- Még is mi a fenét képzeltél? -emeltem fel a hangom leginkább a vízcsobogás miatt miközben ö zuhanyozott. Megtámasztottam magam a mosdó szélébe és úgy beszéltem hozzá.

- Már mondtam fontos sztorin, dolgozom és kellet némi információ. -hosszan behunytam a szemem az idegtől. -És egyáltalán nincsenek határaid, az a férfi majdnem megcsókolt oda, kint ha én nem jövök, ki tudja mit tett, volna még. -hirtelen elhúzta a zuhany függönyt, és úgy folytatta. -De nem tette meg és én sem hagytam volna. -mondta határozottan. -ez remek most igazán megnyugodtam, csak éppen ismerlek és tudom, hogy most igazán bele ástad magad a munkába és más már nem is, érdekel. -Csend lett abba maradt a víz hangja a zuhany alatt. Kilépett a kádból maga elé csavarva a törölközött. -Ez most valami szemrehányás, ez életem legjobb időszaka imádom a munkámat persze, hogy lelkes vagyok akár csak te. -Azért az enyém egészen más, nem panaszképpen kezdem meg kedvelni ezt a rendőrősdít de, azért még mindig szoknom kell érted. -Amúgy még nem mondtam de irtóra jól áll az egyenruha rajtad. -nevettem kissé de, még mindig haragudtam rá. -amit mondtam, azt még mindig akarom nagyon is és te? -felsóhajtott -belefúrta az úját a hajamba -Tudod, hogy mennyire szeretlek, és azt akarom, amit te de, adj egy kis időt, én is akarok gyereket de, nem most. -tudtam, hogy pontosan így érzel, csak még nem mondtad ki őszintén. -levettem a kezét magamról és lezuhanyoztam egyedül. Elaludtunk.

- Annak ellenére, hogy nem értettünk egyet pár dologban esélyt még mindig hagyott arra, hogy összejöjjön a baba de, nyugtalan voltam aggódtam és valami rossz érzésem támadt, nem stimmelt valami magamban így éreztem és, hogy meg nyugodhassak el mentünk egy kivizsgálásra. Egy évpróbálkozás után ajánlják pároknak a meddőségi vizsgálatot.

- Úgy tűnik a feleségével minden rendben, fiatal és egészégés semmi akadálya, hogy teherbe essen -egymásra néztünk megkönnyebbülten majd vissza a dokira.

- Viszont a másik eredmény, ami az öné nem túl sok jót mutat sajnos a vizsgálat szerint nagyon kevés esély, van arra, hogy gyereke legyen. -Még is mennyi az esély? -vágtam rá feszülten. -Ha százalékban akarnám kifejezni akkor kábé Tizenhét százalék. -válaszolta a doki és teljesen bele mászott a lelkembe a büszkeségem ki tört, mint valami vulkán. Fel pattantam a székből -Szóval akkor egy rohadt vesztes vagyok, ezt akarja mondani egy idióta aki nem képes gyereket csinálni! -kiabáltam

- Kérem, nyugodjon, meg vannak lehetőségek -fel nevettem -Mi vagyok én valami kísérleti nyúl, kösz szépen vagy én csinálom vagy semmi. -küzdöttem a könnyemmel de elég büszke voltam, ahhoz hogy ezt elnyomjam magamba.

- Johnny- szólt halkan Kris aki szint úgy a könnyével küzdött -Te meg ne sírj, örülj, inkább úgy se akartál gyereket, most pedig végeztem itt. Mindketten fel álltak

- Johnny beszéljük meg. -meg szorította erősen a kezem. -Most jobb, ha egyedül leszek. - rá néztem határozottan egy világtört össze bennem szerencsétlennek, éreztem magam. Végül nem próbált visszatartani hagyta, hogy egyedül legyek.

- Elhagytam az épületet és csak mentem amerre a lábam vitt céltalanul előre, gyűlöltem magamat és még jobban a drogokat. Az élet mindig akkor vág vissza, amikor már azt hiszed minden kurva jó. Nem hiába mondják, hogy mindenek ára van harcoltam kigyógyultam a függőségből, de mint hiába, amit elkövettem a múltba hibát az most le súlyt rám, és amit a legjobban akartam nem teljesülhet.

Hangos nevetés tört ki belőlem a fájdalom és az öröm, amikor együtt párosul nagyon durva, tud lenni. Főleg ha még a tetejére jön az irigység. Dick képébe nevettem, aki lemeredve fogta a whiskys poharat maga elé tartva azt és csak bámult előre.

- Fel csináltad a nődet haver ez igen szép teljesítmény tőled. -nevettem nagyon hangosan még én magam, sem fogtam fel, hogy amit mondott az imént tényleg igaz, hogy pont ö teherbe ejti Carolinát erre tényleg senki sem számított.

- Lehetek a keresztapa? -folytattam a piszkálódást, élveztem ezt a helyzetet nagyon.

- De kurvára vicces bazd meg. -mormolta és kiitta az alkoholt a pohárból majd a következő mozdulattal Steve ismét tele, töltötte az üvegét.

- Logikusan inkább most Johnny következett volna a sorba -magyarázta vigyorogva -De erre senki se számított. - nevetett végül Steve

- Ki a faszt érdekel a sorrend a lényeg, hogy egészséges legyen. -koccintottunk Stevvel egymásra nézve.

- És hogy történt ez fejjen állva csináltátok. - pukkadoztam a nevetéstől. Dick szeme minden elárult legszívesebben itt helyben kinyírt volna, még soha életében nem csinált senkinek sem gyereket nagy szarban volt legalább is ő így érezte pad helyzetbe került próbált okosan kimászni belőle de nem tudta, hogy még is hogyan.

- Jól van, abba hagytam, na ez valami tragédia. -alig bírtam vissza fogni a nevetést próbáltam támogatni őt. -Inkább ad oda azt az üveget. -nyújtottam a kezem Steve felé, aki összevonta a szemöldökét. -most elvennéd tőlem a munkámat, imádok töltögetni. -nevettünk. -Szóval te milyen bánatból is vagy itt? -átnyújtotta a whiskys üveget. -Én kibaszott jól vagyok csak inni, akarok, hogy haza mehessek és feltöltsem az asszonyt tizenhét százalékig -ti így hívjátok. -ja! -hangosan nevettünk, sokat ittunk reggelig, különféle okból.

Hajnalba jött egy hívás mennem kellet Jeff riasztót az éjszakai műszakból. Ez is egy olyan este volt, hogy váratlanul felhívott tanítson, képezzen, az ilyen helyzetekre.

A szállodában többszöri figyelmeztetés ellenére sem csendesült el a parti.

Így minket hívtak segítségül magával ragadott ez a fényűző pompa minden ragyogott, ámultam és bámultam, ahogy végig haladtunk a folyóson persze az alkohol, ami a véremben volt kissé rá segítetett a csodálkozásra de, ezt nem szívesen osztottam meg a főnökkel a telefonhívástól ki józanodtam még szerencse, hogy nem esett le neki, még akkor, sem ha a bárnál szedett fel.

- Kétszáz hetes lakosztály erősített meg Jeff az ajtó előtt állva egymásra pillantottunk majd erőteljesen rá vertem az ajtóra - Chicagói rendőrség! - jelentettem ki határozottan ki nyílt az ajtó - Hála az égnek, hogy itt vannak - meglepődve néztünk Jeffel nem erre a reakcióra számítottunk. - Nagy baj van, kérem, siessenek! A férfi hangja kétségbeesett volt végül követtük őt a szoba tömve volt alig bírtunk lépést tartani le lassított a tömeg a férfi végül a hálószobába vezetett minket ahol egy vörös hajú nő feküdt a földön rögtön oda léptem hozzá lassan megfordítva őt és nem hittem a szememnek azonnal fel ismertem Linda arcát. Teljesen lefagytam hirtelen, nem tudtam gondolkodni. Jeff oda lépett vizsgálta a pulzust

- Egymásra néztünk - Meghalt - mondta határozottan, amire én fel álltam a férfira néztem, aki ide vezetett minket teljesen le volt sápadva. -Próbáltam az újra élesztést, de nem reagált-magyarázkodott. -Ilyen esetben a mentőt hívják először, most kurva nagy szarban, vannak, ha drogot találunk itt bárkinél is. -mondtam határozottan.

Jeff közben intézkedett telefonált én pedig összecsődítettem valamennyi embert a lakosztályban. - Mindenki figyeljen senki, nem hagyhatja el a szobát, addig még jegyzőkönyvbe nem vettük magukat mostantól kezdve mindannyian gyanúsítottak még le nem zárult az ügy! - jelentettem ki határozottan. Legtöbben az alkohol hatása alatt álltak és nem voltak teljesen tisztába azzal mi történt de engedelmeskedtek.

Később kiértek a helyszínelők is, ahogy a halottkém. Reggelig tartott, amíg végeztünk a jegyzőkönyvvel, csak tettem a dolgom robotszerűen hideg fejjel sikerült gondolkodnom tartottam magam a cél érdekében. Ahogy gondoltam volt bőven droghasználat a helyszínen szóval rengeteg papír munka és plusz meló várt még ránk. A kocsihoz értünk és rám tört ez a szörnyű bűntudat, megtámasztottam magam az autónak nyomva a tenyerem.

- Jól vagy? - lépett közelebb Jeff bólogattam - Nem tudom - sóhajtottam fel majd felé fordultam - Ha jobban figyeltem volna rá, talán még most is élne- törtek ki belőlem a szavak. - Te tudod a legjobban, hogy ez nem így van, ha ezt az utat választotta ebbe senki, nem tud bele avatkozni csak ö tud rajta változtatni. -Jeff szava nyugtatóan hatott rám de nem vigasztalt. -Tudom, hogy gonosz volt és önző és elbánt velünk rendesen de ezt a halált senki sem érdemli. -Ebben teljesen igazad van de, ez az ö döntése volt nem a tied. -mondta határozottan. Elindultunk az autóval minden féle érzés kavarodott bennem. Mindegy, hogy mit tett Linda a múltban ö is csak egy ember volt, aki hibázott és meg érdemelt volna egy esélyt úgy, ahogy én kaptam, de persze ehhez szerencse is kellet, nehezen dolgoztam fel, mert hiába tartoztam most már a jó oldalhoz nem volt könnyű valaki halálát elfogadni főleg azét, aki egykor közel állt hozzám.

- Ugye tudod, hogy a lányom aggódik érted. -hangosan felsóhajtottam. -Sejtettem, hogy ezt nem úszom meg. -neki támaszkodtam az autónak és figyeltem a lakásom elött voltunk.

- Nem tudom elképzelni, mit érzel most, mert nem éltem még ilyent át, de beszélhetsz velem erről, amikor csak akarsz. -Nem akarok. -válaszoltam hidegen. -Jobb lenne, ha a lányod keresne valaki mást magának. Összeráncolta a homlokát -Ezt te se gondolod komolyan. -mondta határozottan. -Már nem tudom, mit gondolok ezt soha az életbe nem gondoltam, volna, hogy velem valaha ez megtörténhet ilyent csak a filmen, lát az ember vagy mással, történik meg ez nem az enyém. -a lányom szeret téged, ez nem kérdés ezt bebizonyította sokszor, az ö fejébe ilyen opció meg se fordul, hogy te valaha is elhagyod őt szóval ezt teljesen, töröld ki a fejedből.

Az ember élete végiig tanul, annak örülj, amid van, és ne akarj többet még nem jött el a te időd - Ittam a szavait, hallgattam, mint mindig a bölcs gondolatait, tudta mikor mit kell mondania. -Mai napra mi a tanulság, hogy te lehettél volna Linda is de, nem te túlélő vagy Johnny egy értékes ember, akinek célja van az életbe.

Ezt ne feledd el, amit most mondok soha két fajta rendőr, létezik a védelmező és a harcos típus benned mindkettő meg van. -halványan elmosolyodtam.