Erőt vettem magamon és eldöntöttem, hogy szembe nézzek a félelmemmel. Kihasználtam az ismeretséget és elkértem a recepción a kártyát, hogy bejussak Kris szobájába.

Óvatosan nyitottam ajtót -Jó reggelt. Semmi válasz tovább mentem és halottam a vízcsobogást a fürdőből remek most ébredt fel türelmesen vártam amíg végez, de a következőre nem számítottam ott állt előttem meztelen és törölte a haját így eltakarta az arcát. Nyeltem egy nagyot teljesen lefagytam a lehető legrosszabbat tettem magammal. Elfordultam kifelé néztem az ablakon. A szám elé tettem a kezemet ökölbe szorítva és köhögtem, ezzel jeleztem, hogy nincs egyedül fel sikított ijedségében -Nyugi nem láttam semmit. -persze hazudtam. -csak tudni akartam jól vagy e. -végig takartam az arcom,hogy még véletlenül se lássam őt. -Kösz ez igazán kedves -zavarban volt -Két perc és felöltözöm. -kifújtam a levegőt megkönnyebbülve. Tényleg nagyon gyorsan elkészült, gyönyörű friss és olyan törékeny volt, ahogy ott ált előttem belefeledkeztem egy pillanatra, hogy miért is jöttem be a szobájába teljesen a hatása alá kerültem csodálatos kék szeme fogva tartott, pont olyan tiszta volt mint a lelke.

-Jobban vagy?- kérdeztem közelebb lépve hozzá.

-Igen persze tegnap este megártott az alkohol mivel nem vagyok hozzá szokva de szerencsére sikerült hamar elaludnom.

-Szóval semmire se emlékszel? Összevonta a szemöldökét

- Miért kéne?

- Nem. - Csalódott voltam örülnöm kellet volna, hogy nem emlékezett de még is rosszul esett.

-Mehetünk. -bólintott és elindult, ahogy ki léptünk az ajtón Lindába ütköztünk felvonta a szemöldökét csodálkozva.

-Mi van? -mondtam kimérten láttam rajta, hogy nem esett jól ahogy hozzá szóltam de leszartam az érzéseit mivel amit tett az megbocsájthatatlan.

- Semmi én csak.

-Jó reggelt mindenkinek .- vágott közbe Liv vetett egy pillantást rám furcsállta ahogy Kris mellett álltam.

- Na kezdődhet a buli mi már készen vagyunk! -nevetett fel Tom akit Mike követett.

-Azt látom- mosolyogtam rájuk. Végül együtt reggeliztünk aztán interjút adtunk majd este koncertet. Kris az első sorban ült Linda mellet telt ház volt de én csak egyetlen egy embert láttam a tömegben. Minden dal máshogy szólt most értelme volt a szövegnek. Mindig is szívből gitároztam, de megváltoztam és ez nagyon furcsa érzés volt a számomra összezavarodtam. Úgy éreztem jobb embernek kell lennem szégyelltem előtte, aki voltam csak egy drogos srác aki soha nem kellene neki, ez őrület. Nem akartam ezt elfogadni, a változás mindig nagyon nehéz ha jó ha rossz.

Ki keveredtünk a rajongók gyűrűjéből és az autogramosztásból, ezt sose tudtam megszokni, hogy így lerohanjanak minket nem ismertek csak egy illúzióba voltak bele bolondulva, fogalmuk sem volt kik voltunk. Lindának el kellet intéznie pár üzleti ügyet így a koncert alatt elment öten maradtunk a helyi kis bárban ültünk be és pihentük ki a fáradalmainkat bár minden koncert után pörögtünk az adrenalin ébred tartott.

- Sikerült már elég információt gyűjtened a cikkhez? - a szájához emelte a sörös üveget Liv és ivott. Kíváncsian figyeltem a választ öreghaverommal Jack-kel a kezemben.

- Igen Linda nagyon sokat mesélt az ö munkájáról de igazából engem a zenekar élete érdekelne a színfalak mögött, ami zajlik.

-Láthatod semmi izgalmas nincs most is itt ülünk és leisszuk magunkat. -nevetett csillogó szemmel Liv

- valami jó tanács a fiatal nemzedék számára?

- Kurvára unalmasak vagyunk és szeretjük az alkoholt de védjük a környezett. -meg emeltem a poharam Mike és Tom felé akik darts közben fel szedtek pár kis csajt nagyon el voltak velük.

-És a májunkat. -hangosan nevetett Liv erre Kris kedvesen mosolygót és látszott rajta, hogy egyáltalán nem volt elégedett a válaszokkal.

-És a magánélet, mindenki szingli? - elnéztem és úgy tettem mint aki nem hallja a kérdést. -Liv-ből még inkább ki tört a nevetés -Magánélet, az kényes téma, ugye Johnny!

-Mi? -nevettem rájuk nézve. -Add fel - egymásra néztünk -Akkor nem ismersz még engem Johnny -elmosolyodott a pohár mögött. Tetszett ahogy ki mondta a nevem. Hirtelen a hangos nevetés irányába fordultam aztán nevetnem kellet Tom és Mike bolondozásán. Kris feddő pillantást vetett rám szóval még sem volt közömbös sőt teljesen más oldalát mutatta meg a hisztis leányzó ebben a három napban amit eddig velünk töltött és igyekezett valami izgalmas sztorit ki csikarni belőlünk. -Igyál ez jót tesz a vérkeringésednek. -tele töltöttem a poharát. -Nem ez nekem nem fog menni tényleg nem bírom az alkoholt. -Azt nem bírni kell hanem inni érezd jól magad. -mosolyogtam majd rá kacsintottam Livre aki a fejét rázta és nevetett. Egy óra alatt sikerült meg itatnom vele egy üvegbort. -Azt hiszem most már szédülök is. -elégedetten csücsöritettem vissza folytva a nevetést büszke voltam magamra hogy, le itattam. -Na ez szép az egyik drogos -ki lökte a széket maga alól - a másik meg lassan alkoholista. -nevetett hangosan Liv -felvontam a szemöldökömet. -Jobb ha megyek tele füstölni a tüdőmet. -Jó ötlet! -szóltam utána majd Krisre néztem -pisilnem kell. -fel kelt határozottan a székből de következő mozdulatban meg rogyott a térde. -Jobb lesz ha segítek. -gyengéden megfogtam a karját és lassan elindultunk. -Ezt jól megcsináltam. -motyogta. -sötét folyosóhoz értünk. -Itt vagyunk. - el engedtem őt tett két lépést de vissza rántottam a karjánál fogva. Kis fázis késéssel ugyan de megriadt ahogy hirtelen magamhoz vontam őt. Itt állt előttem ez a gyönyörű ártatlan  lány és elvesztettem az eszemet. -Rendesen be vagy csiccsentve - végig mértem az arca vonalát, a szőke tincseit. -Mindenki emlékszik. -szavai összefolytak, sejtettem ,hogy mit akart mondani. - Szóval mire emlékszel? -súgtam de már a gondolataim az ajka körül forgottak szinte éreztem az édes izét -Nem lehet, nem törheted össze a szívemet. -ledöbbentem az őszinte szavain -Nem fogom. -súgtam

lágyan meg csókoltam neki döntöttem a falnak és közben át fogtam a derekát ahogy hozzám ért az ajka hirtelen helyrezökkent a világ hiányzót ez az érzés amikor nem csókoltam. Képtelen voltam betelni vele még többet akartam, éreztem a testéből áradó hőt a bor kellemes illatát és izét a nyelvén. Soha semmire nem vágytam még úgy mint rá, megemeltem a combjánál így átfogott a lábával. Az ajkammal követtem a nyaka vonalát amitől hangosan felnyögött közben erősen kapaszkodott belém mindkét kezével a ruhámat markolta. Azt akartam ,hogy meg álljon az idő. Elvesztem ebben a csodálatos súlytalan együttlétben. Hevesen és mélyen csókoltam mindkettőnknek lassan elfogyott a levegője. Csak azt számított, hogy az ajka az enyémen volt, el engedtem őt a lába földet ért, meg támaszkodott a falnak szűkségünk volt oxigénre, elszakadtam tőle megbabonázva bámultam őt, milyen gyönyörű. . -Ez rohadt jó. -ezúttal ö kezdeményezett és folytatta a csókolózást nyelvével a számba hatolt halkan és éhesen. Minden elhomályosult körülöttünk, ö volt az akit életem végéig csókolni akartam.