~Párizs~

Katicabogár ott állt a cementben használható fegyver nélkül. A Kígyó valamivel messzebb volt, ám még bőven tudott rá mérget köpni.
Marinette agya fénysebességgel száguldott. Nem számíthatott barátai segítségére, hiszen ők maguk is beleragadtak volna a cementbe, magát kellett megvédenie. Ekkor jutott eszébe Minica vödre. Mire elővette, ellenfele már kürdte is az első méreg löketet, amit a hősnő így könnyen felfoghatott a vödörrel.
- Próbáljátok elvenni tőle a gyűrűt!- kiáltott társainak, ám ekkor észrevett egy igen aggasztó dolgot. A vödröt marni kezdte az akumatizált vödre.- Siessetek!- nézett fel barátaira, akik egyből rákapcsoltak.

○○○○○

Az ifjabb Fekete Macska hosszú ideig kereste barátnőjét. Már az elején megpróbálta felhívni, vagy megnézni kis térképén a tartózkodási helyét, ám mivel kettő volt szinte minden hősből, így Nyuszixon kívül senkinek sem jelzete a helyzetét. Ezek után próbálta meg felhívni társát, ám a vonal össze vissza zúgott, akadozott. Nem maradt más, mint hogy fellendült egy háztetőre és körbenézett.
- Katicaaaa!- ordította el néha magát, ám választ nem kapott.
Abban sem bízhatott, hogy Marinette visszaváltozik, és esetleg Tikki előbújik, hiszen felhasználta szerencsealizmánját, és atalakulva kellett maradjon, hogy a végén mindent helyreállítson.
Nem nagy területet fésült át, hiszen Mari nem juthatott messze, főleg fájó sebe miatt nem. Az összes kis utcát, és sikátort megnézte, még a szobájába is elment, ám nem járt sikerrel.
Kétségbeesettsége egyre nőtt, hiszen jobba is figyelhetett volna rá sőt, ez lett volna igazábóla feladata. Mielőtt a felnőtt hősök csatlakoztak igazán rosszul állt a szénájuk, ezért teljesen kiment a fejéből minden más.
Akármit is érzett akkor, el keleltt nyomja magában. Csak és kizárólag barátnőjére fókuszálhatott, minden mást, így zavaró tényezőt ki kellett zárjon.
Mikor épp egy közeli sikátor felett lendült át, hirtelen egy piros, fekete pöttyös kéz lendült fel az árnyékból.
- Bogaram!- ugrott egyből a lányhoz.
- Eszrevettél!- látszott öröm könnyekkel teli szemében. A falnak támasztva hátát ült, kezét oldalán pihentette.- Mindjárt visszamegyek, csak egy kicsit....egy kicsit fáj!- csikart ki egy mosolyt is.
- Nem mész te sehova!- remegett meg hangja. Óvatosan alrébb söpört par hajtincset arcából, láthatóvá téve ezzel a sebet. A nyakán az erek elfeketültek, a konkrét, vastag, éjfekete seb mindössze az arca közepéig ért, ám az apró fekete repedések a szeme alatt, egészen orráig húzódtak.
- Ez....mikor?- kereste a megfelelő szavakat a srác.
- Amikor az iskolában....olyan szerencsétlenül landoltunk....- nyelt egy nagyot.- ....eléggé felszakadt, és azután....mindenhol gyorsabban terjedt. Végül elérte az arcom. Érzem, ahogy lassan beszövi az egész......az egészet.
- Én anny....
- De tudom a megoldást!- nyögte ki.
- Tényleg?! Mi az?- vette óvatosan ölébe, úgy hogy ugyanolyan félig ülő helyzetben maradhasson.
- Te segítettél rávilágítani! Azt mondtad, hogy a gyűrűd összefügg ennek az egésznek a megoldásával és igazad is lett!
- I-Igazam?
- A Kígyó remek alkalmat teremtett nekünk arra, hogy helyrehozzuk "James hibáját"! Ha az idősebb énem használta a vödröt, amit a szerencsetalizmánom adott, csak ide kell hozza én meg helyre kell állítsak mindent, és kész!
- E-Ehennyi?!- szakadt elő a srácból egy kisebb nevetés, ám ekkor Maribette nagyon köhögni kezdett.
- Csak bírjam ki!- engedett meg egy félmosolyt, ami akkor olyan volt Adriennek, mintha csak egy újabb kést döftek volna szívébe.
- Kibírod!- ölelte magához, hogy eltakarja könnyes szemeit.
- Menj vissza a többiekhez! Szükségük lehet rád!
- Nem hagylak itt!
- Értem nem tudsz semmit sem tenni! Tessék!- adta oda yoyoját.- Add oda....nos....Marinettenek! Ki tudja, neki talán nagyobb szüksége lehet rá majd! Itt maradok, és várlak vissza titeket!
- És ki vigyáz rád?! Mi lesz ha tört....
- Én itt maradok!- hallották meg James Charlest maguk mögül.- Vidd a kisasszony yoyoját! Vidd, mert Katicabogárnak szüksége van rá!
- Visszajövök!- nézett komolyan társára.- Köszönöm James!- nézett őszinte hálával a férfira, aki visszabiccentett neki.
- Várlak!- mondta Katicabogár, majd Adrien távozott.
- Félek!- vallotta be az idős férfinak, amikor letérdelt hozzá.
- Tudom! De semmi baj sem lesz!- mosolygott kedvesen.

○○○○○
~a csatatéren~

Az idősebb Katicabogárnak nem állt jól a szénája. Társai próbálták elvenni a Kígyótól a gyűrűt, ám ő könnyen elhessegette a hősöket magától, miközben köpködte a mérget Mari felé, akinek a vödre egyre kisebb lett. Már annyira elmarta a méreg, hogy mindössze egy kis tenyérnyi fém maradt, amit a lány inkább elhajított magától, nehogy méreg kerüljön a kezére. Ám így már taljesen védtelenné vált.
Már épp egy újabb adag mérget köpött volna az akumatizált, amikor legnagyobb meglepetésükre az ifjabb Fekete Macska ugrott ellenségük elé.
- Macskajaj!- kiáltotta, így a meglepett Kígyó nem tudott védekezni, gyűrűje pedig elporladt, az akuma kiszállt. Macska ugyan landolás közben a cemntbe landolt de ekkor ez már nem számított.
- Katicabogár!- kiáltott, majd odadobta barátnője yoyoját a hősnőnek.
- Számodra vége a gonoszkodásnak!- kialtott.- Ideje, hogy megtisztulj! Csodálatos Katicabogár!- dobra fel az üres cementeszsákot, mire minden helyreállt. Minden, kivéve Minica állapotát, és Macska gyűrűjét. Azt az ifjabb Marinettenek kellett helyrehoznia.
- Látjátok milyen menő voltam?- kérdezte fellengzősen az idősebb Fekete Macska.
- Hol van a a vödör?!- kérdezte egyből, sürgetően Adrien.
- A vödör?- pillantottak rá fiatal és felnőtt társai is egyszerre kérdőn.
- Persze!- jutott Marinette eszébe.- Hiszen csak ő menthet meg mindkettőnket! Már em....- kezdett bele, ám hasába hirtelen éles fájdalom nyillalt.
- Bogárkám!- kapott utána az idősebb Fekete Macska.
- Ki találta meg anno azt a vödördarabot?- kérdezte sürgetően a lány.
- Te!- válaszolt komoran a felnőtt Rena Rough.- Az akkori idősebb éned.....amég te egy....
- Sikátorban feküdtem....
Ez egyet jelentett a kilátástalanasággal, hiszen az egyetlen ember, aki tudta, hogy hol lelhető a szerencsetalizmán, az egy még későbbi jövőben élt.
- Nincs sok időnk!- mondta Nyuszix.- Indulás, mindenki keresse! Én veled maradok! Ha bármi van, akkor visszább kell menjünk az időben!
- És mi lesz ezzel a Marinettetel?!- fakadt ki a fiatal Adrien.
- Ha visszamegyünk, és megoldjuk a problémát,  akkor ez az idősík megszűnik, nem fog senki sem meghalni!
- Teknőspajzs!- hallották meg a felnőtt Nino hangját.- Csakhogy ne távozhasson!- nézett Meredithre.
A hősök szétszóródtak, és keresni kezdtek azt a kis fémdarabot, ami a vödörből maradt, és amit Katicabogár elhajított.
- Hova dobtad?- támogatta Alix a hősnőt, akinek úgyszintén eléggé fájt az oldala.
- Ott álltam, és.....arrafele!- mutatott jobbra, ám akárhogy keresték, nem találták.
- Fekete Macska!- hallottak meg James Charles kiáltását, mire az ifjabb egyből odarohant.
- Mi történt!- szorult össze szive.
Mikor Adrien megérkezett, már Fu Mester is ott állt.
- Ma-Macska!- nyögte ki Marinette. Szeme könnyes volt és oldalát markolászta, ami már oszlásnak indult.
- Ne ne ne ne neee!- vette ismét ölbe barátnőjét Adrien.- Tarts ki! Tarts ki még egy picit!- szorírotta a lány kezét saját arcához, ám az elporladt. Ezek után könyörgően a Mesterre nézett, ám tőle sem kapott megnyugvást.
- Nem lettem kész a gyógyszerrel! Sajnálom!
- Adrien én ezt nem....nem akarom!- buggyant elő az első könnycsepp a lány szeméből is. Ekkor azonban csipogott fülbevalója.
- Ne Bogaram bírd ki! Átalakulva kell maradj! Nyuszix! Nyuszix gyere gyorsan!- üvöltött a srác, mire Alix egyedül hagyva barátnőjét odasietett.
- Mentsd meg! Kérlek!- folyt le egy könnycsepp a fiú arcán.
- Még nincs itt az idő!
- Hogy micsoda?!- kérdezte hangosan, mire már szinte az összes hős odagyűlt.
- Ne!- szakadt elő Alyaból, látva Minica félig már porrá vált testét
- Megvan!- hallották meg az idősebb Macska hangját, aki karjaiban hozta Katicát.
A lány odakúszott fiatalabb énjéhez majd együtt feldobtak a piros, fekete pöttyös fémdarabot.
- Csodálatos Katicabogá....- kezdte a fiatalabb, ám az utolsó betűt már nem bírta befejezni. Elporladt.
- Ne!- nyögte ki Macska.
- Mi történik?!- kérdezte az idősebb Katicabogár, aki továbbra is borzasztó erőtlennek érezte magát.
A csend halálos volt köztük, mindenki némán nézett maga elé. Próbálták feldolgozni amit láttak. A csendet a fiatalabb Adrien zokogása törte meg.
- Miattam volt!- folytak patakokban könnyei.
- Tudom!- tette hátára kezét felnőtt énje.- A mi hibánk volt!- morzsolt el pár könnycseppet ő is.- Menjetek!- fordult ekkor Nyuszixhoz és saját kedveséhez.- Mentsétek meg!
- Gyere!- segítette talpra a hősnőt Nyuszix.
Az felnőtt csapatnak elég homályosak voltak emlékei a történtekről. Amikor ők voltak fiatalok, olyan gyorsan történt minden, hogy fel sem bírták fogni. Agyuk is teljesen bekavarta őket.
- Nem! Nem megyek! Ez nem a vég- emlékezett vissza Katica, majd mondata végén nagy fényesség támadt, és mindent körbevett a szokásos katicabogár raj. A raj ezután gömbbé formálódott valamivel távolabb tőlük. A hősök egyből talpra álltak, úgy nézték kissé sokkoltan a csodálatos látványt.
A katicabogár-gömb ezután szétnyílt és egy alak ereszkedett a földre.
- Marinette?- suttogta maga elé a fiatalabb Adrien úgy, hogy szerencsére senki sem hallotta, majd egyből odafutott hozzá, és szorosan karjai közé zárta.
- Macska!- ölelte át barátját a lány is.
- Édes Istenem!- sírt örömében a srác.-
- Ilyet.....Ilyet soha többet! Soha!- fúrta arcát a srác vállába.
- Katica!- futott a többi hős is a lányhoz, mind a felnőtt, mind a fiatal verziójuk.
- Jól van hagyjuk levegőhöz jutni!- szólalt meg pár pillanat után az idősebb Fekete Macska, és a hősök elengedték a lányt.
- Kisasszony...- lépett ekkor közelebb James.
- James! Hálásan köszönök minden segítséget!- ölelte át a férfit Marinette.- Ön nélkül sosem sikerült volna!- Mester!- ölelte meg Fut is a hősnő.
- Fu Mester!- hallották meg maguk mögül felnőtt Katica és Macska hangját, majd a két hős odafutott.
- Annyira hiányzott!- gördült le egy könnycsepp Marinette arcán.
- Bár sose kéne elmenjünk!
- Ne is kérdezzétek, hogy mi történik a jövőben!- súgta oda Nyuszix a fiatalabb hőspárosnak.
- Várjunk! Valami hianyzik!- toppantott az idősebb Adrien.- Nem gondolodjátok?- fordult hős társaihoz
- Micsoda?- kérdezte fiatalabb énje.
- Te ezt még nem tudhatod haver!- tette kezét felnőtt Nino Macsek vállára kacsintva.
- Azt hiszem az időzítés nem volt megfelelő!- találgatott az idősebb Rena Rough.
- Miről beszéltek?- kérdezte Minica is.
- James?- hallottak meg egy hangot a hátuk mögül, mire mindenki hátrafordult.
Mögöttük egy ősz hajú hölgy állt. Ruhája olyan volt, mint amikor utoljára hordta, haja félig feltűzve, édes hullámokban omlott vállára.
- Mimi?- kérdezett vissza hitetlenkedve az idős férfi.
Mimi úgy állt ott, mintha egész éleltét James mellett élte volna le és együtt öregedtek volna meg.
- Mimi!- sietett pár pillanat fagyos csönd után kedveséhez és átölelte.- Mimi tényleg te vagy az?- fogta meg a nő arcát, akinek kissé fura volt, hogy James franciául beszél hozzá (hiszen angliában váltak el egymástó), ám mivel maga is jól tudott ezen a nyelven, egy kevés akcentussal ugyan, de válaszolt.
- Igen kedvesem!- mosolygott könnyes szemekkel.
- Annyira......Annyira hiányoztál!- csuklott el folytonosan hangja.
- Te is nekem James!- ölelték végül át egymást, hosszú percekig el sem távolodva.
- Bocsáss....Bocsáss meg nekem!- zokogta James Charles.
- Ugyan kedvesem! Nincs miért! Az nem te voltál!- nézett szerelme szemébe.
A jelenetet a hősök is rendesen megkönnyezték, még azok is, akik már másodjára élték át.
- Kérlek engedd, hogy bemutassam Katicabogarat és Fekete Macskát! Ők Párizs mostani hősei.- vezette a fiatalokhoz.- Ők pedig társaik Rena Rough és Páncélos.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket!- mosolygott kedvesen- De  miért van kettő belőletek?
- Nagy csata volt....- válaszolt szűkszavúan Marinette.
- En hoztam ide őket a talizmánommal.- lépett elő Nyuszix.- Ám attól tartok, ideje távoznunk!- fordult társai felé.
- Máris?- kérdezte csüggedten Nino.
- Én is bánom haver! Nem sokszor találkozunk ilyen menő arcokkal, mint ti!- pacsizott le a két teknős.
- De...mi lesz a Kígyóval!- kérdezte összezavarodva Marinette.
- Őt magunkkal kel vigyük!- válaszolt idősebb énje.- Tudja a személyazonosságotok, ránk azonban a jövőben nem jelent majd veszélyt, ezt meg tudjuk oldani!
- Csapat?- nézett ekkor a felnőtt Fekete Macska társaira, majd mind lepacsiztak.
- Szép volt!- kiáltották egyszerre.
- Sziasztok!- intettek a felnőtt hősök, majd Meredithtel együtt majd bemásztak a nyúlüregbe.
- Nekünk is mennünk kell!- nézett talizmánjára Alya és Nino.- Viszlát!- mondták, majd ott sem voltak
- Ideje nekünk is indulnunk!- fogta meg barátja kezét Katica
- Holnap kérlek gyertek át teára!- nézett Marinettere és Adrienre Mimi.
- Én is örülnék!- csatlakozott James.- Lenne miről beszélgetnünk!
- Köszönjük a meghívást!- válaszolt Adrien.
- Ott leszünk!- mosolygott Marinette is, majd társával együtt elszökkentek.

The end

Sziasztook!😊

Hát ez lenne ennek a könyvnek a vége, remélem élveztétek az olvasását! Majdnem kétszer olyan hosszú lett ez a fejezet, mint egy normális szokott lenni, szóval elégge keményen dolgoztam, hogy hozhassam a szokott időben!😅😂
Fontosnak tartanám leszögezni, hogy nem azért tettem a főgonoszt a németekhez és a két jó karatert a brittek oldalára, mert utálnám Németországot! Épp ellenkezőleg! Szeretem, jól beszélem a nyelvet is, voltam is ott, nagyon tetszett, azonban Hitler munkásságát nem tartom helyénvalónak, ezért választottam azt az oldalt a főgonosz számára!
Ezek után a novellás kötetemet tervezem folytatni, minden kedves érdeklődőt a továbbiakban ott várok!🤗

Annalulu🐞