Hosszú perceknek éreztem a csendet ami körbe vett minket csak bámultam magam elé és nem tudtam mit kezdeni ezzel az egésszel. -Jó lenne,ha most már te is mondanál valamit. - idegesen fel néztem egyenesen a szemébe legszívesebben meg fojtottam volna. -Mit akarsz mit mondjak,én nem szeretlek! -fel álltam a székből határozottan és az ágy felé léptem.

- Ugye tudod, hogy elvetéltem. -fenyegető volt a hangja. -Igen és azt is tudom, hogy nem én csináltam neked, hanem a volt férjed gondolom. - a szája nyitva volt erre egyáltalán nem számított ledöbbent. Teljesen más voltam ezen nem csak ö lepődött, meg hanem számomra is új volt, hogy kiálltam magamért. Bár egyre jobban hiányzott az ,hogy elmeneküljek a valóságtól és ebben Linda volt a legjobb partner de most sokkal jobban éreztem magam Krisel és ez volt a legfontosabb számomra. Az összes gondolatom körülötte forgott alig vártam, hogy újra lássam. -kinyílt az ajtó -Bejöhetek. -mondta halkan Gevin -a szekrényhez lépett, ami Linda ágya mellet volt óvatosan letette a virágokat majd rá nézett. A tekintette mindent elárult az érzéseiről, még mindig szerette Lindát ezt eddig soha se vettem észre. Néhány alkalommal, találkoztunk futólag, de csak most láttam tisztán a dolgokat.

- Szia Johnny -kedvesen üdvözölt -bólintottam -Most jobb ha magatokra hagylak.

- Erre semmi szükség most nem mehetsz el .-félelem volt a szemében elvesztette az irányítást a dolgok felett és ezt utálta. Kételyek közt hagytam ettől elbizonytalanodott.

- Pihenésre van szükséged, és különben is nem sokára fellépésünk lesz ne aggódj minden rendben lesz. Ki siettem a szobából elmenekültem onnan nagyon gyorsan.

- Ebbe az illúzióra épülő világban nehéz volt meg találni önmagam előtte se találtam a helyemet de amióta meg ismertem Lindát és sikeres zenészek lettünk csak sodródtam az árral és az ami igazán számított arra most jöttem rá. Miközben kifelé bámultam a taxi ablakán kellemes érzés kerített a hatalmába Nagyapám szavai jutottak az eszembe rég nem gondoltam rá vagy is inkább nem mertem mert fájt a hiánya, de most elég erős voltam hozzá hogy, emlékezek rá.

- Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.

Aztán visszarántott a fájdalmas valóság lenéztem a kezemre ,ami remegett ettől megrémültem eddig bírta a testem a most már látszatta is volt a függőségemnek. A fejem is fájni kezdet és szédültem szükségem volt valamire, hogy enyhítse ezeket a tüneteket nem bírtam el viselni nagyon frusztrált. Azonnal a szállodai szobámba rohantam miután ki szálltam a taxiból egyre jobban fel erősödtek az elvonás tünetei. Az éjjeli szekrényben találtam néhány színes pirulát gondolkodás nélkül a számba vettem és leöblítettem a maradék whiskeyvel ami még az üveg alján maradt. Szétáradt a testemben már is sokkal könnyebb volt minden hátra hajtottam a fejemet és elnyúltam az ágyon és csak bámultam a fehér plafont és elmerültem benne csobbantam a fehér tengerbe. -Johnny! -üvöltötte valaki a nevem és dörömbölt az ajtón. -Johnny . -ismételte hangosabban -nyissd már ki ezt a rohadt ajtót. -hirtelen felültem az ágyon és nem tudtam hol vagyok nagy nehezen lábra álltam és a hang irányába indultam majd az ajtóhoz értem amit kitartóan ütöttek. Elfordítottam a zárat az utolsó pillanatban sikerült el hajolnom az ajtó csapás elől Tom majdnem rám esett ahogy kivágódót az ajtó. -Basszus hogy nézel ki? - kábán mosolyogtam rá -Azt mondta, hogy jóképű vagyok. - motyogtam és hangosan nevettem. -Mi van veled -nevetett - Oh basszus már látom, de szerencséd van, hogy én találtam rád és nem a kis szöszi. - Gyere ülj le. -az ágyra ültünk és szuper gyorsasággal kreált egy kokszsávot az asztalon. Nem sűrűn igényeltem ezt a fehérport de most nem ellenkeztem szükség volt rá .Ezt utáltam benne leginkább ahogy az orromba került égetett -Rohadj meg mi ez a szar nagyon erős! -összeszorítottam a szemem.

-Nyugi mindjárt jobb lesz,gyere most inkább zuhanyozz le. -segített el menni a fürdőszobáig. Lehámoztam magamról a ruhát és húsz percig csak álltam a víz alatt. Ahogy kiléptem már éreztem a hatást, a homályos látásom megszűnt, úgy éreztem szuper erőm van. Már is jobban nézel ki -tükörben egymásra néztünk. -Kösz. -nevettem. A többiek csak sejtették, hogy, Kris nem közömbös irántam Liv volt az egyetlen aki tudta,hogy a két tűz között voltam.

Aznap este a koncerten az első sorban ült a nézőtéren ahányszor rá pillantottam összekötött minket ez a láthatatlan varázslat csodálatos érzés volt, hogy valaki csak a puszta jelenlétével képes magasba repíteni. Ahogy rám nézett olyan volt mintha minden rendben lenne a világban.

Soha sem éreztem ehhez foghatót, s féltem, hogy többé be sem érem kevesebbel. Amikor velem volt nem harcoltam önmagammal nem akartam semmi mást csak őt.

A este további része ugyan úgy telt, mint mindig koncert után együtt ünnepeltük a sikert aztán mindenki elvonult a szobájába. Természetesen Linda folyamatosan telefonált és üzenetet küldött de egyikre sem válaszoltam. Liv volt az, aki beszélt vele de csak is a munkáról illetve a fellépésről. Tudtam, hogy nem fogom meg úszni Linda haragját, de most annyira boldog voltam, hogy nem érdekelt ki használtam azt, hogy nem volt a közelben.

Egész este erre a pillanatra vártam reggel óta, hogy újra kettesben legyek vele. Az ö szobája az enyémmel volt szembe.

-Aludj jól. - nehezen vettem búcsút tőle. -mosolygott

-Szeretném, hogy ha bejönnél tartozol egy vacsorával. -fel nevettem. -Nem ígérhetek semmit. -Nem is kértem semmit. - ö is nevetett. Miközben kinyitotta az ajtót én erősen megfogtam a kezét mint aki soha nem akarja elengedni öt. Ahogy becsukódott az ajtó mögöttünk rögtön magam felé fordítottam egyenesen a szemébe néztem az ajka elnyílt, a szeme mindent elárult ugyan úgy, vágyott rám, mint én ő rá. -Johnny -súgta a hangja a lelkemig hatolt, ahogy a nevem kimondta. Egy pillantás összhangba jönni, lemeztelenedni anélkül, hogy megérintenénk, levetkőztetnénk egymást, nincs is rá szükség, ha a lelkünk érintik egymást. -Miért vártál eddig? -kérdeztem halkan, miközben gyönyörködtem a szemében, az ajkában, az arca összes részében, és közben a tenyerem közt volt az arca és simogattam a hüvelyk újammal a selymes bőrét. -Olyan valakire vártam, aki szavak nélkül is belém lát. Ennyi elég is volt azon nyomban megcsókoltam közben hangosan felsóhajtottam két kézzel fogtam meg az arcát, szinte alig hagytam levegőhöz jutni. A nyelvem már is a szájában volt, a csókja végtelenül gyengéd volt. Leengedtem a kezem, ami egyből fel fedező útra indult meg markoltam a fenekét ettől hangosan vette a levegőt. A szám elvált az ajkától.

- Szólj mikor hagyjam abba. -bólogatott - Bízom benned. -súgta és azonnal a számra csúsztatta az övét.

Még sosem éreztem senki iránt olyan erős vonzalmat, mint iránta. A teste és a lelke valósággal megbabonázott. Nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy az enyém lesz előbb vagy utóbb. Erősen fogtam őt a karomban, vigyáztam rá, mint a legdrágább gyémántra a világon. A nyaka vonalát puszilgattam lágyan, ettől hátra hajtotta a fejét, és a hangjával megtöltötte a szobát. A másik kezemmel lassan fel hajtottam a szoknyáját, hogy a combjához érhessek. Lassan végig húztam rajta az újam felfelé haladva ettől még erőteljesebbé vált a hangja. - Johnny - mondta halkan -Szeretlek. -súgtam mielőtt elnémítottam a száját hosszan csókoltam szenvedéllyel. Zihálva kapkodta a levegőt az orrán át miközben átsiklott az újam a bugyiján. Ez hihetetlenül jó érzés volt, hogy alig értem hozzá és ő már ilyen állapotba került azt hittem felrobbanok a vágytól meg feszült mindenem de, türelmesnek kellet lennem ez most az ö ideje volt az enyém majd csak később jön el.

Reszketett az egész teste így még erősebben szorítottam öt magamhoz, kitartóan időztem a leggyengébb pontján fel - le húztam az újam rajta ugyan abban a lassú ritmusban.

Volt valami varázslatos benne, félig kislány, félig nő volt, a pajkos tündérből szirénné vált.

Kezével a hajamat markolászta képtelen volt bármit is mondani hirtelen a falhoz nyomtam őt így még könnyebben hozzá fértem miközben a kezem végig ott volt.

- Így jó - súgtam a fülébe és szüntelenül érintettem a legérzékenyebb pontját. -Igen! -kissé feljebb nyomta a csípőjét így erősebben hozzá értem. Nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne hatoljak belé az újammal, de erre nem is volt nagyon szükség. A teste megborzongott és reszketett az elgyengült szemébe néztem, kiszolgáltatott volt és törékeny. Elakadt a lélegzete, és egy mélyről egy nyögés tört föl belőle. Tökéletes volt és gyönyörű megfeszült a teste meg remegett a combja. Két kézzel át fogta a nyakam és vadul szorított magához kapkodott a levegő után. -Úristen. -szemeztünk, tekintette bágyadt volt és kielégült. Halványan elmosolyodtam. Közeledett felém majd behunyta a szemét és vadul megcsókolt. Azt hittem rögtön meghalok a vágytól végem volt alig értem, hozzá és ezt ennyire élvezte, sőt büszkeséggel töltött el, hogy én jutattam el a gyönyörbe. Szótlanul a karjaimba vettem pár lépés után lefektettem az ágyra. Megfogta a homlokát felsóhajtott egy nagyot miközben a plafont bámulta megnyalta a száját.

-Ez hihetetlen volt. -mosolygót. Felém nyújtotta a kezét amit megfogtam. -Most neked nagyon rossz ugye? - nevettem -teljesen rá érzet a dolgokra azt hittem megörülök annyira kívántam őt. Pont én aki képtelen kontrolálni az érzéseit most muszáj volt betartanom a szabályokat, a szenvedésem ellenére határtalanul boldog voltam és még soha semmi nem volt hatással az önérzetemre mint ez ami most történt. Nem voltam egy Casanova alkat, de nem kellet félteni, ha a nőkről volt szó. De ö mindent felül múlta a legszerencsésebb férfinak éreztem magam mellette. Arrébb csusszant az ágyon hogy mellé férjek. -Ne aggódj miattam, én jól vagyok. Magamhoz húztam és a karjaimban volt csodálatos és megnyugtató érzés volt azt akartam, hogy ez a pillanat öröké tartson. Mindkettőnket gyorsan elnyomott a fáradság és alkohol hatása így álomba zuhantunk.

Hirtelen megdermesztett haragjának ereje éreztem, ahogyan felgyorsult a szívverésem, és kiszáradt a torkom. -Számolj te kis tetű. -Engedd el, te engem akarsz nem őt.

Bennington állt előttem görcsösen szorítva magához a feleségemet aki a mennyasszonyi ruhájában reszketett és halálosan félt, hogy Bennington agyon lövi.

- Mit tegyek. - majd megfulladtam a kétségbeeséstől. Jeff arca volt felettem a semmiből jött elém. -Használd ki a gyenge pontját - súgta -mindenkinek van. -aztán eltűnt.

Elsötétült a szemem hatalmas gyűlölettel néztem Benningtonra.

-Emlékszem, amikor a legjobb barátod  megerőszakolta a nődet, és kurvára élvezte! -gonosz mosollyal figyeltem, ahogy megfeszült az arca.

-Te tehetsz mindenről te rohadt szemétláda. - üvöltötte -bejött Jeff tanácsa ez volt a gyenge pontja, bólogattam és így jobban provokáltam őt és közben reménykedtem,hogy a pisztolyt felém fordítja.

- Most megdöglesz. -így is tett egy pillanatra rám szegezte fegyvert a feleségemnek volt esélye, hogy életbe maradjon. -Elveszem tőled a boldogságot örökre! -üvöltött majd egy gyors mozdulattal lőtt is.

Ösztönösen elfordítottam a fejemet a szörnyű látványtól, ahogy meglőtték azt akit a világon a mindennél jobban szerettem azonnal összerogyott.

- Kérlek hadd, mentselek meg. - a hangom megremegett a könnyem megállíthatatlanul folyt végig az arcomon.

- Nem lehet.

- Miért nem?

- Nem előzhetjük, meg amit nem látunk előre. Bíborvörös vére teljesen átütött a hófehér ruháján.

Kapkodtam a levegő után egyre erősebben és hangosabban amitől felébredtem és felültem az ágyon a dermesztő sötét szobában a szemem kikerekedett erőltettem ,hogy jobban lássak de nem segített. -Johnny -súgta valaki a sötétből -Johnny- ismételte. -már visszhangzott a fejemben a hangja.