Másfél hete voltam házas ember, valaki férje, társa szerelme. Még nem fogtam fel igazán olyan gyorsan történt, de életem legjobb döntése volt. Most először éreztem, hogy helyesen cselekedtem, bár mindig is fejjel mentem a falnak és hirtelen tettem meg a lépéseket bármiben, de ez volt az első ahol egy percig sem éreztem bűntudatott csak is boldogságot és szabadságot, bár a teljes szabadságért még várt rám egy harc. Én tudtam mind azt, amit a többiek még nem rajtam múlott minden, fel kellene áldoznom magamat Lindának a zenakar érdekében nem tudom,hogy képes vagyok e rá, vagy ez a helyes döntés, kezdtem igen összezavarodni.

- Tudod, miért dugtam, meg mert a munkám része vagy mi a faszom! - ahogy rám néztek mindhárman egyszerre azzal a szánalmas sajnálkozó tekintettel csak még inkább ideges lettem. Nem tudom miért de, úgy tettem mintha minden a legnagyobb rendben lett volna a stúdióban voltunk mindenki a szokásos helyén a szokásos hangszerek, hangmérnökök.

- Zenéltünk robot üzemmódban, mindenki jelen volt lélektelen testben, mert a gondolatok egészen máshol jártak. Vannak dolgok, amire nem lehet felkészülni kellő képen, hiába mondtam el nekik, mi várhat ránk Lindát innentől kezdve elveszítettük és már nem tudtuk kicsoda többé. De azt is nagyon jól tudtam, hogy nem jó az ellenségének lenni de most már mindegy volt.

- Szinte egyszerre hagytuk abba a hangszerek játszását, amikor megláttuk Lindát belépni a stúdióba. Az elmúlt párnapban annyira ki volt ütve, hogy hiába mentem be a korházba soha nem volt magánál, ráadásul kiderült, hogy pontosan mi volt az anyag amit végül én adtam be neki, szerencsére semmi köze nem volt a heroinhoz inkább csak nagyon erős, altató volt benne és nyugtató.

- Mint mindig áradt belőle a büszkeség, a gőg és most már a gonoszság is kiült az arcára.

- Hallani nem halottuk amikor beszélt, de valószínűleg el küldte a hangmérnököket egy kis szünetre, persze engedelmeskedtek azonnal és elhagyták a stúdiót. Belépett hozzánk majd becsukta az ajtót maga mögött és leült egy székre. -Szét osztanád, ezt kérlek -nyújtotta Liv felé a papírokat amik a kezében voltak. Egymásra néztünk és tudtuk, hogy ez csak a kezdett ez rosszat jelent a lehető legrosszabbat. Néma csend vett körbe minket ahogy mindenki a papírt tartotta maga előtt és olvasott. -Szóval leadtam egy interjút kora reggel, pontosan arról, hogy mi történt a zenekarral, hogy bomlott fel ilyesmi addig nem adják le a nyilvánosságnak, amíg nem sikerül megegyeznünk csak egy telefon hívás és már megy is. De még mielőtt ez megtörténne fel ajánlók egy utolsó lehetőséget, hogy Johnny meg menthesse a zenekart.

- Bármit tesztek,vagy mondotok nekem, nem tudtok ártani, mert védett vagyok. Gazdag, és befolyásos embereket ismerek ti, pedig nekem köszönhetitek, hogy léteztek.

- Várjunk csak. -vágott közbe Tom rá néztem és meg ráztam a fejem, ezzel azt tudattam felé, hogy ne folytassa. -Hallgatlak - fordultam Linda felé és határozottan a szemébe, néztem. -Helyes, - elégedetten vigyorgott a kígyó -Ez nem titok, hogy Johnny igen jól ismeri a börtön falait belülről szóval neki elég csak egy kis malőr, és már mehet is vissza, de én vagyok olyan jó lelkű, hogy fel ajánlom azt, hogy mindent el felejtek, hogyha Johnny elválik a feleségétől és úgy élünk, mintha meg sem történt volna ez a kis balesett. -szeme csillogott az örömtől eszméleten volt ez a nő teljes nyugodtsággal vázolta fel a dolgokat egyáltalán nem esett nehezére játszani az emberek életével.

- -És ha nem? -összekulcsoltam a kezem magam előtt és azt hiszem gondolatban már ezerszer megfojtottam közben. -Johnny te mehetsz a börtönbe és akár a többiek is, követhetnek, mivel ez egy szép nagy drogos banda úgy, ahogyan van az egész és a legjobb az egészben, hogy bizonyítékom is van, amit bármikor felhasználhatok.

- -Úristen -nyögte ki Liv a szája elé emelve a kezét. - A bulik -folytatta Mike.

- -Pontosan - válaszolta Linda és közben szétterült az önelégült vigyor az arcán. -Sőt még több, szaftos részletek a hálószobából, folytassam. -nevetett. -Ne, csak vessünk véget ennek az egész cirkusznak, és kész felejtsük el egymást. - mondtam határozottan. -Szóval ennyi lenne fel, adod Johnny be, áldozod őket? -Nem, nem én. -néztem rá dühösen. Liv elém állt meg fogta a karomat. -Johnny ez nem a te hibád csak, hogy tud - szólt elcsukló hangon és sírt - magával rántott a látványa még soha nem láttam sírni ezelőtt. -Liv -súgtam - Csak egy aláírás és meg szabadulunk egymástól vagy is ti mindentől. -Az ő pénzüket ne vedd el. -tettem egy lépést Linda felé. -Vigyázz Johnny csak óvatosan - mutatott az újával. -Ne aggódj mindenki, megkapja, ami jár neki. -mosolygott majd fel állt a székből. A többit az ügyvédek intézik. Mindenki átnyújtotta Lindának a papírt miután aláírtuk, ezzel végleg lemondtunk a zenei életről.

- Feketén fehéren leírta, hogy soha nem próbálhatjuk újra sehol, és senkivel. Szó szerint tönkre tett minket, mivel ö intézte a pénzügyeket is így nincstelené tett minket elvett minden pénzt, amit eddig kerestünk. A hangszereket megtarthattuk, kézpénze akadt mindenkinek otthon talán a párnája alatt, végül fejenként hagyott tízezer dollárt mindenkinek persze kivéve engem akinek csak a lakás maradt.

Így ért véget az életünk Lindával és a zenével, persze ami a legfontosabb volt azt nem tudta el venni tőlünk, minket nem tudott elszakítani egymástól.

- Néma csendben ültünk a lakásomban és mindenki nézett maga elé azt hiszem olyan volt, mintha gyászoltunk volna, amikor valami véget ér az is egyfajta gyászt jelent sőt, nagyon is.

- Johnny -fordult felém Liv aki képtelen volt abba hagyni a sírást tényleg kurva szar érzés volt így látni őt egy ilyen magabiztos erős csajt, akit így elintéztek ráadásul miattam.

- Azt szeretném, hogy amit most mondani fogok neked, azt soha ne felejtsd el. -nyeltem egy nagyot ez nem jelentett jót.

- Johnny mi voltunk azok, akik a nyakadra hoztuk Lindát te, nem kértél belőle de, mi jöttünk és vittünk magunkkal te kérdezés nélkül belementél, és mellettünk voltál, éppen eleget szenvedtél már, ahhoz hogy most ezt szépen el felejtsd, és végre boldog legyél. -Ez így van -mondta egyetértve Mike és mosolygott. -Ez hihetetlen baszki! -lázadt fel Tom -Egy rohadt dugásért képes volt ezt tenni ez a fasz éhes kurva. -dühöngött. -Teljesen jól látod Tom. - nevettem, rajta ahogy nyersen kifejezte magát és teljesen igaza volt. Együtt töltöttük az estét, végül is senkinek semmi más dolga nem akadt csak, az hogy együtt legyünk. Késő estig beszélgettünk majd Kris is csatlakozott hozzánk kimerülten. -szia mindenki.- üdvözölték egymást. Majd kettesben kiültünk a konyhába. -Szóval hogy érzed, hogy sikerült? -Jaj inkább ne beszéljünk róla, zúg az agyam irtóra hosszú napom volt ez a vizsgaidőszak nagyon stresszes, tud lenni de, én nem panaszkodom, hogy ment Lindával? Olvastam az üzeneted.

- Vége. -vettem egy mély levegőt megkönnyebbülten.

- Most viccelsz ugye? -nevetett

- Nem tényleg vége, végleg - bólogattam

- Meggondolta magát békén hagy titeket és minket is? -bele ugrott az ölembe, amitől nagyon nevetnem kellet. -végig simítottam a karján, amivel át fogtam a nyakam.

- Akkor is szeretnél, ha egy nincstelen senki lennék? -elkomolyodott

- Persze, de most miért mondod ezt?

- Mert az lettem egy senki és a többiek is. -hosszan behunyta a szemét.

- Mit kért tőled Johnny? -fel emelte a hangját.

- Elvett tőlünk mindent a pénzt, a hírnevet, a zenekart. -könnyezni kezdett. -Én tehetek az egészről ugye miattam, van. -még hangosabban sírt.

- Nem te semmiről se, tehetsz ezt el, se kezd! -szorosan magamhoz öleltem és ringattam.

- Linda tehet az egészről. -mondtam határozottan.

- Megfogtam az állát magam felé fordítottam -Bármikor lemondanék mindenről érted. -sírva elmosolyodott. -Ezt a lakást viszont el kell, hogy adjam, szóval ki kell használnunk, amíg lehet. -Mi -nevetett de még mindig szipogott és közben törölte a könnyét az arcáról. Hirtelen fel emeltem és fel ültettem, a konyha pultra majd egy pillanatra hátrébb léptem résnyire kinyitottam a konyhaajtót és láttam ahogy mindenki a nappaliban ült a kanapén és szinte már félig aludtak a tv előtt. Becsuktam halkan az ajtót és kulcsra zártam.

- Szenvedélyesen magamhoz húztam és hosszan megcsókoltam. Nem hagytam, hogy bármit is mondjon. Ahogy bársonyos nyelve az enyém köré fonódott forróságot ébresztett a testemben. Ezért a csókért mindent oda adtam volna ezért a nőért, bármikor meghaltam volna. Nem tudtam betelni vele, egyre jobban vágytam rá. Lecsúsztattam a szekrényről a derekát erősen át fogva mélyen a szemébe, néztem és közben határozottan a combja közé tettem a kezem és erősen végig simítottam ott a farmerján keresztül. Az ajka szétnyílt, ahogy vette a levegőt hangosan -Fordulj, meg- súgtam megnyalta a száját majd megfordult, háttal volt nekem. Gyönyörű látványt nyújtott: a vékony dereka a formás feneke a hosszú szőke haja, ami a hátát borította a fekete felsőjén.

- Előre nyúltam és határozottan kigomboltam a nadrágját majd lágyan lecsúsztattam róla egyúttal a fekete tangát is.

- Így még úgy se csináltuk. -kissé nevetett. --Nem -válaszoltam és egy erős határozott mozdulattal benne voltam, amitől hosszan behunytam a szemem -hangosan felsikított - pszt - nem vagyunk, egyedül tudod. -súgtam, és lassan mozogni kezdtem benne. Mindkét kezével megkapaszkodott a konyhaszekrény fogantyújába.

- És elmondtad... a barátnőidnek, hogy a... feleségem vagy... -szaggatottan vettem a levegőt nehezen beszéltem de ez most tetszett.

- Mi? -egy éles hang tört ki belőle. -Most beszélgettünk? -

- Nem! -mondtam nagyon határozottan és egyre mélyebbre hatoltam a testünk felvette ugyan azt a ritmust, gyengéden szeretkeztünk. Összefontam az újait az enyémmel ami a konyha felső szekrényén volt erősen rá szorítottam miközben a mellét masszíroztam a másik kezemmel és egyre jobban löktem a szekrénynek hangos sóhajok hagyták el a száját,közelebb hajoltam hozzá felém fordította a fejét és a látványtól még jobban akartam őt a gyengeség a szemében, a kipirult arca mindent elárult, minden érzést.

-Tetszik? -válasz helyett mélyen a számba hatolt a nyelvével elfojtva a nyögését. Egy pillanatra megrogyott a térde, de erősen megfogtam őt átfogva a hasát. Szüntelenül engedte ki a hangját kapkodott a levegő után, ettől még inkább csak fokozta, a tűzet bennem és igyekeztem utolérni őt pár másodperc után, végeztem én is. Imádtam ahogy, a teste ez enyémmel együtt reszketett.

- Kapkodta magára a ruháját: a nadrágot ami végig a bokájánál volt, segítettem neki rendbe tenni magát. Egymásra néztünk, és egyszerre mosolyogtunk, majd nevettünk.

- Szóval jó volt neked is azért? -megnyaltam a számat miközben a szemébe néztem majd a szájára.

- Szerintem elég jó volt nem panaszkodhatom. -fel nevetett.

- Amúgy csak úgy mellesleg, hogy állunk mi a védekezés dologgal, mert részemről semmilyen kontroll nincs képtelen, vagyok neked ellenállni szóval - gyógyszerre gondolsz? -Igen azt hiszem. -ugyan olyan komollyá váltam, mint ő.

- Egyszer kipróbáltam az orvos utasítására de, sajnos nem nagyon bírja a testem, így abba hagytam szóval a gyógyszer az kizárt. -sokat pislogott -Akkor jó örülök, hogy ezt tisztáztuk -nevettem ismét - sejtem, hogy mire akarsz ki lyukadni, de szerintem még nem jött el az ideje, tudod, hogy gyerekünk legyen, hiszen még itt van az egyetem is, apámnak fogalma sincsen arról, hogy az egyetlen lánya Las Vegasban férjhez ment. -Jól van, tudom, majd kitalálunk valamit, ami mindkettőnknek megfelel. -egy gyors puszit nyomtam a szájára, és ő lágyan át karolta a nyakam így le hajoltam hozzá és nagyon megcsókoltam.

Imádtam ezt a férj dolgot, szex a feleségemmel olyan volt, mint egy vip jegy bárhol,bármikor az enyém lehetett.