001. | A málnás üdítő
Hogy ki is az a Kim Sunoo? Az a személy akit már 7 éve szeretek, még általános iskolában ismertem meg, első pillantásra bele szeretem, de ő csak ignorálni, és vissza utasítani tud. Az a fiú aki bár nem beszél sok emberel még is oda vannak érte a lányok, és még egyes fiúk is, egy igazi playboy.
-Lee Chaeyeong, maga már megint elkésett. -szídott le Mr. Kim.
-Elnézést, nem állt szándé..... -ne magyarázkodjon, menj az igazgatóiba.
Erre a mondatára mindenki elkezdett röhögni, kivéve Sunoot. Remek már megint rajtam röhög az egész osztály.
-Fogjátok be ha nem akarjátok követni őt. -mondta szigorúan Mr. Kim, én meg lassan elindultam az igazgatóiba.
Kop Kop
Kopogtam be az irodába, majd egy "gyere be" után bementem.
-Lee kisasszony maga már megint mit keres itt? -kérdezte Mr. Park. Hát igen tudni kell rólam, hogy rendszeresen járok ide Mr. Kim miatt.
-Elkéstem és Mr. Kim megint ide küldött. -mondtam, idegesen.
-Ne foglalkozon Taehyungal ő mindig ilyen, ha fel idegesítik. -mondta Mr. Park ahogy mindig is szokta.
-Most menj mielőtt, többet hiányzol az órárol.
-Rendben. -meghajoltam, majd kimentem.
Bár nem bántam volna, ha maradnom kellettet volna még, mert Mr. Parkkal nagyon jól ki jövünk.
Amint vissza mentem, leültem a helyemre, majd Sunoora pillandottam aki épp a füzetébe írt valamit, ezen el mosolyodtam, és megpróbáltam az óra hátralevő részében a tanára figyelni, de ez nem sikerült.
13:30 van most kezdődik az ebéd szünet, gyorsan le szaladtam a lépcsőn, egyenesen a bűfébe. Meg vettem Sunoo kedvenc Málnás üditőjét, és mentem is vissza a terembe. Nagy szerencsémre nem volt ott senki, az üditőt amit vettem Sunoo szekrényébe tettem egy "sok szerencsét" feliratú cetlivel.
Majd hirtelen lépteket haladtam, így úgy döntöttem, hogy alvást szinlelek. Le hajtottam a fejem a padra, a szemem meg becsuktam.
-Siess Sunoo, mert mindjárt kezdődik a meccsünk, le ne késd.- hallottam meg Jay hangját.
Sunoo szemszöge:
Amint bementem az osztály terembe Chaeyeongot pillantottam meg, épp aludt a padon, a szekrényem felé indultam, hogy ki vegyem a mezemet. De mikor kinyitottam a szekrényt a kedvenc üditőmet pillantottam meg egy cetlivel.
-Sok szerencsét. - olvastam fel magamban ami a cetlin ált.
Ezt biztos Chaeyeong rakta be, néztem rá az előbb említett személyre, majd mentem a fiúkhoz mielőtt még el kések.
____________
Na itt is lenne az első rész, remélem tetszik :D
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro