A szerelem örültségekre késztett és most már azt is tudtam mennyire.

Mélyet bele szippantottam a hajába, aminek virág illata volt, magamba akartam vésni minden egyes részét. Ez a törékeny lány, aki most már nővé vált mellettem, az egész világommá lett.

- Jól vagy?

- Persze -felelete - hangja nyugtatóan hatott rám. Fel emeltem a fejem és a szemébe néztem. Elmosolyodtam ö is ugyan ezt tette. Hihetetlenül boldog voltam.

- Ilyenek képzelted? -végig simította az arcomat, a tenyerével, amit megállítottam a kezemmel és lágy csókot nyomtam rá.

- -Sokkal szebb volt, mint ahogy elképzeltem.

- -Ennek örülök. -vigyorogtam.

- -Csak az bánnom, hogy nem előbb tettük meg. -folytatta

- - Szerintem most jött el az ideje sajnálom, hogy az autómba történt.

- - Minden tökéletes volt ez miatt ne aggódj, észre se vettem, hogy hol vagyunk igazából, csak most fogtam fel az egészet. -fel nevetett. Közben mindketten felültünk az ülésen most éreztem igazán mennyire szűk volt a hely és kényelmetlen. Az ölembe húztam öt, úgy fogtam át, mintha mindentől meg tudtam volna óvni. Átkarolta a nyakamat, és ahogy rám nézett mindent elárult róla, amit érzett. Olyat kaptam, amiről álmodni se mertem volna, a szemében, láttam az új életemet, a reményt.

- Ébredezett a világ, de még nem érték el a napsugarak az ég alját kora hajnal volt, amikor útra keltünk kellemes csend vett körbe minket, ahogy én vezettem ö pedig a kezemet, fogta, ami a két ülés közt volt. Mindketten máshol jártunk de ugyan arra gondoltunk ebben biztos voltam. -Köszönöm -súgtam halkan és egy gyors mozdulattal megcsókoltam a kezét. Egy pillanatra, egymásra néztünk és az a tekintett teljesen rabul ejtett. Tudtam, hogy innentől kezdve megváltozott az életünk ö hozzám tartozott most már és felellőséget kellet, hogy vállaljak érte. A valóság kizökkentett minket a lila köd alól, amíg ö lelkesen készült a fontos vizsgáira én folytattam az új album felvételét. A bárban Steve és Daesy privát bulit tartott ahol csak a szűk család és a barátok vettek részt. Jó érzés volt, hogy ennek a családnak én is része lehettem.

 - Johnny- nagy öleléssel üdvözölt Carolina elmosolyodtam és egyből rám ragadt a jó kedve, ami csak úgy áradt belőle. -Hello Johnnes. - követte őt Dick akivel, kezet fogtunk majd átöleltük egymást általában így zajlott a köszönés nálunk főleg a börtön évek óta lettem ilyen ölelgetős fajta, persze nem mindenkivel.

- Ahogy körbe néztem békesség költözött a lelkembe ez volt az a hely ezekkel, az emberekkel, akikhez tartoztam egy nagycsalád voltunk. Kis idő elteltével mindenkinek sikerült fel oldódnia az alkohol segítségével a sejtésem be igazolódott, amikor Steve bele kezdett a pohárköszöntőbe.

Ez már megint kezdi, most mit akar bejelenteni, hogy nászútra mennek? -mormolta Dick a mellettem lévő székben szokásához, híven nem bírta ki hogy ne szóljon valamit. Kitört belőlem a nevetés miközben egymásra néztünk, megráztam a fejem. -Te soha nem bírod ki csak úgy árad belőled a jó indulat. -Ismersz nem. -vállat vont és ivott. Én is ugyan ezt tettem és ismét Stevere figyeltem. -Most már nyugodtan bejelenthetjük, hogy szülői örömök elé nézünk Daesy gyereket vár. -Steve szája talán még soha nem volt ekkora, ahogy nevetett az örömtől. Rá néztem Dickre aki teljesen ledöbbent -Ezek nem normálisak. -fel állt a székből -kíváncsian figyeltem, hogy fogja elcseszni az örömhírt. Ez még izgalmasabb volt, mint maga a bejelentés ö volt közülünk az, aki minden ellenes volt házasság, gyerek, monogámia, teljesen kizárt volt az életében.

- Gratulálok, most hoztátok meg életetek legrosszabb döntését. -Carolina fogta a fejét szótlanul és inkább magába gyűrte az italát. -én képtelen voltam le törölni a vigyort az arcomról ismertem őt tudtam, hogy hatalmas szíve volt és arról nem tehetett, hogy közben egy rohadt nagy bunkó. - az ünnepeltek nem voltak meglepve Dick viselkedésén sőt. -Te leszel a keresztapa. -kiabálta Steve -Kösz ezt kihagyom. -visszaült és ivott tovább. Nagyon jót szórakoztam rajta, engem is nagyon meglepett Steveék bejelentése de igazából nem kellet volna, hiszen házasok voltak és boldogok ez így normális úgy tudtam legalább is a filmekben így volt. Később Liv Mike és Tom is csatlakoztak hozzánk természetesen eljátszottunk néhány dalt nekik. Fura érzés volt, talán a legjobb barátomnak volt igaza, hiszen ha gyereket vállalnak, azzal lezárul egy korszak és többé már semmi lesz ugyan az, hiszen nem a barátok lesznek a legfontosabbak.

- Lehetetlen volt elkerülnöm Lindát nem húzhattam tovább, hogy ne találkozzam vele, de éppen ideje volt, hogy lezárjam ezt az egészet és őszinte legyek vele, és végre szabadon örülhetek a megtalált boldogságomnak. Nyilvános helyen beszéltem meg vele a találkozott egy kávézóban. Előbb értem oda, mint ő feszült voltam nem voltam ezelőtt még ilyen helyzetben.

- Jeff szavai jutottak az eszembe, amikor utoljára láttam őt és arról beszélt milyen is az igazi férfi aki, vállalja a tettei következményét. Most úgy gondoltam azzá váltam, akit ö mindig is akart, hogy legyek egy felellőség teljes felnőtt. Kávés csészét szorongattam a kezeim közt, amikor megláttam őt belépni az ajtón egymásra pillantottunk oda intett kedvesen, de rutinszerűen.

- -Szia -üdvözölt bólintottam egy kicsit. Leült velem szembe. -Ez különös, hogy éppen ide hívtál. -kezdted bele. -Ez csak egy kávézó. - válaszoltam

- Mit akarsz? -ideges volt

- Beszélni veled. -vágtam rá

- Van valakid ugye? -elsötétült a szeme jók voltak a megérzései, mint mindig, ahogyan most is tökéletesen rá érzett a dolgokra.

- Igen -mondtam határozottan de, rosszul esett, ahogy kimondtam ereje volt a szavamnak és bennem is még inkább fel erősödött ez az érzés annyira boldog voltam, hogy mindenkivel meg akartam volna osztani még Lindával is de, tudtam, hogy ez nem fog menni.

- És mióta tart? -kíváncsian érdeklődött.

- Egy ideje. -kínosan éreztem magam igazából, nem tartoztam magyarázattal senkinek főleg nem neki.

- Jobb vele, mint velem? -összevontam a szemöldökömet -Ne kezd el jó. -mondtam határozottan. -Emlékszel, amikor elkezdődött köztünk ez a dolog mit mondtam?

- Nem érdekel azóta más dolgok is történtek, mondjuk, hogy nem csak simán dugok veled. -hangja éles volt. Azonnal körbe néztem nem e halotta valaki más is rajtam kívűl. -Ne csináld, ezt kérlek, tudod jól, hogy ez a dolog egy oldalú, amit én nagyon sajnálok de nem tudok a hazugságok meséjében élni tovább. -bólogatott dühösen a szeme szikrát szórt alig bírta visszafogni az indulatait. Jól döntöttem, amikor ezt a helyet választottam.

-Miért mit gondoltál, hogy örökre veled maradok?

 -Igen -mondta határozottan. -Csak magadra gondolsz és mi lesz a többiekkel? - fel emelte a szemöldökét majd összefonta a karját. -Ezt hogy érted mi közük van nekik mind ehhez? -Semmi a világon csak, éppen ha te úgy döntesz, hogy szerelmes leszel akkor annak következményei, lesznek. -Ne nevetesd már ki magad mi ez valami brazil szappanopera? -el fogott egy rossz érzés úgy láttam a szemében, hogy ezzel még nincs vége és nem fog beletörődni simán.

- Mit akarsz? -vettem egy mély lélegzettet most már igen nagyon nehezen tudtam vissza fogni magamat.

- A döntés a te kezedben van Johnny karrier, vagy szerelem a kettő, nem megy együtt.

- Ebből most volt elég csinálj, amit akarsz, befejeztem. -fel pattantam a székből és ott hagytam egész úton, miközben vezettem szét cseszett az ideg ez a nő nem normális és nem fog leállni, nem hagyhatom, nem vagyok egy bábu, amit kedve szerint rángathat. Annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy menyivel száguldok már csak arra lettem figyelmes, hogy a rendőrautó fénye villogott szorosan mögöttem, majd jelezte, hogy húzódjak félre. Vígjátékba illő jelenet játszódott le a fejemben és ezért csak nevetni tudtam az egészen. -Szokásos kérdések: - Jó napot. -kis suhanc szólított meg sokkal fiatalabbnak tűnt nálam bele néztem a visszapillantóba a társa az autóban maradt. - Tudja miért állítottam meg? -keménykedett nehezen fogtam vissza magam, hogy ne nevessek a képébe. -sejtem. -válaszoltam.

 -átlépte a sebességhatárt. -Az nem jó. -forgalmit és vezetői engedélyt kérek. -szinte már fuldokoltam annyira nehezen tudtam visszafogni a nevetést így nagyokat nyeltem és bólogattam. Át adtam neki a forgalmit -gyorsan át nézte majd ismételten, nyújtotta felém a kezét. -Jogosítványt. -Azzal nem szolgálhatok. -fel sóhajtottam miközben két kézzel fogtam magam előtt a kormányt, sokat pislogtam és bólogattam, miközben rá néztem. -Ezt hogy érti? -úgy ahogy mondtam nincs jogosítványom. -Itt várjon! -szólt keményebben teljesítettem a kérést nem mozdultam. Azóta nem volt jogsim amióta Jeff elvette tőlem az utóbbi években annyira lekötöttek más dolgok, hogy teljesen ki ment a fejemből, hogy újra visszaszerezem a jogosítványomat. És persze akkora mázlim volt, hogy soha sem kaptak el másfél év alatt eddig a pillanatig pont ma, amikor új életet akartam kezdeni. Volt némi megérzésem és rutinom a rendőrségen szóval tudtam, hogy a társa fog vissza jönni,akit végig a tükörből figyeltem, ahogy közelített az autóhoz és nem hittem a szememnek, amit láttam. -a kezét az ajtóra tette majd rám nézett már éppen belekezdett volna a mondandójába, amikor hirtelen elnémult és ledermedve nézett rám. Régi jó érzések szakadtak fel bennem, ahogy ott állt előttem Jeff akit, már vagy tíz éve nem láttam, olyan igazi hős típus volt sugárzott belőle az alázat a méltóság mindentéren tiszteletet érdemelt. -Johnny -szólított meg. -Főnők -mondtam - láttom, vannak dolgok, amik nem változtak, - bólogattam enyhén el mosolyodva. -De legalább van autód. -Igen az van- fel néztem rá és vártam, hogy mit fog tenni. -most ennyivel megúsztad. - miközben a kezembe nyomta a cetlit leesett az állam, hogy még ennyi év után is ennyire jó hozzám pedig simán mehettem volna a börtönbe, mivel most már elég volt egy kis apróság és nekem annyi. Kockázatos volt játszanom a tűzzel. Most értettem meg ennyi év után, hogy Jeff az én őrangyalom volt és abban is biztos voltam, hogy neki köszönhettem azt is, hogy az eltöltött nyolc évben semmi bajom nem esett a börtönbe. Utoljára rám nézett majd elindult én gondolkodás nélkül kinyitottam az ajtót és elindultam utána nem hagyhattam, hogy elmenjen szó nélkül. -Állj, vagy lövök! -kiabálta Jeff társa a kis gyerek. Ösztönösen fel emeltem, mint két kezem teljesen el felejtettem, hogy amíg egy rendőr vissza nem ül a kocsijába, addig nem szállhatok ki az autómból. Jeff intett a srácnak, aki leengedte a kezét. Majd felém fordult egyenesen a szemembe nézett hosszú perceknek tűnt, ahogy ott álltunk. Rengeteg mindent akartam neki mondani, azt akartam, hogy büszke legyen rám, tudja meg, hogy tisztességesen leültem a börtönben azt a nyolc évet, hogy van egy rendes munkám, van pénzem. Felellőség teljes emberré próbálok válni egy olyan lány mellett, aki mindennél fontosabb nekem. Ezen soha nem gondolkodtam el ezelőtt, hogy milyen érzés az ha van az embernek egy normális apja Kris miatt foglalkoztatott ez az kérdés. Talán számomra Jeff olyasmi volt mintha az apám lett volna erre harmincnégy évesen kellet, hogy rá jöjjek. De nem volt még késő soha sem késő meg változni. Ahelyett, hogy beszéltem volna hozzá egy hang nem jött ki a számon olyan, mintha szavak nélkül is tudta volna, hogy mit akarok mondani neki. Végül mindketten beültünk az autóba és az útjaink

- kettéváltak.

- Az én utam a kollégiumnál ért véget elszántan kerestem őt, miközben felsiettem a lépcsőn közben folyamatosan, hívtam a telefonját. Majd bekopogtam a szobája ajtaján, de nem volt ott végül a szobatársa igazított útba. Egy hatalmas könyvtárba találtam rá miután végig futkostam az összes emeletet végre meg pillantottam őt amint egy könyv fölött volt és olvasott fülhallgatóval a fején. Ez mindent meg magyarázott, hogy miért nem válaszolt a hívásaimra, Egy pillanatra megálltam, hogy ki fújam magam. egy pár ember figyelmét magamra vontam a hangos levegő vételemmel. Azonnal levette magáról a fülhallgatót amint megpillantott. -elém állt -baj van Johnny -kérdezte aggódva - igen - bólogattam. -ki kerekedett a szeme. - Legyél a feleségem. -meghökkent -Micsoda? - Megnyaltam a számat alább hagyott a zihálás a légszomjam az nem de túlságosan izgatott voltam, ahhoz hogy most ezzel foglalkozzak.

- Most! - mondtam határozottan - szája elé tette a kezét még mindig ledöbbenve nézett rám.

-Johnny -nyelt egy nagyot és közelebb lépett hozzám.