)-Másnap este-(

Elkezdtem készülődni. Azt a ruhát húztam, amit tegnap kaptam. Miután elkészültem le is mentem a ház elé. Alastor megint pontos volt. Rám várt.
-Indulhatunk? - kérdezte.
-Igen. - válaszoltam.
-Sétáljunk, vagy sem? - kérdezte Alastor.
-Most sétálhatunk. Másik cipőt húztam. - válaszoltam ismét.
-Rendben! Hova is megyünk? - kérdezett ismét Alastor.
-A közelben van egy pizzázó. Ugye szereted a pizzát? - kérdeztem. Csak akkor jutott eszembe, hogy Alastor nem biztos, hogy szereti a pizzát.
-Igen. Sőt! Imádom. A kedvencem az ananászos pizza. - mondta Alastor.
-Rendben! Akkor induljunk. - mondtam, majd pedig el is indultunk.
Az úton Alastor szokás szerint dúdolt. Régen valamiért mindig zavart, ha dúdoltak mellettem, de most valahogy megnyugtatott. Pár perc múlva oda is értünk. Bementünk az ajtón, ahol szokás szerint a pultos megvető pillantást szórt rám. Viszont hirtelen észrevette a mellettem álló Alastort és még jobban összehúzta a szemöldökét. Alastor odalépett a pulthoz és megszólalt.
-Te. - mondta a pult mögött álló démon.
-Üdv Husk, drága barátom! - szólalt meg Alastor.
-Hogy az a rohadt élet. Mit keresel itt? - kérdezte a démon.
-Csak beugrottam Ellával enni valamit. - mondta Alastor.
-Kurvára nem hiányoztál. - szólalt meg a macskadémon.
-Nem húzom tovább itt az időt. - mondta Alastor, majd pedig elindult az egyik asztal felé. Amikor az asztalhoz értünk megszólaltam.
-Ő meg ki volt? És honnan ismered? - tettem fel a kérdéseket.
-Ő egy régi barátom. Ne is foglalkozz vele. - mondta Alastor, mire a pincér meg is jelent.
-Mit hozhatok? - kérdezte.
-Lenne egy kolbászos és egy ananászos pizza. Ugye? - kérdeztem Alastort.
-Pontosan. - válaszolt Alastor.
Úgy tűnt, hogy a pincérnek csak akkor tűnt fel Alastor jelenléte, mert azonnal be is szaladt a konyhába.
-Egyébként... neked mi a kedvenc ételed? - kérdeztem Alastort.
-A szarvas. - válaszolta.
-És hogyan szereted? Esetleg pörköltnek? Csak mert úgy én is szeretem. - mondtam.
-Én nyersen szeretem. - válaszolt Alastor. Ezen nagyon meglepődtem. Nyersen? Ki eszik nyersen húst?
-Hogy mi? - kérdeztem.
-Jól hallottad. - mondta.
-De... miért? És...
-Erről nem szeretnék beszélni. - mondta, majd pedig pont abban a pillanatban meghozták a pizzákat. Csöndben megettük, majd pedig mentünk is volna, de nekem el kellett mennem a toalettre. Miközben elindultam a mellékhelyiség felé megláttam, hogy Husk éppen kifele jön onnan. Egyszer csak hozzám szólt.
-Hé! Te ott. Gyere ide! - mondta.
-Őőő... oké. - mondtam meglepődötten.
-Te vagy Ella? Akivel Alastor jött enni? - kérdezte.
-Igen. Én vagyok. - válaszoltam.
-Most jól figyelj rám. Ha alkut akarna veled kötni, akkor ne fogadd el. Ez nagyon fontos. Értetted? - mondta, miközben folyamatosan a falakat, a padlót, és a plafont figyelte.
-Rendben. - mondtam.
-Jó. Na menj, mielőtt még az egyik árny meglát. - mondta, majd pedig visszament a pulthoz.
Miután elvégeztem a dolgomat vissza is mentem a bejárathoz, majd pedig elindultunk. Út közben eszembe jutott egy kérdés amit fel akartam tenni Alastornak.
-Bocsánat, ha ezzel a kérdéssel megbántalak... deee... te kannibál vagy? - kérdeztem.
-Nyugodj meg! Nem bántottál meg. És a válaszom igen. - mondta.
-De miért? - kérdeztem.
-Már mondtam, hogy erről nem szeretnék beszélni. - mondta, majd pedig vissza is értünk a házhoz.
-Akkor hát viszlát, kedvesem. - mondta Alastor.
-Szia! - mondtam, majd pedig bementem a lakásomba. Természetesen most is gyorsan elaludtam.

———————————————————
(Ehez a fejezethez most csak ezt a dalt tudtam csatolni. De egyébként szerintem jó dal!)