Az évek alatt Chicago egyik legjobb ügyvédje lett, elismert, sikeres ez a lehető legjobbkor jött. Hatalmas segítség volt, hogy a legjobb barátom elintézte a piszkos munkát, úgy mond.

Linda ügyvédje és Dick tartották a kapcsolatot már csak ez az egy dolog maradt ami még emlékeztetett rá, de hamarosan véget ért ez is. Titkos kapcsolatok révén Dick még azt is el tudta intézni minden nyom nélkül, hogy Linda bizonyítékok nélkül maradt szóval azt a bizonyos telefont, amin a videókat illetve a képeket tárolta, meg semmisítették mindent, amit találtak el tüntettek. Nagyon elégedett voltam és pozitívan láttam a jövőt, most már semmi sem volt, ami az utamban állt volna. Szívesen láttam volna Linda arcát, amikor rájön, hogy nem tud mivel zsarolni, bántani minket. -Johnny! -elégedett elmosolyodtam, amikor felismertem a hangját, majd amikor megfordultam tökéletesen az ellentéte voltam komoly, és határozott.

- Tudom, hogy te voltál az, ne is tagadd! -üvöltött.

- Nem hinném, hogy ismerjük egymást, így fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, viszlát. -becsuktam a kocsiajtót és elindultam, a tükörből végig figyeltem a megdöbbent arcát veszített, vége volt. Linda eltűnt az életemből, és boldog voltam, szabad.

- Persze mint mindig mindennek két oldala volt bár megszabadultam egy tehertől, de a fejem soha nem volt teljesen tiszta, legfőképpen a testem követelte a megszokott életét. Hetek óta küzdöttem és sikerült irányítanom kisebb adaggal de, hiába az elmúlt egy hétben fel erősödött a rosszullét több kellet többre, volt szükségem, hogy jobban legyek.

- Becsaptam magam mögött az ajtót de, nem szándékosan a kezem nem engedelmeskedett, úgy ahogyan kellet, volna.

- Basszus oké hallom, hogy itthon vagy jó reggelt neked is! -dünnyögte Liv aki áthaladt előttem a konyha irányába tartott.

- Liv -szóltam utána gyenge hangon és a mellkasomhoz kaptam.

- Igen csak én vagyok itthon a többiek elmentek. -szólt ki a konyhából.

- Liv -igyekeztem hangosabban szólni de, nem sikerült elhagyott az erőm a lábam nem engedelmeskedett, nem tudtam megállni a lábamon.

- Összeestem, rá zuhantam a padlóra a kezemmel megtartottam magam így négykézláb haladtam a dohányzóasztal felé csiga tempóba. Megállás nélkül szólítottam Live-t de alig volt erő a hangomban. Lehetetlen küldetésnek tűnt, hogy elmásszak az asztalig.

- Meg tudod csinálni

- Meg tudod csinálni

- Meg tudod csinálni

- Sikerült az újam hegyével meg érinteni az üveg tálat, ami leesett a padlóra és apró darabokra tört azt éreztem, hogy ez a zaj meg nyugtatott, életmentő volt a számomra.

- Liv kilépett a konyhából -Mi a fenét... - be pánikolt de szerencsére nem tartott tovább két másodpercnél.

- Johnny! -meg fogta a fejemet és tartotta. -tarts ki mindjárt jobb lesz. Néhány díszpárnával rögzítette a testem, hogy stabilan maradjon.

- Mi kell kék? -meg ráztam a fejemet.

- Fehér por -fájdalmasan behunytam a szemem ezzel igent jeleztem. A rohadt kokainra volt szükségem.

- Ne mozogj! -elfutott a szobába és nagyon gyorsan visszatér, majd meg emelte a nyakamat, amit a combjára helyezett. -készülj! -szót fogadtam, mint egy jó kis gyerek. Azonnal beszippantottam a port hangosan felsóhajtottam. Aztán rá engedtem a fejem Liv combjára és minden olyan könnyű volt.

- Meséltem már, hogy mi a szakmám? - nevetés tört fel belőlem, ahogy Liv fel hozta ezt a témát ebben a helyzetben igen viccesnek hatott, közben kellemes érzés kerített a hatalmába.

- Angyal? -kérdeztem - nevetett ő is.

- Nővér -folytatta

- Akkor jól mondtam, angyal. -együtt nevettünk, miközben néztünk egymásra.

- Nem tudod sokáig titkolni előtte segítség, kell Johnny. -halkan beszélt.

- Tudom.

Mind a testem, mint a lelkem fáradt volt bár új életet kezdtem, feleségem volt, akibe örülten szerelmes voltam. De ez a szörny beárnyékolta a boldogságom tudtam, hogy sejti valami nem stimmel sőt, csak egyszerűen nem mondta ki és én sem beszéltem róla, Úgy mond nyílt titok volt köztünk, de nem én voltam az egyetlen, aki titkolódzott hetek óta követtem, amikor hétvégén haza tért az apjához a házba és nem úgy tűnt mint aki közli az apjával, hogy férjhez ment. Ennyi idő elteltével kezdett bántani a dolog úgy egész mélyen talán szégyelli, hogy a feleségem lett. Ez az érzés csak napról napra erősödött bennem és fájt nagyon fájt. Rossz szokásomhoz híven az italba fojtottam a bánatom.

- Nahát haza érkezett a feleségem is. -jelentettem ki határozottan miközben a kanapén ültem sörrel a kezemben.

- Sziasztok -üdvözölte szelíd hangon a többieket. -talán érezhető volt rajtam, hogy nem voltam valami jó hangulatban. Feszült voltam és rohadtul szükségem volt az anyagra. Hirtelen fel álltam a kanapéról és utána mentem a hálószobába. Az ágy szélénél pakolta a ruháit a bőröndből egészen közel megálltam mögötte majd hallottam, ahogy szipogott. Meg ragadtam a karját és magam felé fordítottam szépsége elgyengített de a haragom jobban a felszínre tört bennem.

- Mi bajod? - szóltam határozottan.

- Inkább neked van bajod, látom már sikerült meg innod jó néhány sört.

Összevontam a szemöldökömet és határozottan néztem rá.

- Szóval megbántad ugye?

- Még is mi a fenéről beszélsz? Kissé megszorítottam a karját. Felajdult.

-Ez fáj Johnny! -próbált kiszabadulni.

- Nekem is fáj, hogy nem vagy képes közölni az apáddal, hogy a feleségem vagy. - engedtem a szorításon végül el, engedtem a karját.

- Te követtél engem? -nézett nagy szemekkel őszintén meglepődve, vagy inkább csalódottan.

- Tök mindegy tudom és kész.

- El fogom neki mondani de, értsd meg, hogy nem fog neki tetszeni, félek Johnny. - súgta halkan. Ettől igen meg enyhültem az ártatlansága és az őszintesége által.

- De én itt vagyok és megvédelek a férjed, vagyok, ezáltal nem engedem soha, hogy bajod essen érted. - megfogtam a kezét, és magam felé húztam. -El felejtettél valamit. -mondtam halkan -mélyen a szemembe nézett -Mi. -súgta -lassan közeledtem felé, az ajkára pillantottam majd a szemébe aztán ismét az ajkára. Lehunyta szemét mielőtt érintettem volna az ajkát az enyémmel. Lágyan és hosszan csókoltam aztán egyre szenvedélyesebben. Erősen meg markoltam a derekát két kézzel és magamhoz emeltem így teljesen összesimult a testünk. A fenekénél tartottam majd hirtelen a falhoz nyomtam, amitől hangosan felnyögött. -ki gomboltam a nadrágom, letoltam a fehér neműjét majd azonnal benne voltam. Mindketten hangosan felsóhajtottunk ki élveztem azt a pillantott megálltam, kínoztam őt is és magamat is. Egyre hangosabban kapkodott a levegő után és ösztönösen mozgatta a csípőjét alattam de, én még akkor sem mozdultam meg csak hagytam, hogy ő irányítson.

- Ez tetszik. -súgtam, de ő képtelen volt abba hagyni egyre jobban mozgott teljesen fel volt tűzelve. -fel szisszentem nagyon élveztem, amit tett velem teljesen rá kapott a szexre, rá érzett.

- Imádlak. -mondtam határozottan, nevettem miközben az elgyengült arcát figyeltem.

- Én is. -mondta miközben alig kapott levegőt erősen át fogta a nyakamat és egyre gyorsabban mozgott egyszer csak át adta magát a gyönyörnek,nagy nyögések közepette meg remegett a teste még erősebben fogtam őt magamhoz és fokoztam a gyönyört azzal, hogy mozogni kezdtem fokozatosan lágyan de határozottan könnyedén. Megindultam az ágy felé lassan le tettem így fölötte voltam hosszan megcsókoltam és egyre gyorsabban jártam benne. Nem kellet sok, ahhoz hogy én is elérjem a gyönyört. Ismét rám tört a fájdalom a mellkasomban. -A fenébe. -mondtam erőtlenül csak annyira volt még erőm, hogy mellé feküdjek. -Úristen Johnny, mi a baj én csináltam valamit? -kérdezte kétségbeesve. -hosszan pislogtam -nincs semmi baj -súgtam. -minden kezdett elhomályosulni, majd elsötétedni.