Az ölelése elkábított, édes csókja megőrjített, olyan érzésem volt mintha mindig is ismertem volna. A hangja elképesztő volt ahogy próbálta visszafogni mint aki szégyellte, azt hogy belekóstolt a gyönyörbe. Minden porcikámmal akartam őt előttem volt a gyönyörű meztelen teste amit ma reggel láttam és sejtettem, hogy én voltam az egyetlen férfi akinek ebbe része lehetett. Hirtelen ellökött magától és levegő után kapkodott közben az ingemet szorította.

-Te láttál meztelenül. -ezen elmosolyodtam. -Ezt nem hiszem el. -folytatta és be pánikolt az ajka megremegett. - Életemben nem láttam még ilyen gyönyörűséget, mint te vagy. -próbáltam nyugtatni, még engem is meglepett az őszinteségem de tényleg így gondoltam. - elnevette magát az alkohol hatására érzelmei hullámoztak amit én nagyon jól kezeltem, ha nem róla lett volna szó már rég ott hagytam volna. Fölemeltem az állát, hogy megcsókolhassam az ajkát. Lassan, gyötrelmesen lassan csókoltam, ettől teljesen elolvadt a karjaimban, erősen szorítottam őt a testünk összeért teljesen elgyengültem, éreztem a tökéletes domborulatát akartam belőle még képtelen voltam csillapítani a vágyamat. -Annyira akarlak. -mélyen a szemébe néztem. Az álla leesett és hangosan felsóhajtott tudtam, hogy ezzel a vággyal nem voltam egyedül. -Még nem ért hozzám senki előtted. -súgta fájdalmasan - behunytam a szemem. -Tudtam- mondtam halkan ettől még inkább kikészültem egy érintetlen lány aki csak az enyém. -Ennyire látszik? -végig simítottam az arcát amitől hosszan pislogott. -Mi van velem? -kábán mosolyogtam végem volt úgy éreztem felperzsel ez a szenvedély. -Semmi csak beleszerettél egy rossz fiúba. - És ez annyira rossz -egyszerre nevettünk. -Ennél már nem lehet rosszabb csak annyi, hogy én is beléd szerettem. - Johnny -súgta csodálkozó tekintettel a szeme mindent elárult az enyém lett a lelke. -úgy éreztem magam mint akit fejbe vágtak, szédültem a szívem kiugrott a helyéről szinte hallottam a szívverésemet. Életemben először éreztem azt hogy, van valaki akit féltek és meghalnék érte bármikor. -Azt hiszem nem bírom tovább bepisilek. -összeszorította a combját. -A fenébe. -mosolyogtam rá és segítettem neki elmenni az ajtóig besietett a mosdóba.

-A fenébe Johnny! -tört rám a sötét folyóson Liv. -Baj van? -Linda ide jött téged keress, már fél órája tartottam vissza elszívtunk vagy egy doboz cigit. -Basszus -járkálni kezdtem fel alá. -Erre most nincs idő menj már az asztalhoz, ott van. -Vigyázz rá, a mosdóban van várd meg és vidd a szállodába most jobb, ha nem találkoznak. -Johnny mi történt? -kikerekedett a szeme aggódott, hiszen ismert. -Semmi, bonyolult csak tedd, amit mondtam.-mutattam felé - bólogatott. Vettem egy mély lélegzett és elindultam a folyóson. Össze voltam zavarodva, megijesztett az a tudat, hogy ezt nem tudom irányítani ezt a szívem teszi visszafordíthatatlan. Csak is ő járt a fejemben éreztem az illatát a ruhámon az ajka izét a számban. Mekkora idióta vagyok. -összevontam a szemöldökömet amint megpillantottam Lindát nem volt valami jó passzban, sőt. -Szia. -megfogtam a szék támláját. -rám mosolygót -Azt hiszem nem vagyok jól. -ennyit még ki tudott mondani mielőtt elájult és lezuhant a székről az utolsó pillanatban elkaptam. -hívjon valaki egy mentőt! -üvöltöttem.

Ilyen állapotban még soha nem láttam őt ez nem jelentett valami jót. Idegesítő egy nőszemély volt, akaratos, és önző de azért rosszat nem kívántam neki főleg nem ezt. Aggódtam, tehetetlennek éreztem magam és közben egy szemétnek is. A testem ott volt Lindával a mentőben de a lelkem Kris-sel maradt még mindig a hatása alatt voltam. Nagyon hamar elértük a korházat a szirénázó mentő sebesen száguldott. Megérkeztünk azonnal betolták az épületbe én oda kint vártam és hívtam Livet. Már az ötödik cigarettámat gyújtottam meg amire Liv megérkezett. -Jól van, mondott valamit? -bombáztam a kérdéseimmel furán nézett rám.

-Figyelj a Csipkerózsikád az igazak álmát alussza, ne aggódj, a drog királynő hogy van? -Vicces vagy de, ezt nem most kéne.

-Igazad van.

-Menjünk be hátha mondanak végre valamit. Elindultunk.

Sikerült meg keresni az ügyeletes orvost kész zűrzavar volt a sürgősségin, mint valami rossz horror film nyomasztó és szörnyű látvány. -Maguk a hozzá tartozói? -igen mi vagyunk -közelebb léptünk hozzá és nagyon figyeltünk.

-Ki mostunk a gyomrát, túl adagolta magát de sajnos elvetélt így meg kellet műteni. -közölte hidegen az orvos - pár napig bent tartjuk,elnézést most mennem kell. -nem találtam szavakat csak bámultam a hófehér padlót a lábam előtt. -Elvetélt! -kiabált Liv az arcomba

-Ne! -mutattam rá -Csak ezt ne! -rázta a fejét hangosan felsóhajtott és alig bírta vissza fogni a dühét de hiába mert most tévedett velem kapcsolatban. -Johnny halottad amit mondott az orvos! -folytatta -megragadtam a karját és félre húztam. -Erről nem volt szó, hogy felcsinálod! -visszafogta a hangját. -Hallgass már el! -Igen valóban lefeküdtem vele párszor, de nem tudsz szart se érted! -Hát akkor elmagyaráznád. - Baszki én nem. -vettem egy mély levegőt elnéztem másfele, kínosan éreztem magam ettől a témától. - Biztos , hogy nem tőlem volt érted mert nem mentem belé egyszer sem, most örülsz? -felnevetett- meg ráztam a fejemet és halványan elmosolyodtam. De mindketten aggódtunk a poénkodás egy fajta álca volt. Egyenként benéztünk hozzá a szobájába nem volt magánál mélyen aludt Szerencsére túl volt az életveszélyen végül mindketten visszamentünk a szállodába.

Másnap reggel frissítő zuhany után a fekete ingemet gomboltam a tükör előtt állva. Kopogtak -Jövök. -kinyitottam az ajtót és a szívem hevesen vert úgy éreztem ki szakad a helyéről.

Ez tényleg a valóság volt és nem hittem el, kerestem a választ. Nem ittam alkoholt, nem vettem be semmit nem rég ébredtem fel és a vérnyomásom még is az egekben volt, ahogy megláttam őt.

-Jó reggelt -friss volt és gyönyörű hihetetlenül áradt belőle a tiszta lelke az egész lénye ragyogott. Meg sem érdemeltem őt belém hasított ez az érzés ahogy ott állt előttem csillogó szemmel. Legszívesebben azonnal megcsókoltam volna.

-Jó reggelt. -üdvözöltem. Közelebb lépett hozzám mélyen egymás szemébe néztünk át fogtam a derekát, hogy a lehető legközelebb legyen az arcunk egymáshoz és azon nyomban megcsókoltam. Képtelen voltam ellenállni neki mentol és narancs illata volt. Megérintettem az arcát miközben gyengéden elszakadtam tőle, rám nézett a nagy kék szemével elállt a szavam tőle. -Gyönyörűségem. -súgtam -kedvesen mosolygót. -Az imént futottam össze a többiekkel -megtörte a csendet - elmondták, hogy Linda korházba került. -a valóság rám nehezedett. -megnyaltam a számat. -Igen. -igyekeztem a lehető legtermészetesebb maradni. -gyomorfekély miatt - magyarázkodtam. -ilyen fiatalon. - csodálkozott. -sajnos igen de ne aggódj már jobban van. -ismét egymásra néztünk el csendesedtünk. Csak arra tudtam gondolni, hogy szerelmes lettem ebbe a lányba és megörültem érte nem hittem el, hogy ez lett belőlem ismeretlen útra tévedtem, féltem hogy hamar véget ér nem akartam ezt. Így hallgattam az ösztöneimre képtelen voltam elszakadni tőle minden percet vele akartam eltölteni.

-Tudod, mit van egy ötletem. -meg ragadtam a kezét végig mentünk a folyóson ügyesen ki kerültük a többieket akik oda lent reggeliztek. A vészkijáraton mentünk ki amit akkor használtunk amikor a fotósok elöl bujkáltunk. -Hová viszel. -kíváncsiskodott de közben huncut mosoly volt az arcán örült a közös titkunknak. -Biz bennem. -hátra pillantottam végül egy taxiba ültünk és meg kértem a sofőrt, hogy a város legszebb éttermébe vigyen el minket. Szerencsénkre barátságos embert fogtunk ki aki segítőkész volt. Szorosan egymás mellet ültünk összefontuk a kezünket. Úgy éreztem magamat, mint valami középiskolás, aki meg kapta a suli legjobb csaját. Ma reggel amikor a zuhany alatt voltam nem gondoltam volna, hogy életem első randiját harmincnégy évesen titokban fogom megélni.

Palmer étteremnek hívták a helyet ahova megérkeztünk álomszép volt pont mint ő illet hozzá. Minden tele volt zölddel, nyitott udvarszerűségbe vezetett minket a pincér, romantikus hatást keltett világítás a közepén lelógatott égő sor puha fénye meghitté varázsolta az egészet, akár csak a gyertya az asztalon.

-Ez csodálatos. - mondtam

-Még nem jártál itt?

- De, csak megjátszom, hogy tetszik a hely- vállat vontam. -nevetett.

- Parancsolj. -kihúztam a széket előtte. -Köszönöm.

- Italt mit hozhatok? -kérdezte a pincér aki rögtön lerohant minket.

-Bort. -válaszoltam gyorsan.

-Nincs ehhez kicsit korán? -ki kerekedet a szeme.

-Nyugi ettől csak jobb lesz az étvágyad.

- Ebbe nem vagyok olyan biztos. -nevetett. Végül sikerült a megfelelő reggelit kiválasztani a bor mellé. A pincér chardonnay-t szolgált fel.

- Kérdezhetek? -elkomolyodott.

- Persze.

- Miért Liv vitt haza tegnap este? -nyeltem egyet.

- Mert Linda rosszul lett és én vittem be a korházba. -félig igazat mondtam.

- Tényleg. -hosszan behunyta a szemét. -Csak nem értettem, hova tűntél olyan hirtelen de most már tudom. -megnyugodott.

- Miért csókoltál meg Daesy esküvőjén? -elmosolyodtam tetszett, hogy ennyire kíváncsi volt és naiv.

- Boldog újévet kívántam. -súgtam és belekortyoltam a borba. -Igaz -felemelte a szemöldökét. A hely annyira békés volt, hogy engem is teljesen lenyugtatott annak ellenére, hogy nagyon izgultam mit fog kihozni belőlem ez a randi dolog.

- Miért nincs barátnőd? -megérkeztünk egy kényes témához. Kiittam az utolsó csepp bort is a poharamból.

- Linda úgy gondolta,hogy mivel fiatal rajongóink is vannak ezért jobb ha szingli maradok. -hazudtam és ez nem esett jól becsaptam őt de muszáj volt.

- Mióta ismered őt? -szájához emelte a boros poharat és figyelt.

- Körülbelül másfél éve. -kezdtem magamat úgy érezni mint ha kihallgatáson lettem volna.

- Tudtad, hogy ez egy randi? -megelőztem a következő kérdést. Elmosolyodott felsóhajtva. Lenéztem az asztalra ahol a keze pihent a boros pohár mellet. Rá pillantottam majd lágyan megérintettem a kézfejét.

- Kipirult az arca nehéz volt meg mondani hogy a bortól vagy, hogy elszégyellte magát talán mindkettő együtt.

- Mindkettőnk számára ez az első. -rám meredt.

- Ugyan ne szórakozz ez nem vicces, nem kell ki gúnyolni. -legyintett a kezével.

- Még nem volt randim soha. -elkomolyodtam. Ezt még soha nem vallottam be senkinek még magamnak sem, nem voltam az a randizós típus de a múltamat nézve nem is volt rá nagyon igényem sem időm.

- Ez nem semmi, hogy lehet ez, ilyen híres vagy és ennyire jóképű. -még jobban elpirult.

- Szóval jóképűnek tartasz? -felemelő érzés volt a bókja megtöltötte a lelkemet. Fel álltam a székemből tettem pár lépést felé, végig követett a szemével. Majd lehajoltam hozzá.

- Megcsókolhatlak. - súgtam -tekintette ellágyult. Rá tenyereltem az asztalra és közeledtem felé ,mellkasa megemelkedett aztán ajkunk egymásra talált hangosan felsóhajtott, reszketve viszonozta a csókot. Soha nem éreztem még ilyen melegséget szinte lángolt a lelkem végleg rabul ejtett. Lassan elhúzódtam tőle meg szakítva a csókot, a pillantása a számra esett nem engedett el visszahúzott magához át fogta erősen a tarkómat. -még akart belőlem nem törődtem semmivel már nem érdekelt hol voltunk, megfogtam az arcát még inkább magam felé fordítottam és vadul kerestem a nyelvét a nyelvemmel. Teljesen elvesztettem a józan eszemet legszívesebben az étterem közepén a magamévá tettem volna azonnal.

- Kezdtem vissza térni a jelenben miután a boros üveg tartalma az ingem újára ömlött. Egyszerre pillantottunk rá az elázott felsőmre -A fenébe - meg ráztam a kezemet.

- Majd újra egymásra néztünk mosolya teljesen elbűvölt. Életemben először láttam valaki szemében, hogy boldog és én tettem azzá miattam volt az. Egy ilyen lélek be ragyogja a világot és fényt ad az életemnek. Más embert formált belőlem, a jövőmet láttam benne. -Sajnos lassan mennünk kell. -súgtam halkan -bólintott. Mi közben rendeztem a számlát rá pillantottam telefonomra húsz üzenet és tíz nem fogadott hívás. Elöntött a méreg ismét az az ember lettem aki tele volt kétségekkel és nyughatatlansággal. Valami baj van? -olvasott a gondolataimban de öt nem keverhettem bele. -Ne aggódj csak be kell bennem Lindához a korházba. -sugárzott belőle a kedvesség és a megértés. Végül elindultunk a taxiban végig feszült voltam és csak arra tudtam gondolni, hogy szakítanom kell Lindával ha boldog akarok lenni. -Majd beszélünk jó .- közel hajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára, annyira elgyengültem a közelségétől, hogy nem mertem megcsókolni mert akkor képtelen lettem volna el engedni őt. Visszahúzott és hosszan megcsókolt amit hevesen viszonoztam. -Én most visszamegyek a szállodába. -jelentett ki.

-Keresni foglak. -rá mosolyogottam. Néztem ahogy elhajt a taxi majd sietve mentem be az épületbe majd a szobájához értem lassan benyitottam. Egyből összenéztünk nyugodtan tűnt annak ellenére, hogy az üzenetekkel bombázott. Leültem a székbe ami az ágy mellet volt. -Már vártalak. -mosolygott. De én semmit se reagáltam haragudtam rá, nem akartam vele lenni többet.

-Kicsit túlzásba estem. - magyarázkodott. Le sütöttem a szemem nem akartam ott lenni nem érdekelt amit mondott. -Örülök, hogy végre itt vagy velem. - ha tudta volna hogy én pedig mennyire nem akartam vele lenni. Nem tudtam lehetek-e vele őszinte pedig nagyon erre volt szükségem. Ezt a kérdést még soha sem tettem fel magamnak most láttam át igazán milyen kapcsolat volt köztünk mocskos és embertelen.

-Valamit el kell mondanom! -az őszinteség mellet döntöttem rémülten nézett felém a határozottságomtól meg riadt ritkán találkozott ezzel az arcommal. -Előbb enged meg , hogy én beszéljek. -vágott közbe. -Ez az egész ráébresztett arra, hogy mit érzek irántad. -fájdalmasan felsóhajtottam. -Szeretlek Johnny. - A világon semmit nem jelentett számomra amit mondott annyira rosszul esett mint valami kanalas orvosság ami keserű mint az epe. Fel kelet ismerjem a helyzetemet bele kerültem egy szerelemi háromszögbe fogalmam sem volt mit tegyek.