ügyek.
- Ez pontosan így van. -helyeselt
- Egy jó tanács az ügyésszel vigyázni kell itt ő az, aki nagyon fontos ember, az ügyész nem csak vádat emel. Nem csak bíróság előtt bohóckodik, hanem keményen nyomoz. Ő a nyomozás és az ügy ura, utasítja a rendőrséget és úgy általában a nyomozó hatóságot, kihallgat, helyszíni szemlét tart. -Ez tényleg fontos embernek tűnik -nagyon komolyan figyeltem Jeff szavait, mint mindig.
- Ezt ne feledd úgy, ahogyan meg tanultad, hogy kiben bízhatsz az őrsön itt is észre, kell venned, fel kell, ismerjed ki a te embered, szóval jobb, ha neki állsz fel venni az infra szemüveget, csak legyél óvatos és legfőképp magabiztos.-Rendben. -Oké fiúk most abba hagyhatnánk a munka témát az asztalnál, ha végre együtt lehettünk. -Nevettem -Igazad van, abba hagytam.
- mosolygott Jeff is és nyugisan eltöltöttük együtt a reggelinket.
- Mielőtt elindult volna a napom és folytattam, volna a kiképzést nem bírtam megállni, hogy ne térjek be egy kávéra a Dicarlo családhoz forró nyári nap volt a napszemüvegem viselése tökéletes védelmet nyújtott, szerettem nagyon.
- Halkan kopogtattam a bejárati ajtón. -Dick mosolyogva nyitott ajtót ez ritka pillanat volt főleg reggel -Öregharcos -mondtam csak ugyan visszamosolyogva rá. -Gyere be Johnnes. -Bementünk ki ültünk a teraszra és kaptam egy forró kávét is, amit ő készített el. -És hogy bírod, milyen ez a fajta élet? -Fárasztó de főleg Caronak én csak besegítek, ahogy tudok. -nevettem hihetetlen volt ezt a mondatot hallani tőle.
- Most aludtak el. -folytatta - az jó akkor pont zavarok. -Dehogy, te soha sem zavarsz, tudod jól. - nevettünk. -Eddig se csíptem az ügyvédeket, de mostanában egy-két ügyet illetően meggyült velük a bajom haver. -elmosolyodott a csésze mögül, amit a szája elé tartott. -Hallgatlak -mondta.
- Tudod, hogy tartja a mondás a rendőr az, aki beviszi a bűnözőt az ügyvéd, aki kihozza. -felsóhajtottam. -ebben van valami. -nevetett.
- Amikor megszületik egy gyerek az évek pillanatokká vállnak és ez valóban így volt így éreztem a keresztfiam mellet magam, aki tegnap született de a mai napon betöltötte a harmadik élet évét. Születésnapi bulit rendeztek, ahova a családot meg hívták vagy is a barátokat.
- Életemben először láthattam az apósomat lerészegedve, persze ezt is mértékkel de nagyon jól szórakoztam rajta, elengedte magát jó kedve volt. -Szeretnék mondani néhány szót. -mindenki nagyon figyelt Jeff nem volt az a fajta, aki a magánéletben központ lett volna. Szóval, ha ö mondott valamit annak jelentősége volt még ilyen állapotban is. -Első sorban emelem poharam erre a gyönyörű kisfiúra Zack-re Köszönöm a meghívást meg tisztelő és sok boldogságot. -ivott majd folytatta -Éljen -szóltak a többiek. Egy pillanatra rá néztem Carolinára aki könnybe lábadt szemmel mosolygott. -Igyunk a lányomra és a férjére, aki a lehető legjobb döntés volt a számára, és akire nagyon büszke vagyok nehéz utat tett meg, azért, hogy nyomozó lehessen és példamutató ember, férj és mindig olyan volt nekem mintha a fiam lett volna. -egymás szemébe néztünk, nem kelletek szavak erős kötelék volt, köztünk. Nagy tisztelettel néztem fel rá, és első pillanattól belopta magát a szívembe a jóságával. Oda léptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem -Köszönöm. -súgtam erősen megszorított őt.
- Szóval nagyágyú vagy Johnny -vigyorgott Steve -Az nem én vagyok, hanem Jeff. -Ki gondolta volna haver, hogy ez lesz a vége. -mosolygott Dick -Főleg rólad apafej. -nevettem megnyalta a száját miközben ö is nevetett majd ivott a sörből.
- És te hogy vagy Johnny? -komolyodott el Steve -nem értettem miért teszi fel ezt az általános kérdést másként. - valahogy hármunk között te vagy a legcsaládcentrikusabb de még is te vagy az, akinek nem teljesült be az élete. - Dehogy is nem. -mosolyogtam -Itt van a gyönyörű feleségem, az apósom, akinél jobbat nem is kívánhatnék, és itt vannak a barátaim, akinek vannak gyerekei, akiket úgy szerettek, mintha a sajátom volna. -Igazad van teljesen hülye kérdés volt ez tőlem. -Vagy csak inkább túl őszinte. -mondta Dick határozottan. -Vagy -mutattam a kezemmel -nevetve - inkább a pia beszél belőled. Fel álltam, majd leporoltam magamról a homokot. -Megyek, meg húzom az asszonyt, hátha ma elég lesz az a tizenhét százalék. -ezen mindketten felnevettek. Aztán elindultam a ház felé de messziről még hallottam, ahogy Steve és Dick vitáját. -Mekkora barom vagy te Steve -mondta Dick -Most már mindegy. -válaszolt én csak jót mosolyogtam rajtuk majd végre beértem a házba ahol a feleségem volt. Nagyon későre járt, ma este mindenki Dicarloék házában aludt szóval tele volt a ház emberekkel.
- Hello baby -nevettem rá a szeme ragyogót ö is be volt tintázva eléggé, aztán elindultunk a lépcsőn.
- Hirtelen megállt feljebb pár lépcső fokkal - és te pedig- az úja hegyét az ingemre nyomta. - te pedig nem mondod, meg nekem mit tegyek. - rá hagytam had, mondja- ismét elindultunk fel a lépcsőn, a szobaajtóhoz értünk majd megállt, felém fordult.
- Nem viccelek Johnny fenyegető volt a hangja. -Nem vagyok a tulajdonod, nem vagyok a tied - ez a mondat visszhangzott a fejemben, csapásszerűen ért
- Mit mondtál?- léptem közelebb - Jól hallottad-folytatta
- nem vagy az enyém? -rá csaptam az ajtóra a feje mellet amire megrezzent.
- -Nem - a hangja megremegett - de csak azért se hagyta abba ezt a macska egér játékot, amibe én most bele mentem feldühített nagyon.
- Mit akarsz? - végig mértem a teste vonalát, ahogy az ajtónak támaszkodott vékony nyári ruha takarta meztelen testét, amit én tökéletesen jól ismertem.
- - Nem vagyok a tulajdonod- folytatta
- -Nem? - Erősen megfogtam mindkét kezét a csuklójánál és az ajtóra nyomtam a feje fölé. Ettől teljesen elgyengült, a teste elárulta őt.
- Johnny - akár csak a hangja -Mond még a nevem- dühösen, néztem rá, hogy lássa mit indított el, milyen csatát.
- Ne csináld, tele van a ház bárki megláthat - magyarázkodott.
- és mit látnak meg?- az egyik kezemet leengedtem a másikkal továbbra is erősen, fogtam le a kezét - Erre gondolsz?- végig simítottam az újammal a combján, erősen bele markolva a ruhájába. Búja, bódító illata teljesen megőrjített küzdött próbált szabadulni de, nem sikerült. -Johnny -könyörgött - elszánt voltam magabiztos csendben figyeltem édes szenvedését. A ruhája alá nyúltam az újam követte bársony bőrét közelítettem a leggyengébb pontjához. -Johnny - láttam, ahogy eluralkodik rajta a szenvedély nem bírta tovább legyőzte nem bírt vele egyedül, tombolt a tűz. Megálltam egy pillanatra, hirtelen csillapítottam a forró ajkát az enyémmel erősen rá tapadtam. A kezem haladt a fehérneműje felé, éreztem a forróságot, mint ha egy bársony rózsaszirmot érintenék. Ahogy Erősebben nyomtam a tenyerem csípője fel, vette a kezem ütemét. Hangosan fel sóhajtott teljesen meg adta magát, engedtem a szorításon egy mozdulattal átkarolta a nyakamat.
- Szenvedélyes csókba borultunk nem hagytam abba a simogatást ott.
- A kezével erősen szorított magához kéjes hangok folyamat zajlott.
- Mocorogni kezdett meg fogta az ajtó kilincset, amit kinyitott de nem hagytam neki. Erősen lefogtam öt elszakadva ajkától rá néztem az elgyengült arcára. Nem engedtem, hogy legyőzőn egy mozdulattal széttéptem a fehérneműjét, amire fel szisszent egy pillanatra de nem tett semmit hagyta magát tudta, nem menekülhet az enyém lesz és ez ellen, nem tehet semmit.
- Elvesztem, megörülök érte egy másodpercet sem bírtam tovább várni, ki gomboltam a nadrágom ameddig szükséges.
- Két kézzel megmarkolom a combjánál fel emelve, majd hosszan behunytam a szemem, ahogyan elmerültem benne. -úristen -súgta közben erősen szorított magához. -Johnny
- édes hangja végig futott rajtam, mint valami áramütés.
- Jelenünk a csendbe zuhant néztem csodás arcát ahogy a gyönyör át veszi uralmát.
- Az enyém vagy -nem hagyhattam szó nélkül -beleharapott az alsó ajkába
- Igen a tied vagyok Johnny -súgta és én elégedetten figyeltem elgyengült arcát.
- Feledtem múltat és jövőt a perc varázsa fogva tartott, öleltem, szorítottam az álomnőt.
- Imádok benned lenni -féktelenül húztam, közelben nem tudtam betelni vele mélyen benne voltam.
- Felhevült erőm uralkodott felette ö már képtelen volt szavakat formálni csodálatos hangjával az egekbe emelet és én gyengéden vaddá lettem benne.
- Lába közé szorított,teste megfeszült a hangja mindent le irt ahogy közeledett a beteljesüléshez éreztem őt egekig juttat, közben lelkemhez ért.
- Az arcát a nyakamba fúrta elfojtva gyenge hangját, nem hagyhattam szó nélkül, követtem öt a gyönyörbe. Mindketten kapkodtunk a levegő után testünk együtt reszketett egymásba fonódva.
- Csodálatos érzés járta át az elmém és a szívem elvarázsolt, amikor oda adja magát nekem. Képtelenség ellen állni ekkora szenvedélynek, tűznek. Minden más homályba vész, ha velem van.
- Szeretlek Johnny
- Ma, holnap, öröké. -súgtam
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro