Szomorúan ültem be a kocsiba nehezen feldolgozva hogy elköltözünk.

Már 1 órája úton vagyunk az új otthonunk felé éppen egy dalt kezdem írni amikor is csörgött a telefonom. A legjobb barátnőm hívott.
- Anya fel vehetem a telefont kihangosítva? Jázmin hív. - kérdeztem.
- Nyugodtan édesem! -válszolta anya, mire boldogan vettem fel a telefont.
-Szia csajszi, ne bánkódj még tudunk beszélni majd. - mondta Jázmin mgepróbálva nyugtatni engem.
- Amúgy milyen lesz a házatok várod már a sulit? - kérdezte sokadszorra ebben a hónapban.
- Jázmin már egy pár százszor megkérdezted ezeket és igen várom és szerintem szép a ház. - mondtam unott arccal és fejjel.
- Jó tudom bocsi csak érdekel hogy jól el leszel e a bff-ed nélkül. - el leszek csak eleinte fura lesz nelküled. - mondtam kicsit szomorú fejjel.
- Na most le teszlek mivel megjöttünk majd küldök képet és majd hívlak okés? - kérdeztem.
Oksi és hé Vanda nyugi no para okés? -  mondta engem meg teljesen megnyugtatott.
- Okés na szia - búcsúztam el Jázmintól.
- Szióka. - köszönt el ő is.

Este 8 óra van és már majdnem teljesen berendezkedtünk én már elfoglaltam a helyem a szobámba gondoltam alszok mivel eléggé fáradt vagyok amikor beront a szobába egyszerre az összes tesóm.
-Mit akartok - mondtam olyan álmos fejjel hogy amikor rám néztek egyszerre röhögtek ki.
- Vanda hogy nézel ki hugi? - ocsúdott fel először a döbbenetből Bálint.
- Na mindegy jönnöd kell segíts mit írjak a barátnőmnek. - mondta kétségbe esett arccal.
- A Sáráról van szó? -  kérdeztem
- Aha na gyere. Ezzel a mondattal fogta magát és kivitt a szobából aztán át vitt az ő szobájába és becsapta majd bezárta az ajtót.
Még 1 órát ott voltam Bálintnál és segítettem írni a barátnőjének aztán bealudtam nála és gondolom át vitt hozzám és betakart mivel reggel a szobámba keltem fel.

Egyenlőre ennyi lett volna ha tetszik csillagozátok és akkor látom hogy tetszik e és nemsokára hozom a kövi részt.