Mikor hallodtam, hogy Sunoo kimegy a teremből fel álltam, majd lassan követni kezdtem. Beültem az első sorba, hogy minél közelebbről láthassam.

Pár perc múlva megjelentek a pályán. Ma egy nagyon fontos meccsük volt, ez látszott is rajtuk.

-Hajrá Sunoo! -kiabáltam olyan hangosan amilyen hangosan csak tudtam.

Sunoo gólt szerzett a csapatnak így most az állás 2:3 lejárt az idő ami azt jelentette, hogy Sunooék nyertek nagyon boldog voltam. Legszívesebben le szaladtam volna és meg öleltem volna, de féltem a reakciójátol, és azt se akartam, hogy még kínosabb helyzetbe hozzam magam, így vissza fogtam bár nehéz volt.

-Szia oppa. -köszöntem Sunoonak aki most jött ki az öltözöből, velem semmit se törödve ment tovább, én meg utána akartam futni mikor valaki megfogta a kezemet.

-Hagyd őt békén!-mondta nekem Jake.

-Nekem, ne mond meg mit csináljak. - mondtam neki, majd ki tépte ki a kezem szorításából.

Gyorsan utána futottam, mivel szomszédok vagyunk így tudtam, hogy merre megy.

-Sunoo állj meg! - kiabáltam neki, de nem állt meg. Meg fogtam a táskáját így meg fordult, és rám nézet.

-Csak gratulálni akartam.

-Meg teted, most már hagy végre békén. -mondta ijeszthető mély hangon.

-Valami baj van? -kérdeztem aggódva.

-Igen az, hogy nem hagysz békén. Nem kedvelek ezt olyan nehéz felfogni? - mondta ridegen, én meg már a sírás szélén áltam. Elengedtem, majd haza felé kezdtem futni. Kicsit se törödve a körülöttem lévőkel akik meg bámultak.

Másnap, siettem nem akartam el késni megint, ezért pillanatok alatt elkészültem, majd mentem a buszmegállóba.

Be dugtam a fülhallgatót a fülembe, és a kedvenc zenémet kapcsoltam be. Szomorú voltam, a tegnap történtek miatt, de már megszoktam.

Mikor beléptem az osztály terembe Sunoora néztem aki körül már megint egy csomó lány volt, de ő mit se törödve velük tanult tovább ahogy szokott.

Le ültem, a helyemre, majd elő vettem a füzetem és rajzolni keztem bele. Pár perc múlva a tanár is bejött, nem nagyon érdekelt mondanivalója így csak tovább rajzolgatam a füzetbe. De amikor meg hallodtam a nevemet fel néztem.

-Végre Lee Chaeyeong figyelsz. -mondta szigorúan Mr. Min úr.

-El ismételné amit mondtam?

Én csak csendben néztem rá. A többiek persze már megint röhögtek rajtam.

-Láttom nem figyeltél rám így elmondom újra, kaptok egy házi dolgozatot amit ketten kell meg csinálnotok. -mondta.

Már szinte mindenkinek ki adta kivel van, én meg kiváncsian vártam, hogy végre nekem mondja kivel leszek.

-Chaeyeong te Sunooval leszel. - mondta én meg ránéztem Sunoora aki épp most emelte fel a kezét.

-Igen Kim Sunoo.

-Nem lehetnék valaki mással? - kérdezte mire én csak szomorúan néztem rá.

-Nem, ez nem kívánság műsor.- nézet rá szúrós szemekkel a tanár.

Vége a sulinak végre. Mentem volna ki a kapun mikor valaki megszólított. Hirtelen nem hittem a szememnek. Sunoo? Most te komolyan beszélgetést kezdeményezel velem? Hát mégse utálsz annyira?!

- Igen. -mondtam neki mosolyogva.

-Meg kéne beszélnünk mikor csináljuk a házi dolgozatot. - mondta komolyan.

Most ez komoly csak ennyi? De legalább már hozzámszolt az is valami? Nem de?

-Mi lenne ha holnap? -kérdeztem reménykedve.

-Rendben. Mondta, majd már indult is.

-Szia. -integetem neki, de ő megint csak ignorált engem.

Most ez komoly? Miért csinálod ezt velem Kim Sunoo? Meg doboktatod a szívem utána meg így bánsz velem?!

Boldogan indultam hazafele. Mikor láttam, hogy Sunoo a földre rogyott.

-Úristen Sunoo. -kiabáltam neki közbe oda futottam hozzá.

Sunoo szemszöge:

-Szia. -integetet nekem Chaeyeong mosolyogva. Én tudomást se vetve róla mentem tovább.

Remek, miért pont engem kelet vele összeteni biztos idegesíteni fog.

Hirtelen szörnyű fejfájás jött rám ami miatt a földre rogytam.

-Úristen Sunoo. -hallodtam meg Chaeyeong hangját és ez egyben az utolsó dolog amire emlékszek.

-Hol vagyok?....