Part 2
Nem vagyok az a koránkelös tipus de amikor valaki ki ordit az ágyambol az utálom....
-ÉBREDJ VIKI!
-mi a f-!?-estem le az ágyrol a kemény padlóra.
Vedentta csak nevetet én az arcába dobtam a magam után huzzot párnát takarot majd le mentem enni.
-ugyan már ne durciz!
-nem durcizok de még egyszer visza kapod tölem! >:3
-jaj de félek egy kislánytól
-mivan!?-buktatam ki amitöl ke gurult a lépcsön,én elö kelö modban el mentem mellete.
Meg csináltam magamnak a nutelás piritosomat eperel és azt majszolgatam a tv elöt.
Vendetta is meletem volt de az én kajáübol csorizta az epret.
-ne csorizd az EPREM!
Meg ilyedt majd le eset a kanapérol.
-vettem...-majd maradt a földön mig én a tányért ki vittem.
Mire visza értem el tünt.
-vendetta hol vagy!?-mentem fol keresni,a szobámban az ágyon ült egy sunyi vigyoral.
Be mentem ö csak fel ált ugyan azal a vigyoral.
Mögötem be csukta az ajtot üajd magához huzzot.
-m-mit csinálsz?
-shhh-csititot le vendetta.
És megccsokolt le hunytam a szemem és elveztem a csokot.
Egyre vadabul csokolt már nyelvét a számba dugta,az ágyra.dobot majd el lököt és fölém támaszkodot.
Lassan be vete a felsömet majd én az övét.
Levete a nadrágját majd enyémet is.
Ujra megcsokolt,combomat simogata.
~na jo én nem részletezem mert orr vérzést kapok!~
*egy óra mulva*
Én javában aludtam mig vendetta magához ölelve pihent.
Le nézzet rám majd ezt sigta a fülembe:„örökre az ényém,senki másé”
Picit meg ilyedtem de kibirtam majd egy puszival aludt velem.
Na gyerekik!
Én vázolom mi a helyzet!
....
Magam sem tudom x3
Na mindegy,mondom is!
Az a helyzet hogy korházban voltam kb. 2-3 szor mert szakaszos rosszul léteim voltam amik miat kezdet aggodni anyám és az orvos,és majd nem az egész tanári/diák kar az osztályomban.
El mentem rögenre,vérvételre és a szemvizsgálat maradt még meg amit majd kell.
Szoval ja,nektem boldog szünetek!
És minden köszpontit ironak sok sikert kivánok!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro