-Szia. Integetett nekem Chaeryeong, mosolyogva. Tudom, hogy kedvel engem, de én nem érzek iránta semmit. Úgy döntöttem, hogy csak ignorálni fogom, remélve, hogy így eljut hozzá a szándékom, miszerint nem akarok kapcsolatot vele.
Hirtelen erős fejfájás tört rám, és a következő pillanatban már a földön feküdtem. -Úristen Sunoo! -Hallottam
Chaeyeong hangját, de nem tudtam reagálni rá.

Ezt követően elvesztettem az eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, már egy kórházi ágyon feküdtem. -Hol vagyok? - Kérdeztem magamtól, miközben igyekeztem emlékezni az előző eseményekre. Végül rájöttem, hogy valószínűleg egy kórházban vagyok, de nem értettem, mi történt velem. -Örülök, hogy magához tért, Kim Sunoo - mondta a szobámban egy nővér, aki észrevette, hogy felébredtem.

-Mi történt velem? - kérdeztem aggódva. -Elájult, de most már úgy túnik, hogy minden rendben lesz. - magyarázta a nővér.
Akkor jutott eszembe Chaeyeong.

"Mi történhetett vele?"

"aggódik értem"

Sok kérdés kavarogtak bennem, de egyelőre nem voltam képes válaszokat találni.
Amikor eszembe jutott Chaeyeong, összeszorult a gyomrom. Az utolsó emlékem az volt, hogy ő próbált segíteni nekem, miután a fejfájás elhatalmasodott rajtam.

••••

Mikor a szemem kinyitottam,
Chaeyeong ott ült az ágyam mellett.
Azonnal rosszul éreztem magam, amikor ránéztem. Miért van itt? Azon kívül, hogy szüksége volt arra, hogy bosszantsam, nem tudtam elképzelni, hogy miért lenne itt.

Szia Sunoo, hogy érzed magad? - kérdezte aggódó hangon.
Azt akartam mondani neki, hogy hagyjon békén és hagyon itt engem, de végül csak egy gyenge "jól vagyok" jött ki a számon.
-Nagyon megijedtem, amikor a földre rogytál. Rendben vagy? - folytatta a beszélgetést, miközben az arcán szorongató kifejezést láttam.
Először úgy éreztem, hogy csak a sajnálatát mutatja nekem, de ahogy jobban megnéztem, láttam a
szemeiben a valódi aggodalmat.

Aztán rájöttem, hogy talán van benne valami, amit korábban nem vettem észre.  -Köszönöm, hogy segítettél, bár nem lett volna szükség rá- mondtam végül, mire a szemeiben felvillant valami boldogság.

Vajon miért érzem azt, hogy egyáltalán nem bánom, hogy itt van velem? Valami furcsa érzés volt, és nem tudtam eldönteni, hogy mi lehet az oka. Talán csak a fejfájásom és a
gyógyszerem okozta furcsa hatás volt.

-Azt hiszem, mostanra jobban érzem magam, de köszönöm, hogy itt voltál - mondtam Chaeyeongnak.
Az arca lágyabbá vált, és egy mosoly jelent meg rajta.
-Örülök, hogy jobban vagy. Tudod, mindig itt leszek, ha szükséged van rám - mondta.

Aztán valami meglepő dolog történt.
Egy pillanatra szinte megszűnt a fájdalmam, és úgy éreztem, hogy körülöttem mindenki eltűnt. Csak
Chaeryeong volt ott, és azt éreztem, hogy egyre közelebb kerül hozzám.
Mi történik velem? Miért érzem ezt
Chaeyeonggal kapcsolatban? Talán csak a fájdalom és a gyógyszer hatása...

________________

Itt az új rész ;) Sunoo olyan jól néz ki vörös hajjal.

Ez az ember istenem, hogy lehet ilyen aranyos és dögös is egyben?!