Harc és vereség

EH (EzüstHold) után 1851 Ughart, Homoksámán kocsma

Egy magas, erős testalkatú hófehér bőrű Tűz-ork lép be az ajtón. A kocsma vendégei rögtön elhallgatnak, amint észreveszik az érkezőt. Legtöbben félő tekintettel méregetik őt, míg mások szem lesütve próbálnak észrevétlen maradni. A fehér ork körbe pillant jelenlévő társaságon. Tekintetében parancsoló szellem lapul, s ábrázolata vadságot és kegyetlenséget tükröz. Vörös egyenesszálú haja kétoldalt lóg lefelé hegyes fülei előtt, feje tetejéből kiindulva pedig fonva hullik a hátára. Sárga szemei gonoszan fénylenek, s keskeny pupillája démonias hatást kelt. Hosszú fekete nadrágot visel, melyre ezüst színű mithril lemezek vannak erősítve. Felső teste csupasz, izmos és bőrébe vésett jelekkel tarkított. Vaskos kezében egy aprólékosan kidolgozott ezüst és arany szálakkal egymásra font mágus botot markolászik, melynek végén egy arany fényben úszó napkő van elhelyezve két éles penge között. Egyenesen a vörös kámzsás személyhez indul, nehéz léptei szinte morajlanak a hirtelen támadt csendben. Az előtte lévő orkok meghajolva tisztelegnek, s kitértek útjából. Sokuk tekintetében félelem bujkál, mintha tartanának attól, hogy valamiért büntetést kapnak. Ahogy eléri az asztalt a csuklyás személy felpattan ültéből és mélyen meghajol előtte. Két csatlósa is követi a példáját, s öklüket szívükhöz verik, s fejüket leszegezve várakoznak tovább. A tűz ork felemeli kezét és hirtelen minden folyik tovább a szokásos módon. Zajongás, pofonok, bekiabálások, ivászat. Eljött Phoenix ideje. Nyugotan feláll, s egy közelebbi asztalhoz sétál, amelynél két ork és egy kis ogre tanyázik. Oda szól nekik.

~Hahó, nem szeretnétek átülni egy másik helyre? -kérdezi őket udvariasabb hangnemben. Az egyik ork fel néz rá és kivillantja rusnya hézagos sárga fogait.

~Tűnj innen kisfiú. -feleli, mire a társai vad idióta röhögésbe kezdenek.

~Rossz válasz. -vágja rá a fehér hajú harcos, s kiveri az ork kezéből a poharat. Az nem fogadja valami jó kedvel, fel áll és egy jó hatalmasat üvölt. Apró kis kaja darabok szálnak ki a büdös pofájából. Társai majd meg halnak a röhögéstől. Phoenixnek mivel nincs idő velük barmolódnia, ezért egyből a lényegre tér. Comb középen rúgja, mire az ork térdre esik. Utána jobbról úgy arcon veri, hogy két métert csúszik a padlón. Két barátja már nem röhög, hanem fenyegetően mutogatják fegyvereiket. Egy hatalmas fejszét meg egy pallost.

~Tegyétek el fiúk. Különben elsöpörlek bennetek mint teveszart a homok vihar. -mondja nekik jót akarva, persze nem hallgatnak rá. A kis termetű ogre, kinek torz golyó alakú feje van, apró hegyes orral és kancsal szemekkel, felpattan és bal fentről lefele suhint a pallosával Phoenix irányába. Egy fordulattal kitér és képen rúgja az ogrét. Az kissé megtántorodik, de nem esik el. Méretes behemót. A másik ekkor a harcosra veti, azaz vetné magát, csak hát sajnos túl lassú hozzá. Phoenix, ki gurul, oldalra, s közben térden rúgja támadóját, aki fél térdre rogy, majd háta mögé áll és egyszerűen fejbe vágja egy székkel. Az akkorát szól, hogy a közelben lévők is meg ugranak ijedtükben. Eközben az ogre is újra támadásba lendül. Víz szintesen csap egyet a kardjával persze megint nem talál, helyette csak az egyik fa oszlopba szegeződik a széles pengéjű pallos éle, s oda ragad. Hiába a nagy erő, nem sikerül kirántania onnan. Phoenix nem húzza tovább az időt. Könyékkel orrba veri az ogrét, majd torkon csapja, amitől az fuldoklani kezd, s végezetül a végső ütés, s az ogre hangos dörrenéssel ájultan esik össze, rá egy söröző társaság asztalára.

~Bocsánat. -suttogja oda nekik Phoenix. Már kezd örülni, a kis bunyó, némi jó kedvet csalt leklébe, ám mikor hirtelen oldalra tekint az arcára fagy a mosoly. A Tűz ork és a csuklyás felállnak és készülnek elhagyni a fogadót. Ki kellett volna hallgatnia a beszédüket, e helyett neki állt verekedni holmi jelentéktelen alakokkal, magával sodorta a határtalan gőgje és a harc iránti szeretete. Már megint. 'Se baj, ha nem sikerült az egyes terv akkor jön a kettes'. Fut át a gondolatán, s ösztönösen cselekszik. El kell hallgattatnia a fehér orkot, aki nem más mint Guk' Nuk, Arad Amur Nagy sámánja. Nincs vesztegetni való idő. Futva megkerülve néhány asztalt, eléjük toppan, s gyorsan előveszi mindkét törp pisztolyát és lőne, de Guk' Nuk valahogy megérzi a veszélyt, s megelőzi. Legyint a botjával a Vérjáró felé, s az három métert repül neki a falnak, oly erővel, hogy a falon lévő néhány felakasztott fegyver lehullik a földre. Ennyivel persze nem állítja meg. Talpra szökken gyorsan és pisztolyaival tüzelni kezd. Guk' Nuk valamiféle energiateret teremt maga elé. A tér vöröses színű és úgy hullámzik mint a sivatagi forró levegő. A lövedékek ahogy elérik azt, semmivé foszlanak a mágikus pajzson. Válaszul egy tűzgolyót indít felé, mi elől oldalra veti magát a harcos és újra lő, persze megint hatástalanul. Phoenix tudja, hogy ezzel nem megy semmire, s újra tölteni kellene fegyvereit, de nincs idő, főleg, hogy újabb tűzgolyó száll felé. Le hajolok és a lángcsóva egy nézelődőt talál el aki mögötte állt. Az szépen hátra zuhan a robbanástól és nem kel fel többet. Taktikát kell váltani. Ha Guk' Nuk varázsol ő is azt teszi. Phoenix felhúzza bal karján ruháját, s ujjai hegyes karmokká alakulnak, s mélyen alkarjába döfi őket, csuklójáig felhasítván a húst. Vére, nagy cseppekben kezd ömleni belőle, de őt ez nem zavarja, sőt. Népük a Vérjárók a vérből táplálkoznak, s abból készítenek mágiát. A fájdalom mit éreznek, erővel ruházza fel őket, s ez az mire szüksége van. Erőre. Vére mely kezéből szivárog, apró kis gömb formákká alakul át, s tenyere körül kezd forogni, mint hol a föld körül. Phoenix, gyorsan hátra lép egyet mert egyik ork őr, ki a vörös csuklyást védelmezi, a harcosra támad. A vérjáró ügyesen hárít, s előkapja Fekete Démon katanáját, s reflexből lecsapja könyéktől a támadó ork karját. Az felüvölt fájdalmában, s elejti súlyos alabárdját ám a következő pillanatban elnémul, miközben messzire gurul testétől. A harcos elneveti magát majd fordul, s suhint egyet pengéjével, átvágván a mögötte kezében kést szorongató ork torkát. Vér spriccel szanaszét, s halk hörgés közepette kimúlik. A vöröscsuklyás személy előrébb lép egyet, de a fehér ork megállítja. Sötéten fortyogó árnygömböt küld a harcos szíve irányába, ám ő időben észreveszi, s vértől csatakos kezével hárítja azt.

~Flamma! -kiálltja el magát Phoenix, s a begyűjtött vére lángolni kezd, s elsőnek egy lángoló vérgömböt lövell rá az egyik orkra ki vad csatakiáltással ront rá. Ahogy eléri annak testét, rögvest lángra kap, s fekete hamvakká sül pillanatok alatt. Ezt látván a legtöbb ork kedve elmegy a támadás gondolatától is, inkább csak figyelőként vannak jelen tovább, nem úgy mint Guk' Nuk .Az ork sámán, dühödten újabb mágiába kezd. Tenyerével megérinti botjának végén lévő apró kis követ, s ujjaiból sötét szikrák lövellnek ki abba a pontba ahol Phoenix áll. A vérjáró ellenében egy pokolian izzó tüzes vérhullámot képez, s lő az orkra. Ahogy a két varázslat össze találkozik mennydörgő szikrákat és iszonyatos robajló hangot keltve mindenkit ledöntenek a lábukról, felborítva a székeket és asztalokat egyaránt.

~Na ebből elég! -kiáltja Phoenix, miközben nehézkesen talpra áll, s a sűrű por és füst fellegen át vágva támadásba lendül. Guk, ki talpon maradt lő még egy tűzgolyót, amit a harcos hatástalanít a Démon Szabdalóival. Suhint vele egyet, de Guk botjával hárítja, majd döf, mi elől Phoenix kitér, s gyorsan válasz csapást is ad az orkra, de az pillanatról pillanatra elteleportál a sarokba.

~Meg a jó anyád rücsküs.... -fut ki Phoenix szájából. Kezd kicsit dühössé válni, s Guk irányába hajítja Vörös Démon katanáját, ám a fehér sámán maga elé ránt egy mellette álló orkot, s annak mellkasába szúródik a fegyver. Guk' Nuk érzelem mentes pillantást vet a még élő orkra, majd félre löki. Nem jelent neki semmit egy ork élete. Sőt senki és semmi élete nem ér a számára semmit sem.

~Nocsak, az Istenek gyilkosa maga jött el, hogy megöljön engem. -mondja gúnyosan Guk, s lassú léptekkel megindul Phoenix felé..

~Nocsak... ide is elér a hírem? -feleli a fehér hajú harcos. Fekete Démon katanáját vállához érinti, s a fehér orkot fürkészi. A fogadóban mindenki némán figyel, nem akarnak, vagy épp nem mernek közeb avatkozni.

~ Umbragin Sidus említette, hogy legendás harcos vagy, ugyanakkor azt is, hogy öntelt és kegyetlen. -recsegi mély hangján a fehér ork, s egyre közelebb lép a harcoshoz. A vörös csuklyás továbbra is az ajtónál ácsorog, de nem mozdul, csak csuklyája mögé rejtőzve figyel.

~Akkor így meg spóroltuk a bemutatkozást ugye? -suttogja nyugodtan Phoenix, s közben még egy meridany szivarra is rá gyújt.

~Amint látod enyhe túlerőben vagyunk Ilumenyn Phoenix. Sacredium megint megint a játékát küldte, nehogy szaros legyen a szent kezük. -morogja a sámán, s mikor Sacrediumhoz jut szavaival, arcra undort tükröz. Phoenix nagyot szív a szivaréból, s előrébb lép egyet.

~Többen vagytok? -kérdezi, s lenézően körbetekint. ~Most hová szarjak? -gúnyolódik

~Kapjátok el! -adja ki a parancsot az ork. Erre az itt tartózkodók mocorogni kezdenek. Elő veszik ugyan fegyvereiket,de szemlátomást nem akarózik nekik teljesíteni a parancsot, de nincs mit tenniük. Engedelmesség vagy halál. Támadásba lendülnek. Egy sötét elf ront neki elsőnek, Noximar pengét szorítva a markában. Szúrással indít amit a Vérjáró ügyesen hárít és egy jó nagy pofonnal köszön meg. A sötét elfecske előre bukdácsol és elfekszik a talajon. Utána rögtön két ork és egy goblin akar Phoenixnek esni hátulról. A fehér hajú harcos, nagyon utálja az ilyet, hátulról támadni... Ő legalább elölről szokott, m,int az nem régiben bizonyítást is nyert. A lamier harcos lehajol és az egyik ork, így át esik rajt. Fordul és rúg egyenesen az alacsony goblin képébe,k olyan erővel, hogy az be repül a pult mögé. A másik ork üt egy bal íveset szöges bunkójával,de Phoenix lehajol és közben állba rúgja az orkot. A rúgástól megtántorodva, szédeleg egy-két lélegzet vétel idejéig, s azt kihasználva egy tökéletes rúgással a padlóra küldi őt. Látja, hogy valaki le akarja lőni egy számszeríjjal. Gyorsan felkap egy sörös korsót és eldobja. Pont a fejen találja, s így a lövedék a falba fúródik távol Phoenixtől. Az az ork amelyik át esett rajta, lomhán felkel a földről és egy vicces mozdulattal meg akarja ütni. Üt, de a harcos kitér majd ő üt, s megunván az ökölharcot, Démon katanájával keresztbe szeli a támadót. Jönnek még ketten szemből, de őket is könnyen lerendezi. Ekkor indul meg a csuklyás gárdája. Csatabárdal felfegyverezett lemez páncélos ork. Az jobb lentről bal irányba és felfelé csap az aljával. Phoenix elkapja annak markolatát és közben gyomron rúgja az orkot. A rúgás nem igen használ hisz a páncél megóvja, de arra jó, hogy elengedje a fegyvert. Nagy hiba volt az neki. Egy gyors csapással küldi túlvilágra ellenfelét. A csatabárd úgy hatol át a páncélon mint nyíl a falevélen.

~Jöhet a következő. Suttogja eszelős mosollyal Phoenix, arca és teste csurom vér, de nem a sajátja, hanem ellenfelei vére. Mindenki feszülten figyel, senki sem támad rá, tudják, hogy nem élnék túl. Ekkor a vörös csuklyás töri meg a tétlenség falát.

~Hadd öljem meg én mester. -mondja Guk' Nuknak, de az csak felmordul.

~Nem! Ő az enyém, Sirael. -válaszolja, mogorván. Phoenix arcát vakargatva szólal meg.

~Jó tudni, hogy a tiéd vagyok. -sutyorogja gunyorosan miközben ledobja a földre az alabárdot.

~Bemutatom a lányom, Siraelt. -mutat rá a vörös csuklyásra Guk.

~Pont olyan ocsmány mint az apja. -vágja rá Phoenix. Guk elenged egy dühüdt horkantást.

~Téged nem ilyen egyszerű megölni. -mondja, kissé már idegesebben az ork.

~Ha az lenne nem lennék ilyen híres. -válasz vigyorogva a harcos. ~Na de fejezzük be! -suttogja összeszűkült szemekkel.

~Ha ezt akarod. -válaszolja Guk, s egy hatalmasat üvölt. Remegni kezd a föld, a falon lévő fegyverek amik nem estek le vagy nem vettek el a harc során le-le potyognak. Lángok törnek fel a talajból és borzasztóan nagy hőség kezd lenni. A bent lévők pánikba esnek és próbálnak kimenekülni a pokol szájából. Áttetsző szellem alakok jelennek meg mindenhol, szellem alakok kik vészjóslóan sötétlő szemüreggel és tátott szájjal sikoltozva úsznak a levegőben. Elnyúlt képük torz mosolyra nyúlik, s vibrál körülöttük a levegő. A lángok, melyek mindent beborítanak gyorsan törnek fel, s felemésztenek mindent amit csak elérnek.

~Innen nincs ki út Vérjáró. -mondja magabiztosan Guk, majd újabb kántálásba kezd. A szellemek ekkor forogni kezdenek a harcos körül, s nem engedik mozdulni sem, s egyre közelebb és közelebb lebegnek hozzá.

~Nekem mindig van. -kiáltja túl a túlvilági hangzavart, majd elszór egy varázslatot.

~Lumen gor edriy luxioux. -kiáltja. Tűzre hasonlító fénycsóvák jelennek meg a markában és a kardja pengéjén. Fényük sérüléseket ejt a kísértetek testén. A lángoló fény belepi a Phoenix testét. Érzi, hogy a forróság elhal és a tűz már nem tesz kárt benne.

~Látom sokat tanultál a mesteredtől Phoenix, de a fény sosem lesz erősebb mint a vég. Ha a sötét valódat adnád, ami valójában vagy nagyobb hatalomra tehetnél, mint bárki más. -vicsorogja ércesen.

~Nem állok senki oldalán. - válaszolja Phoenix. .

~Akkor elpusztulsz! -ordítja az ork. A kocsma teljesen kezd a lángok martalékává válni, elszenesedett testek a lángokban, szellemek sokaságának gonosz tánca köröskörül, s a két ellelnél csak egymással szemben áll. Harmadik személy Guk lánya, tétlenül, büszke tekintettel figyeli mesterét. Guk' Nuk a kezét a bot végére helyezi és elmormol valamit, amit Phoenix nem kíván megvárni, ezért gyorsan támad, de nem éri el az orkot. Hirtelen rosszullét jön rá, mely szétárad a testében. Elered az orra vére, majd szét robban a feje a fájdalomtól és szinte ki szakadnak az erei mik olyannyira lüktetnek. Tompán hallja a ellensége mormolását és nem tud semmit tenni ellene. Elejti a kardját és térdre rogy. A lángoló fény megszűnik körülötte, s újra a forróság szakad rá. Kezd elsötétülni minden. Nem vesztheti el az eszméletét, de túl gyenge lett.

~Lám lám. Nem bírod a Tisztítótüzet, őseid fegyverét? Túl sok bennedmégis a gonoszság? Látod még neked is van gyengéd Phoenix! -neveti diadalittasan Guk' Nuk. ~Mondtam, hogy nem jutsz ki innen. -közli lenézően, s közelebb lép a harcoshoz.

~Ennyi volt barátom. -mondja, és felemeli botját, melynek végén egy éles penge van. Phoenix, sejti, hogy ha nem cselekszik itt éri el a végzet.

~Meg az anyád faszát! -kiáltja legyengülve, majd felkapja a kardját és egy körös mozdulatot tesz. Guk, könnyedén hárítja ütését és idegesítően nevetni kezd.

~Nem tudsz meglepetést okozni. -vigyorogja.

~De tudok. -válaszolja Phoenix. Nézd meg a torzszülött lányod Guk. A fehér sámán oda pillant és kissé meg változik a képe. Siraen feje szépen lassan elválik testétől és a földre zuhan, bele az izzó lángok közé.

~Tudod túl rövid az élet Guk. -suttogja Phoenix, majd annyit lát, hogy a Fehér ork rá lő valami lilás mágiát és eljön a sötétség....