Napok teltek el nélküle, de én éveknek éreztem a hiánya miatt.

Elég oka volt rá, hogy egy életre meg gyűlöljön, és el felejtsen. Linda visszatért közénk sejtettem, hogy beszélt Krisel hiszen nem kérdezet rá, hogy miért nincs már velünk. Egyik részem meg nyugodott, hogy Kris meg tartotta a titkunkat, de a másik oldalról viszont bántott, hogy ilyen könnyen túl lépett rajtam. Mivel nem volt mit tennem így minden folyt a maga megszokott módján. Folytattuk a züllött kis életünket, zenéltünk és utaztunk. Egy hónap is eltelt, amikor végre haza mentünk. Úgy éreztem magam, mint egy katona, aki a csata mezőn harcolt és súlyos sérüléseket szenvedett leginkább a szívem az, ami nagyon meg sérült és fájt. De tettem róla, hogy ne kínozón túl sokáig nem volt olyan nap, hogy józan lettem volna.

- Öregharcos. -erősen magamhoz szorítottam a legjobb barátomat, akire most nagy szükségem volt a közelsége csak még inkább megerősítette azt, hogy mennyire padlón voltam.

- Te aztán tudsz élni. -nevetett

- Téged se kell félteni. -egy pillanatra, a pincérlányra néztem majd vissza Dickre akivel, egy asztalnál ültünk, ami nem messze volt a bártól.

- -Szóval ő az a dögös latin csaj?

- Carolina -mondta a nevét.

- Illik hozzá. -ismét a nőjére néztem, aki éppen italokat szolgált fel.

- Miért találkoztál már valaha olyan emberrel akihez, nem illet a neve. -fel nevetett.

- Igen mondjuk veled, - nevettem én is. -Kösz akkor majd megváltoztatom a kedvedért, mondjuk, Rick-re az, hogy tetszik? -Nem is rossz. -hosszan egymásra néztünk, és ugyan úgy nevettünk, mint gyerekkorunkban ez soha sem változott köztünk, mi mindig ugyan azok maradunk nagy gyerekek felnőtt áll ruhában.

- És nem furcsa, hogy egy pincér csajjal kavarsz? -hosszan belekortyoltam a sörömbe. Miközben kíváncsian vártam a választ. -Tudod, hogy engem ez a része soha sem érdekelt. - Igaz csak furcsa páros egy ügyvéd és egy pincérnő. - mosolyogtam mert örültem,hogy boldognak láttam. Bár mindennap beszéltünk telefonon de teljesen más volt találkozni láttam rajta a változást. Boldog volt ezzel a szóval tudtam le írni az egész lényét, még soha sem láttam ilyenek ezelőtt. Ugyan abba az irányba néztem ahova Dick aki, a nőjét bámulta és belém hasított ez az érzés kicsit olyan volt mintha az ö szemén át láttam, volna a dolgokat.

- A boldogság titka a szabadság, a szabadság titka viszont a bátorság. Ö elég bátor volt ahhoz, hogy boldog legyen én, soha nem lennék ilyen, mert gyáva voltam és gyenge. Örülten szerelmes és boldogtalan ez a kettő dolog nagyon nem passzolt egymáshoz. Az hogy, ezt tisztáztam magamban nem segített sokat, de arra igen is jó volt, hogy még jobban tudatában lettem, hogy az, akit én szeretek nem lehet az enyém.

- Jobb, ha távol maradok tőle, muszáj volt magamba építenem ezt a szabályt be kelet, hogy tartsam gyáva voltam de, talán a gyengeségemet fel tudtam erősíteni, ami nem tartott tovább tíz percnél, abban a pillanatban, ahogy meg láttam Daesyt aki a bárnál ügyködött azonnal felcsillant a szemem, éreztem egy kis reményt magamban.

- Mindjárt jövök. -szóltam hátra, miután fel álltam a székből és egyenesen Daesy felé vettem az irányt, aki úgy tűnt, hogy nehezen boldogult a cipekedéssel, Ki vettem a kezéből a nehéz dobozt, ami eddig az arcát takarta így sikerült a szemébe néznem.

-Szia -mondtam - erre összevonta a szemöldökét azonnal tudtam, hogy haragudott rám amióta meg ismertem soha nem láttam rosszkedvűnek mindig mosolygót. De most miattam volt ilyen de azt is tudtam, hogy jószívű és utál haragot tartani. Letettem a nehéz dobozt a földre a pult alá. -mi van, csak nem munkát keresel -szigorú volt velem. -Tudod, hogy miért vagyok itt. -egyből a lényegre tértem. -Pontosan tudom, és azt is, hogy veled volt a turnén, azt is, hogy magadba bolondítottad őt. -nagyot nyeltem a szívem majd kiugrott a helyéről tehát Kris még mindig szeret. Olyan volt, mintha egy darabot visszakaptam volna belőle ez az érzés uralta minden porcikámat, elég volt annyi, hogy róla beszéltünk. Végleg elvesztem, nem tudtam már nélküle létezni, se levegőt venni.

-Aztán összetörted a szívét. -fájdalmasan behunytam a szemem, amilyen magasra repített ez az érzés oly annyira a mélybe taszított. -Figyelj rám -megbökte az ingem közepét, a mutatót újával. Majd mélyen a szemembe nézet. -Együtt nőttünk fel ö fontos nekem mi egy család vagyunk Johnny de ugyan akkor fontosak a barátaink is, akik ugyan úgy a családunk része Stevenek és nekem. - Tudom. - Súgtam le hajtott fejjel. -Hozd helyre, amíg nem késő menj és beszélj vele, tedd rendben magadat, változz meg ő érte meg éri, hidd el. - Teljesen egyetértettem azzal, amit mondott erőt adott, bátorságot, legfőképp, reményt.

Ezután napokig rágódtam, és küszködtem magammal, összekellet, szedjem a bátorságomat, rettegtem a visszautasítástól féltem, hogy ha ezt a kis reményt is elveszítem felül, kerekedik rajtam, és többé nem akarom majd meg próbálni, mert féltem a kudarctól.

Szépen ragyogtak a csillagok az égbolton végtelenek tűnő sokaság, csodálatos hangulata volt az estének az első igazi nyári melegség áradt szét a levegőben. Csodálva néztem felfelé az égre és kellemes jó érzés kerített a hatalmába, az a tudat, hogy ott volt a közelembe már meg nyugtatott. Hatalmas épülete volt az egyetemnek még soha nem voltam ilyen közel hozzá, mint most ott álltam a magas lépcső előtt, hogy elinduljak felfelé, közben dübörgő zene hangja hallatszott kifelé.

Meg tettem az első lépést el indultam a lépcsőn de aztán meg pillantottam őt a lépcső legtetején. -Akkor holnap találkozunk lányok jó éjt. -intett a barátnőinek, akik az ajtóban állva köszöntek el tőle. Majd megfordult és elindult de aztán,nagy szemekkel nézett amikor fel ismert, meg állt egy pillanatra az egyik kezében fel fogta a hosszú szoknyája sarkát a másikban, pedig a táskáját fogta. Még gyönyörűbb volt, mint az emlékeimben a sötétkék ruhája kiemelte gyönyörű alakját, egyenes szőke haja a vállára omlott, mint egy selyem függöny. Határozottan megindult lefelé mintha ott se lettem volna. Egészen közel volt hozzám már csak egy lépcsőfok választott el minket egymástól. Igyekezett tovább haladni de én útját álltam, ahogy meg fogtam a korlát szélét. -Engedj hadd, menjek. -szólt határozottan közben végig lesütötte a szemét. -Nem tehetem, beszélnünk kell. -miközben kifelé erősnek látszottam belül el fogott a gyengeség nagyon nehéz volt tartani magam. Egy dobásom volt és ezt most okosan kellet vennem. Idegesen forgatta a szemét majd összefonta a karját és lenézett rám így magasabbnak tűnt a lépcső miatt.

-Csak hallgass meg kérlek, és ha még ezek után is elküldesz, nem zaklatlak, soha többé ígérem.

-Rendben. - bólintott - ugyan úgy viselkedett, mint amikor először találkoztunk hűvös volt és házsártos végig kerülte a tekintetemet. Vettem egy mély levegőt le kelet higgadjak legszívesebben azonnal megcsókoltam, volna, de nem tehettem, meg mert ahhoz túlságosan eltaszítottam magamtól nem kockáztathattam ezt a kis esélyt. Rengeteg mindent akartam mondani féltem, hogy egy szót sem fog kijönni a számon.

- Utoljára, amikor együtt voltunk nem voltam önmagam és biztosan azt hiszed, egy szörnyeteg vagyok, amit akkor mondtam az mind igaz volt őszinte voltam veled.

- pont az ellenkezője történt az izgalomtól inkább sokat beszéltem.

- Igaz minden rólam, szerencsétlen vagyok és súlyosan függő de, a legnagyobb függőségem az, te vagy. - lassan felém fordult és csodálkozva nézett a szemembe meglepetten. -Kérlek - halkan beszéltem - adj nekem egy esélyt enged, hogy, jóvátegyem, kérlek. - szinte már könyörögtem, tiszta szívemből szerettem ezt a lányt, bármit meg tettem volna érte. -vett egy mély lélegzettet és könnyezni kezdett. Kissé megdőlt felém, ahogy a karjaimba vetetett magát én erősen megtartottam őt miközben egy lépcsőfokot, lejjebb léptem. Hangos zokogásba tört ki nagyon szorított magához. -Azt hittem örökre elveszítlek. -súgta miközben az arcát a ruhámba, temette. -Bocsáss meg. -mondtam halkan és még jobban magamhoz fogtam őt. Leírhatatlanul boldog voltam, hogy újra a karjaimban tarthattam. Hiányzott az illata, ez a törékeny lány, a sebezhetősége, és leginkább az, hogy csak az enyém, volt. Soha életemben nem birtokoltam semmit de az a tudat, hogy ez a lány ennyire tiszta és ártatlan volt teljesen elvette az eszemet. Az egyik dalunk jutott eszembe erről a helyzetről, amiben voltunk és ahogy újra közel engedett magához. Brandi Carlile The Story: I was made for you. Teljesen így is éreztem olyan, mintha nekem született volna, mintha egész életemben őt vártam volna.

Az elmúlt egy hét úgy telt el, hogy éjjel dolgoztam vagy is azt csináltam, amit a legjobban szerettem zenéltem. Egy új albumon kezdtünk dolgozni otthon Chicagoban.

Minden Reggel pontban nyolckor érte mentem a kollégiumhoz, hogy elvigyem őt az egyetemre. -Ma nem kell, hogy értem gyere tanítás után, mivel hétvége van, így nem megyek vissza a kollégiumba. - Jól van - lágyan végig simítottam a haját.

- szabad tudnom hova mész? -komolyan néztem a szemébe.

- mi ez tekintett, nem bízol meg bennem, vagy mi van. -nevetett -de én végig komoly maradtam. -Haza megyek te buta , tudod hétvégén olyankor a kollégisták haza, mennek. - Ezt el felejtettem. -elmosolyodtam halványan megkönnyebbülten és közben az ajkára pillantottam habozás nélkül erősen szájon csókoltam, mintha nyomott akartam volna hagyni magam után egy pecsétet, hogy ő csak az enyém, tudja meg mindenki ö hozzám, tartozik. Ahogy a nyelve a nyelvemre fonódott mennyei íze volt.

- Sajgó szívvel de bele egyeztem, hogy a hétvégét otthon töltse nélkülem.

- Számomra a hétvége ugyan olyan tempóban zajlott a stúdió falai közt, mint az elmúlt egy hétbe. Imádtam zenélni de, a megszokás hatalma vette át az uralmat a kezem közt. Ott voltam, gitároztam felemelő érzés volt de, minden pillanatban róla ábrándoztam fel idéztem az érintését, az ajka édes izét. A Következő dal nyálasra sikeredett főleg mivel, hogy egy rock banda voltunk, fura volt lírai dalt játszani de, egyáltalán nem bántam jó választás volt fel dolgozni Bryan Adams Please Forgive me című dalát Liv hangja csodálatosan átformálta és elsajátította. -Minden oké? -kérdezte Linda az egyik szünetben. - Persze - egyből rá vágtam de, láttam a szemében, hogy nem hitt nekem. Aztán váratlanul szájon csókolt mindenki előtt ezzel tudatni akarta, hogy igen is tudja, hogy valami nem stimmel nem voltam a régi, amivel én egyet is értettem, de nem éreztem magamat elég erősnek, hogy elmondjam neki az igazat. Szerencsére gyorsan túl jutottam a hétvégén és alig vártam, hogy újra láthassam őt. Újabb egy hét telt el este stúdió reggel egyetemi autókázás. Sikerült úgy intéznem, a dolgaimat, hogy kevés időt töltsek el a többiekkel illetve a kötelező bulikból is igyekeztem ki maradni szerencsémre Dick jó partner volt ebben és falazott nekem. Eddig úgy tűnt mindent kézben tudtam tartani, Teljes titokban tudtam vele találkozni és nyugalomba.

- Egyik este még egy vacsorára is jutott időnk meg tudtam, hogy kislány volt, még amikor egy betegség elragadta az anyját tőle és így csak az apja maradt neki, akit nagyon szeretett de volt némi keserűség a hangjában, ahogy mesélt az apjáról, akit tisztelt, de nem sokat beszélt róla. Én voltam az utolsó ember a földön, aki a múltat akarta piszkálni mivel én egyáltalán nem beszéltem a múltamról ezért nem is, faggattam őt tovább.

- Egy romantikus sétával zártuk az estét a tó körül, legalább tíz percet sétáltunk némán fogtuk egymás kezét, és csak élveztük a nyári szél fuvallatát, és a tó kellemes hangját.

- Kris felsóhajtott.

- Szereted a gyerekeket?

- Csak bámultam rá váratlanul ért ez a kérdés.

- Igen, persze szeretem őket azt hiszem. -igyekeztem normális emberi módjára válaszolni nem akartam csalódást okozni neki amióta újra együtt voltunk, nagyon igyekeztem megfelelni, amit nem vallott rám, de ő mindennél fontosabb volt nekem.

- Ez az egyik munkám gyerekekre vigyázok egy családnál. -bájosan mosolyogott mintha ezzel azt akarta volna, mondani, hogy ha engem akarsz, akkor gyerek barátnak kell lenned sőt. - A szüleim házassága példaértékű volt -folytatta- soha egy hangos szó, nem volt köztük. - lelkesen figyeltem minden szavát, és a fejembe véstem. Olyanok voltunk, mint a tűz és a víz tökéletes ellentétei egymásnak. És még is tökéletesen összeilletünk pont ettől volt olyan csodálatos minden. Mindig meg tudott lepni valamivel, kiszámíthatatlan volt, érdekes, egyszerűen magával ragadott az egész ember.

- Szóval akkor most vegyelek feleségül? -megálltam és felé fordultam -csillogott a szeme -ki villantotta a fogsorát úgy nevetett. -Én nem mondtam ilyent. - Nem is kellet mondanod semmit. -elkomolyodott -Szeretlek -újra ki mondtam mint akkor azon az estén, amikor először engedte, hogy hozzá érjek. -Én is Szeretlek. -válaszolta.

- A testemet elöntötte a forróság a semmiből tört elő ez a furcsa és idegesítő érzés.

- Lenéztem a kezemre, ami remegett. -Jól vagy? -meg ragadta az arcom, amit maga felé fordított. -Igen menjünk az autóhoz haza, viszlek. -nem vártam meg a választ csak elindultam a parkoló felé miközben húztam magam után fogva a kezét.

- Ideges voltam nem akartam, hogy meg lássa mennyire gyenge voltam és még mindig a Drogok irányították az életemet. Nagy erőfeszítésembe került, hogy vissza fogjam a megszokott napi adagot így csak annyit használtam, hogy a remegést megszüntessem vele átmenetileg. De pontosan nem tudtam ki mérni mennyi, kellet volna, hogy teljesen helyre hozzon nem voltam egy vegyészmérnök. Ahogy a kocsi kulcsot a remegő kezembe fogtam kiesett a kezemből egyre jobban nőt a feszültség, bennem minél jobban siettem annál nehezebb volt minden lépés.

- Egy mozdulattal fel vettem a földről a kulcsot majd megnyomtam a gombot, amitől kinyílt a kocsiajtó. De ö ahelyett, hogy beszállt volna végre abba a kurva autóba közelebb lépet hozzám, és maga felé fordított így jól láthatta az arcomat, amit meg világított az utcalámpa fénye. -Tudom, hogy nem mondasz el mindent még most sem. -súgta -az állkapcsom megfeszült tényleg fáradt voltam, ahhoz hogy bele kezdjek a magyarázkodásba és épp elég ideges is. Farkas szemet néztünk körbe vett minket az éjszaka csendje. Gyengéden megfogta a kezem, és a derekára csúsztatta.

- Érezni akarlak. -elakadt a lélegzetem teljesen meg babonázott, ahogy rám nézett azzal a gyönyörű kék szemével. Az arcához emeltem a kezemet és gyönyörködtem benne.

- Lábujjhegyre állt, sürgetett, hogy csókoljam meg kissé lehajoltam hozzá és gyengéden érintettem az ajkát az enyémmel, abban a pillanatban a világ megszűnt számomra létezni. Az ajka szétnyílt és utat engedett a nyelvemnek odaadóan visszacsókolt tüzes szenvedéllyel, olyannal, amit ezelőtt még soha sem éreztem senki iránt. Olyan érzés volt mintha először tettük volna csak még jobb egyre jobb. Közelebb vontam magamhoz erősebben szorítottam a derekát, neki volt legédesebb csókja a világon heves szenvedély közepette a számba nyögött, ettől a hangtól

- pedig mindent elfelejtettem. A drog iránti függőséget, a józan észt.

- Teljesen átvette az uralmat felettem az iránta érzett vágy.

- Nagyon kellesz nekem. -suttogtam fel tűzelve megemeltem a csípőjénél körém fonta magát mindkét lábával. Elég sötét volt az utcában, és az autóm ablakán is fekete fólia volt szóval egy percet sem aggódtam, hogy valaki megláthat minket. Becsuktam a hátsó ajtót majd bezártam. Leültem a hátsó ülésre egyből az ölembe mászott, mosolyogtam rá tetszett az elszántság, ami az arcára volt írva. Ö pont ugyan úgy vágyott rám.

- Biztos, hogy ezt akarod? - Megfogtam mindkét kezét, és az ujjainkat összefontam. Lágyan megcsókolt eltökélt volt most először éreztem rajta, hogy nem csak a lelkét adta nekem, hanem készen állt arra, hogy az enyém, legyen testestől, lelkestől.

- Fel térdelt az ülésen, ahogy lágyan simogattam a nedves részét a lába közt, amit egyre jobban élvezet a hangjából ítélve. a fejem mellet kapaszkodott az ülésbe, elgyengülten néztem őt, ahogy átadja magát a gyönyörnek. -Csodálatos vagy. -súgtam miközben könnyen belé, csúsztattam az újam - Hmmm - mormolta elgyengülten összeszorítva az ajkát. A lehető legérzékenyebb módon folytattam hihetetlenül nedves volt. A kezét a kezemre tette ezzel irányította a mozdulataimat. Nyögései egyre erőteljesebbek voltak -Azt akarom, hogy az enyém legyél most rögtön. -nem bírtam tovább türelmem végleg elhagyott meg kellet, hogy kapjam őt érezni akartam, ahogy magába fogad végre. Egy hirtelen mozdulattal az ülésre fektettem és fölötte voltam az arcunk nagyon közel volt egymáshoz, végleg meg szabadítottam a bugyijától, majd ki gomboltam a nadrágomat, lejjebb csúsztatva ameddig szükséges volt. -Úristen Johnny .- egy hangosat felnyögött ahogy belé hatoltam. -amennyire élveztem ugyan annyira, aggódtam is. -Jól vagy -súgtam és megálltam. -Ez csodálatos, soha ne hagyd abba. -nyögte ki. -elmosolyodtam elégedetten. -lassan folytattam felemelő érzés volt, hogy valaki úgy volt az enyém, hogy minden rezdülését éreztem mindent elárult róla a teste. Ahogy reszketett a karjaimban életem legcsodálatosabb szeretkezését éltem át. Egymás után többször kimondta a nevemet, amitől képtelen voltam visszafogni magamat. Hagytam, hogy magával ragadjon a szenvedély és ez hihetetlen csodálatos érzés. Annyira megőrjített, hogy végre az enyém lett, hogy bele feledkeztem a megszokott dolgaimba, mint például az óvszer használata, vagy hogy ne menjek belé, nos ehhez már túl késő volt. -Szeretlek Johnny -súgta halkan a sötétben miközben a fejem a melle közt pihent.