Aznap este:

- Szia -üdvözöltem és bele csókoltam a nyakába a laptopja előtt ült. Aztán fel nézett rám. -apa felhívott, jól vagy beszéljünk róla? -végig simította az arcom, amire én behunytam a szemem majd határozottan rá néztem. Hirtelen letámadtam egy határozott csókkal, majd hosszan folytattam tovább, és egyre szenvedélyesebben merültem bele. Gyors mozdulattal eltolt magától, hogy levegőhöz jusson. A keze megállt a mellkasomon. Mélyen a szemébe néztem, és mielőtt bármit mondhatott volna, újra elmerültem a csókjában, nyelvemmel a szájába hatolva. Hangosan felsóhajtott majd felnyögött mind két kezemmel meg fogtam az arcát így még jobban irányítottam a csókot. Végig simítottam a combján kissé szétnyitva azt és a kezem már is ott volt, abban a pillanatban a nyakát csókoltam így szabadon engedte ki a hangját.

- Az újam könnyedén belé csúsztattam, és gyengéden kényeztettem őt. Aztán a nyelvem ismét a szájban volt forrón és nedvesen soha nem tudtam be telni az édes izével. Erősen megfogtam és ki emeltem a székből egy pillanatra magamhoz öleltem majd az ágyra, fektettem és mind végig vadul csókoltam a száját.

- Nagyon akarlak. -fölötte voltam a tekintette el lágyult. -egy mozdulattal levettem a felsőm aztán őt is meg szabadítottam a fontosabb ruhadaraboktól. Egy hangosat felnyögött, ahogy beléhatoltam, a hátamba kapaszkodott és magához szorított.

- A testünk összeforrt eggyé vált, valahányszor mélyebbre hatoltam, alig bírtam magammal egyre közelebb kerültem a gyönyörhöz főleg azért is volt nehéz visszafognom magam, mert mostanában egyáltalán nem jutott erre időnk.

- Azt akarom, hogy most... - súgtam lágyan a fülébe és közben erősebb lendülettel, folytattam a szeretkezést -válasz helyette egyre hangosabb volt élvezte, ahogy beszéltem hozzá. -azt akarom, hogy elélvezz, gyerünk... - fokoztam a szenvedélyt. -Gyerünk -ahogy ezt kimondtam. Megremegett a teste és sikerült elérnem, amit akartam, bejött. Ettől még inkább gyorsabb lettem, nem bírtam magammal teljesen meg vadított. - Gyereket akarok tőled. -ki pattant a szeme, ami eddig csukva volt. -Johnny -mondta nagyot nyelve. - komolyan -tettem hozzá és már is lüktettem benne, egy hangosat felnyögött én meg levegőért kapkodtam, fáradtan, gyengén a nyakába temetem az arcom.

- Mindketten kapkodtunk a levegőért és pár másodpercig vártuk, hogy minden csillapodjon.

- Most más voltál. -Tudom - válaszoltam komolyan Magamhoz vontam öt így átkarolt.

- Azért nem volt olyan szörnyű. -nevetett -Ilyet nem mondtam, csak fura, hogy ilyen voltál. -felkönyököltem, hogy a szemébe tudjak nézni. -komolyan gondoltam, amit mondtam. -sokat pislogott -Tudom, csak nem értem. -Nem sürgetlek de, esélyt akarok. -Ez komoly dolog. -Tudom de, én készen állok. -elmosolyodott. -Szeretlek. -súgta és lágyan megcsókolt.

- Egy szempillantás alatt elrepült a maradék három hónap az Akadémián. Felgyorsultak az események, Kris befejezte az egyetemet és el kezdett dolgozni, mint szerkesztő az egyik újságnál.

- Jeff továbbra sem kímélt, attól még, hogy őszinte volt velem és feltárta a múltamat továbbra is a lánya volt az első számú és még mindig bizonyítanom kellet, hogy teljesen meg bízzon bennem, amiért egy percig sem tudtam rá haragudni, hiszen Kris volt számára a legfontosabb, ahogyan nekem is.

Hosszú idő után lett egy szabad estém és végre találkoztam a barátaimmal.

- Ez még viccnek is rossz. -nevetett hangosan Dick és a képembe röhögött egész este jól szórakozott rajtam, miután azzal magyaráztam az eltűnésem okát, hogy rendőr leszek. -Ez nem normális. -néztem Stevre akinek fülig ért a szája -Igyunk rátok haver és gratulálok a fiadhoz. -több se kellet könnyezett a meghatódástól.

- Köszönöm. -koccintottunk. -Igen! - vágta rá Dick nagyon jó kedve volt le sem tudta volna tagadni, hogy szerelmes Carolinába, de jól ismertem soha nem vallotta volna be, hogy valaki fontos lett neki. -Szóval nem csak a fiamat ünnepeljük ma. -mosolygót Dick-ből ismét kitört a nevetés. -Igen biztos úr. -ismét emelte a poharát és ivott. -Neked meg sok sikert Johnny és kitartást a sok hülyéhez. -Kösz-válaszoltam

- Azért ez ilyen sokáig nem kellet, volna titkolnod Johnnes, ha előbb elmondod a telefonba mi ez az egész, még többet tudtam volna nevetni rajtad. -De még jó, hogy nem tettem meg. -válaszoltam és hangosan nevettem az alkohol meg tette a hatását mindenkinél.

- Rólad ne is beszéljünk -vágott vissza Steve mint aki a védelmemre kelt.

- Hiába játszod itt a Casanovát, tudom, hogy, még mindig Caro a csajod és lássuk be ez nálad rekord haver, hogy valaki egy évig meg maradt melletted az nem semmi. -Inkább ebbe ne menjünk bele. -összeráncolta a homlokát -Hát persze. -válaszoltam.

- Sokat nevettem nagyon jó volt velük lenni ők voltak a legjobb barátaim. Hiányoztak.

- Aztán következő reggel eljött az én első napom, amit sokáig vártam de, most még is féltem tőle. Éreztem ezt a felellőséget új volt az egész ismeretlen. Ismertem az épületet, de a munkájukat nem most teljesen máshogy közelítettem feléjük, tudtam, hogy meg kell, nyerjem őket most már nem csak Jeff bizalmáért, kellet, hogy harcoljak.

- Eddig a másik oldalon álltam én voltam a rossz fiú, azt hittem ezt sikerült ki törölnöm a fejemből, de ez még sem volt olyan egyszerű, mint ahogy Jeff elképzelte.

- Egyedül ő volt ismerős a teremből reggel az eligazításon, úgy éreztem magam, mint első nap a suliban csak ez tízszer rosszabb volt. Csendben meghúztam magam és hallgattam kit hova osztanak be rajtam kívül még volt pár újonc, de én voltam a legidősebb mind közül harminc öt évesen. Aggódtam az egyenruha miatt, de nem nézett ki egyáltalán rosszul, sőt más ember nézett vissza rám a tükörből, a fekete szint amúgy is nagyon kedveltem megértettem, azt hogy miért mondják, hogy ruha teszi az embert ez így is volt.

- Jeff tényleg profi volt jól végezte a dolgát és kitartott az elmélete mellette mi szerint belőlem rendőrt kell faragnia elszánt volt és tényleg mindent meg tette, hogy elérje a célját. Végül ő lett a társam nem engedett mást mellém persze érthető volt a megfontoltsága. De azzal ö sem számolt, hogy nem minden tudott el törölni a múltamból.

- Hűha megjött a zenész sztár, aki majd dalolászva irányítja a forgalmat. -egymásra néztünk Jeff-el akinek, a tekintette határozott volt. -Ne feledd, többé már nem cselekedhetsz indulatból többet ésszel, mint erővel. -megerőltető volt számomra vissza fogni magam, mert mindenek ellenére ön magamat nem veszítettem el, mert akkor mit sem érne az egész, volt büszkeségem nem is kicsi de tudtam, hogy Jeff-nek ismét igaza volt. Mázlim volt mert meg úsztam a forgalom irányítást viszont járőrözni mentünk mindennap tizenkét órában.

- Ma nélkülem leszel magán védőírezettet kértek az egyik gazdag negyedben.

- Aggodalomra semmi ok jól fogod csinálni, bízz magadban egyszerűen a házban kell lenned és figyelned.

- Értem ez egyszerűnek hangzik. -bár kifelé nyugodt voltam belül féltem leginkább attól, hogy elszúrok valamit. Jeff ki tett a ház elé. Kopogtam.

- Chicagói Rendőrség! -mondtam határozottan hátra fordultam egy pillanatra és láttam, ahogy Jeff elhaladt az autóval. Az ajtó hirtelen kinyílt engem meg valaki berántott a ruhámnál fogva egy gyors mozdulattal.