(pillangóhatás jelentése: Káoszelmélet)

Az éjjeli lámpa erős fénye térített magamhoz a kábulatból. –Csak rosszat álmodtál. - Óvatosan közelített felém, majd meg akarta érinteni az arcomat de én nem engedtem az utolsó pillanatban fel pattantam az ágyról, és a fürdőszobába siettem. Erősen becsaptam az ajtót magam mögött, amit azonnal bezártam. Halottam, ahogy jött utánam –Jézusom, Johnny –aggódott. - megállt az ajtó előtt.– kérlek, nyisd ki. –leültem a kád szélére és igyekeztem feldolgozni az álmot. Nem voltam egy vallásos alkat tehát nem hittem a sorsban, abban hittem, amit láttam, vagy éreztem. Bárki, aki eddig velem kapcsolatba lépett bajba került, átfordult az élete olyan voltam, mint egy fekete lyuk, ami magával szippant mindenkit. Jeff is csak segíteni próbált rajtam de nem hagytam magammal rántottam, de még időben kiszállt jobb volt neki így. Dick volt az egyetlen, akit nem rántottam magammal mivel ö nem akarta megváltoztatni az életemet, csak elfogadta a dolgokat, ahogyan voltak. Ez az álom rá ébresztett arra, hogy itt meg kell álljak Krist, nem húzhatom a mélybe ö sokkal több ennél.

–Kérlek, beszéljük meg, azt hallottam, hogy az, jót tesz, ha kibeszéli magából az ember a rossz álmot. –Hihetetlen kedvesség lakozott a lelkében még most is miattam aggódott pedig ö volt veszélyben. Rá pillantottam a kezemre, ami ismét remegett. –Mekkora egy pancser vagyok semmi más csak egy rohadt drogos, aki nem érdemelt kegyelmet főleg nem jóságot. A remegés felerősödött tennem kellet valamit, hogy elmúljon. Hirtelen bevillant, hogy a fürdőszobában is volt néhány pirula a fiókban. Nagy erővel kerestem őket, ahogy meg találtam azonnal a számba tömtem, mint valami kiéhezett vadállat. Mivel nem volt alkohol a közelben így kénytelen voltam szájvízzel rá segíteni,mivel az tartalmazott némi alkoholt segített hogy,minél hamarabb ki fejtse hatását. Türelmetlenül vártam és vártam, doboltam a lábammal miközben a kád szélén ültem. –Jól vagy? –hirtelen rá pillantottam az ajtóra. –Még mindig itt volt az ajtó túl oldalán és várt, akár csak én. – menj el. – szóltam határozottan. –Tudom, hogy nem az álom miatt vagy ilyen ez több annál. –hosszan behunytam a szemem idegesített, hogy igaza volt. –Menj el. –megemeltem a hangom. –Rendben akkor most én elmegyek de, csak hogy, tud nem leszek messze tőled megtalálsz a szobámban. –egy rövidet felsóhajtottam szinte megkönnyebbültem. Miután hosszú percekig hallgattam a csendet kinyitottam az ajtót körül, néztem és meg bizonyosodtam, arról hogy, tényleg elment. Gyors léptekkel elértem a mini-bárhoz, ahhoz,hogy befejezhessem a rituálét kivettem egy félig teli üveg Jack-et és vedelni kezdtem mint aki a sivatagból tért vissza és rohadtul szomjazott.

- –Ez igazán példa mutató –szólalt meg a sötétből egy hang, majd kilépett a fénybe, ami a fürdő ajtón keresztül szűrődött be. Nagy szemekkel néztem rá miközben az üveget közel tartottam a számhoz. Úgy éreztem magam, mint egy ragadozó, aki a zsákmányát falja és közben meg zavarják, meredten bámultam rá. –Azt hiszed teljesen hülye vagyok. –folytatta a kísérletet, hátha sikerül megtörnie. Ismertem ezt a tekintettet volt már pár ember, aki próbálta de fel adta. Ezzel az énemmel még nem volt szerencséje találkoznia jobban mondva szerencsétlensége. –Gondolod, hogy ide jössz az egyetemista kis életeddel meg a laptopoddal és le írod a tündérmesédet és akkor ettől jobb lesz mindenkinek –közben mutogattam az üveggel a kezemben. Tudtam, hogy megbántottam, de nem érdekelt elérte a zsibbadás a tarkómat és innentől kezdve nem volt felelősség rajtam a bűneim meg vártak. –Hihetetlen vagy. –Tudom- meg emeltem az üveget majd ismét belekortyoltam. –Csak azt ne mond, hogy te, meg elégedet vagy. –fel nevettem. – menj vissza a játszóteredre. –tettem felé egy lépést, amitől hátrált. Láttam a szemében, ahogy küszködött magával a gyengeség és a büszkeség csúf játéka.

–Ez csak egy rohadt illúzió amiben, élünk kislány, Johnny Walsh vagyok egy elcseszett drogos alkoholista balek. -Beszívta az alsó ajkát és közben eleredt a könnye, amitől egy pillanatra elgyengültem legszívesebben a karjaimba vettem volna és megnyugtattam, volna. De erősebb volt a mocskos énem így inkább hosszan bele ittam a whiskeybe mi közben öt néztem.

–Johnny –mondta fájdalmasan és még jobban sírni kezdett majd felém lépett és megérintette az arcomat. Szánalmat láttam a szemében –Ne sajnálj engem- el áraszott a büszkeség és a fájdalom egyszerre.

–Szeretlek –súgta és még mindig az arcomat érintette. De én letoltam magamról.

- Nem, engem senki sem tud szeretni. –Ne merd ezt mondani még egyszer. –mutattam rá. A szája elé emelte a kezét visszafojtva a sírást. –Te nem szerethetsz engem –üvöltöttem majd tiszta erőből a falnak hajítottam a whiskeys üveget. Amitől egy nagyon sikított majd reszketni kezdett. Ettől még inkább ideges lettem ezért meg fogtam a legközelebbi széket és darabokra törtem, majd ami a kezembe maradt egy darabja azzal meg végig zúztam a berendezést. Aztán leálltam de közben szaporán vettem a levegőt. Majd meg pillantottam őt a szoba egyik sarkában meghúzódott és rémülten nézett rám még a könnye is az arcára száradt. Nagy erővel ütötték az ajtót. –Johnny! –kiabálták a többiek. Az ajtóhoz léptem, amit nagyon gyorsan ki is nyitottam úgy néztek rám, mintha szellemet láttak volna. –Belépet a szobába Liv és rögtön Krishez sietett fel segítette őt. Mike és Tom előttem álltak. –Johnny még is mi a fene folyik itt. – Krisre pillantottam aki át ölelte Livet és némán sírt csak a felső teste rázkódott. Vissza néztem a fiúkra teljesen közömbösen, mint aki nem csinált semmit aztán utat törtem magamnak köztük és elindultam a sötét folyóson amit a falakon lévő halvány fény világított meg. Nem emlékeztem az útra csak a sárga taxira, majd a korház halvány fényére és a csendre. Aztán Linda arcára, ahogy rám nézett. –Jöttem látogatóba. –fel nevettem –halványan elmosolyodott.

- –Látom jó estéd volt. –és még milyen jó lesz. –magamhoz vontam öt és vadul megcsókoltam közben végig simítottam a teste vonalát, a fenekét, a combját. Hirtelen elszakadt az ajka az enyémtől. Megállította a kezem ami rajta volt és sokat pislogott

- -Most nem lehet. –összeráncoltam a homlokomat és nyeltem egy nagyot. –Tudod nem rég műtöttek. – Nehezen de eljutott az agyamig, amit mondott és emlékeztem miért is volt a korházban. Keservesen felnevettem két nő is volt a karjaimba ugyan azon az estén de, egyiket sem kaphattam meg szánalmas volt, úgy éreztem magamat, mint egy rossz vígjátékban. Mintha az egész világ össze fogott volna ellenem hiába halottam és értettem Linda szavait az elmém, ellenem dolgozott főleg a valóság ellen, hiszen pont ez volt a cél, az egyetlen célja a drognak az, hogy elmeneküljek az életem, elöl önmagam, elöl. Két szó drog és Linda annyira egybe olvadt a fejemben, hogy nem bírtam le állni, ha volt drog volt Linda is, drog és szex most erre volt szükségem.

- Erősen az ágyra löktem a tenyerével, támasztotta meg magát, így nekem háttal volt.

- Hidd el én is, akarom de ez most nem jó ötlet. –magyarázkodott de én meg sem halottam őt. Feljebb igazítottam a korházi ruhát rajta, így pont oda fértem ahol most nagyon akartam lenni. Minden figyelmeztetés és gyengédség nélkül beléhatoltam. Amitől hangosan felsikított egyet de, aztán a kezét a szájára nyomta vissza fojtva a hangját. Valahányszor mélyebbre hatoltam benne nem kellet sok ahhoz, hogy el élvezek. Pár lökés után önző mocskos módón benne élveztem el, lüktette az egész testem elhagyott az erőm mindent bele adtam és benne hagytam.

- Képszakadás.

- Nyöszörögve ébredtem fel a saját hangomra és közben a nyakamból próbáltam ki masszírozni a fájdalmat.

- Majd elállt a lélegzetem is miután fel néztem és megláttam Lindát a korházi ágyon, ahogy ott aludt. Hogy a fenébe kerültem ide, mi történt velem. Jöttek a szokásos kérdések a megszokott amnézia után. Majd a szám elé tettem a kezem a szívem hevesen verni kezdett, ahogy ott feküdt előttem és békésen aludt feltört benne ez a gyötrelmes emlékkép. Még soha életembe nem tettem ilyen –megráztam a fejemet és tiltakoztam a valóság ellen. –Megerőszakoltam Lindát, mit tettem. –ki kerekedett a szemem. Meg emelkedett a gyomrom és úgy éreztem mindjárt hányni, fogok. –Nem! – még rosszabb análisan szexeltem vele. Fájdalmasan behunytam a szemem nem hittem el, amit tettem. Ki kellet, rohanom a mosdóba és tényleg hánytam,amit gyűlöltem, de sikerült mindent ki adnom magamból úgy rendesen. Lehetetlenek tűnt de nagy nehezen helyre tettem magam és visszamentem. –Jó reggelt - üdvözölt Linda aki valószínűleg arra ébredt fel, hogy éppen tele hánytam a mosdót. –Baj van? –kérdezte aggódva.

- –Igen azt hiszem, hogy valami szörnyűséget tettem.

- - Mire gondolsz?

- Tegnap ide jöttem és. –közbe vágott

- Igen teljesen be voltál állva szerintem, azt se tudtad, hogy itt kötöttél ki. –fel nevetett- amitől meg nyugodtam kissé hiszen ha valakit meg erőszakolnak az másnap nem tudna így vigyorogni. –mivel én most nem tudok használni semmit az erős gyógyszerek miatt ezért teljesen józanul végig, hallgattalak de, meg mondom őszintén annyira értelmetlen dolgokat beszéltél, hogy fogalmam sem volt miről volt szó tegnap. –mosolygott. –el aludtam miközben te folyamat csak mondtad és mondat a magadét de, gondolom aztán végül a székbe aludtál el de, erre magadtól is rájöhettél.

- –elmosolyodtam mintha muszáj lett volna. A drog teljesen el torzította az elmém, és hihetetlen dolgokat hallucináltam ez történhetett most is. Hatalmas kő esett le a mellkasomról, Linda még soha nem tudott így lenyugtatni fogalma se volt az egészről de az a legjobb, ha ez így is marad. De az igazi bűntudat itt nem ért véget számomra miközben Linda beszélt hozzám bevillant Kris rémült arca. Bekövetkezett, amitől a legjobban féltem, megismerte a valódi énemet, ami azt jelentette, hogy ezzel örökre elveszítettem őt.