Cheesyvel az üzenetváltásunk óta minden nap összefutottunk. Bejártuk a kedvenc helyeinket a városba, még abban a megtiszteltetésben is részem lehetett, hogy láthattam egy egész általa tervezett kollekciót. Az első találkozásunk alkalmával nem volt bátorságom felhozni Lorenát neki, egy kicsit még meghagytam magamnak az ezzel járó keserűséget. Ahogy teltek a napok egyre kevesebbet gondoltam rá. A családom és a tudat, hogy végre velük lehetek segített háttérbe szorítani a lánnyal kapcsolatos gondolataimat, elfelejteni semmiképp se tudnám, de már az is nagy lépés számomra, ha nem rá gondolok folyamatosan.

-És tényleg ennyi melóval jár ez? - vettem a kezembe egy bikinit. - Ezen alig van anyag! - így kézből igen csak vicces látványt nyújtott a papír vékonyságú anyag.

-Norris neked fogalmad sincs a divatról. Te minden nap ugyan abba a kezeslábasba bújsz bele. - vágott vissza a lány, kivéve a kezemből az érdekes kis ruhadarabot. Technikailag igaza van, tényleg ugyan azt az overált hordtam mindig, csak azzal nem volt tisztában, hogy 2-3 darab van belőle. Attól, hogy autóversenyző vagyok, még nem vagyok igénytelen, de ezt a titkot nem fedtem fel előtte.

-Oké, nyertél. - emeltem fel védekezően a kezeimet. Cheesy viszont nem véletlenül a legjobb barátom, látta, hogy valami nyomaszt.

-Norris! - dobott meg a korábban tőlem elvett darabbal. - Nem vagyok hülye, látom, hogy valamin folyton elmerengsz. - ez volt az a pont, ahol nem tudtam tovább titkolni, hogy még fáj az elválás emléke.

Vettünk egy teát a Hundred Monkeys-ben, elsétáltunk egészen a Abbey parkig, ami nem kis táv volt, de úgy éreztem szükségem van erre a fél órás sétára, hogy összeszedjem a gondolataimat és elmondjak mindent Stacynek Loráról. A parkba érve megcéloztam az első padot, megvártam míg leül melléma lány, vettem egy mély levegőt és belekezdtem a történetbe.

-Szóval, mint tudod idén a McLarennél versenyzem, a csapattársam Carlos egy fantasztikus forma, mintha a második bátyám lenne Oli után. Rengeteg tanácsot kapok tőle. Az ő jegyese Maya de la Fuente, szintén varázslatos személy. Mindig kedves, figyelmes, gondoskodó, sosem érzem magam idegennek a közelükbe. Idén lesz az esküvőjük és én leszek Carlos tanúja. Úgy izgulok, sosem voltam még tanú, remélem nem fogom elszúrni.

-Lando, a lényeget légyszi. Az esküvőről a fél világ tud. - hát persze, hogy tud róla. Ez az esküvő lesz az évtized esküvője, igazi világszenzációnak számít a sokszínűsége miatt és ezt a sikert Lora és Maya együtt érték el, hiszen ők szervezték minden lépését.

-Jó, bocsi. Mayának van egy húga, Lorena. - a lány neve keserű ízt hagyott maga után a számban. - Lorena egy gyönyörű és kedves lány, de kicsit zárkózott a világgal kapcsolatban. Eleinte utálta a sportomat, mert szerinte itt a mérnökök versengnek egymással és nem mi. Ami részben igaz is, de azért nem teljesen ezt tudjuk. Szóval Melbourne-ben elmentünk bulizni amit nagyon élveztem, életem legjobb bulija volt, de kicsit érdekesre sikerült.

-Az a csaj aki neked és Leclercnek rázta magát? - Cheesy szemei elkerekedtek, amint megemlítettem Melbourne-t.

-Igen Ő az. Te is láttad a videót ezek szerint. - vakartam meg a fejem kissé idegesen. - Mondtam, hogy érdekesen alakult. Lorena barátja jogosan tökre kiakadt a videón, sokáig nem beszéltünk ezután és szörnyen éreztem magam emiatt. Aztán Bahreinben elrepedt egy cső a fürdőmben így vele kellett aludni. Vagyis inkább én döntöttem úgy, hogy vele fogok aludni. Cheesy te nem ismered őt, de esküszöm ő a legszebb, legcsinosabb lány akit valaha láttam. Az elutasító stílusa és a pimaszság mögött olyan szeretetre képes szív rejtőzik. Ő az én célom, akit el akarok érni és soha el sem engedni többé. Aztán ellátogattunk a családjához a tesztek alatt. A barátja is ott volt, ő mégis velem foglalkozott és elvitt go kartozni, hogy én jól érezzem magam. Cheesy láttál már ilyen édes lányt valaha? Ráadásul nem is ügyetlen az autóban. Shanghaiban már éreztem, hogy ő különleges számomra, amikor csak rá nézek a gyomrom összeszorul. Az időmérő után sikerült rávennem magam, hogy megcsókoljam. Olyan volt, mintha nem is a Földön lennénk, annyira sok érzelem volt bennünk én nem tudtam, hogy egy csók ennyire különleges is tud lenni. Aztán este táncoltunk a szobámban és én azt hittem minden rendben van, de tévedtem.

-Lando Norris te szerelmes vagy! - bökött oldalba.

-Nem! - vágtam rá gyorsan. - Vagyis de, de ez nem számít, mert neki kapcsolata van és azt választotta helyettem. - ismét elfogott a szomorúság. Az utóbbi napok könnyebben teltek, hogy nem gondoltam Lorára, de nélküle teljesen elveszett voltam ebben a hatalmas nagy világban.

-Ha tényleg fontos neked, harcolj érte. Ahogy te is mondtad, ő a célod, amit el akarsz érni. Akkor tegyél valamit! Ne nézd tétlenül, ahogy kilép az életedből. - ez volt Cheesey, az én legjobb barátom. Mindig megpróbál erősebbé tenni és általában sikerül is neki. Ezúttal azonban a visszahúzó erők jóval felülmúltak engem. - Persze csak, ha te is akarod még. - Stacy látta rajtam, hogy nem tudom mit tegyek. Ő túl volt már pár srácon, szinte már rutinosan mozgott ebben a se veled se nélküled szituációkban.

Míg visszaértünk a kocsimig szerencsére felmerültek más témák is, így ismét eláshattam a Lorával kapcsolatos gondolataimat a belsőm legmélyére. Flonak holnap lesz egy versenye, amire én is és Stacy is hivatalosak vagyunk. Ez a verseny nagyon fontos a hugomnak, mivel ezen múlhat a bajnoki címe. Kérdés sem volt, amint a húgom megkérdezte, hogy van-e kedvem elmenni igent mondtam, gondolkodás nélkül. Ő nem lehet ott velem a versenyeken, mert a lovak gondozása és az edzések kiteszik az egész napját, de tudtam, hogy lélekben velem van mindig és szurkol. Jelen esetben én viszont megengedhettem magamnak, hogy fizikailag is ott legyek és támogassam. Stacy is örömmel fogadta el a meghívást, már abban a pillanatban, hogy igent mondott fejben összerakott egy szettet a holnapi versenyre. A narancssárga McLarenem kitűnt az összes többi autó közül, nem csak színben, sebességben is.

-Hazaviszlek. - nyitottam ki az ajtót a mellettem ácsorgó lánynak. Stacy jelenleg Bristolban bérelt egy lakást, a stúdió ahol dolgozott volt csak itt Glastonburyben.

-Micsoda lovag vagy Norris, köszönöm. - behuppant az anyós ülésre, becsuktam mögötte az ajtót, megkerültem a kocsit és én is beültem a csodaszép ingyen járgányomba. Bristol nagyjából egy órányira volt az A38-as úton, nekem azonban sikerült mindenféle sebességkorlátot átlépve 45 perces rekordidővel leparkolni a lány apartmanja előtt. Stacy azon kevesek közé tartozott aki nem félt a vezetési stílusomtól és teljesen megbízott bennem mikor vezettem. Tisztában volt vele, hogy autóversenyző vagyok és, hogy a munkám a hobbim is egyben.
Másnap reggel 7-kor már Stacy lakása előtt várakoztam, egyszerű fekete farmerben, fehér hosszú ujjú felsőben és egy egyszerű fekete szövetkabátban, mert anyu reggel rám parancsolt, hogy öltözzek ki valamennyire, mert ez elengedhetetlen ennél az elegáns sportágnál.
Írtam a lánynak, hogy itt várakozom, ő pedig az üzenet elküldése után már nyitotta is az ajtót. Fehér nadrágban, fekete térdig érő magassarkú csizmában, kék hosszított ingben és egy fekete bőrkabátot viselt a szett mellé.

-Csinos vagy. - öleltem magamhoz. - És majdnem magasabb ebben a holdjáróban. - lenéztem a cipőire, sose fogom megérteni, hogyan tudnak ebben járni a lányok. Tuti külön tehetség kell ezekhez a cipőköz.

-Köszi, te meg olyan vagy, mint mindig. - hát ennél nagyobb bókot vártam volna de ez volt Cheesy.

A közeli Wincanton-i versenypályára tartottunk az A371-es úton, Flo versenye 9-kor kezdődik, de előtte még lesz egy álló fogadás, amire, mint VIP vendégek szintén hivatalosak vagyunk. Természetesen már a parkolás után megrohamoztak páran, autogramot és képet kérve. Itthon nehéz volt nem feltűnőnek lenni, Angliában nagyon kedvelt sport az F1, hála Jim Clarknak, es Jenson Buttonnak, James Huntnak, Lewisnak és a többi legendának. Stacy jelenléte pedig csak még jobban ránk terelte a figyelmet. A szuper bikinimodell és a McLaren üdvöske. A fogadáson a versenyzők, a sportág krémje, a támogatók és mi külön meghívott speciális helyzetű vendégek vehettünk részt. Teljesen más világ volt, mint egy autóverseny, ahol a lelátókon mindenféle rangú ember megfordult. Anyuékkal is csak a fogadáson találkoztunk.

- Flo, micsoda szerkó. - öleltem magamhoz a kishúgomat, aki tetőtől talpig a legelegánsabb lovas ruházatot viselte. - Sok sikert ma! Kivel mész? - Flonak három lova volt és kivétel nélkül mindegyiknek puccos neve volt. Állítólag ez mutatja meg, hogy különleges felmenői vannak a lónak. Kész vagyont és az a három zabagép. Nos, igen, én nem láttam bennük mást, csak három nagy zabagépet, ugyanis akárhányszor találkozom velük mindegyik a hajam kezdi rágcsálni. Flo szerint azért mert kedvelnek.

-Kadance van ma soron, itt számít a gyorsaság is és ő a legjobb, ha a tempóról van szó.

- Kadance Van't Lozerhof egy belga melegvérű sárga kanca. - magyaráztam a mellettem álló Stacynek, akinek láthatóan fogalma sem volt arról, ki az a Kadane és miért beszélünk róla. - A legnagyobb haspók az összes közül. - ezt már inkább suttogva mondtam, mielőtt Flo megsértődik rám.

A fogadás után elfoglaltuk a helyünket az első sorban, egy előkelő helyen. Flo igazi nagyágyúkkal versenyzett együtt, a mai felhozatalban több junior világbajnok is volt és most a húgomon a sor, hogy megszerezze élete első bajnoki címét. Flo a 13. versenyző volt a névsorban, és minden versenyző két kört megy, ez alapján dől el a sorrend majd végül az eredmény. Természetesen az abszolút hibátlan és a leggyorsabb futam mindent visz, Flo és Kadance célja most ez.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Matti képtelen volt várni az indulással, amint megkaptuk az engedélyt Mayától és Carlostól beültünk a kocsiba és hazajöttünk. Az úton szinte parancsba lett adva, hogy minél hamarabb kezdjek el pakolni, mert a nagydíj után indulunk is. Persze azt is megkaptam, hogy mindig mellette kell, hogy legyek és minél kevesebbet beszéljek Landoval. Halálosan féltékeny volt mióta hazajöttem, pedig még arról sem tudott, ami valójában történt köztünk a fiúval. Ezek után úgy gondoltam tényleg jobb, ha nem is szerez róla tudomást, mert csak még jobban elkapná a féltékenység és annak nem lenne jó vége. Túl sokat veszekszünk így is és nem akartam tovább rontani a helyzeten. Mindig azt hittem, hogy Matti lesz nekem az igazi, mert korábban szinte soha semmi összezörrenés nem volt köztünk, de miután megismerkedtem Landoval minden megváltozott.

Aludtam pár napot erre a pakolás dologra, de miután Matti minden nappal többet piszkált ezzel, inkább gyorsan nekiláttam az egésznek. Minél előbb tudom le annál nyugodtabb lesz köztünka viszony. A legnagyobb bőröndöm felét sikerült feltölteni, úgy gondoltam ez kezdetnek elég is lesz. Ledobtam magam az ágyamra és böngészni kezdtem az instagramon, nem volt kimondott célom, csak úgy tekergettem a feed-et. Mióta párszor mutatott a kamera a futamok alatt, illetve kikerült rólam az a videó a követőim száma eléggé megugrott, majdnem 2500 követőm volt és a nagyrészt mind Landohoz vagy Charleshoz köthető fan profilok. Az egyik fele a tábornak Charles-al boronált volna össze, a másik fele értelemszerűen Landoval. A képeim alatt is ment a komment háború olykor, de nem nagyon foglalkoztam vele, hiszen egyik sem volt opció számomra. A szívem megállt egy pillanatra, Lando Norris egy órája töltött fel új képet. Egy gyönyörű szép lovon ült, igazán örömteli mosollyal az arcán. Mellette egy lány állt, talpig verseny szerelésben, ő biztos Flo, a húga. Lando a büszke bátyó, hát ezt az oldalát is láthatom. Minél tovább bámultam a képet annál nagyobb mosoly terült el az én arcomon is, látva a fiú boldogságát engem is elkapott ez az érzés. Tudom mennyire hiányzott neki a családja és most végre otthon lehet velük és, ahogy látom még Flo versenyére is ellátogattak. Duplán kattintottam a képre aztán automatikusan lejjebb tekertem a következő posztra amin szintén Lando, egy gyönyörű vékony, szőke hajú lány derekát karolta át. Egyenesen a kamerába mosolyogtak. Az első gondolatom, hogy nem is lehettem olyan különleges és fontos. Alig egy hete váltunk el és máris talált magának egy szuper csinos új barátnőt. Én csak egy játékszer voltam úgy látszik. De miért fáj nekem ez? Miért foglalkozom vele? Én mondtam neki, hogy távolodjunk el egymástól, én voltam az, aki hátat fordított neki és otthagyta Bakuban. Félre ismertem volna Landot? A képet bámulva úgy tűnik, hogy nagyon is. Egy előnye talán még van is ennek a szituációnak, könnyebb szívvel megyek Mattivel Marseillesbe.

Még egy hét telt el szinte ugyan úgy ahogy az előző is. Otthon voltam, Mattivel és anyuékkal. Szépen lassan összeállt a bőröndöm végleges tartalma. Péntek van, ma van az első szabadedzés, én azonban nem mentem ki, mert Mattit nem érdekelte, csak a holnapi időmérő és a vasárnapi futam. A Tv-ben persze követtem az eseményeket, míg Matti ebédet főzött magunknak. Több mint egy hónapot töltöttem ott a fiúk között, a szívemhez nőtt a sport. Hogy hiányzott-e Lando? Nos, igen. Elmondhatatlanul, de tartottam magam, amennyire csak lehetett, már úgy is ott van neki az új barátnője, akit eddig még nem mutattak a képernyők, szóval gondolom nem hivatalos még a dolog. Carlosnak hatalmas élmény itthon versenyeznie, de ezzel együtt hatalmas a felelősség is. Minden szem rá szegeződik, a nyomás az egész szezon alatt ilyenkor a legnehezebb, de mintha meg sem kottyanna neki a pálya. Szépen teljesíti a a csapat kéréseit és egész jó időt is fut. Lando kicsit elmarad Carlos teljesítményétől, de még így is kiválló időt autózott. Másnap az időmérőre már korán kiért az egész család, Charles közbenjárásának hála még Pascalt is magammal hozhattam.

-Senorita, ő lenne Pascal? - ölelt magához Charles majd megsimogatta Pascal fejét, aki örömmel fogadta a fiú érintését.

-Szia Charles, igen, ő lenne. Hadd mutassam be neked a barátomat, Matteo Rodrigezt. - félre álltam, hogy a két fiú bemutatkozhasson egymásnak. Matti kedvenc csapata a Ferrari volt, így hatalmas megtiszteltetés volt neki kezet fogni Charlesal. A Ferrari pilótája hasonlóan széles mosollyal fogadta Matti bemutatkozását. - Köszönöm, hogy elintézted, hogy behozhassam.

-Ugyan, semmiség volt. - rám se nézve Pascal fülét vakargatta, aki hálás tekintettel bújt a guggoló pilótának. - Nagyon aranyos. Sajnos most mennem kell, de később mindenképp fussunk össze. Látnom kell még ezt a kutyát.

-Persze mindenképp. Sok sikert ma! - mindketten elköszöntünk Charlestól majd a McLaren istállója felé vettük az irányt, ahol Maya és a szüleink már vártak ránk. Apu le volt nyűgözve az autótól, minden álma az volt, hogy élőben láthassa és most valóra vált, hála Landonak és Carlosnak. A mérnökök sürögtek forogtak az autók körül, de mindig akadt valaki aki válaszolt apu kérdéseire, anyu pedig lelkesen fordított a mérnököknek és apunak is.

A sarokban állva megpillantottam őt, Lando Norrist, aki engem bámult a gyönyörű kék szemeivel. Matti keze a derekamon pihent, de amint észrevette a kettőnk közötti apró interakciót közelebb húzott magához. Lando apró bólintással köszönt nekünk onnan a távolból majd Andreashoz sétált, tudomást se véve rólam beszélgetett a főnökével. Az időmérő perceken belül kezdetét vette, Pascallal a paddock hátuljába vonultunk, hogy amennyire csak lehet óvjuk a kutyus fülét a zajoktól, Pascalt azonban egy cseppet sem zavarták a zajok. Izgatottan nézelődött körbe körbe a lábam mellett ülve, minden apró történés érdekelte.
Lando különleges ajándéka apu számára az volt, hogy Andreas mellől nézhette végig a mai időmérőt és majd holnap a futamot is. Micsoda megtiszteltetés volt ez apu számára, csak úgy ragyogott az arca egész nap. Szerencsére baleset mentesen folyt le a mai nap, egy pilóta sem törte össze az autóját és egyikük sem kapott büntetést. A McLaren remekelt a mai napon, Carlos a 4. helyet tudta megszerezni, míg Lando a 6.-at, ez mindkettőjüktől csodás teljesítmény volt. Holnap izgalmas rajtnak lehetünk szemtanúi.

-Lando, muchas gracias! - a fiú alig, hogy kiszállt a kocsiból az apám magához ölelte. Annyira hálás volt ezért a hétvégéért, nem tudta mivel köszönje meg.

-Nem tesz semmit Senor de la Fuente. Nekem a megtiszteltetés.

Matti láthatóan ideges volt Lando jelenlétében, jobbnak láttam, ha távol tartom a két fiút egymástól. Matteo kérésének megfelelően elsétáltunk a Ferrari istállójáig, hogy újra találkozhasson Charlesal. Szívem szerint én maradtam volna, ez az utolsó hétvége amit jó ideig a családommal tölthetek, szerettem volna kihasználni. Mégis Matti kívánsága szerint jártam el, hogy ne vesszünk össze még kicsit sem, különben megint kihozza az egészből azt, hogy Lando miatt akarok maradni. Oké, talán ez is benne volt a pakliban részemről legalább is, de Lando korábbi viselkedése miatt nem mondtam volna biztosra, hogy ő is ezt akarná. Charles annyira összebarátkozott Matteoval, hogy a pilóta még be is követte a barátomat instagramon.
Szuper, mindenkinek jól alakul a napja, csak az enyém teljes káosz, de legalább itt van nekem Pascal. Amíg Matti és Charles beszélgettek úgy gondoltam sétálok egy kört Pascallal, amire szerencsére Matti is rábolintott.

-Hogy bírod? - egy halk hangot hallottam a hátam mögül. Pascal őrült csóválásba kezdett, megfeledkezve az engedelmesség szabályairól a fiúhoz rohant.

-Mit hogy bírok? - néztem kérdőn rá miközben ő a kutyám babusgatta.

-Tudod te mire értettem.

-Lando, ez nem ilyen egyszerű. -ráztam meg a fejem kissé. Majd összeszorult a szívem, mikor a szemébe néztem. - Itt van Matteo is, egyszerűen nem tehetem meg.

-Lorena de la Fuente, ami Bakuban történt, az nem lehet egyszeri. Te is érezted amit én, ebben 100%-ig biztos vagyok. Kérlek áruld el miért csinálod ezt? - szemei könyörögtek a válaszért, de nem mondhattam neki azt, amit valójában akartam. Nem mondhattam meg neki azt, hogy igazából másra se tudok gondolni csak rá, és féltékeny vagyok, ha arra a lányra gondolok.

-Nézd, én sajnálom. Tényleg, őszintén, de ahogy láttam már találtál mást a helyemre szóval... és amúgy is holnap indulunk Mattivel Marseillesbe. - jól hazudtam, meg kell mondjam. Minden egyes szó fájt, amit kimondtam, de nem hitegethettem se magam se őt azzal, hogy köztünk bármi is.

-Hova? Hogy? - teljesen emglepte amit mondtam neki. Carlos nem említette ezek szerint a kis utazásom.

-Matti állást kapott Marseillesben és vele megyek. Vigyázz magadra Lando Norris! - megérintettem az arcát, lehunytam a szemem és utoljára beszívtam az illatát. Nem mondhattam ennél többet neki, bármennyire is szerettem volna. Egy halk köszönés után ismét hátat fordítottam neki, magam után húztam a Pascalt is, aki láthatóan maradt volna még Landoval. Ezúttal azonban teljesen kisétáltam az életéből. Franciaország mindent elvesz majd tőlem, a családomat, az álmaimat és a Landot.

A találkozásom Landoval ráébresztett arra, hogy nem fogom elviselni a holnapi napot, ép elmével legalább is biztosan nem. Ha még egyszer szembe kerülök azokkal a szemekkel nem fogom tudni tartani magam, nem csalhattam meg újra Mattit, nem tehettem mást, megkértem őt, hogy még ma induljunk el Marseillesbe. Talán most elszakadok mindenkitől egy időre, de a szívem továbbra is Bakuban van, Lando ölelő karjai között, biztonságban.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! :))

Először is szeretném megköszönni, hogy ennyien olvastok, hatalmas öröm számomra <3 Ha idáig kitartottatok mellettem ne most adjátok fel, ígérem a mélyponton túl vagytok, innentől már csak felfelé vezet az út, az igazi boldogság felé. Győzzétek kivárni ;)

Legyen csoda szép napotok/estétek! :))