Bármit meg teszek, amit csak akarsz, csak enged el. -Jó rendben, had gondolkodjak kicsit. -nevetett ismét. - Szóval azt mondod, hogy meg bízhatok benned ugye? -Igen -bólogattam lelkesen, örültem, hogy talán sikerült hatni rá, irányítottam őt. -Gyere közelebb. -mondta határozottan, engedelmeskedtem és meg tettem felé a lépéseket. Magához húzott és szájon csókolt, amit én természetesen nem viszonoztam, aztán ellökött magától -Semmi sem ugyan az mindent elrontottál de, van még egy esélyed egyetlen egy. -Igen. - aggódtam hatalmas nehézséget okozott az, hogy visszafogjam magamat és ne kapjam el Linda fejét és a falba verjem elképzeltem és jól esett bár soha nem bántottam egy nőt sem nem voltam ennek a híve de annyira idegesítő volt amit művelt, hogy ez valami rettenetes. -Te fogod meg tenni! -ki kerekedett a szemem, nagyot nyeltem. - Kris hangosan sírni kezdett meg remegett a szája is reszketett az egész teste.

- Jó meg teszem, csak legyen már vége. -Bökd bele a tűt a kis szerelmedbe, olyan élvezettel, mint amikor éppen, basszod őt. -fájdalmasan nevetett.

- Te nem vagy normális. -szóltam halkan majd átvettem a tűt Linda fel se fogta, hogy mi már egyáltalán nem azon az oldalon álltunk. Ahogy átadta nekem a tűt rémisztő volt, a kezembe tartottam olyan volt, mint ha valami éles robbanószert fognék, és nem tudtam hatástalanítani. A gyomrom összeszűkült mindig is gyűlöltem a tűt irtóztam tőle. Egy pillanatra azt hittem nyerésre állok a tűt nem Kris irányába fordítottam, hanem magam felé. -Nem nem , te gondolod, hogy teljesen hülye vagyok, ez itt Chicago édes. -elővette a pisztolyt, amit Krisre szegezett. Hosszan behunytam a szemem.

- meg fogom ölni, meg fogom ölni Lindát

- Neked segítségre van szükséged te beteg vagy Linda. -kiabáltam a nevét.

- Gyerünk nem érdekel a dumád tedd meg amit mondtam. -Ezt nem hiszem el. -mormoltam.

- Ezt a feszült pillanatot a telefon csörgesse törte meg. -Kapva kaptam az alkalmon, egy mozdulattal kivertem a fegyvert a kezéből majd erősen leszorítottam őt, a karját lenyomva. -Rohadt szemét. -ellenkezett. -rá pillantottam Krisre aki a falnak támaszkodott reszketve nagy szemekkel sokkos állapotban volt.

-Te hülye picsa! -üvöltöttem és a nyakába nyomtam a tűt azonnal elájult le, fektettem a kanapéra. Oda rohantam Krishez és szorosan magamhoz öleltem. -Nincs semmi baj, nyugodj meg most már vége. -kitört belőle egy torz hang, majd hangos sírásba kezdett. -Johnny, Johnny -ismételte a nevemet. -Nyugodj, meg nem bánthat téged többé, ígérem. -még erősebben magamhoz szorítottam. -Most hívnom kell a mentőket el, engedlek egy percre. -Ne nem akarom. -görcsösen szorított magához. -így kénytelen voltam meg oldani a telefonálást, hogy közben magamhoz fogtam őt.

-Most mi lesz?

- Várunk

- De mit fogsz mondani nekik, azt hiszik majd te, voltál az és bezárnak a börtönbe. -tekintettét teljes káosz és kétségbeesés uralta.

- Ez azért nem így megy, Linda újlenyomata rajta van a fecskendőn és van kulcsa a lakáshoz. -egy pillanatra behunytam a szemem, ahogy ezt kimondtam fel, fogtam a súlyát a szavamnak, hiszen a feleségem erről sem tudott eddig.

- Idejött és belőtte magát ennyi- mondtam határozottan

- Ilyen egyszerű magyarázta nem is gondoltam. - ezen kicsit elmosolyodtam, ahogyan a meggyötört feleségem agyalt a dolgon vicces látványt nyújtott.

-Látod mellettem az élet nem unalmas, mindig van valami. -igyekeztem oldani ezt a drámai helyzetet.

- Azt hiszem ebből egy életre elég volt. Pár perc el telével meg érkeztek a mentősök és elvitték Lindát. Annyira hosszú és szar esténk volt, hogy végül az ágyban aludtunk el egymást átölelve.

- Megnyugtató érzés volt úgy ébredni, hogy a feleségem arcát láttam elsőnek ahogy mellettem feküdt szépsége még alvás közben is rabul ejtett, olyan békés volt és gyönyörű. -Ez nem ér reggel mindenki szörnyen néz ki, ne bámulj -motyogta még csukott szemmel. -halkan nevettem -Ez nem igaz -súgtam.

- Hirtelen kinyilt a szeme, az arca elkomolyodott. -Hát te meg hova mész, baj van Johnny -aggódott -Alig aludtam valamit az éjjel nem hagyhatom annyiban a történteket, be megyek hozzá a korhazába és beszélek vele aztán beszélnem kell a többiekkel is őket ugyan úgy érinti a dolog. -az aggódás nem múlott el a szeméből csak lassan bólogatott. -Jól van de, kérlek ne egyedül menj el hozzá. -megragadta a karom, félt. -Hidd el tudok vigyázni magamra, sebezhetővé csak akkor válok ha velem vagy. -Jaj Johnny -hozzám bújt ettől behunytam a szemem és szorosan öleltem magamhoz őt. -De készülj, mert előtte beviszlek az egyetemre. -Rendben -éreztem a meleg leheletét a ruhámban, ahogy felsóhajtott. -Siess. -ki kelt az ágyból és kedves mosollyal eltűnt a fal mögött majd a fürdő ajtót becsukta maga mögött.

- Tizenöt perc múlva már az egyetem parkolójában voltunk az autóban.

- Bármi van, hívj és nélkülem sehova ne menj el, vagy ha el mész mindenképpen mond meg, hogy tudjam merre vagy. -Korházban van Johnny és nincsenek ellenségeim. -lágyan simította végig az arcom a kezével, amitől félig lecsukódott a szemem. Majd hirtelen meg markoltam a kezét erősen megállítva azt az arcomhoz nyomva.

- Soha ne bízz meg senkiben aki barátnak látszik nem az hidd el.

- Szeretlek Johnny -lassan közeledtem felé és gyengéden megcsókoltam, majd hosszan. Aztán miután kiszállt az autóból végig követtem a szememmel, amíg be nem ért az épületbe.

- Annyira kimerült voltam, és fáradt, hogy minden zaj ingerelt, minden mintha

- fel erősödött volna a hétköznapi dolgok hangosak voltak, és az agyamra mentek. Mint például az étterem konyhájából a csörömpölés, vagy a vízcsepp folyamatos zaja a mosdótálban. Az emberek duruzsolása eddig ezekre nem figyeltem nem zavartak, de tudtam, hogy ez nem jelenthet jót, éreztem, most megfizettem az árát a jólétnek. Semmi sincs ingyen ebben a rohadt életben. Amikor valami csodálatos dolog történik utána biztosan valami rossz következik.

- Mi ez a hely? -ismerős hang, ismerős illat ez megnyugtatott.

- Öregharcos. -fél mosolyt sikerült kipréselnem magamból de tényleg őszintén örültem, hogy a legjobb barátom végre meg érkezett, csak most ezt valahogy képtelen voltam ki mutatni. Fekete napszemüveggel lepleztem a karikás szemem és így legalább a fény nem zavart. Leült.

- Nem szoktál csak úgy ide hívni főleg nem egy ismeretlen helyre, baj van, ha jól sejtem. -Előtte igyál egy feketét az, jót fog tenni. -így is tett a pincérnő kitöltötte a gőzölgő kávét elé. Aki gyanakvóan és határozottan méregetett.

- Ismerlek, mire van szükséged, Pénzre, Alibi kell, Mibe keveredtél? -bombázott a kérdéseivel. -Barát. -mondtam alig halhatóan. -Ez alap. -válaszolt rögtön.

- Rá pillantott a kezemre majd ezt megismételte, újra és megdermedt a karika gyűrű láttán.

- Ebbe nem segíthetek erre nincs semmilyen terápia haver. -fel nevettem nem túl hangosan. - A végén csak az számít,hogy szeressen valaki igazán. -gúny volt a nevetésében. -Igazi nyálgép vagy, de tudod, hogy nekem ez nem jön be teljesen más nézeteim, vannak erről a dologról. -Szóval hogy tehetted ezt velem? Te is beálltál a rabszolgasorba haver. -jaj nekem. -nevetett. -Hidd el, ez felszabadítja az embert, de nem erről akartam beszélni veled.

- Hát nem is tudom azért nem esett jól, eltűnsz egy hétre, és aztán elmegy az eszed és benősülsz bazdmeg, azt hittem a legjobb barátod vagyok vagy micsoda. -mosolyogtam jól esett, hogy törődött velem Dick mindig ezt tette én voltam a selejt, aki bele olvadt a tömegbe, ő pedig mindig kitűnt a belőle egy igazi pöcsfej volt de még is a legjobb barát a világon mindig tudta mikor kell használni a szívét és az eszét sokkal megfontoltabb volt mint én bármikor is.

- Egyszer majd megérted, ha úgy szeretsz majd valakit, ahogyan én most a feleségemet.

- Kösz ezt a hibát nem követtem el. -legyintett a kezével.

- Ennél sokkal nagyobb a gond. -fájdalmasan felsóhajtottam miközben kifelé néztem az ablakon.

- Ugye nem terhes? -összevonta a szemöldökét.

- Te aztán értesz hozzá, hogy kell feldobni az ember napját, - hangosan nevettem -főleg ahogy, fel ismerted a jelenlegi helyzetemet, egy rakás szar, sőt katasztrófa, ahogy te látod. -fel emelte a szemöldökét teljesen egyetértve azzal, amit mondtam.

- Igen tényleg a feleségem és nem, nem terhes. -komolyan néztem a szemébe. -még- folytattam. -forgatta a szemét és közben unottan felsóhajtott.

- Akkor miről van szó?

- Linda azt, akit ki kell iktatni, csak még nem tudom, hogy de azt igen, hogy ezzel tényleg nagy szarba keveredtem a nő teljesen megörült, és fogalmam sincsen mire képes még.

- Mit akarsz, mit tegyünk?

- Mindenképpen szükségem lesz ügyvédre és nálad jobbat, nem ismerek.

- Ezt kérned se kell Johnny tudod, hogy eddig is számíthattál rám.

- Köszönöm. -az egész reggelt átbeszélgettük minden elmeséltem, a legkisebb részletig, amiről úgy mond le maradt.