A nevem Hinode Nikatsu, és elvesztettem az álmomat. Éveken át üldöztem, majd mikor már megvalósíthatónak tűnt, végleg kicsúszott a kezemből, majd szörnyű rémálomként köszöntött vissza rám. Hűséges volt, visszatért, mégsem úgy, ahogy én akartam. A saját célom vált a számomra legijesztőbbé.

Minden azzal kezdődött, hogy foszlányos, csalóka ábrándokat kezdtem el kergetni. A pszichés elmezavarok a hatalmukba kerítettek és rajongtam értük. Vágytam, hogy találkozzak egy pszichopatával, netán egy disszociatív személyiséggel. Azonban azt nem is sejtettem, hogy ha az egyetemen pszichológiára megyek, mennyi őrülttel kerülök majd kapcsolatba.

Kezdjük a professzorokkal, az oktatóimmal. Mindegyik egy- egy pszichológiai eset volt. Egyiknek állandó hangulatváltozásai voltak, a másik depressziós volt, egy másik pedig csak cipelte a hátán a múltja bűneit. Ő volt az a bizonyos férfi, aki beleszőtt pókhálójába, s megkeserítette az addigi ragyogó életemet.

Akkoriban első éves voltam és beleszerettem a professzoromba. A rajongásom egy része áttért az ő irányába, és éltem- haltam érte. Ez nem volt rendjén, hiszen fiú létemre egy férfiba szerettem bele. Ráadásul a professzoromba. Akárhogy is próbálkoztam, reménytelennek tűnt a helyzetem. De nem lehetett őt nem szeretni.

Úgy csodáltam, ő volt a megtestesült tökéletesség és nemesség számomra. Figyelmes volt a tanítványaival, mégis távolságtartó. És ő volt az az ember, aki szenvedett a múlt láncaitól. Azt hittem, hogy sosem vesz majd észre. Aztán kiderült, hogy tévedtem. Csak fel kellett küzdenem magam arra a szintre, hogy törődjön velem.

Első évesként én írtam a legjobb TDK munkát. Az hasonló, mint a szakdolgozat, csak egy elsős is megírhatja, mint ahogy én tettem. Sokat kutattam a témában, hiszen nagyon is érdekelt. Nem azért csináltam, hogy észrevegyen, habár titkon vágytam rá, hogy elismerjen.

Egy nap magához hívatott. Vöröslő arccal, pattanásig feszült idegekkel kopogtam be, majd nyomtam le a tömör bronzkilincset. Ő rám mosolygott, majd leültetett. Most először jártam az szobájában, az igazgatói irodában. Igen, ő volt ezen felsőoktatási intézmény igazgatója. Persze neki is voltak feljebbvalói, például a rektor, vagy a kancellár.

Körülnéztem, majd mikor rá jöttem, hogy mélyzöld szemeivel engem pásztáz, a cipőimre irányítottam tekinteteket.

- Nézz rám! - nyúlt át az asztalon és emelte meg állam, kényszerítve ezzel, hogy elszakadjak lábbelieim látványától. Olyan szép volt azokkal a szemekkel. Zöld íriszeiben kis, ezüstös vonalak futottak szerteszét, a szélrózsa minden irányába.

- Látod, így már mindjárt jobb - simította meg arcomat, mire én fülig pirultam. Ahhoz képest, hogy mikor beléptem ajtaján milyen voltam, most legjobban már egy  rózsára, vagy egy jól öltöztetett pipacsra hasonlíthattam.

- Ne hajtsd le a fejed - mondta. - Hiszen nincs mit szégyellned. Semmi rosszat nem tettél.

- Akkor mégis miért hívatott magához a sensei? - kérdeztem halkan, remegő hangon.

- Mert nagyon is jól teljesítesz és te írtad a legjobb TDK munkát - mondta, majd átnyújtotta a bőrkötetbe borított röpke negyven oldalt. - Egyszerűen csodálatosak a meglátásaid - mondta.

- Köszönöm szépen - mosolyogtam idétlenül. Olyan boldog voltam, hiszen megdicsért. Majd' szétvetett a nagy öröm.

- Szeretném, ha csatlakoznál hozzám egy projektbe - tért a lényegre. - Természetesen kapnál érte fizetést, illetve ez egy nagy lehetőség is lenne számodra. Hírnevet szerezhetsz vele.

Hagyott gondolkodni, majd megkérdezte:

- Nos, mit válaszolsz, Hinode- kun?

Ekkor még nem is tudtam, hogy egy rossz döntéssel mindkettőnket a sötétség karmai közé taszítom. És már késő volt... A pók kivetette rám hálóját, az ártatlan lepkére, majd velem együtt zuhant.

_____________________________________________

Sziasztok, drága fiatalurak és kisasszonyok!

Nagyon remélem, hogy tetszett nektek ez az első rész. ^^

Ma vizsgáztam és nem sikerült túl fényesen. Miután pedig már azon gondolkoztam, hogy széttöröm az egyik kezem, vagy elkezdtem rugdosni a lámpaoszlopot, rajöttem, hogy jobb, ha inkább csak kiírom magamból a feszültséget. Még nem tudom, hogy hányas lett, de kb. egy négyest kaphattam. Én, aki eddig mindig ötösre vizsgáztam mindenből. Pffff....

Ha érdekel a történet folytatása, tessék jelezni! Haru Amadare 😊