- Akkor gyere! - súgta Lebon a fülébe, majd megfogta angyala kezét, és magával húzta.

Hamarosan Agenel már a férfival közös ágyukon találta magát, miközben keze alatt puha, fekete hajzuhatagot érzett, szájüregében egy kutató nyelvet. Lebon már most kigombolta az ingjét, és éppen az angyalét bontogatta. Agenel azonnal megérezte gazdája férfiasságát megfeszülni a nadrágjában, és az ő teste is fellángolt tőle. Lebon olyan szinten leteperte, hogy az angyal szinte fel sem tudta fogni a történéseket.

A férfi nyakába kapaszkodva csókolták egymást, a világosbarna szemű kifejezetten mohónak bizonyult. El sem akarta ereszteni Agenelt, főleg, hogy végre az övé lehet majd. Úgy látszott, hogy Lebon egy előjátékot sem fog kibírni, már most is annyira harcra kész állapotban volt. Arca kipirult, a levegőjét gyorsabban kapkodta, a szíve pedig úgy zakatolt mellüregében, hogy azt hitte, menten kiugrik a helyéről.

Ajkai Agenel nyakát vették célba, majd ott meg-megszívták a finom bőrt. Az angyal a három hónappal ezelőtti próbálkozással szemben, most ugyanúgy vágyott erre, mint Lebon. A fiatal férfi keze ott simogatta, ahol csak érte, majd erősen az égi fenekébe markolt. Agenel hangos nyögéssel jutalmazta mindezt, miközben ujjai erősebben fogták Lebon éjfekete tincseit. 

A testesebb mosolyogva folytatta tovább Agenel kényeztetését, de alig bírt magával. Közben a nadrágjával ügyködött, hogy azt levegye valahogyan. El sem hitte, hogy mennyire remeg, emiatt pedig nagy feladat volt számára mindez. Hamarosan megérezte az angyala szorgos kezecskéit, amelyek hamar megszabadultak az ingerlő ruhadarabtól. 

Lebon immár meztelenül magasodott ágyasa fölé, aki követelőzőn hozzádörgölőzött. Szárnyaival is próbálta közelebb húzni magához, és nemsokára Lebon szintén megpróbálta mindezt. Tenyere még mindig az angyal kerek félgömbjein időzött, míg jobbjával mindenhol máshol érintette.

- A-Agenel... - lehelte - ...én ezt nem bírom tovább.

- Nem is kell - mondta az angyal, majd egy szempillantás alatt kihámozta magát a felsőjéből, míg Lebon lehúzta róla a nadrágját.

Ajkaik ismét összetapadtak, meztelen testük egymásnak feszült, s mindketten izgatottan néztek a másikra, miután Lebon nyerte a nyelvcsatát. Agenel kifulladva lihegett, míg a gazdája végigmérte őt. A fiatal férfi elégedetten felmorrant, s amint lehetett, újra angyala kényeztetésébe kezdett. Csak most már a finom bőrét nyalogatva haladt egyre lentebb. Egészen az ágyékáig, ahol megállt, majd visszafordult, mire Agenel idegesen fújtatott párat. 

Lebon egyik kezével támaszkodott, míg a másikkal magát simogatta folyamatosan. Már teljesen kész volt attól, amit műveltek, főleg, hogy angyala mennyire készségesnek bizonyult. Úgy csöpögött, és minden érintés olyan kellemes volt, hogy ténylegesen meg kellett tennie, amire annyira várt, és amitől ugyanúgy félt. Neki még ez volt az első alkalma, minden tudást könyvekből szedett össze vagy más emberektől, ezért is volt olyan nagy jelentősége ennek az egésznek.

Semmit sem akart elrontani, nagyon készült már erre a napra, főleg, amikor apja megmondta, hogy megkaphatja az első ágyasát. Tudta, hogy férfit akar, de azt nem, hogy egy angyal mellett köt majd ki. De most mindennél jobban örült annak, hogy mikor meglátta az ő szépségét, akkor azonnal megvette. Mára el sem képzelné nélküle az életét, majdnem óriási lehetőséget szalasztott el, de apja megállította, hogy maradjanak még, és nézzék végig az angyalokat, hátha találnak egy jó rabszolgát.

- Készen állsz? - kérdezte Lebon.

- Igen, csak csináld, mert megőrjítesz!

Lebon nem is habozott, előváladéktól nedves férfiasságát a fiatal fenekéhez illesztette, majd még helyezkedett egy kicsit, és a lehető legóvatosabban s lassabban elmerült benne. Agenel nyöszörgése azonnal betöltötte a szoba felforrósodott levegőjét, amely szinte már izzott. Lebont átjárta az élvezet, tüdejébe szorult a levegője, és szinte előreesett. Kezeivel támasztotta meg magát angyala szárnyai alatt, amelyek immár izgatottan csapkodtak aprókat.

- Nem fáj?

- Csak egy kicsit, de nem kell aggódnod - legyintett Agenel, majd Lebon vállába kapaszkodott. 

- Mozoghatok?

- Mindjárt megveszek, csak csináld már! - szólalt meg türelmetlenül az égi, de elégedetten nyögött, mikor Lebon ténylegesen mozogni kezdett.

- Nem akarom, hogy bármi bajod essen - suttogta Agenel füléhez hajolva. 

- Akkor esik bajod, ha nem dugsz meg mindjárt rendesen!

- Mitől lettél ilyen agresszív? - kérdezte Lebon kissé gondterhelten. Egyáltalán nem így képzelte ezt az egészet. Habár ő fejben el sem jutott idáig, legalább örült. 

- Angyal vagyok, mi imádjuk a szexet, tehát csinálj fel rendesen, vagy hagyd, mert inkább megoldom magamnak!

- De... ne már!

- Mozogj, kérlek! - könyörgött Agenel, mire Lebon megpróbált a lehető legjobb módon ágyasa kedvére tenni, ami elég ironikus volt, tekintve, hogy milyen funkciót kellett volna betöltenie az angyalnak.

Ettől Agenel azonnal elégedetten visszahajtotta a fejét a takaróra, majd hagyta, hogy Lebon érvényesüljön. A férfi most utólag belegondolt, hogy tényleg megérte-e az angyalt elhozni onnan, mert teljesen megfeledkezett ezen tulajdonságukról. Ugyanis ezek a lények kitűnő szaporodó képességgel voltak megáldva, sokszor adtak életet ikreknek, de emiatt a libidójuk is óriásinak számított, ezért maradt még fent a fajuk.

De a fekete hajú minden erejével próbálkozott, hogy Agenelt úgy kielégítse, ahogy az ezt elvárja. A mozgását is gyorsabbra vette, és mélyebben merült el benne minden lökésnél. Csak ez neki kifejezetten megterhelő volt, mivel sem kifejezetten izmosnak, se kitartónak nem számított. Ráadásul gyakorlati tapasztalat híján vágott bele ebbe az egészbe, ezért nem is gondolt arra, hogy ilyet akarna tőle az angyala.

Agenel nem is sejtette, hogy Lebon mennyire a kedvére szeretett volna tenni. Ő csak azt érezte, hogy még mindig nem elég, amit kap, teste csak többet és többet akar. Ennek érdekében elkezdett kérlelőn nyöszörögni, mire a másik fáradtan felhördült. 

- Nem tudom ennél jobban, ez a legelső alkalmam! - mondta kifulladtan Lebon.

- Hogy érted, hogy a legelső?

- Ezelőtt még senkivel sem csináltam!

- Azt hittem, hogy te sok emberrel lefeküdtél már.

- Mit gondolsz, hány éves vagyok?

- Nem tudom, huszonöt?

- Ennyire öregnek nézek ki? - kérdezte Lebon, miközben próbálta nem abbahagyni a mozgást.

- Nem tudom, hány éves vagy?

- Huszonkettő.

- Majdnem... eltaláltam - nyögött az angyal, ahogy a korábbinál bentebb csúszott Lebon farka.

- Te egyáltalán hány éves vagy?

- Nem tudom pontosan. Talán tizenhét körül lehetek. 

- Nagyon... fiatal... vagy - mondta Lebon, miközben hangos lihegések közepette elélvezett benne.

Fáradtan kihúzódott az angyalból, majd odadőlt mellé. Agenel megrázta a fejét, mintha csak azt mondaná: sejthettem volna, hogy ez lesz. Lebon majd elaludt, olyan kimerültnek tűnt, a szemei félig lecsukódtak már így is. Az angyal odabújt, mutatóujjával gazdája mellkasára rajzolt mintákat. Végülis kellemes volt, amíg tartott, érezte, ahogy a férfi spermája lassan kifolyik belőle.

- Ügyes voltál - csókolta meg finoman Agenel. 

- De te nem is... sajnálom!

- Ne hibáztasd magad! Ha emberrel kezdtél volna, talán akkor se ment volna.

- Ez bíztató... - lihegte Lebon. - Egy tragédia vagyok...

- Dehogy vagy! - simogatta Agenel. - Egészen sokáig bírtad!

- De én annyira sajnálom, örömet akartam okozni.

- Tudom, és okoztál is.

- Tényleg? - kérdezte, miközben barna szemei izgatottan csillogni kezdett, és mintha ő is megélénkült volna. 

- Persze! Főleg, hogy láttam, te mennyire élvezed. 

- Annyira csodálatos érzés volt - áradozott Lebon, és kezével már Agenel farkához is nyúlt.

Az angyal meglepődötten felnyögött, mikor megérezte a másik kezét, aki úgy tűnt, hogy kevésbé érzi magát fáradtnak. Az ujjai olyan szorgalmasan jártak, hogy ez még Agenelnek is elég inger volt. Hátradőlt, és hagyta, hogy Lebon a saját tempójában intézzen mindent. Most, hogy megtudta, ez az ő elsője, rögtön átengedte a gyeplőt, és inkább a béketűrést választotta. Persze neki sem volt sok tapasztalata, de az ő szüzességét elvették tőle erőszakkal, ahogy még sok ilyen alkalmat. Gyakorlatilag most tudott először úgy együtt lenni valakivel, hogy nem félt attól, ami történni fog, és nem fájt neki igazán semmi sem.

Lebon pedig már sokadjára bizonyította be számára, hogy mennyire fontos neki az, hogy ő is boldog legyen, és az is volt, elképesztően boldog. Három hónap és pár hét, ennyi telt el, mióta megvették őt azon a ramori vásáron. Azóta fenekestül felfordult az élete, de annyira, hogy nem sajnálta. Emlékszik hogy félt az első napján. Attól, hogy ez a férfi mellette meg fogja erőszakolni. Rettegett, még több fájdalmat okoz, de kedves volt vele, etette, itatta, tanította. Ma már ő is teljes értékű lénynek érezte magát.

De a gondolatait már nem tudta befejezni, mert elárasztotta őt az orgazmus mindent elfeledtető köde. Hangosan nyögdécselve adta át magát a gyönyörnek, szemét behunyta, s mire ismét feltekintett pillái alól, már Lebon biztos karjai fogták őt, míg a férfi a másik kezével cirógatta. Világosbarna szeme őt fürkészte, szája mosolyra húzódott, s úgy tűnt, hogy immár teljesen elégedett volt.

- Nem akarsz lefürdeni? - kérdezte az angyal.

- De annyira fáradt vagyok!

- Én meg ragadok! 

- Jól van, menjünk, mielőtt ismét agresszív leszel!

- Lebon... ugye tudod, hogy nem akartalak megbántani? Tudom, hogy durva voltam, de nem szabadott volna. Csak elkapott a pillanat heve, és önzőn viselkedtem.

- Tudom, hogy nem, de egészen ösztönző volt - mosolyodott el Lebon.

- Akkor nem bántottalak meg, és tudod, hogy szeretlek?

- Ho-hogy szeretsz? - Lebon száján alig jöttek ki hangok, hirtelen minden levegője elfogyott.

- Akkor megyünk fürdeni, vagy sem? - érdeklődött türelmetlenül az angyal. - Lebon, minden rendben? Valami rosszat mondtam?

- Azt mondtad, hogy szeretsz - suttogta maga elé Lebon.

- Ti emberek sosem mondjátok egymásnak? Hiszen hallottam Nitout is, ahogy mondta Marilának! Elrontottam valamit? Lebon, kérlek válaszolj, mert mindjárt sírni fogok! Lebon!

- Annyira szeretlek, kicsi angyalkám - szólalt meg végre a férfi, majd erősen magához vonta Agenelt.

- Akkor nem haragszol?

- Miért haragudnék? A legszebb dolgot mondtad nekem, amit csak lehet!

- Tényleg?

- Igen! De most már nyomás fürdeni! - mondta a férfi erőt véve magán, majd felkelt, maguk köré csavart egy lepedőt, és átsurrantak a fürdőszobába.

Lebon csurig töltötte a nagy fürdőkádat, és amíg a víz lassacskán csurdogált, addig végig Agenelt szeretgette. Imádta, hogy az angyala mennyire kedves, és olyanokat mond a véletlen folytán is, amelyek megmelengetik a szívét. Mikor végül beleereszkedhettek a kellemes fürdővízbe, Lebon akkor sem engedte el a másikat. Az ágyasa szereti őt...